Március végén megjelent Pavla Horáková: A valószerűtlenség elmélete című regénye. A könyv mindenkit rabul ejt könnyed szarkasztikus humorával, és különleges gondolatkísérleteivel.
Így volt vele a könyv fordítója, Hahn Zsuzsanna is. A vele készült interjút lejjebb görgetve olvashatjátok.
Mund Katalin(M.K): Hogyan lettél műfordító? Mit szeretsz ebben a munkában?
Juhászné Hahn Zsuzsanna(J.H.ZS): Édesapám az ELTE-n tanított, ezért kiskoromban azt terveztem, ha nagy leszek, egyetemista leszek, mert imponált, milyen okosak, műveltek, viccesek. Azért hamar rájöttem, hogy ez karrier-tervnek nem lesz jó, nem tartható életem végéig. Édesapámnak pedig volt egy barátja, a kiváló műfordító, Falvay Mihály, aki még műveltebb, okosabb és viccesebb volt, így ez el is dőlt. A nyelvérzékemet viszont édesanyámtól örököltem. Szeretek szépirodalmi szövegekkel dolgozni, szeretem a kihívásokat, a nehezen fordítható szakaszok megoldása feletti örömöt. De azt is, amikor magával ragad egy szövegrész, és szinte erőfeszítés nélkül átadható a stílusa magyarul, mert annyira életszerű, ismerős, hiteles. Kortárs műveket fordítok, ezért olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy személyesen is módomban áll megismerni a szerzőket, mindegyikükkel találkoztam már.
M.K.: Hogy kerültél kapcsolatba a cseh nyelvvel? Miért éppen ezt választottad? Több nyelvről is fordítasz?
J.H.Zs.: Egy sváb faluban nőttem fel, a német nyelvet gyerekkorom óta tanultam, a csehet pedig Hrabal Sörgyári capricciója miatt választottam már az egyetemen. Cseh és német szakon végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán, aztán a cseh kultúra és irodalom iránti érdeklődésem kerekedett felül, néhány évig éltem is Prágában, és szinte csak csehből fordítok.
M.K.: A valószerűtlenség elméletét te ajánlottad a kiadónknak. Hogyan találtál rá a könyvre? Mi az, ami megfogott benne?
J.H.Zs.: A könyv írója, Pavla Horáková 2017-ben Budapesten töltött néhány hetet a Visegrádi Irodalmi Rezidens Program keretében, aminek mindig van egy záró felolvasóestje. A szervezők engem kértek fel a szerző itt készült szövegrészletének fordítására. Már akkor felfigyeltem Horáková stílusára és szarkasztikus humorára, így amikor megjelent az itt írt könyve, azonnal elolvastam. Nagyon tetszett, frissnek, okosnak, üdének éreztem ezt a regényt. Az elbeszélő egy értelmiségi hölgy, aki a világon mindenre elméleteket gyárt. Szórakoztattak az eszmefuttatásai, egyetemista koromban én is gondolkodtam ilyesmiken. Azt is szerettem a szövegben, hogy ismerem azokat a prágai helyszíneket, ahol a történet játszódik, jó volt felidézni az ott töltött éveket.
M.K.: Milyen volt A valószerűtlenség elméletét fordítani? Mi okozott különösebb nehézséget (ha volt ilyen), s mi okozott örömöt a fordítás során?
J.H.Zs.: Kifejezetten élvezetes, de kemény munka volt. Éppen amiatt, hogy annyi mindenen elmorfondírozik az elbeszélő, rengeteg különböző témának kellett utánajárnom az asztrológiától a kvantummechanikáig, a fejformáktól a levitációig, Schrödinger macskájától a holográfiákig. Nagyon érdekes feladat volt, szeretem ezt a változatosságot. Valamiért gyakrabban választok komoly, drámai, sőt megrázó szövegeket, amelyeknek a fordítása lelkileg is megterhelő, ezzel szemben ez a regény felüdülés volt, sokat nevettem közben.
M.K.: Szabadidőben, amikor nem fordítasz, miket szoktál csinálni?
J.H.Zs.: Egy fordítóirodában dolgozom projektmenedzserként és a Csirimojó Kiadónál szerkesztőként. Hálás vagyok a férjemnek és a három gyermekünknek, hogy mégis sikerül időt szakítanom a műfordításra is.
Az írónővel készült interjút a LINKRE kattintva érhetitek el.
