Azt mindenki tudja, hogy a DC animációs filmjei köröket vernek a Marvel nemlétező DVD-s platformjára, azt viszont kevesebben gondolnák, hogy ez a New 52-es éra még a Batman V Supermannél is erősebb darabokat termel ki helyenként. Olyan elborult ötletek után, mint a Gotham by Gaslight és a Batman Ninja, most a The Death of Superman című filmmel megkapjuk sokadszorra az Acélember halálának feldolgozását. Igen, láttuk ezt már a mozivásznon is és 2007-ben a Superman: Doomsdayben, ennek ellenére érdemes esélyt adni ennek az adaptációnak is, ugyanis a legsupermanebb Superman szerepel benne.
Az amerikai képregénykészítő, és a The Death of Superman forgatókönyvírója, Peter J. Tomasi brutális érzékenységgel nyúlt hozzá Supermanhez, ezzel a filmmel választ kaphatunk arra, hogy miért érdemes sztorikat mesélni egy kvázi istenről. A nagyjából 80 perces játékidő alatt ugyanis az alkotók összehozták azt a bravúrt, amire mostanában kevesen voltak képesek. Értelmes módon mutatták be Clark Kentet, Superman alteregóját, így további mélységet adva a karakternek és megmutatva, hogy a kriptoninak is van emberi oldala. Már a régi filmeket is részben ezért dicsérték, hiszen Clark esetlensége és ballépései sokszor hoztak komikus szituációkat magukkal. Ezúttal olyan morális kérdések is felbukkantak a 2018-as animációs filmben, mint hogy meddig érdemes az embernek titokban tartania szerelme előtt azt, hogy esténként zuhanó repülőket ment meg.
A sztoriban persze feltűnik Doomsday is, aki csúnyán elintézi Supermant, és a kiválóan felépített sztoriban – a Batman v Supermannel ellentétben – itt sikerül a földönkívülit jól elhelyezni. A Supermannel való összecsapása a bestiának félelmetesen jól össze lett rakva, bár helyenként érződik, hogy a DCEU-ból merítettek ötleteket. A Justice League New 52-es verziója, melyet a DC animációs filmjeiben a Flashpoint Paradoxonnal kezdett felépíteni, itt is jelen van, de csak afféle háttérként. Hogy el tudjuk helyezni ezt a friss felvonást a filmfolyamban.
A The Death of Superman egyik nagy erőssége, hogy képregényhű, olyannyira, hogy a film végén már belengették a 2019-es második rész, a Reign of the Supermen karaktereit. Ez utóbbi füzet nem annyira népszerű a képernyőkön, pedig a Superman mítosz egy új, érdekes oldalát mutatja be. Talán a film egyetlen gyenge pontja Lex Luthor, akivel itt se tudnak sok mindent kezdeni, viszont amikor a DC-s gonosz maga is páncélba pattan, hogy legyőzze Doomsdayt, azért nosztalgiával töltheti el a nézőket.
Ha valaha elkészül Az Acélember 2, remélhetőleg az alkotók tanulni fognak a The Death of Superman példájából, ugyanis az eddigi legélvezhetőbb DC animációs filmet kaptuk meg általa. Ha valaki emlékszik még az 1978-as Superman filmre, elégedetten fog csettintegni az ujjával, ugyanis rengeteg visszautalást kapunk Richard Donner filmjére. Elég csak azt a jelenetet felemlegetni, amikor Clark Kent egy sikátorban szaladva szétpattintja a mellkasán az ingjét, felvillantva ezzel a reményt szimbolizáló S-et, az El család jelképét.
Értékelés: 9/10
