A Galaktika magazin januári számában befejeződik Gregory Benford Nebula-díjra jelölt kisregénye, a „Newton alvó szelleme”. A 75 éves, Eurocon- és Zsoldos-díjas Nemere Istvánt köszöntjük egy új novellája közreadásával, melynek témája az időutazás. Az észt Kersti Kivirüüt, az Okkultisták klubja írója egy olyan alternatív valóságba viszi el olvasóit, ahol a Déli pályaudvar vérfagyasztó természetfölötti jelenségek színtere. Az amerikai Emma Törzs World Fantasy-díjas novellája egy különös tehetséggel megáldott állatpreparátorról szól. Komor Zoltán hátborzongató Instagram-diktatúrát vizionál. A Brit SF-díjas Dave Hutchinson kisregénye egy angol falut mutat be, melyben mindennaposak a csodák – méghozzá nem csak az örömteliek. A havi retró Ambrus Zoltán „Casanová”-ja az idősödő nőcsábászról, akihez furcsa vendég érkezik.
A központi tudományos rovat a TRAPPIST-1 csillag rendkívüli bolygórendszerével foglalkozik. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy újabb magyar űrhajós fellövésének lehetőségéről, a cirkuszt a táncszínházzal ötvöző előadásokról, egy exobolygó kutató kisműholdról, a Watchmen tévésorozatról és egy kanadai thrash metal zenekarról.
A képregény Szinbád alakját idézi meg az Ezeregyéjszakából. A magazin XL-változatában pedig Antal Józsefnek, a Justitia szerzőjének orvosi témájú technothrillere, a Vektor olvasható, mely a korábban Zsoldos Péter-díjat nyert Kód folytatása.
Először is, szeretnénk megköszönni, hogy idén is olvastatok, méghozzá többet, mint múlt évben!
Továbbra is célunk, hogy minél több SF művet eljuttassunk hozzátok, emellett a szépirodalom és szórakoztatóirodalom eddig rejtett gyöngyszemeit megtaláljuk.
Szeretnénk megosztani mindenkivel jövő évi terveinket, melyek reméljük elnyerik tetszéseteket.
Kezdetben három olyan regényt jelentetnénk be, amelyhez már borítótervet is tudunk mutatni.
Michael Walden: Csillagikrek
Kir Bulicsov: Az utolsó háború
Johanna Sinisalo: Iron Sky – Támad a Hold!
A továbbiakban pedig:
Theodora Goss: Az alkimista lánya (munkacím)
Az írónő sikeres könyvsorozatának (eredeti sorozatcím: The Extraordinary Adventures of the Athena Club) első része, 2020-ban jelenik meg először magyar nyelven kiadónk gondozásában. Aki ismeri Alan Moore képregénysorozatát, melynek címe: The League of Extraordinary Gentlemen, annak ismerős lesz Theodora Goss könyvének témája.
A könyv szereplői már ismert karakterek, némi csavarral. Mary Jekyll, Diana Hyde, Beatrice Rappaccini, Catherine Moreau és Justine Frankenstein, kalandjaikhoz pedig a kései XIX. századi London ad színhelyet.
Szergej Lukjanyenko: Novelláskötet (munkacím)
Jodi Taylor: St. Mary krónikák 5. rész – Amit ma megtehetsz…
José Antonio Cotrina: Vörös Hold ciklus: Aratás (munkacím)
Jeff Carlson : Fagyott égbolt befejező kötet
Roman Kulikov és Jezsi Tumanovszkij: Stalker könyv (még nincs cím)
Arthur C. Clarke: 3001: Űrodüsszeia
Jodi Taylor: Nem Semmi lány
Ayahuaska: A lélek indája
Anna Cima: Probudim (munkacím)
További információk köteteinkről, az év elején várhatók.
A Galaktika magazin decemberi számában új, Nebula-díjra jelölt kisregény indul, Gregory Benford fizikus hőse a Poklot próbálja tudományos alapon megérteni.
Ez a hónap hagyományosan a Mikulás és a karácsony jegyében telik kicsik és nagyok számára egyaránt, így két novella is kapcsolódik a témához: az Eurocon- és többszörös Zsoldos-díjas Szélesi Sándor, az Ellopott troll szerzője a Mikulás-ünnepet próbálja átplántálni egy másik bolygóra, míg Indrek Hargla, a népszerű Melchior-krimik írója egy kísérteties karácsonyi történettel szórakoztatja olvasóit. Carter Scholz döbbenetes erejű elbeszélésében a Földről érkezett expedíciónak az idegen világban is elsősorban a saját démonaival kell megküzdenie. Richard Fox ezúttal a humoros vonalat erősíti egy esküvő leírásával, amely ellen minden összeesküdött. A havi retró igazi csemege, Sandokan atyjának, az olasz Emilio Salgarinak egy klasszikus sci-fije. A lapban még két hazai szerző írása olvasható, akiknek csak a vezetékneve egyezik, stílusuk nem is lehetne különbözőbb: Varga Csaba Béla melankolikus története egy végzetes hegyi tengerszem körül játszódik, míg Varga L. László Bervia Rt.-je egy szatirikus, mondhatni, közgazdasági fantasy.
Mikhail Black artist – cover
A központi tudományos rovat és több más rövidebb írás a sötét anyaggal foglalkozik. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt az új Joker-filmről, intergalaktikus metál-musicalekről, az idei fizikai Nobel-díjasokról, a holdpor hatásairól, valamint interjú szólaltatja meg A Nap Magja szerzőjét, Johanna Sinisalót.
A képregény is karácsonyi témájú, Isaac Asimov novellája alapján. A magazin XL-változatában pedig Martin Caidin hetvenes évekbeli bestsellerének, a Kiborgnak a befejező része olvasható, melyből a sikeres A hatmillió dolláros férfi című sorozat készült.
A Metropolis Media kiadó 2019-es utolsó kötete Petra Hůlová szépirodalmi remekműve, a Mostoha sors. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.
A cseh írónő 2014-ben írt regénye egy 50-es éveiben járó, elvált írónő monológja, aki erotikus ponyvát ír, a gyermekei felnőttek és kirepültek, ő pedig mindeközben komoly alkoholproblémákkal küzd. Minden idejét a lakásában tölti, s vagy a regényeit írja, vagy iszik, vagy önsajnálattal és öniróniával vizsgálgatja saját sorsát, életét.
Az eredeti kiadó marketingfogásként úgy igyekezett bevezetni a könyvet, mint ami Hůlová eddigi legszemélyesebb hangvételű, legőszintébb írása. Ezt azután a kritikusok is átvették. Holott Petra Hůlová 1979-ben született, tehát a regény írásakor a harmincas évei derekán járt, szépirodalmat ír, és egyáltalán nem olyan zűrös az élete, mint a főhősnőjének. Épp az bizonyítja az írónő tehetségét, hogy önmagától látszólag ennyire távol eső életet ennyire bensőségesen, személyesen képes bemutatni, hogy az olvasó már-már összekeverhesse a szerzőt a szereplőjével. Hogy hogyan volt képes ennyire fiatalon egy ilyen könyv megírására Hůlová, az mindörökre rejtély s csoda marad számomra.
A monológ, amit olvashatunk, szabad asszociációk, népi bölcsességek, hallucinációk, kétségek, önirónia, önreflexió és érzelmi kitörések szabad áramlása, amikből lassacskán fény derül arra, miként élte mindennapjait a főhősnő, miként nevelte a gyermekeit, miért vált el a férjétől, s hogyan telnek mindennapjai.
A Mostoha sors központi témája a női élethelyezeteken, a női szerepeken való eltűnődés. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy vállaljunk-e gyereket, s ha már megszülettek, vajon hogyan tudjuk összeegyeztetni a gyermeknevelést az élet sok más területével. Mi a teendő, ha az író írni akar, de a két gyermek folyamatos törődést igényel? Nincs olyan anya, aki ne érezne néha szörnyű bűntudatot amiatt, hogy olykor-olykor nem tud elég figyelmet szentelni a gyermekeire, hogy ne érezné magát rossz anyának időnként, és ne érezné úgy, hogy összecsaptak a feje fölött a hullámok, mert főzni kell, takarítani, a gyerekkel foglalkozni, de a megélhetést is megoldani, miközben a férje számára tökéletes szexszimbólumként megőrizni magát. Hůlová regénye arról szól, jogunk van ahhoz, hogy ne legyünk tökéletesek.
Az eredeti cím(Macocha)felfogható egyfajta szójátékként is. Egyrészt egy híres kirándulóhelyen egy szurdok neve Csehországban, ami formáját tekintve erősen emlékeztet egy vaginára, de maga a szó mostohaanyát jelent. Vagyis olyan, mintha azt jelképezné, hogy a női lét teljes megélése és a jó családanya-szerep mostoha viszonyban állnak.
A társadalmi konvenciók eléggé meghatározzák, hogyan kell viselkednie a nőknek és a férfiaknak, és nyilvánvaló, hogy a nőknek sokkal szigorúbb szabályoknak, elvárásoknak kell megfelelniük. A Mostoha sors főhősnője szinte minden konvenciót, elvárást áthágva éli életét. Mivel pedig minden társadalmi elvárásnak ellenszegül, egyre inkább elmagányosodik. Habár szerető gyermekei vannak, szerető párja, mégis valamiképpen kívül reked a világon, így kiabálhat mindenfélét az erkélyről a szélbe, ha nincs, aki valóban meghallja őt. Ugyanakkor, mivel az elvárásokra fittyet hány, ez szabaddá is tehetné.
Ám mégsem tudja szabadon élni az életét, mert a környezet értetlenül áll vele szemben, sőt betegnek tartja. Ő viszont nem érzi, nem értékeli betegnek magát. Így számára az lenne a fontos, hogy megértsék és elfogadják, míg a család az ő gyógyulását szeretné.S mivel ez két, egymásnak ellentmondó cél és szándék, esélytelen a pozitív végkifejlet. Ahogy a regény utolsó mondata fogalmaz, ebben a kusza elvárásrengetegben „abszolút nem sanszos a siker”.
Petra Hůlová fantasztikus nyelvi bravúrjait, metaforikus képeit és szójátékait Barna Otília zseniális fordítása teszi felejthetetlenné.
Dr. Mund Katalin írt ajánlót, Ana-Maria Negrilă Jégcsászárcímű SF regényéről.
Novemberben jelent meg Ana-Maria Negrilă Jégcsászár című regénye. A román szerzőnő írása 2008-ban Vladimir Colin-díjban részesült. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.
A magyarországi könyvkiadók, ha modern SF-könyv kiadására vállalkoznak, szinte kivétel nélkül az angolszász irodalomhoz fordulnak. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepet játszik az, hogy angolul szinte már mindenki tud, az angol nyelvű könyveket könnyű elolvasni, lefordítani, és könnyebb a róluk szóló kritikákból is tájékozódni. Ezért is fontos számunkra, hogy az európai SF kincseit is bemutassuk a magyar olvasóközönségnek. Hiszen méltatlanul mellőzött könyvekről van szó, amelyek hazájukban nagy sikereket értek el, díjakat nyertek, itthon viszont semmit nem tudunk róluk. Pedig nagyon gyakran éppen az európai közös kulturkincs és történelem révén sokkal inkább hozzánk vagy rólunk is szóló művekről van szó. Ilyen könyv Negrilă regénye is, amiben az SF köntösébe bújtatott nagyon durva elnyomó rendszer félelmetesen pontos leírásával találkozunk.
Helyszín
Egy olyan jövőben járunk, ahol hó és jég borítja a Föld nagy részét. Az emberek hatalmas városokba tömörülnek, melyeknek a felépítése a társadalmi helyzetet is tükrözi. A jómódúak a magasabb szinteken élnek, a szegényebb emberek pedig a földszinthez közelebb. A várost falak veszik körül és generátorok védik a kinti hidegtől. A város leírása eszünkbe juttathatja a Szárnyas fejvadász vagy China Miéville Új-Crobuzon városának leírását.
A város mellett a másik fontos helyszín egy űrállomás, az Ikrek. Ide jutnak büntetésből a rendszer ellenségei, s az ide küldött embereket részint átnevelik, részint teljesen átalakítják. Némelyekből pilóta lesz, akiket beleintegrálnak huzalokkal, vezetékekkel a különböző repülő járművek vezérlőjébe, másokból furcsa szörny-emberek lesznek, akik szabadon tudják változtatni az ujjuk és a karjuk méretét, és hatalmas erejükkel könnyedén tudnak gyilkolni. Az, hogy pontosan mi történik az Ikreken, végig rejtve marad, csak pletykákból, illetve néhány, az Ikrekről visszatérő ember sorsán keresztül szerezhetünk benyomásokat. Így viszont folyamatosan ébren tartja az érdeklődésünket, kíváncsiságunkat a regény, hiszen tudni szeretnénk, mi az ördög folyik itt?
A regénybeli társadalomban egy tipikus elnyomó hatalom uralkodik, amiben három politikai frakció fogott össze: a Fas, a Kod-Konsol és a Benez. Élükön a Tanács áll, akiket egy kemény rendőri erő véd, a szürke ruhás barátságosok. Korábban egy negyedik szervezet is a hatalom részese volt, a JöMa. Ebbe a szervezetbe tömörültek a jövőbelátók és látnokok, akik jóslataikkal megvédték a várost a környezeti csapásokkal szemben, továbbá korlátozták a Tanács hatalmát. Ez nyilvánvalóan nem tetszett az uralkodó csoportnak, ezért betiltották. A JöMa tagjait az Ikrekre vitték. Így jártak a főhősnő szülei és bátyja is. A rendszer könyörtelenül eltiporja a lázadókat.
Szereplők
A főhősnő, Sich egy fiatal lány, az ő szemszögéből ismerjük meg a történetet, s tudunk meg mindent a városról (az ő gyermekkori emlékeiből, a neki mesélt történetekből és legendákból, ahogyan arra ő emlékszik, eseményekből, amiket megtapasztalt). Mindent Sich szubjektív nézőpontjából látunk. Ez a szubjektivitás pedig azért különösen fontos, mert kiderül, hogy az emlékek korántsem megbízhatóak. A történetnek további csavart ad, hogy az Ikreken történő átalakítás során az emberek személyisége is teljesen megváltozik. Nem ritka, hogy egyfajta osztott személyiségre tesz szert valaki, vagyis a testébe olyanok személyiségét is beépítik, akik már meghaltak. Nem elég tehát, hogy az embert a saját emlékezete is becsaphatja, de a létező személyek is olyan gyökeres változásokon esnek át, hogy hirtelen minden emberi kapcsolatunk bizonytalanná válik.
A regény másik fontos karaktere Velmer, akiért Sich kisgyermekkorától rajong. Egy igazán karizmatikus személyiség, aki mindig tudja, mit akar, határozott döntéseket hoz, rejtélyes, s olyan, mintha mindig mindent kontrollálni tudna. Sich-re olyannyira nagy hatást gyakorol, hogy mind a múltban, mind a jelenben is ő határozza meg, akarva-akaratlanul, a lány minden cselekedetét. Velmer az epicentruma a könyv összes történésének, s minden kérdésre az ő személyisége révén, általa, hozzá kapcsolódóan kapunk választ.
Ugyancsak fontos kiemelni Sich és bátyja, Reh kapcsolatát, ami a testvéri szeretet lenyűgöző erejéről beszél.
A városon kívül nomád vadászok élnek, függetlenül és szabadon, ám a jeges éghajlat minden viszontagságát elviselve. Ők még őrizik a régi meséket, legendákat a város alapításáról és a titokzatos Jégcsászárról. A történet gyönyörűen megírt részei ezek a mítoszok, amiket Sich hallgatott a tábortűz melegénél, amikor szüleit elvesztette, és egy ideig a vadászok nevelték.
Cselekmény
A regényben megjelenik egy misztikus hatalom, ami képes pusztító forgószelet támasztani, amivel célzottan tud rombolni, s örök telet tud szabadítani a városra. A könyv cselekménye egyfajta nyomozás, hogy ki és miért akarja a pusztítást. A végére a múlt és a jelen szálai összeérnek, hogy végre fény derüljön a titokzatos Varotej kilétére, motivációjára, a forgószél romboló és bosszúálló céljaira.
A regény legfontosabb érdeme azonban a világépítés, a rengeteg áthallás az elnyomó és besúgó rendszerek működéséről, valamint az emberi lélek ábrázolása, melyet az emlékek bizonytalansága és a szeretet határai formálnak.
Indrek Hargla díjnyertes regénysorozatának érdekes aspektusára világít rá Rácz Nóra, a kötet fordítója az alábbi írásában:
Nők Indrek Hargla Melchior-regényciklusában
Habár a regényciklus főszereplője, Melchior Wakenstede, férfi, számos erőteljes, kidolgozott, hiteles női szereplővel találkozunk a regényekben, akiknek alakján, sorsán keresztül a női lét és szerep megannyi időtlen kérdését boncolgatja az író.
Melchior mellett (és mögött) ott áll a felesége, Keterlyn. Nem díszletként, nem mellesleg, hanem olyan társként, akinek a támogatása képessé teszi Melchiort áldásos tevékenységének kifejtésére úgy patikusként, mint nyomozóként. Melchior csak Keterlyn lényének derűjéből és erejéből táplálkozva tudja gyógyítani a beteg testet és a tallinni társadalmat.
Keterlyn nem emancipált, és nem is akar az lenni. Bár férje megtanította olvasni, és néha besegít a patikában, alapvetően a klasszikus női szerepkörben mozog, melyben kiválóan érzi magát: neveli a gyerekeket, viszi a háztartást, két lábbal áll a földön, ahová szükség esetén visszarángatja az onnan túlságosan elrugaszkodott hitvesét, akit mindemellett titokzatos betegségében hihetetlen lelkierővel támogat és ezáltal gyógyít. Mindezt nem áldozatként, hanem életfeladatként éli meg: „Én egész életemben téged gyógyítottalak, és boldog vagyok, hogy ezt tehettem.” mondja a regényciklus negyedik részében.
Enélkül az odaadó női szeretet nélkül Melchior nem tudná végezni feladatát, mert legyűrné a betegség: „az, akire lesújtott a Wakenstedék átka, az végül vagy belehal a kínokba, melyek úgy törnek rá, mintha a világ valamennyi bűnösének vétke az ő vállára nehezedne, vagy megtalálja maga mellé az igazit, azt az embert, aki szereti őt, imádkozik érte, és akire támaszkodva át tud gázolni a gyötrelmek tengerén. De a Wakenstedék átka segítőiket sem hagyja érintetlenül, ahogy Melchior anyjának is idő előtt kellett távoznia e világból, mert segítette férjét, hogy az felül tudjon kerekedni a mérgen, és ezzel büntetést vont saját fejére.
Keterlyn mindezzel nem törődött. Keterlyn hitt, remélt és szeretett.” – olvashatjuk a sorozat első részében.
Másfajta és talán problematikusabb női szerep jutott Melchior lányának, Agathának. A regényciklus negyedik részében már fiatal felnőttként látjuk az ikreket, akik apjuk mellett kitanulták a patikusmesterséget. Ez az ifjú Melchior esetében magától értetődő volt, testvére, Agatha esetében azonban korántsem, hiszen ebben a korban csak férfiak lehettek patikáriusok. Így titokban kell tartani a kiemelkedően tehetséges Agatha tudását. Apja pedig maga is elbizonytalanodik, helyesen tette-e, hogy lányát bevezette mestersége fortélyaiba, az intellektus fejlesztésének előtérbe helyezése nem válik-e később kárára női szerepének beteljesítése során.
„Az öreg Melchior néhanapján elbizonytalanodott, ki is a legokosabb patikus ebben a városban: ő maga vagy a lánya, Agatha. (…)
Az ifjú Melchior kiskorától tanulgatta a patikusmesterséget, mert a Wakenstedék nemzetségében ősidőktől fogva ez volt a szokás. Melchior azonban együtt cseperedett ikertestvérével, Agathával, és az ikrek szétválasztását célzó kísérletek mindannyiszor kudarcba fulladtak. Amikor a gyermekek kilencesztendősek lettek, apjuk föladta a reménytelen küzdelmet, és olyat tett, amit előtte soha, egyetlen patikus sem tett még – Agathát bátyjával együtt bevonta a tanulásba. Egymás mellett térdeltek a hideg kőpadlón, úgy olvasták a gyógyszerkönyvet. Az apa fölolvasott egy mondatot, amit a gyermekeknek háromszor el kellett ismételniük fejből. És Melchior látta, hogy Agatha gyorsabban tanul, jobban vág az esze, mint a bátyjának.
És bár soha, senki nem hallott még női patikusról, az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a nők kiváló betegápolók, otthon az anyák, nővérek és más női családtagok azok, akik bekötözik a férfiak sebeit, gyógyítgatják őket, ha betegek, gyógyteát főznek nekik. Az apácák is sokat tudnak a gyógyítás és az orvosságkészítés fortélyairól. Agatha csodálatos kertész volt, bármit ültetett, az szárba szökkent, és bőséges termést hozott. Ismert minden gyógynövényt, értett a szárításukhoz és a feldolgozásukhoz. Agatha egy városi polgár felesége lesz, de az, hogy a patikusmesterséghez is konyít valamit, csak nem fog kárára válni, gondolta annak idején Melchior. Mostanában azonban egyre többször morfondírozott azon, helyénvaló-e, hogy a hajadonok olyan sok tudományt szívjanak magukba, hogy végül okosabbak lesznek a férfiaknál. De ha azt vesszük… Melchior egyik legértékesebb könyvében, az AntidotariumNicholaiban szereplő receptek közül rengeteg egy Trotula nevű salernoi orvostól származik, aki nő volt, ráadásul olyan szépséges, hogy az egyetemen csak fátyolban lépett diákjai elé, nehogy az ifjak gondolatait elvonja a patikáriusmesterségtől.”
Szintén fontos kérdést vet fel a sorozat negyedik részében Kandis, a piritaibrigittina kolostor apátnőjének alakja. Míg Agatha a nő és az intellektus, addig Kandis a nő és a hatalom viszonyának problematikájára világít rá.A svéd eredetű brigittina szerzetesrend kolostoraiban férfi és női szerzetesek külön szárnyban, de mégis egy fedél alatt élnek, legfőbb parancsolójuk, a kolostor vezetője pedig az apátnő. Birodalmának falai között ő szava még a püspök döntéseit is felülírja. A rendi szabályzat szerint ő az abszolút hatalom – ami a patriarchális római katolikus egyház férfi tagjainak számára nagyon nehezen tolerálható, szinte már felfoghatatlan. Ez a legitim, de sajátságos helyzet rengeteg feszültséget szül. A kérdés megkerülhetetlen: kortünetről vagy történelmi korszaktól független problémáról van szó?
Indrek Hargla sorozata mindenkinek ajánlható. Krimi rajongóknak, vagy olyanoknak akiket érdekel a középkori világ, a hétköznapi emberek élete egy pici misztikummal fűszerezve. Amennyiben egy részletesebb ismertetőre vágytok, nézzétek meg ajánlónkat.
A Galaktika magazin novemberi számában befejeződik Phyllis Ann Karr nyomozós krimibe oltott SF-kisregénye. Emmi Itäranta, A teamesternő könyve és A tiltott álmok városa szerzője egy finn nemzeti hőssel indul démonvadászatra. A román Liviu Surugiu az önhibájából a pusztulás szélére került emberiségnek igyekszik új otthont találni… de valami nem engedi, hogy elhagyják a Földet. A havi retró Paul Slachta elbeszélése, amelyben két vállalkozás verseng, hogy hamarabb érje el a Vénuszt, mert a győztesé lesz a postaszolgálat szerződése. A magyar szerzők közül az idén 70 éves, Déry Tibor- és József Attila-díjas Kornis Mihály hősei egy homokozóban bukkannak rendkívüli leletre, míg Ecsédi Orsolya egy különleges, agymozgató novellában próbálja megmentetni világunkat.
A központi tudományos anyag az új csernobili szarkofágot mutatja be. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt az indiai ivóvízkrízisről, egy izgalmas klónozós tévésorozatról, kávékapszulák újrahasznosításával gyártott kerékpárokról és a Műszaki Egyetem Űrtechnológia Laboratóriumáról.
Végéhez ér „A láp asszonya”, a Robert E. Howard motívumai alapján készült képregény. A magazin XL-változatában pedig Martin Caidin hetvenes évekbeli bestsellerének, a Kiborgnak az első része olvasható, melyből a sikeres A hatmillió dolláros férfi című sorozat készült.
A Galaktika 356. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!
Az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatásával adtuk ki Johanna Sinisalo: A Nap Magja című regényét. Ez alkalomból beszélgettünk a regény fordítójával, Bogár Edittel.
Mund Katalin: Sokféle nyelven beszélsz, miért, hogyan alakult ez így?
Bogár Edit: Genetikai rendellenesség. Abnormálisan korán kezdtem beszélni, 11 hónaposan már mondatokat raktam össze. Így aztán semmi meglepő nem volt benne, hogy később az idegen nyelveket is könnyen tanultam. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy igazán folyékonyan csak három nyelvet beszélek (finn, orosz, angol), a többi nyelven (német, svéd, észt, számi, szlovák) inkább csak passzív a tudásom, a szerbet – mivel jelenleg Belgrádban vagyok vendégtanár – igyekszem aktívvá fejleszteni.
Mund Katalin: Miért lettél műfordító? Mit szeretsz ebben a munkában?
Bogár Edit: Bár már tíz könyvet fordítottam, nem tartom magam műfordítónak. Nyelvtudományból doktoráltam, ezt tanítottam, tanítom egyetemen, a fordítás csak amolyan melléküzemág számomra. Még a 90-es években kezdtem szakfordítással foglalkozni, a műfordítás egy szinte véletlen találkozással kezdődött, egy finn krimi volt az első irodalmi mű, amit fordítottam 2010-ben. Töredelmesen be kell vallanom, hogy az első tíz oldalt ki kellett dobni, olyan pocsék lett. A saját káromon kellett megtanulnom, mekkora különbség van szakfordítás és műfordítás között. Ma is úgy dolgozom, hogy legalább néhány óra szünetet tartok a kétféle munka között, mert teljesen más készségeket igényel a kettő. A műfordításhoz nemcsak nyelvtudásra van szükség, hanem széles körű ismeretekre a forrás- és célnyelvi kultúráról, tudni kell, mi az, ami a célközönségnek megértési gondot okozhat, és hogy ezeket az információkat hogyan lehet becsempészni a fordításba, esetleg ki lehet-e hagyni őket. Nagy kihívás két kultúra között közvetíteni, egy rossz fordítás az adott mű, de akár a szerző örök népszerűtlenségét okozhatja egy másik nyelvterületen. Nagyon remélem, hogy az általam fordított könyvekkel ez nem fordul elő egyetlen olvasónál sem.
Mund Katalin: Milyen volt A Nap Magját fordítani? Mi okozott különösen nagy nehézséget (ha volt ilyen), és mi volt benne a legélvezetesebb? Megszeretted-e a könyvet? Mi tetszett benne?
Bogár Edit: Johanna Sinisalo napjaink népszerű finn írója. Ez a regénye egy meglehetősen sajátos disztópia, amely egy olyan kitalált Finnországban játszódik, ahol ún. euszisztokráciában élnek, azaz szélsőségesen egészségcentrikus a társadalom. Minden tiltott, ami ártalmas lehet az egészségre: nincs mobiltelefon (miközben a valós Finnországban minden lakosra több telefon is jut), nincsenek számítógépek, mikrohullámú sütő, tilos az alkohol, a dohánytermékek, a kávé, csillagászati áron lehet csak hozzájutni vörös húsokhoz, csokoládét csak gyógyszertárban lehet kapni, stb. A csili drognak számít – a főszereplő viszont egy kapszaicinfüggő fiatal nő. A disztópia másik fontos eleme, hogy a nők teljesen alárendelt szerepet játszanak a társadalomban (a valós Finnország ellenben példát mutathat az egész világnak a nők egyenjogúsága terén), kötelezően butuskák, mert így „tenyésztették” ki őket, és kötelezően csinosak, legfőbb feladatuk, hogy mindenben a férfiak kedvére tegyenek. Nos, ebbe a társadalmi rendbe nem volt könnyű beleélni magamat, eleinte megérteni is nehéz volt. Ahogy azonban végigolvastam a regényt, minden világossá vált: Sinisalo egyfajta görbe tükröt tart a feudális gondolkodású emberek elé, megmutatja, hová fajulhat, ha egy egész ország komolyan veszi azt az elképzelést, hogy a nő helye a konyhában van.
Fordítóként különös nehézséget Sinisalo nyelvi és stílusbravúrjai okoztak, amelyeket mindenképpen szerettem volna átadni a magyar olvasóknak is. Amikor például a férfiak és nők két-két csoportjának nevét fordítottam, kollégákkal is együtt gondolkodtunk, mi lenne a megfelelő magyar elnevezés: végül a férfiaknál felhím és alhím mellett döntöttem, a nőknél megmaradt az H. G. Wellstől kölcsönzött eloi (más néven feminő) és morlock, de mivel a szerző az eloi szót finnül egészen furcsán, más tőtípus szerint ragozza, némi fejtörés után én a feminő többes számát és tárgyesetét alakítottam hasonló módon, így lett feminövek, feminövet (a kő ~ követ, kövek stb. mintájára).
A stílusváltásokat kifejezetten élveztem, ezek is nagy kihívást jelentettek, de roppant izgalmas volt a Sinisalo által igencsak kedvelt ál-dokumentumokat fordítani. Szinte minden fejezetben új, olykor visszatérő szövegtípusokkal találkozhatunk: a főszereplő és a barátja elbeszélései, a főszereplőnek az eltűnt húgához írt levelei, szándékosan primitíven megírt iskolai dolgozatok, rendőrségi jegyzőkönyvek, tudományos cikkek, szótári szócikkek, filmforgatókönyvek, lexikonrészletek kavalkádja a regény. Amikor egy ilyen résszel készen voltam, és jött a következő, muszáj volt egy kis pihenőt beiktatni – nem feltétlenül azért, mert elfáradtam, hanem mert az új fejezetben annyira más jellegű szöveg következett, hogy át kellett állítani az agyamat annak a stílusára. Ez okozta talán a legnagyobb örömöt is fordítás közben: meg akartam felelni ennek a stilisztikai kihívásnak. Maga a regény annyira lenyűgözött, hogy szinte kényszeresen törekedtem a tökéletességre. Ez az első olyan könyvfordításom, amellyel magam is meg vagyok elégedve (köszönet ezért a szerkesztőnek, Fehér Katalinnak is, mert a legjobb fordításban is van bőven javítani- vagy módosítani való, ehhez pedig egy rátermett szerkesztő szeme kell).
Végezetül egy tanács az olvasóknak: ha a történetben valami elsőre nem teljesen érthető (főleg a befejezés ilyen), pihenjenek rá egy keveset, gondolják át újra, és minden világossá válik. Johanna Sinisalo mestere a kissé homályos cselekményfűzésnek, de, mint mindig, ebben a könyvében is minden esemény következetes, minden megfelelően motivált, egyetlen fölösleges mondat vagy szó nincs benne. De gondolkodásra mindenképpen szükség van a teljes befogadáshoz.
A világ első automatikus, öntöltő,hibrid okos karórája,pulzusmonitorral
A svájci Sequent 2015-ben tűnt fel startupként az órapiacon, akkor még lehetetlennek bélyegzett küldetésével:céljuk egy öntöltő, környezetkímélő okos karóra létrehozása volt.Az ötlet kipattanását számos megvalósíthatósági tanulmány és prototípusok sokasága követte. Az elkészült SuperCharger1okosórát az amerikai Kickstarter szervezet oldalán hirdették meg, mely zenészeket, művészeket, dizájnereket segít projektjeik megvalósításában, immár tíz éve. A termék átütő sikert aratott, 1 200 000 svájci frank támogatást gyűjtöttek a projekt megvalósítására.
A Sequent ismét a kickstarter.com-on indította el úttörő, Red Dot dizájndíjas technológián alapuló, öntöltő, hibrid okos karórájának második generációs verzióját, a SuperCharger2-t. A forradalmi, svájci tervezésű automata karórát apró okos technológiai mesterművé alakították, így a szerkezet világszerte egyedülálló, független energiaellátással rendelkezik. A termék forradalmi tulajdonsága, hogy minél többet mozgunk, annál több 100%-osan tiszta kinetikus energiát alakíthatunk elektromos energiává, így gondoskodva az egyedülálló, független energiaellátásról.A Red Dot dizájndíj zsűrijének véleménye szerint „a hibrid töltőtechnológián alapuló SequentSuperCharger okosóra izgalmas, innovatív ötleten alapul, melynek a fenntarthatóságban játszott szerepe igen meggyőző.”
A SuperCharger2a kezdetektől fogva„smartondemand” készüléknek készült, így a szerkezetet hatékonyságra tervezték, arra, hogy csak akkor használjon energiát, amikor szükséges. A precíziós beépített szenzorok minden aktivitásunkat és pulzusunkat folyamatosan, valós időben figyelik, ugyanakkor vezeték nélkül szinkronizálják a csúcstechnológiás,Android alapú telefonunkon vagy iPhone-unkon is futtatható SequentBioFeedback applikációval. Ezen applikáció segítségével a felhasználó folyamatosan figyelemmel követheti és elemezheti az egészségével kapcsolatos részletes adatokat.
A SuperCharger2 a piac jelenleg legfejlettebb hibrid okosórája, egyben a leginkább környezetbarát is, mely hatékonyan csökkenti ökológiai lábnyomunkat: a technológia segítségével, mellyel az óra készül, képesek vagyunk évente akár több millió elemet is megspórolni, emellett újításként az óra szíja, valamint egyes elektronikai alkatrészei az óceánokból származó, újrahasznosított műanyagból készülnek.
A Sequentről: A 2016-ban alapított Sequent vezető Svájci okos technológiával foglalkozó start-up, mely csúcstechnológiás megoldásokat kínál a fogyasztói egészségvédelmi üzletág számára. 2017-ben a vállalat 1,2 millió USD értékű előrendelést generált, ezáltal a Kickstarter legsikeresebb svájci kampánya lett, több ezer órát szállítva 135 országba.
A Galaktika magazin szeptemberi száma Phyllis Ann Karr kisregényének, egy különös jövőbe helyezett Sherlock Holmes-átiratnak az első részével indul. Varga Csaba Béla „Halhatatlanok”-ja egy megható modern mese. Sarah Gailey Hugo-finalista novellája a közlekedés automatizálásának árnyoldalát mutatja meg. Ian Watson hőseivel nem mindennapos genetikai kísérletbe kezd, cél: a jövő emberének megteremtése. Nancy Kress magának az irodalomnak a jövőjéről vázol fel csöppet sem megnyugtató képet. Makai Máté a virtuális világ emberi isteneiről ír. Vásárhelyi Lajos menekülői utolsóként hagyják el a halálra ítélt bolygót. A havi retró Elizabeth W. Bellamy tollából az első háztartási robotokkal járó vesződségeket taglalja.
A központi tudományos anyag az indiai Dekkán-plató kialakulásának titkairól számol be, és azt kutatja, vajon köze lehetett-e a dinoszauruszok kihalásához. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy űrbeli napernyő tervéről, a nemrég elhunyt holland színészről, Rutger Hauerről, az űrbeli sugárzásvédelemről, a Tangerine Dream együttes indulásáról, és egy küldetésről marsi talajminták hazajuttatására.
Új képregény indul, „A láp asszonya”, Robert E. Howard motívumai alapján. A magazin XL-változatában pedig Hans Dominik egykori német bestsellerszerző regényének első része olvasható a harmadik világháború katasztrofális következményeiről, amelyek ellenszerét talán csak az űrben sikerül majd megtalálni.
A Galaktika 354. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!
