Címke: Egyesült őrség

  • Egy Másféle zenelejátszója

    Az Őrség-sorozatnak sok olyan tulajdonsága van, amik igazán egyedi urban fantasyvé teszik. Részletesen lehetne ezekről írni – ahogyan azt a nemrég lezárult cikksorozatunk meg is tettünk -, azonban most egy apró részletet emelnénk ki, a zenét. A hatrészes sorozat során Anton Gorogyeckij kalandjainak elengedhetetlen része a filozofikus vagy sötét dalok hallgatása és jelentésük boncolgatása. Utóbbival nem próbálkozna meg ez a cikk, viszont egy kisebb válogatással bemutatná, milyen is egy Másféle lemezlejátszója.

    Blackmore’s Night – Shadow Of The Moon

     

    Lukjanyenko az esetek többségében hazai zenekarok dalait szerepelteti, ezzel is erősítve a történet orosz jellegét, hogy így is átadja hazájának atmoszféráját, azonban külföldi előadók is kapnak helyet a regényekben. Egyik ilyen csapat az angol-amerikai reneszánsz folk rock együttes, a Blackmore’s Night. A bandát 1997-ben alapította Ritchie Blackmore (gitár) és Candice Night (ének). Eddigi pályafutásuk során 10 stúdió albumot jelentettek meg, legutóbb 2015-ben jelentkeztek az All Our Yesterdays-szel. A köztudatba az Éjszakai Őrségben is szereplő számmal, a „Shadow of The Moon”-nal robbantak be.

    Kipelov – Szabad vagyok

     

    Az Őrség-könyvekben az egyik leggyakrabban emlegetett orosz banda a Kipelov. Sőt, Anton és más szereplők is gyakran elgondolkodnak azon, hogy maga Valerij Kipelov, az együttes frontembere nem-e Másféle. Bárhogy is legyen, Kipelov megkerülhetetlen az orosz rock és metal zenében. Hazájában az Arijából ismerik (az ő számaik közül is szerepel jó pár az Őrség-regényekben), azonban 2002-ben a csapattagok közötti nézeteltérések miatt végül több zenésztársával együtt Kipelov kilépett a csapatból, majd saját heavy metál bandát alapítottak: ez lett a Kipelov. Mivel az énekes és a többi bandatag ekkor már ismert volt Oroszországban, így hamar belevághattak az új csapat építésébe és a dalszerzésbe. Az együttes első turnéi során Moszkvában telt házas koncertet adtak, majd bejártják Ukrajnát és Fehéroroszországot is, később pedig szintén hatalmas sikereket értek el „Babilon” című számukkal. Kipelov dalait Lukjanyenko sokszor megemlíti, sorozatának világához leginkább a Nappali Őrségben szereplő „Szabad vagyok” (lásd fent) illik: „Szabaddá válok / rosszól és a jótól. A lelkem kés élén haladt.”

     Piknik – Inkvizítor:

     

    Az egyik legkülönlegesebb hangzásvilágú orosz együttes a Piknik. Az 1978-ban alapított csapat több zenei műfajból is táplálkozik, mint az art rock, a progresszív rock és a klasszikus orosz rock zene, sötét dalszövegeik miatt pedig a gót együttesekhez is sorolják őket. Legnagyobb hatással azonban Jethno Tull és a Led Zeppelin volt rájuk. Zenéjük sokat építkezik a két példaképből, és szintén a két klasszikus rock együttes miatt jelennek meg a Pikniknél a szimfonikus zene és az egzotikusnak számító népi hangszerek. Nevük a Sztrugackij-testvérek híres történetére, a Piknik az árok partonra utal. Az Őrség regényekben Kipelovhoz hasonlóan, több Piknik szám is megjelenik, mint a „Nigredo” vagy „Inkvizítor” (lásd fent) az Alkonyi őrségben.

    Nautilus Pompilius – Hulló angyal:

     

    Legendás szovjet/orosz rockbanda, Vjacseszlav Butuszov (ének) és Dimitrij Umetszkij (gitár) alapította szverdlovszki (most Jekatyerinburg) éveik alatt. Aktívak 1983 és 1997 között voltak, munkásságukkal az orosz zenei élet több területére, mint a post-punk és az új hullám is nagy hatással voltak, emellett az úgy nevezett „urál rock” nagy fordulópontjának is tartják a Nautilus Pompilust filozofikus dalszövegeik miatt. Az Őrség-regényekben ezekkel találkozunk vagy olyan melankolikus darabokkal, mint a Nappali Őrségben a „Hulló angyal”-lal (lásd fent).
    Érdekességként egy magyar vonatkozást is érdemes megemlíteni Butuszovékkal kapcsolatban: első lemezükön (Perejezd) megzenésített magyar verseket is hallhatunk. Itt van például a Héja-nász az avaron, L. Martinov fordításában, de az együttes felénekelte Ady Endre másik két versét is, a Harc a disznófejű nagyúrral-t és a Jó Csönd-herceg-et is.

     Oleg Medvegyev – Hemoglobin keringő:

     

    Medvegyev orosz énekes és dalszövegíró már középiskolás kora óta foglalkozik szövegírással és zenéléssel. 1991-ben kezdte verseit megzenésíteni, később ebből az anyagból született meg első albuma, a Hemoglobin keringő. Ez 1999 és 2009 között több változtatáson is átesett, 2007-ben pedig single albumként is megjelent. Hathúros gitárjával és énekével Medvegyev hangulatos esteket ad, szövegeiből pedig árad a líraiság. Lukjanyenko az Egyesült őrségben emlékezik meg az „orosz bárdról” a „Hemoglobin keringő” említésével.

    És erre senki sem számított: Rammstein – Du Riechst So Gut

    Az inkább klasszikus és alternatív rock bandák után kicsit meglepő volt a német csapattal találkozni az Őrség könyvek oldalain. Komolyra fordítva a szót azért a Rammstein említésén nem kell meglepődni, Oroszországban nagyon nagy népszerűségnek örvendenek. Till Lindemannékról Lukjanyenko Nappali Őrségben emlékezik meg: egy jelenetben Vitalij Rogoza, a tükörmágus épp a „Du Riechst So Gut” klipjét nézi:

    És a sarokban egy tévé. Csak a rajta látható klip volt egészen más. Egy gyanúsan szép szemű fiú esőben egy piros ruhás lány kezét csókolta. A folytatás olyan volt, amilyenek egy jó thrillerben lennie kell – farkaspofák stb. Nagyon tetszett az a pillanat, amikor kis idő után a fiú, valamiért a lány piros ruhájába öltözve belépett a bálterembe, és ott több farkasra esett szét. Na és az utolsó kép is tetszett – egy pici lány pirossá vált szemekkel meredt a vendégekre… […] Mindenesetre megjegyeztem az együttes nevét – Rammstein –, hogy majd megkeressem és figyelmesebben meghallgathassam.

     

  • Méltósággal kell befejezést írni – Egyesült Őrség

    November 15-én jelent meg a legújabb Őrség kötet, az Egyesült őrség, ami a Káosz-Őrséghez vagy az Idő-Őrséghez képest inkább a hexalógia eseményeihez kapcsolódik. Egy ilyen hosszúságú regénysorozat esetében megesik, hogy már nem emlékszünk olyan világosan a korábbi kötetek történéseire. Nosztalgiázás vagy emlékek felelevenítésese céljából az előző öt cikkben már felelevenítettük Lukjanyenko Őrség-sorozatát. Legutóbb az Új őrséget néztük meg kicsit közelebbről, így most, értelemszerűen, az utolsó részről írnánk, az Egyesült Őrségről.

    Spoilereket tartalmazhat azok számára, akik nem olvasták még az előző köteteket.

    Egyesült őrség_full_B1-B4.indd

    A végtelenségig lehetne sorolni azokat az okokat, amelyek miatt olvasókként ódzkodunk kicsit a könyvsorozatoktól. Kevés a történet ahhoz, hogy az legalább három, vagy akár több részt is lefedjen. Viszont ha van is egy nagyon jól kifejthető sztori egy olyan világgal, amiben szívesen barangolunk, még akkor is fennállhat a színvonalesés, az önismétlés és még sok egyéb veszély, amivel olvasóként már találkoztunk. Az Őrség-sorozatnál is már mutatkoztak ezek a betegségek. Hiába hidalta át például az alapanyag idő előtti elfogyását Lukjanyenko azzal, hogy epizodikusra tervezte könyvsorozatát, az alapjában hasonló ügyek (pl. vámpírtámadás, Arina felbukkanása a legváratlanabb helyzetekben) miatt érezhettünk némi rossz szájízt. Szerencsére sikerén felbuzdulva az orosz író nem nyújtja a végtelenségig Anton Gorogyeckij kalandjait, hanem tisztességesen lezárja azt a hatodik kötetben, az Egyesült Őrségben.

    Az új részben egy vámpír különös módon hívja fel magára Anton figyelmét: áldozatainak kezdőbetűin keresztül üzen a Fénypárti mágusnak. Az üzenet fejtegetése közben megtámadják Anton lányát, az Abszolút varázslónőt, Nágyát. A helyszínen Anton és felesége, Szvetlana egy eddig még nem ismert lény első megjelenésével szembesülnek: ez az alak a  Kétlényű, a csupán régi vámpír legendákban szereplő ősi istenség, aki egy jóslat szerint elpusztítja az addig ismert világot.

    6estoi-d_075
    Nágya egy másik külföldi borítón

    Lukjanyenko még a sorozat 6. részében is képes volt megmutatni, hogy tudja emelni az eddigi téteket, és még tud olyat mutatni az Őrség-unverzumból, amit még nem láttunk. Ezúttal a Másfélék egyik leglenézettebb fajára, a vámpírokra és egy másik háttérbe szorult társaságra, a boszorkányokra fókuszál. Őket a közös ellenség elleni toborzási út során láthatjuk, ugyanis Anton, először Olgával, később pedig Nágyával próbálja feloldani a két közösség belső konfliktusait (nem képesek megválasztani közös vezetőiket, mivel kötik őket fajuk ősi törvényeik). Így ismerhetjük meg végre az első kötet óta felvázolt, donorvéren tengődő vámpírokat, akiknek az eredetét Lukjanyneko, Anne Rice Vámpírkrónikáihoz hasonlóan az ókornál korábbi időkbe helyezi, ezzel elmélyítve a köztük és a többi Másféle közötti viszonyt (pl. most már értjük, miért külön fájó pont a vámpíroknak a jelenlegi pozíciójuk a Másfélék közt), továbbá történelmük bemutatásán keresztül kaptunk egyfajta Másféle eredettörténetet is. A vámpírok mellett pedig külön jó pont, hogy végre több figyelemben részesültek a boszorkányok is, hisz az Alkonyi Őrségben és az Új Őrségben elejtett néhány információn kívül nem sok derült ki róluk (mágiájuk természetéről esett szó és említés szintjén a Konklávéról is). Most újabb mélységeiben ismertük meg a boszorkányok erejének és saját közösségük működését (pl. miként választanak új Dédnagymamát, milyen egy igazi boszorkányszombat).

    Обложка_первого_издания_книги_«Шестой_Дозор»
    Az orosz borító

    A történetet illetően sem csalódhattunk az új részben. Az előző kötetekből már ismert módon beszéli el Lukjanyneko a közelgő Apokalipszist. Az első ránézésre egymástól teljesen függetlennek tűnő eseményeket fűzi össze, azonban most nem csak egy regényen belül, hanem a korábbi részek bizonyos történéseire is magyarázatot ad, vagy összefüggésbe hozza őket a jelenlegi üggyel – így kapunk az epizodikusnak tűnő kötetekből egy komplex, egész történetet. Az összecsapások és nyomozások közben pedig talán a sorozat elejét idéző váratlan fordulatokkal mindig csavar egyet a történeten, egészen a legutolsó sorig. Az utolsó felvonáshoz pedig korábbi remek szereplőket hozott vissza (pl. Tigrist és Kesát az Új Őrségből, Jegort), de számos emlékezetes figurával is gazdagította az Őrség világát: megismertük például Évát, a vámpírok egyik legidősebb képviselőjét, vagy Ellent, a Dublinból származó archívumokért felelős Fénypárti munkatársat.

    Az Egyesült Őrséggel Lukjanyenko tisztelettel adózott történetének, eszerint zárta azt le és vett búcsút az Őrség-univerzumtól. A befejezéssel a sorozat az eddig ismert formájában már nem folytatható (bár az író mindig meg tud lepni minket): igaz, a történet még képes volt a megújulásra, miközben az író elérte világának határait. Így is egy igazi, akcióban és humorban gazdag részt kaptunk egy igazán mellbevágó befejezéssel, amivel Anton Gorogyeckij, más fantasy történetek főszereplőihez hasonló, igazi hőssé vált. Egy könyvsorozatnak talán így kell méltó befejezést írni.

  • Jön az Egyesült Őrség

    November 15-én érkezik a Metropolis Media kiadó jóvoltából az Egyesült Őrség, amit a sorozat megálmodója és itthon is nagy népszerűségnek örvendő szerzője, Szergej Lukjanyenko jegyez.

    Egyesült őrség_full_B1-B4.indd

    Az Egyesült Őrség (oroszul: Шестой Дозор [Sesztoj dozor], azaz Hatodik őrség) az Új Őrség után következő, és Lukjanyenko által megálmodott Őrség-sorozat zárókötete.

    Olyan események rázzák meg a Setétek és a Fénypártiak világát, amelyeknek csak közös erővel tudnak ellenállni. Az új regényben egy titokzatos vámpír zavarja meg a rendet Moszkva utcáin. Anton Gorogyeckij üzenetet olvas ki az áldozatok neveinek kezdőbetűiből, Geszer parancsára pedig megpróbál az ügy végére járni. Az archívumokban található dokumentum segítségével igyekszik a vámpír nyomára akadni, de sokáig nem foglalkozhat az üggyel, lányát ugyanis megtámadják.

    Az őrségek kedélyeit egy prófécia felbukkanása is borzolja, ami a következőképpen szól:

    Nem hiába ömlött ki, nem feleslegesen égették el. Elérkezett az első határidő. Ketten testet öltenek és kitárják az ajtót. Három áldozat, negyedszerre. Öt nap marad a Másfélék számára. Hat napja marad az embereknek. Azoknak, akik útra kelnek, semmijük sem marad. A Hatodik Őrség halott. Az ötödik erő eltűnt. A negyediknek erre nem volt ideje. A harmadik erő nem hisz, a második erő fél, az első erő elfáradt.  

    A különös szavak rengeteg kérdést vetnek fel és a világ végét sejtetik. Mi a Hatodik Őrség és hol találhatóak meg a tagjai? A Nappali és az Éjszakai Őrségnek össze kell fognia, ha meg akarják akadályozni a közelgő apokalipszist. Egy szó szerint, az egész világon átívelő kaland veszi kezdetét Lukjanyenko Egyesült őrségében olyan jól ismert szereplőkkel, mint Anton vagy Zavulon. Meglepő fordulatok, tragikus sorsok és nagy áldozatok jellemzik a szövevényes cselekményt. Ahogy a könyv fülszövege is ígéri, az írótól már megszokott kalandokon keresztül vezeti az olvasót, de eközben felveti az emberi lét legalapvetőbb kérdéseit is. Igazi méltó befejezése az Éjszakai őrség-sorozatnak.

    144028145
    Orosz kiadás