A Respawn Entertainment és az Electronic Arts közös projektje, a Star Wars Jedi: Fallen Order tavaly novemberben jelent meg, a játék pedig a kasszáknál minden várakozást felülmúlt. Az EA korábban kitartóan hangoztatta, hogy egyjátékos videojátékokra nincsen igény, és a multié a jövő. Ehhez képest a Fallen Order tarolt a kasszáknál. A jövőben az EA is több hasonló produktumot akar kiadni a kezei közül. ennek első lépése, hogy a pletykák szerint már készül Cal Kestis kalandjainak folytatása.
A több, mint 8 millió példányban elkelt Star Wars Jedi: Fallen Order a Sith-ek bosszúja eseményei után játszódik. A játékosok egy fiatal padawan bőrébe bújhatnak, akik a Birodalom inkvizítorai elől kénytelen bujkálni, miközben igyekszik megmenteni azokat az erőérzékeny gyerekeket, akik galaxisszerte még életben vannak. A Fallen Ordert, amikor először bemutatták a közönségnek, sok kritika érte, főleg a fénykardok fizikája miatt, az Apex Legendsért is felelős Respawn azonban hallgatott a rajongókra és a végeredmény egy egészen élvezhető Sekiro-Metroidvania egyveleg lett. A játék PC-re, PS4-re és Xboxra is megjelent.
A Dead Space napjaink egyik legmeghatározóbb horror sci-fi videojátékának számít és most ingyenesen elérhető az Origin kezelőfelületéről.
Ugyan az Origin nem a világ legjobb játékos alkalmazása, mégis az ingyenes játék reményében érdemes lehet feltelepíteni az EA-s programot, hogy szert tehessünk a Dead Space-re.
Az Originen egyébként már szokásossá váltak az ingyenes játékosztások, valószínűleg azért, hogy javítsanak az EA imidzsén. A PR-húzás összefüggésben lehet azzal a pletykával is, hogy a Star Wars Battlefield II loot boxos bukása után a Lucasfilm az Activisionnek vagy az Ubisoftnak adná el a Star Wars videojátékok jogait.
Mindenesetre ez egy olyan lépés, ami miatt nem panaszkodhatunk, hiszen egy újabb nagyszerű szoftverrel bővülhet a digitális gyűjteményünk. Ide kattintva be is szerezhető, pár kattintás után.
Kedvcsinálónak pedig íme egy kisvideó a játékról, még az „őskorból”, 2008-ból.
Az X-Wing játékok óta említésre méltó Star Wars űrhajó szimulátor nem készült, most viszont kiderült, hogy 2016-ban egy kis csapat az ősrégi X-Wing széria mintájára megcsinált egy működő demót. Ebben a mai grafikát és a régi szimulációs játékelemeket ötvözve létrehozták azt, ami az EA-nek eddig nem sikerült.
Ugyan az új Star Wars Battlefront II-ben vezethetünk űrhajót, ez a repülés élmény korántsem hasonlít a régi szimulációkéra, inkább egy lebutított arcade játékhoz hasonlítható a Battlefrontos repülés.
A kis programozó csapat elküldte az EA-nek a játék demóját, de ők válaszra se méltatták a külsősök kemény munkáját.
A 2016-os játékról videó még csak most, 2018-ban került a kezünkbe, így most meg is mutatjuk, milyen lehet egy épkézláb Star Wars szimulátor.
Egy meglehetősen rejtélyes játékról, a Fe-ről érkezett egy 5 perces játékmenet videó, mely a fantasy rajongóknak kedvezhet 2018-ban.
A készülő játék megjelenésében és hangulatában nagyon hasonlít más hipszter indie játékokra, viszont ha jobban megfigyeljük, olyan befektetők vannak a program mögött, mint a hírhedt Electronic Arts.
A játék első blikkre nagyon hasonlít a Legend of Zelda: Breath of the Wild-ra, mivel itt is egy óriási térképet kell majd felfedeznünk, ahol megannyi veszély fog leselkedni ránk. A kis videó alapján esztétikusan gyönyörűnek, de talán egy picit álmosítónak tűnhet az új játék.
Lentebb megtekintheted az 5 perces kis videót, amiről szó van.
Az EA végre belátta, hogy Battlefrontot csinálni nem érdemes egyjátékos módú kampány nélkül, így a Star Wars Battlefront II-ben a többjátékos mód izgalmai mellett egy remekül kinéző sztori módra is szert tehetünk.
A kampány pedig mindent a feje tetejére állít. Egy birodalmi katona bőrébe bújva lehetünk szemtanúi a lázadók legnagyobb terror cselekményének, azaz a Halálcsillag felrobbantásának. Hogy mi jön ezután az egyértelmű, bosszú.
A bosszúhadjáratunk nem csak földön, levegőben, de még az űrben is folytatódik, hogy megtorolhassuk a szeretett Palpatine császár és a rohamosztagos barátaink halálát.
Hihetetlen jól néz ki az új játék, és a sötét oldal szerelmeseinek igazi csemege lesz ez a program. A Star Wars Battlefront II november 17-én lesz megvásárolható.
Megérkezett az új Star Wars Battlefront második részének a trailere, amelyet nem más, mint Az ébredő Erő Finnje, azaz az őt játszó színész, John Boyega narrál.
A trailer, mint ahogy az EA-nél szokás, fenomenális minőségű és ígéretekben sem szerénykedik. Megannyi új játékmód, pályák, és járművek lesznek elérhetőek az új felvonásban. A filmekben látható főszereplők mind bevetésre készen állnak a Star Wars Battlefront II-ben, többek között Kylo Ren és Luke Skywalker fénykardját is forgathatjuk majd. Mindemellett még az űrben is felvehetjük a harcot a Birodalommal vagy a Lázadókkal, vezethetjük az ikonikus Ezeréves Sólymot, illetve akár a Birodalmi Flotta egyik nekünk tetsző hajóját.
Az új játék nem csak multis, hanem single player kampányt is tartalmazni fog, amelyben a Birodalom bukása és Az ébredő Erő közötti történéseket élhetjük át. Emellett még osztott képernyőn is harcolhatunk egymással, ha további offline szórakozásra vágyunk. A sztorimód főszereplőjeként Janina Gavankar tűnik fel, akit a True Blood és a Sleepy Hollow nézői is jól ismerhetnek.
Nagyon tetszetősnek tűnik az új játék, reméljük tényleg mindaz, amit ígérnek benne lesz az alap játékban, és nem megint az lesz, hogy a játék felét kiadják, és csak DLC-n vehetjük meg az eredetileg beígért tartalmat. A Star Wars Battlefront II november 17-én jelenik meg.
Máris egy vallomással kell kezdenem ezt a cikket. A Mass Effect várva várt részével két részletben sikerült játszanom. Először sajnos (vagy szerencsére) csak pár órát tudtam vele foglalkozni, így egyértelműen nem tudtam találkozni mindazon problémákkal, amiktől hemzseg az egész internet. Közben számos ráncfelvarrás érkezett a programhoz, de még így is teljesen megosztó az élmény. Hát fogtam magam, és elölről kezdtem az egészet, immáron az új patch-csel kiegészülve, tehát nagyjából úgy kezdek bele a Mass Effect Andromedába, ahogy azt a fejlesztők szerették volna első körben.
Én már nem fogok kitérni a botrányos animációkra, vagy a hordányi bugra, amiket a játék startjánál észrevételeztek a játékosok, hiszen a csapból is ez folyt. Többek között jómagam is tapasztaltam belőlük, hiszen az első benyomásokról mi is beszámoltunk a 10 órás ingyenes próbaverzió során.
Aki kicsit is otthon van a videojáték-ipar világában, annak nem újdonság, ha azt mondom, hogy a Mass Effect Andromeda döcögősen indult. Az újságírók és a játékosok között végtelenül megosztó vélemények születtek: volt, aki szerint az új Mass Effect botrányosra sikerült, akadt olyan is, aki a régi trilógiához hasonlítgatta, de persze rajongók is vannak szép számmal, akik szerint az Andromeda az eddigi legjobb játék. Az igazság valahol e három csoport keresztmetszeténél található.
Miután egy halom foltozgatás kijött a játékhoz, belevetettem magamat az Androméda galaxis világába és elképzeltem, hogy ez az a program, amit a Bioware öt éven át fejlesztett, és amit az EA tripla A-s címként a piacra dobott.
A Mass Effect új etapjának cselekménye még a Mass Effect 2 idejében kezdődik, de csupán egy mondat erejéig. 2185-ben emberek egy kicsiny csapata (kb. húszezer fő) 600 éves útra indult az Androméda galaxis felé, hogy új és élhető planétát hódítsanak meg. A Habitat 7 névre keresztelt bolygót viszont teljesen kizsigerelte a kett nevű agresszív faj. (A miértekre természetesen a játék során kell rájönnünk.) A húszezer fős kolónia így végveszélybe került, hiszen se étel- és energia-utánpótlás nem áll rendelkezésükre az utazóknak. A Pathfinder feladata, hogy élhető bolygót keressen a bátor, felfedező emberek számára. És itt jövünk mi a képbe. Scott vagy Sara Ryder bőrébe bújva, a Habitat 7 felszínén kalandozva próbáljuk összeszedni az információ morzsákat arról, mégis mi történhetett a bolygón, amíg a Hyperion nevű űrbárkán szundítottak cirka 634 évet. Azonban nincs időnk körülnézni, hiszen szinte azonnal belebotlunk az ellenséges kett katonákba, és egy furcsa építmény az előző Pathfinder életét követeli, aki nem mellesleg Scott és Sara apja.
Az apa utolsó kívánsága, hogy az általunk, játékosok által választott Ryder gyermek legyen a következő Pathfinder. Én Scottot választottam, az egyszerűség kedvéért a továbbiakban rá fogok hivatkozni.
Így szakad a nyakunkba az egész Andromeda Initiative összes felelőssége. Scottnak van mit tanulnia: a bárkát igazgató fejesek politikájától kezdve az egyes emberek jólétét is szem előtt kell tartania, miközben csapatával felfedezi és lakhatóvá teszi a különböző bolygókat. Több féle harcmodor közül válogathatunk, Scott páncélzatát és fegyverarzenálját egyaránt fejleszthetjük, de kikutathatunk új fejlesztéseket is, illetve temérdek mellék küldetést elvállalhatunk boldog-boldogtalantól. A fejlesztésekhez természetesen alapanyagok, erőforrások szükségeltetnek, melyeket a bolygók felszínén (vagy űrutazás közben) nyerhetünk ki a Nomad nevű terepjárónk segítségével.
Mindez egyáltalán nincs következetesen tálalva. Valamiért olyan érzésem volt, mintha az egészet rázúdították volna a játékosra. Ami persze lehet azért is, hogy jobban azonosulhassunk karakterünkkel, akinek szintén új az egész szituáció. Hirtelen annyi feladatot kapunk, hogy azt sem tudjuk, melyikkel kezdjük. Először tanácsos a fő cselekményszállal valameddig eljutni, mielőtt kitérünk a különböző mellék küldetésekre, mert könnyedén belezavarodhatunk, amitől feszültté válik a játékélmény.
Ha leküzdjük a kezdeti sokkot, és letisztul a kép, megláthatjuk az Andromeda szépségét. Rengeteg felfedeznivaló várja a játékost, borzasztóan sok teendőnk lesz a galaxisban. A fő történeti szál nem egy gigászi űreposz, mindinkább klisés SF-sztorinak tűnik, de ennek ellenére is élvezetes.
A fejlesztők dolgozhattak volna még a mellékkaraktereken, mert enyhén szólva is üresnek hatnak. Míg a Mass Effect előző trilógiájában tartalmasan elcseverészhettünk legénységünk minden tagjával, az Andromedában úgy érződik, mintha a levegőbe beszélnénk. Sajnos azt látni, hogy nincsenek élettel, ambíciókkal, emberiességgel megtöltve az ember karakterek, de a jellegzetes egyéb fajok, mint a krogan, szalári, turián vagy aszári is vesztettek sajátosságaikból és klisé-halmazokká változtak. Úgy nagyon nehéz a vezető szerepével azonosulni, ha csak azt látjuk, hogy mindent magunkért csinálunk, a többiek meg bólogatnak, vagy egy erőtlen mondatban ellenkeznek véleményünkkel.
Expedícióink során változatos környezetekkel találkozhatunk, nem annyira változatos lényekkel kiegészülve. Lehet utálni, vagy szeretni a játékot, de az vitathatatlan, hogy a felfedezés része kifejezetten nagyszerű és élvezetes.
A Mass Effect Andromeda egyelőre nem jogos örököse az elmúlt évtized egyik legjobb SF-trilógiájának, de látszólag nem is célja, hogy azzá váljon. Más utakon halad, ez valami másnak a kezdete. (Új címként eladva pedig nem biztos, hogy produkált volna ekkora bevételeket.) Bár a program kiadója, az EA biztosra ment. A játék megjelenése előtti utolsó nagy hajrában naponta láttak napvilágot újabbnál újabb játékmenet videók, hírek, képek, vagy vitát keltő információk. Az Andromeda jó eladási számokat tud felmutatni, mondjuk jelenleg a maga nemében nincs is igazán kihívója, de attól még egészen szépen teljesít. De nem olyan szépen, mint annak idején a Mass Effect 3.
Aki eddig habozott és csak a negatív véleményekre adott, s nem vásárolta meg a játékot annak azt javasolnám, gondolja át újra döntését, hiszen a számos új frissítést követően sokat változott a Mass Effect Andromeda. Noha eddig sem volt játszhatatlan, a frame dropok, bugok és animációk sokakat elborzasztottak. Ezeknek a hibáknak már többé-kevésbé végük, lehet, megérdemelne még egy esélyt a játék. Senki ne számítson egyelőre egy olyan kalandra, mint amit Shepard bőrébe bújva élhettünk át, de az Andromeda valaminek a kezdete. Egy új trilógia nyitó darabja, ami azért rendesen meg van pakolva tartalommal.
Összességében a Mass Effect Andromeda egy jogos felháborodást keltő, de kicsit túlzó módon meghurcolt cím. Azonban korántsem olyan rossz játék, mint amilyennek sokan be akarják állítani. Tény, hogy problémás volt a rajt, de manapság (sajnos) ez a tendencia, amihez hozzá kell szoknunk. Vagy vásárlási szokásainkon kell változtatnunk, hogy ne adhassanak ki félkész programokat. Viszont aki egy igazi felfedezős sci-fivel szeretne játszani, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani az Andromedát. Több tíz órányi űrkaland vár minden lelkes felfedezőt a Pathfinder szerepébe bújva.
Napokon belül érkezik az év nagy űroperája, a Mass Effect várva várt új epizódja, az Andromeda. Addig is, – hogy a Bioware és az EA felcsigázza a játékosok kedvét –, minden Origin Access tag 10 órán át kipróbálhatja az SF-kalandot. A kvázi bétában bepillantást nyerhetünk az egyszerre lehengerlően és aggasztóan festő egyjátékos mód nyitányába, melyben kiderül, hogy a meghódításra váró „Új Föld” nem egészen úgy fest, mint amikor 600 évvel ezelőtt elindult kutató útjára a kolonizáló csapat.
A prológus természetesen nem játszható sokáig, hiszen ez mégis csak egy szabadon kipróbálható próbaverziója a játéknak, de felmérni pécénk teljesítményét tökéletes lehetőség lehet. Vagyis nem biztos, hiszen az Andromeda még nincs teljesen optimalizálva, így okozhat meglepetést néhány jelenet.
Kalandunk ugyan elég sablonosan indul, de döntéseinkkel elég sokféleképpen változtathatjuk a történet előrehaladtát, illetve sok újításra is számíthatunk majd. Az első pár óra alatt simán átjön a régi Mass Effect élmény, már csak az a kérdés, hogy milyen zsáner mellett horgonyoz le a sztori: dráma, akció, kaland? Esetleg mindhárom? Mindenesetre reméljük, hogy a Bioware hozza a formáját és zseniális dialógoknak lehetünk majd szem és fültanúi. Bár sokan úgy vélekednek, hogy az Andromeda végül egy SF közegbe oltott Dragon Age: Inquisition lesz. Ennek nem tudjuk, örüljünk-e, vagy sem.
A történetről ejtsünk néhány szót, mert sokfelé, sok mindent lehet olvasni, de a félreértések elkerülése végett: a Mass Effect Andromeda nem előzmény sztori. A cselekmény 2185-ben, a Mass Effect 2 idején zajlik. A játék főszereplője (Ryder) és csapata mélyaltatásban fekszenek, mivel 600 éves útra indultak, hogy kolonizáljanak egy másik földszerű bolygót. Tehát ők mit sem tudnak a Reaperek támadásáról, vagy épp Shepard hőstetteiről. Az Androméda galaxisba tartó Pathfinder csapat így 2785 körül ébred fel, és szembesül a ténnyel, hogy az Új Földön egy másik létforma már bőszen tevékenykedik.
Külön említést érdemelnek a furcsa karakter-animációk is. Az internetet már elözönlötték a mókásabbnál mókásabb GIF-ek, videók, melyekben főhősünk, vagy adott társalgási partnerünk tájidegen mozgásokat, gesztikulációkat végez. Akik legyintenek, és azt mondják, majd megjelenéskor javítják, annak rossz hírem van: a 10 órás próbaverzió már a Day One Patchcsel van felruházva, tehát a tekergőző és távolba révedő karakterekhez jobb, ha már most hozzászokunk.
A próbaverzió során megismerkedhetünk a Mass Effect multiplayer módjával is. Nem hordoz túl sok világmegváltó elgondolást, mégis hangulatos, könnyen kezelhető és kihívásokkal teli a multi. Vérbeli horda módot kapunk, melynek fő célja, hogy minél jobb csapatmunkával legyőzzük a hullámokban érkező űrlényeket, és teljesítsük az adott feladatokat. Több faj és kaszt közül válogathatunk, megtalálhatóak a szokásos támadó, védekező, támogató osztályok is, és ezek keveréke.
Messzemenő következtetéseket egyelőre nem lehet és nem is szabad levonni, meglátjuk milyen lesz a végeredmény.
2008-ban a DICE csapata egy kitérő erejéig elhagyta a hadszínteret, hogy a lepusztult látképet egy tündöklő metropoliszra, a fegyverropogást pedig akrobatikára váltsa fel. A Mirror’s Edge ötletei ugyan zseniálisak voltak, de a végeredmény rengeteg gyermekbetegségtől szenvedett, valamint az eladások sem hozták a várt szintet, ugyanakkor mégis volt egy réteg, melyet teljesen magával ragadott Faith (szó szerint) szédületes kalandja. A folytatás épp ezért egyáltalán nem volt biztos (pláne az EA üzletpolitikájának ismeretében), ezért nagy öröm leírni, hogy idén májusban újra felhúzhatjuk a futócipőt, a svédek pedig az eddigi információk alapján mindent megtesznek azért, hogy az új Mirror’s Edge élmény valóban maradandó legyen.
Egyáltalán nem siette el a DICE a játék bejelentését, egészen a 2013-as E3-ig kellett várni a program hivatalos leleplezéséig, ennek miértjére pedig Patrick Söberund, az EA Labels igazgatóhelyettese adott magyarázatot: szerették volna, hogy alkotásuk egy ízig-vérig next-gen cím legyen, ehhez pedig ki kellett találni a megfelelő koncepciót. Az elképzelés végül egy rebootban öltött testet, melyben ismét az első rész főszereplőjét, a bájos Faith-et láthatjuk viszont, aki természetesen ezúttal is zűrbe keveredik. Magáról a történetről sok minden nem derült még ki (hál’ Istennek), annyi bizonyos, hogy Faith legfőbb ellenlábasa egy bizonyos Gabriel Kruger lesz, akitől a lány ellopott valami nagyon fontosat, aki ezért valami szörnyűséget művelt vele. Hogy maga a fő sztori mennyire lesz hosszú és kidolgozott egyelőre kérdéses, de ha a stúdió tényleg ki akarja javítani az első rész hibáit, akkor mindenképp itt kell kezdeni a dolgot, mert a Mirror’s Edge inkább maradt emlékezetes az innovatív ötleteket felvonultató játékmenetéről, mintsem az érdekfeszítő történetéről.
A legfőbb változás a Catalystben mindenképp az lesz, hogy a játék immáron – mondhatni a mai trendeknek megfelelően – nyílt világú lesz, melyben szabadon garázdálkodhatunk. A parkournek otthont adó Glass városa az ígéretek szerint hatalmas lesz, na meg változatos. A nemrégiben kiadott információk szerint ugyanis az ötmillió lakosú metropolisz három, egymástól teljesen különböző körzetből épül fel: az Anchor negyed a gazdagok színtere lesz, Downtown Glass centruma, itt fordulnak meg a legtöbben, és a futárok is ebben a territóriumban a legaktívabbak, a The View pedig a csendes külvárosi idillt testesíti majd meg. A szimmetria jegyében fogantak a világban tevékenykedő frakciók is, azokból ugyanis szintén három található a játékban: A The Conglomerate 13 vállalat kapcsolata, melyek alapvetően együttműködnek egymással, de ha hatalmi játszmákról van szó, máris borul az egyensúly. Velük áll szemben a Rebecca Thane által irányított Black November, akik a nagyvállalatokkal szembeni ellenállást testesítik meg, egyre agresszívebb módszerekhez folyamodva. Végezetül ott vannak a futárok (akikhez Faith is tartozik), vagyis a The Runners, akik általában elhatárolódnak a másik két csoportosulástól, de a Conglomerate-el gyakran létesítenek alkalmi kapcsolatokat. Mindebből látszik, hogy a DICE végre a játékmenetnek otthont adó világ kidolgozására is kellőképp odafigyel, ami mindenképp dicséretes, hisz egy open-world program esetében azért nem árt, ha van némi motiváció a felfedezésre.
Felfedezni pedig lesz mit, a Catalyst világában ugyanis rengeteg tennivaló akad. A fő küldetések mellett a „free roaming” során lehetőségünk lesz különböző mellékküldetéseket megoldani, legyen szó csomagok kézbesítéséről, vagy más, bajba jutott futárok megmentéséről, de a játékba egy úgynevezett aszinkron multiplayer is kerül. Ennek során ugyan fizikailag nem találkoznak egymással a játékosok, de a nagyvállalati propagandákat sugárzó hirdetőtáblákat meghackelve azok megjelennek a többi játékos világában is, plusz, ha versenyeket indítunk, akkor barátaink eredményei is megjelennek a ranglistán. A különböző gyűjtögethető dolgokról egyelőre nincs szó, de meglepő lenne, ha egy ilyen jellegű játékban nem kellene felkutatnunk ilyen-olyan tárgyakat, és ki tudja, talán kidolgozottabb, több lépcsős mellékmissziók is várnak a játékosokra, csempészve egy kis szerepjáték-érzetet a mókába, mint például az Assassin’s Creedben, ami végső soron hasonló élményt kínál, mint a DICE programja, csak TPS nézetben.
A játék két alappillére természetesen újfent a parkour és a harc lesz majd, ezekben is történtek változások. Akrobatikánk sokkal gördülékenyebb lesz az előző részhez képest, értendő ezalatt, hogy ha folytonos a mozgásunk, akkor kvázi sebezhetetlenek vagyunk, nem fognak eltalálni a fegyveresek, ha viszont a láncolat megszakad, máris szabad prédákká válunk. Futva átszelni a várost hosszú, és egy idő után unalmas lenne, épp ezért kaptuk a MAG Rope (Manifold Attachment Gear Rope) nevű eszközt, mely egyfajta kötélvető, amivel a nagyobb távolságokat szelhetjük át könnyedén, valamint segítségével eljuthatunk olyan helyekre, amiket gyalogszerrel képtelenek lennénk elérni. A kütyü fejleszthető is lesz, erősebb motorral korábban elérhetetlen helyekre juthatunk el, de elláthatjuk új fejekkel is, hogy mindenféle felületen megtapadhasson az eszköz. A többi felszerelés ugyanakkor nem lesz fejleszthető, strapabíróbb cipőt például nem kapunk majd a játék során. Valamint a fejlesztők külön hangsúlyozták, hogy a kötél csupán kiegészítés, mely nem váltja fel a parkour mozdulatokat, melyek a kiadott videó alapján minden eddiginél látványosabbak lesznek, a Dying Light féltheti trónját.
https://www.youtube.com/watch?v=ekYaM2sLJ24
A harc is gyökeres változásokon ment keresztül, a fegyverhasználat kikerült a repertoárból (a DICE hamar belátta, hogy az volt az eredeti Mirror”s Edge leggyengébb része), helyét a kézitusa veszi át, melynek leglátványosabb megmozdulásait külső kameraállásból, lassításokkal tarkítva mutatja a játék. Faith új hitvallása szerint nem öl, csak ártalmatlanná tesz, ezért nem foghat fegyvert, ugyanakkor kíváncsi lennék a készítők magyarázatára, hogy ugyan miért nem számít gyilkosságnak az, ha valakit lerúgunk egy többtíz emeletes épület tetejéről.
https://www.youtube.com/watch?v=evt9bDMAxIk
A Mirror’s Edge egyik legegyedibb vonása volt (már azon túl, hogy elsőként ötvözte a parkourre épülő játékmenetet a belső nézettel) a megjelenítés, mellyel egy pillanat alatt kitűnt a tömegből. A homogén, jobbára három színre (fehér, kék, piros) épülő látványvilág azóta is a játék védjegye, és evidens, hogy a folytatásban öröklődik tovább, napjaink talán legmodernebb grafikus motorja, a Frostbite által, melynek legújabb, 4.5-ös verziója duruzsol a program alatt. A kiadott képek, videók alapján pedig elmondható, hogy a játék pazarul fest, a DICE már a Star Wars: Battlefrontban is megmutatta, mire képes saját fejlesztésű engine-jük, itt pedig egy annál sokkal masszívabb játéktérben taglózhatják le újra a közönséget. A színekre épülő pályák tehát maradnak, de a kidolgozás és a változatosság értelemszerűen új szintre emelkedik, sokkal több lesz például a növényzet, és a környezet sem lesz olyan ingerszegény, mint pár évvel ezelőtt, na és persze a motion capture eljárással felvett rengeteg mozdulatsor is sokat dob majd a beleélésen. További jó hír, hogy az első rész zeneszerzője, a szintén svéd Solar Fields is visszatért a projektbe, és ígérete szerint a felcsendülő dallamok teljes mértékben igazodnak majd az adott szituációkhoz, így a mozgalmasabb részek alatt pergősebb, a drámai képsorok alatt pedig érzelmesebb traktusok szólalnak majd meg. Technikai fronton mindig az élbolyba tartoztak a DICE alkotásai, ezt a sort pedig a Catalyst is folytatni fogja, erre mérget vehetünk.
A csapat ügyesen húzza a mézesmadzagot a rajongók előtt, minden eddigi információ arra enged következtetni, hogy az év egyik legambiciózusabb programja van születőben.Ugyanakkor nem árt arra sem gondolni, hogy a DICE egy számukra eddig ismeretlen területre tévedt ezzel a koncepcióval. A Battlefield sorozattal már sokszor bizonyította, hogy multiplayer terén a legjobbak között van, a Catalyst viszont egy történetközpontú, egyjátékos módra koncentráló alkotás lesz, a műfaj követelményeinek pedig 8 éve is csak részben sikerült megfelelni. Mindettől függetlenül remélhetjük, hogy a stúdió azóta felhalmozott tapasztalata elég lesz ahhoz, hogy egy ütős címet tegyenek le az asztalra, az EA-re is ráférne a kritikai elismerés, mert sem a Battlefront, sem pedig a Need for Speed nem hozta azokat a pontszámokat, amiket a kiadó remélt. Május 24-én minden kiderül.
