A Cyberpunk 2077 az egyik legjobban várt idei sci-fi játék a The Witcher készítőitől. Az eredetileg beharangozott április helyett, szeptember 17-ére tették a megjelenést. A készítők elmondása szerint, a játék már készen van, viszont még szeretnék tesztelni, és polírozni a programot, hogy minél zökkenőmentesebben kerülhessen a piacra a felfedezős játék.
A Nintendo Switch-re érkező Animal Crossing, New Horizons is csak később fog a kezünkbe kerülni, hiszen a megjelenési dátum március 20-ára lett tolva. A Nintendo azzal indokolta ezt a váratlan döntést, hogy szerették volna, ha egészséges munkaórák mellett tudnák befejezni az új Animal Crossing installációt.
A Cyberpunkhoz hasonló indokkal késik a Marvel’s Avengers új játéka, de a Square Enix csapata azt is hozzá tette, hogy szeretnék ha nem csak kész, de szórakoztató játékot is kapnának a rajongók, így hát május 15-ről, szeptember 4-ére esik majd a megjelenési dátum.
A Square Enix másik fontos címe, a Dying Light 2 is csak később lesz elérhető, viszont ennek a késésnek a pontos dátuma még nem tisztázott. Az biztos, hogy nem most tavasszal érkezik a horror játék, de hogy hány hónap várakozásra számíthatunk azt pontosan még nem tudjuk.
A Doom Eternal is elcsúszott a korántsem jeges időjárás ellenére, hiszen március 20-ai megjelenési dátum mellett döntött a Bethesda. Érdekes módon pont azon a napon fog megjelenni a Doom, amikor az új Animal Crossing.
Ha játszottál vele és emlékszel még a Doom első, 1993-as kiadására, akkor ma már valószínűleg saját autód, családod és lakáshiteled is van. Ilyen óriási felelősség mellett kell tehát félretenned ismét a való életet azért, hogy játszhass John Romero vadiúj pályáival, amiket a Doom 25. szülinapjára hozott nekünk. Bizony már negyed évszázada ütötted be először a halhatatlanság kódját, az IDDQD-t.
John Romerót a Doom atyjaként emlegetik, jó pár riport készült már róla, ahol az eredeti Doom pályakészítési filozófiáit elemzi, részletesen. Bizonyára most is ugyanazzal az óvatossággal, és átgondoltsággal dolgozott az új 9 pályás singleplayer fejezeten, amit a Doom első kiadásához adott. Az új fejezetbe már betekinthettünk Romero streamjén, ahol pár órán keresztül bolyong a saját útvesztőjében, és sztorizgat a 90-es évekről, illetve az új pályákról. A teljes streamet itt megtekintheted.
Az egyjátékos módú pályák mellett még másik 9 multiplayer pályával is megáldott minket Romero, hiszen nincsen 2018-as játék többjátékos mód nélkül manapság. A Sigil című kiadás teljesen ingyenes lesz, viszont ha akarunk, nagyon sok pénzt is rákölthetünk, hiszen 40$-ért egy kemény dobozos kiadást is magunkénak tudhatunk. Amennyiben tényleg sok pénzt akarunk kiadni, akkor 166$-ért egy díszdobozos kiadást kapunk, Doom pólóval, aláírt dobozzal és még sok egyéb jósággal. Ha megrendeled az árut, akkor viszont már csak jövő februárban tudják az ajtód elé dobni, és mivel limitált számban elérhető a fizikai kiadás, ezért érdemes sietnünk.
Az e-sportok megjelenése az olimpián már régóta foglalkoztatja az olimpiai bizottságot, 2024-re pedig valósággá is válhat a dolog, egyelőre azonban még az is kérdés, hogy egyáltalán milyen játékokat engedélyeznek majd a rendezvényen.
A számítógépes játékok sportként kezelését ellenzők tábora továbbra is dühös fejecskéket küldözget Facebookon a témával kapcsolatos hírekre, a támogatók azonban ezek után is a sakkot fogják felhozni, mint olimpiai sportág, ahol nem feltétlenül a testmozgásé a főszerep.
A legújabb probléma nem más mint, hogy a számítógépes játékok nagyon erőszakosak. Az olimpia már az archaikus korban is a béke időszaka volt, és ezzel a patinás gondolattal nem egyeztethető össze néhány igen-igen brutális játék, mint például a Doom, esetleg az Overwatch, vagy a League Of Legends.
Ez az apró kritérium nagyon leszűkíti sajnos az olimpiára alkalmas játékok számát, de emiatt lehet, hogy másféle játékok fognak előtérbe kerülni az e-sportok között, gondolok itt például az autóversenyes játékokra, vagy akár a sport szimulátorokra, mint a FIFA, vagy a Madden.
Reméljük még változtatnak ezen a szabályon, és belátják az olimpia szervezői, hogy az erőszakosabb játékok sem a brutalitásról szólnak, hanem fineszről, kitartásról, és gyakorlatról, épp úgy, mint a többi sportág.
A Game Awards a legnívósabb számítógépes játékos eseménynek számít világszerte. Díjat kapni az évente megrendezett találkozón Amerikában nagy kitüntetés a szoftverkészítő cégeknek, de a győztesek híre Európában is jó iránytűt mutat, hogy milyen programokat érdemes megvenni a karácsony közeledtével.
Az év játéka címre idén a Doom, az Inside, az Overwatch és a Titanfall számíthatott. Idén is a legtöbb bevételt generáló és a legtöbb játékost vonzó cím kapta meg a díjat, ami nem más, mint az Overwatch.
Nem meglepő, hiszen szó szerint még a csapból is ez a játék folyt idén. A legjobb e-sport, legjobb multiplayeres játék és a legjobb rendezés díját is az Overwatch kapta. Új videók, új hősök, új pályák, kinézetek: a Blizzard rengeteg erőforrását lekötötte ez a játék, és még a marketingje is fenomenális volt… talán egy kissé agresszív is. Szerintem egy picit sok volt idén az Overwatch hype-ból, remélem, jövőre egy kicsit szerényebb lesz a játék kampánya.
Hála az égnek maradtak kitüntetések más játékoknak is, mint például a jól ismert Uncharted 4: A Thief’s End kapta a legjobb történetért járó díjat. Minden elismerésem egyébként a készítőknek, mivel egy olyan mozgalmas, magával ragadó, helyenként picit következetlen játékot készítettek, amit nem csak játszani, hanem nézni is élvezetes. Ez a játék az első, amiből egy youtube végigjátszást végig tudtam ülni, és mondanom se kell jobban élveztem, mint néhány blockbuster filmet, ami mostanság jelent meg.
A Doom sem ment haza trófeák nélkül, hiszen a készítők elhappolták a legjobb fps-ért, és a legjobb zenéért járó díjat is. A játék felülmúlt minden elvárást. Teljesen hozza a régi Doom 1-2 játékminőséget. A gyilkolászós lövölde továbbra is aggodalomat kelt a szülőkben, hogy agresszívak lesznek-e tőle a gyerekek (amúgy egyébként nem) és innen látszik, hogy kiérdemelte a Doom nevet.
Az idei legjobb szerepjáték címet a Witcher 3: Wild Hunt tudhatja magáénak, ami szintén egy felelős döntésnek tűnik. A programban minden van, ami távol áll az amerikai mézes máztól. A játék részről részre megújítja magát és megmutatja, hogy van még ott, ahonnan ez jött. A sajátos, sötét középkori európai esztétika kimeríthetetlennek tűnik. Ugyan nekünk, európaiaknak ismerős ez a felfogás és téma, a Hollywood mámorában élő amerikaiaknak és a távol-keletieknek viszont unikum.
A legjobban várt játék pedig a Legend of Zelda: Breath of the Wild lett, mely jövőre érkezik. Bár ígéretesnek tűnik a program, nem tudni, hogy ezt a díjat mennyire lehet komolyan venni, tekintve, hogy tavaly a No Man’s Sky volt ugyanennek a címnek a nyertese (és mind tudjuk hogy mekkorát bukott, bár még mindig többen játsszák mint az új CoD-ot).
A legjobb családi és a legjobb mobilos játék a Pokémon Go lett. Az óriási embertömegeket szó szerint megmozgató játék bebizonyította, hogy van jövője az okos telefonos játékoknak. Rendszerint ezek a programok nagyon kezdetlegesek, unalmas játékmenetűek és pénzéhesek, bár a Pokémon Go túlmutatott az előítéleteken és egy minden tekintetben forradalmi játékot hozott az eszközre.
Egy új kategóriát is bejelentettek a díjátadón, mégpedig a legjobb virtuális valóságos játékét, amit nyilvánvalóan a kis hazánkban kevésbé ismert Rez Infinite vihetett el.
Érdemes említeni még olyan díjazott játékokat, mint a Dishonored 2-t, a Street Fighter V-öt és a Civilization VI-ot is. Egyébként a stratégiai játékok jelöltjei között megbújik a Banner Saga 2 is, aminek szerintem vinnie kellett volna a pálmát, de én elfogult vagyok.
Összességében az esemény legnagyobb nyertese a Blizzard volt, ami a kívülállóknak nem, de a játékos táborának meglepő lehet, hiszen náluk jobban senki más nem szidja ezt a céget. De hát a színvonalas játékoknak és a közönségbarát hozzáállásnak nem kell együtt járnia, sőt egy ekkora multi cégnél elengedhetetlen, hogy a nehéz döntésekkor valaki ne maradjon hoppon.
Idén is megérte követni az eseményt, és ha pusztán ajándékötleteket keres a Tisztelt Olvasó valamelyik geek hozzátartozójának, akkor nem vehet rossz játékot, hogyha az említett játékokból választ.
A texasi székhelyű id Software 1991-es alapítása óta sikert sikerre halmoz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a ’92-es Wolfenstein 3D-vel nemes egyszerűséggel feltalálták az FPS (First Person Shooter) műfaját, mely máig az egyik legsikeresebb videójátékos berkekben, és elég csak megnézni, mennyi eladást produkál a Call of Duty széria évről évre. 1993-ban a Doom első része pillanatok alatt vált kultuszjátékká, a rá egy évre érkező folytatás pedig konkrétan bedöntötte a helyi hálózatot, a programba épített online multiplayer opció ugyanis annyi játékos érdeklődését keltette fel, hogy az akkor még kezdetlegesnek mondható rendszer egész egyszerűen nem bírta a terhelést. Az 1996-os Quake újabb mérföldkövet jelentett a videójátékok történetében, ez volt ugyanis az első, valódi 3D-s program, melyben már nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is lehetett nézelődni, pontosabban irtani az életünkre törő, H.P. Lovecraft ihlette rémségek hadát. A szintén egyjátékos módra koncentráló, de immáron új történetet elmesélő, 1997-es 2. rész után 1999-ben a csapat újradefiniálta a multiplayer fogalmát is, a Quake 3 Arena már kizárólag a többjátékos módra koncentrált, és csinálta azt olyan mesteri módon, hogy sokaknak (köztük a cikk szerzőjének) máig ez a játék jut eszébe, ha multiplayerről van szó. A 2004-es Doom 3 már az akkoriban egyre népszerűbb horror-irányvonalat célozta meg, az első két rész hentparádéját átvette a szűk, gyér bevilágítású folyosókon való rettegés.
Ez a tősgyökeres rajongók tetszését nem nyerte el egyöntetűen, az új játékosok, valamint a változásokra nyitott rajongók viszont egyetértettek abban, hogy egy kiváló játékot hozott össze az id csapata, mely a végére ugyan kissé monotonná vált, viszont olyan hidegrázós sci-fi horror-élményt kínált, melyhez hasonlót csak a 2009-es Dead Space, és annak folytatása ajánlott csupán. Arról nem is beszélve, hogy a program alatt duruzsoló motor évekre meghatározta a grafika fejlődését, hisz olyan, addig nem vagy csak ritkán látott elemeket hozott, mint a teljesen dinamikus árnyékolás, a különböző felületek anyagának vizuális megkülönböztethetősége és a fényviszonyok kezelése, melynek megvalósítása kis túlzással máig megállja a helyét.
És ez volt az az év, amikor is az id Software elért a csúcsra. Az egyre gyorsuló világban nehéz volt tartani a lépést. Az id Tech 4 grafikus motor ugyan még sokáig iránymutatóként szolgált, de 2006-ra a technológia fejlődését már az olyan cégek diktálták, mint a CryTek, az Epic, vagy épp a DICE. A stúdió legutóbbi, 2011-ben megjelent játéka, a poszt-apokaliptikus környezetbe helyezett, autós-FPS hibrid Rage már korántsem ütött akkorát, mint előtte kb. minden, amihez a csapat neve köthető volt. Rossznak ugyan senki sem tartotta, de a botrányos PC-s verzió (a legtöbb konfigon utólag töltődtek be a textúrák, vagy épp el sem indult a játék), az új, eddig ismeretlen név rányomták a bélyegét a Rage-re, holott valóban kiváló szórakozást nyújtott. Az id Tech5 is szépen tette a dolgát, egyedül a textúrák nem voltak a helyzet magaslatán. A folytatás épp ezért – sajnos – egyre valószínűtlenebb, az id pedig idén visszakanyarodik a gyökerekhez, az időközben törölt számozott folytatás helyett jön a Doom, mely a régi idők FPS-élményét ülteti át modern köntösbe.
Az új generációs Doom bejelentésére a 2015-ös E3-on került sor, a kiadó, a Bethesda standjánál, a negyedórányi gameplay pedig bőven elég volt ahhoz, hogy az időutazásra vágyó játékosok jegyet váltsanak a nosztalgiavonatra, a prezentáció alapján ugyanis az id azt hozta, amit ígért. A Doom bemutatója pörgős volt, látványos, na és persze véres, benne volt minden, amit a név megkövetel: démonok tucatjai törtek a játékos életére, aki batár nagy fegyverekkel, és durvábbnál durvább kivégzésekkel ritkította az ellen sorait, miközben a háttérben szóltak az elektronikus dallamok, még tovább fokozván az amúgy is egekbe szökő adrenalint. Az autentikus Doom-élményt tetézte, hogy visszatértek a nyitott, többféleképp teljesíthető pályák. A tény, hogy ismét a különböző színű kulcskártyák jelentik majd a továbbjutás nyitját, na és persze a multiplayer, mely a másfél perces bemutató alatt visszarepítette a nézőt a Quake 3-as időkbe, bizonyára sokan voltak, akik elmorzsoltak egy könnycseppet meghatottságukban.
Az információ pedig tavaly óta csak úgy ömlik, ennek köszönhetően egyre inkább körvonalazódik, mire számíthatunk a május 13-ai megjelenéskor. A történet (merthogy lesz ilyen is) szerint egy szekta lesz az, ami miatt elszabadul a pokol a marsi UAC (United Aerospace Corporation) kutatóbázisán. A pokolbéli invázió megfékezésére pedig egy mindenre elszánt katonát küldenek, ő lesz értelemszerűen maga a játékos. Ez a szinopszis kb. az egész történetet lefedi, de hát egy Doom nem is kell, hogy ennél összetettebb sztorival rendelkezzen, hisz a lényeg úgyis az aprításon van, azzal pedig nem lesz gond, erre az id neve a garancia. A fegyverek összetétele, akárcsak a játékmenet, a régi időket idézi majd. A standard pisztoly, shotgun, gépfegyver, rakétaszóró négyes mellett plazmafegyverrel, gránáttal, duplacsövű sörétessel is oszthatjuk az igét (akarom mondani: halált), de a széria két egzotikuma, a láncfűrész (hogy mit keres egy ilyen eszköz a Marson, az továbbra is rejtély) és a BFG (Big F*cking Gun) is helyet kap, aktiválásuk pedig külön gombbal érhető majd el, jelezvén mérhetetlen erejüket. Az ellenfelek ólommal/plazmával való likvidálása mellett lehetőség lesz különböző kivégzőmozdulatok abszolválására is (ezt a lehetőséget szinte biztos, hogy a Marcus Abenate által készített rajongói mod, a Brutal Doom sikere miatt lett beépítve), kezdve a végtagok letépésétől az olyan gusztustalanságokig, mint a szervek, testrészek „megetetése” a delikvenssel. Csupa olyan mozdulatsorra lehet tehát készülni, ami miatt az ausztrálok máglyán égetik el az összes kópiát a játékból, és bizonyosan nem is lőtték még el az összes puskaport a készítők az előzetesekben. Az ellenfelek egyébként megjelenítésükben is a régi időket tükrözik majd, a Cacodemon, a Mancubus, a Hell Knigt vagy épp a Pinky Demon sokkal inkább idézik a klasszikus első két részt, mintsem a harmadikat, még a színek összeállításában is. És ez jó hír. Az, hogy újfajta ellenlábasból mennyi lesz, egyelőre kérdés. Az biztos, hogy a Mancubus-nak lesz egy plazma helyett lángszóróval felvértezett változata, a Baron of Hell leginkább a Doom 3 Hell Knight variánsára emlékeztet, és nagy területen sebez, a Possessed Engineer pedig egy démon által megszállt ember lesz, aki a hátára szerelt üzemanyagtartállyal robbantgatva tör borsot a játékos orra alá.
A helyszínek viszont már inkább a 3. részből köszönnek vissza, mind kidolgozás mind dizájn szempontjából, ez pedig örvendetes, mert részletgazdagságot tekintve a Doom 3 máig párját ritkítja. Az E3-as demó indusztriális, folyékony fémmel erősen megszórt helyszíne mellett a kiadott képek alapján számíthatunk majd futurisztikus, kijelzőkkel és high-tech kütyükkel tűzdelt pályákra is, amik a 2004-es epizód alapját is adták. Na és persze a Pokol sem maradhat ki a szórásból, hisz anélkül nem lenne a játék Doom, a fejlesztők pedig a bemutató alapján ezúttal a sötétség helyett a „kénköves” jelzőt vették alapul. A sárgás-barnás színekben pompázó alvilág sokaknak nem nyerte el a tetszését, szerintem viszont szórakoztató küzdelmek színtere lesz. A pályák – mint azt már említettem – hatalmasak lesznek, a horizontális kiterjedés mellett pedig ezúttal a vertikalitással is számolni kell majd, hős katonánk hátán ugyanis ott figyel egy jetpack, mellyel könnyebben áthidalhatóak lesznek az akadályok, és persze a küzdelmek is változatosabbak lesznek általa, köszönhetően a villámgyors helyváltoztatásnak. Az id mindössze annyit hozott át a modern kor FPS-eiből, hogy karakterünk képességei javíthatóak lesznek (mind egy, mind többjátékos módban), idővel több lőszert vehetünk fel, jobban bírjuk a gyűrődést, nagyobbat sebzünk, és gyorsabban kapaszkodhatunk fel a kiszökelléseken, ez utóbbi a jetpack-el kombinálva lesz igazán hasznos.
A multiplayer szintén szakít a XXI. század vívmányaival, perkek és mindenféle, jobbára a Call of Duty sorozattal behozott változás/könnyítés kimarad a szórásból, és ez így is van rendjén. Csak úgy, mint az egyjátékos módban, nem lesz regenerálódó életerő, egészségünket és páncélunkat a pályákon elszórt csomagokkal hozhatjuk helyre, miközben a pörgés egy pillanatra sem áll le. Annyi változtatás van a dologban, hogy a fegyverek összeszedése helyett immáron egy kezdő csomaggal indulunk, mi választjuk ki, hogy közel (shotgun), közép (gépfegyver), vagy hosszútávon (mesterlövészpuska) akarunk aratni, és ennek megfelelően választhatunk arzenált, melyben olyan különlegesség is szerepel, mint a mobil teleportálókészülék, mellyel egy pillanat alatt a szembenálló fél mögé kerülhetünk, így téve pontot az összecsapás végére. A felszedhető power up-ok is visszatérnek, melyeknek hála ideiglenesen megnőhet a sebzésünk vagy a strapabírásunk, a felvehető finomságok tárháza még nem tisztázott. A legszórakoztatóbb mégis az, amikor egy démon bőrébe bújva indulhatunk a többi játékos ellen. Ez az alpha-ban a csontvázszerű, rakétákat szóró Revenant volt, de ki tudja, talán a végleges verzió több pokolfajzat irányítására is lehetőséget kínál majd. A játékmódok listája még hiányos, a klasszikus Death Match (mindenki mindenki ellen) és Team Death Match (ugyanez csapatban) mellett lesz egy úgynevezett Clan Arena, melyben nincs respawn (újraéledés) a következő körig, valamint Warpath, melyben a pálya adott pontjait kell elfoglalnia a játékosoknak. Ez a szám bizonyosan bővebb lesz a teljes verzióban, a minőségre pedig az alpha-ban tapasztaltak alapján (szerencsére részt vehettem benne) egy rossz szavunk sem lehet, olyan parázs küzdelmekben lesz része a játékosoknak, melyet csak egy id játékban lehet átélni.
A cég a moddereknek is kedvez majd a SnapMap nevű program képében. Ez egy viszonylag egyszerűen kezelhető pályaszerkesztő lesz majd, melyet a játékhoz mellékel az id, és a segítségével bárki készíthet új pályákat, de új játékmódok, egyjátékos és kooperatív missziók (utóbbi lehetőség az alapjátékban nem szerepel), változtatható AI (mesterséges intelligencia) is a rendelkezésre állnak majd. A dolog szépséghibája, hogy más moddolási lehetőség nem lesz – így grafikai tuning, teljesen új hangvételű mod-ok nem készülhetnek majd, pedig a Doom 3 e téren máig közkedvelt a modderek körében. Az indok, miszerint a platformok egységes kezelése miatt lesz a SnapMap az egyedüli lehetőség a változtatásokra, mindenesetre épkézláb magyarázat, és ha működik, így is hosszú időre kitolja majd a játék szavatosságát.
A megjelenítéshez új grafikus motort készített a stúdió, és bár az egykori alapító és programozó zseni, John Carmack már nem erősíti a gárdát, a látványra így sem lehet panasz. Az id Tech 6 ugyan nem veszi fel a versenyt az olyan nagyágyúkkal, mint a DICE Frostbite, vagy a CryTek CryEngine motorja, de a Doom így is pazarul fest, a részletgazdagság már az első videóban látszott, a remek fény-árnyékhatások, valamint részecskeeffektek nagyon sokat dobnak az összképen, az ellenfelek dizájnja pedig zseniális, bár e téren soha nem panaszkodhatott a cég. Az 1080p 60 fps pedig mindegyik platformon elérhető lesz, így az id elejét veszi a PlayStation-Xbox vitának is, mely szinte minden multiplatform program esetén visszatérő téma – sajnos.
A MachineGames 2014-ben bizonyította, hogy igenis van létjogosultsága a régi vágású programoknak a mai korban is, most pedig az alapítóatyákon a sor, hogy megerősítsék ezt a tézist. A Doom rétegjáték lesz, ez már most borítékolható. Azok a játékosok, akik a Call of Duty szériával kezdték „pályafutásukat” nem fogják értékelni ezt a mára avíttnak mondható játékmenetet, és ez nem is az ő hibájuk. A világ változik, és ez így van rendjén, de néha jó, ha van mivel nosztalgiázni, a Doom pedig percek alatt fog visszarepíteni mindenkit a ’90-es évekbe, hogy visszarugdossuk a démonokat oda ahonnan jöttek: a Pokolba. Már nincs olyan messze a május 13, addig lehet venni tartalék egeret/kontrollert, mert az a tempó, amit a játék diktálni fog, bizony nem kímél majd egy perifériát sem. Let’s rock!
Nem panaszkodhatnak a sci-fi szerelmesei az elkövetkezendő években. Filmek terén Star Wars-cunami várható, számozott és spin-off epizódokkal, Ridley Scott egy új Alien-trilógián agyal épp, melynek első része, a Covenant már javában készül, de Neill Blomkamp is egy xenomorph-mozin ügyködik, az ő filmje viszont pont Scott túlbuzgósága miatt került parkolópályára, ki tudja meddig. A Star Wars mellett a Disney másik aranybányája, a Marvel-divízió is impozáns mennyiségű filmmel kedveskedik majd a rajongóknak, a harcba pedig immáron a Warner is beszállt, hogy a DC-univerzum hőseivel törjön borsot a Bosszúállók orra alá. James Cameron az Avatarhoz tervez még több folytatást, így akit anno magával ragadott Pandora szemkápráztató világa, az még sokszor visszatérhet majd az elkövetkezendő években. Sorozatok terén is tarolnak a szuperhősök, de idén végre az egykor szebb napokat is megélt SyFy csatorna sem szégyenkezhet, hiszen két nagyszerű adaptációt is letettek az asztalra a Térség valamint a Gyermekkor vége képében, plusz javában forog a 12 Majom második évada is. Könyvek terén pedig, nos, elég csak megpillantani a Galaktikabolt kínálatát, szinte biztos, hogy mindenki megtalálja a számításait, legyen az olvasó akár a hard, akár a könnyedebb fantasztikum kedvelője. Na de mi a helyzet velünk, játékosokkal? A válasz szerencsére az, hogy fantasztikus időszak elé nézünk, hisz olyan science-fiction alkotások vannak épp készülőben, melyek kiváló minősége már jó előre borítékolható. Most összeszedtük azt az 5 játékot, melyek nagyot fognak szólni a megjelenéskor.
5. Star Citizen
Listánkat rögtön a Kickstarter eddigi legnagyobb sikerével kezdenénk, Chris Roberts szerelemgyermekére, a Cloud Imperium Games műhelyében készülő Star Citizenre ugyanis tavaly decemberre már 100 millió dollárt kalapoztak össze a rajongók, ezzel minden idők legsikeresebb, közösség által finanszírozott alkotásává téve a 2012 óta készülő programot, melynek végső megjelenése továbbra is kérdéses. A grandiózusnak ígérkező űrszimulátorról Roberts már a csillagokat is leígérte a leendő vásárlóknak. A fícsőrök között szerepel többek között az űrhajók minden részletre kiterjedő testreszabhatósága, a random generált bolygófelszínek, szinte végtelen galaxisok, rengeteg, szabadon bejárható város, milliónyi küldetés, külön FPS modul, valamint egy immáron teljesen különálló egyjátékos mód, mely a Squadron 42 nevet kapta, és nem kisebb nevek szerepelnek majd benne, mint Mark Hamill, Gary Oldman, vagy épp Gillian Anderson. A hatalmasnak ígérkező világ életre keltéséről pedig napjaink egyik legmodernebb grafikus motorja, a CryEngine felel majd, a látványra épp ezért egy rossz szavunk sem lehet, ez már az előzetesek alatt kiderült. Látszik tehát, hogy a csapat jó helyre tette a beömlött, rekord mennyiségű pénzt, más kérdés viszont, hogy a projekt egész egyszerűen túl ambiciózusnak tűnik ahhoz, hogy maradéktalanul beváltson minden ígéretet, sokkal nagyobb cégek is belebuktak már kevésbé nagyléptékű vállalkozásba (Ubisoft), így ne lepődjön meg senki, ha a megjelenéskor nem minden ígéret válik valóra. Viszont ha a fent említett dolgoknak már csak a fele is maradéktalanul megvalósul, a Star Citizen akkor is joggal foglalhatja el helyét az űrszimulátorok trónján. Csak győzzük kivárni.
4. Deus Ex: Mankind Divided
2011-ben szinte mindenkit meglepett a mára kultuszjátékká avanzsálódott, majd 2003-ban egy sokkalta haloványabb második részt is megért Deus Ex előzményeként szolgáló Human Revolution. Mind a szaksajtó, mind pedig a játékosok egyetértettek abban, hogy egy kiváló akció-szerepjátékot adott ki kezei közül az Eidos Montreal, olyat, mely méltó a nagynevű elődhöz. A grafika ugyan kissé kopottas volt már a megjelenéskor is, de a sokrétű játékmenet, a fordulatos, napjaink egyre relevánsabb témáját, a transzhumanizmust körbejáró sztori és a remek atmoszféra magasan kárpótoltak a technikai hiányosságokért. Egyedüli negatívumként a kissé esetlen bossharcokat lehetett csak felróni a játéknak, de ezt a csorbát sikerrel kiküszöbölte a 2013-ban kiadott finomhangolt verzió, a Director’s Cut. A Mankind Divided pedig értelemszerűen ugyanott folytatja, ahol a HR véget ért. Főszereplőként ugyanúgy megkapjuk Adam Jensen-t, akinek immáron a 2029-es Prágában kell majd rendet raknia az augmentált és „normális” emberek egyre inkább elharapódzó konfliktusát illetően, ehhez pedig minden eszköz a rendelkezésére áll majd. A fejlesztők egy rakás új játékszert adnak a felhasználók kezébe, akik természetesen most is eldönthetik majd, hogy a lopakodást, vagy a Rambo módjára történő előrejutást részesítik előnyben. A főellenfelekkel való konfrontáció immáron nem kötelező, ha eleget gyúrunk a beszédkészségre, akár ki is dumálhatjuk magunkat a forróbb helyzetekből, aminek a földhözragadtabb RPG rajongók csak örülhetnek. A látványért immáron a Hitman: Absolution-ben is használt engine a felelős, így végre a külsőséggel sem lesznek problémák, ha pedig a játékmenet is hozza az elvárt szintet, akkor a Mankind Divided komoly esélyekkel indul az év legjobbjának járó díjért. Augusztusban kiderül.
3. Cyberpunk 2077
A listán szereplő alkotások közül a Cyberpunk 2077 az, amelyről a legkevesebbet tudni jelenleg, viszont van egy tényező, mely ennek ellenére is elrepítette a 3. helyezésig: a CD Project Red készíti. Az a lengyel csapat, amely sikerrel adaptálta Andrzej Sapkowski novellafolyamát, a Witchert, melynek 3. része új standardot állított fel az open-world RPG-k műfajában, ezzel megérdemelten bezsebelve több száz „Év Játéka”-díjat. Az üzletpolitika pedig, amit minden idők egyik legjobb szerepjátékánál alkalmaztak (ingyen DLC-k, javítások, odafigyelés a rajongói visszajelzésekre, moddolhatóság) követendő példa lehetne minden kiadó számára. Na, ez a csapat gondolta úgy, hogy a dark-fantasy világát egy időre elhagyva belekóstolnak a neonfényes cyberpunk stílusába, új játékuk alapjául pedig a Mike Pondsmith által kreált, immáron több mint három évtizede létező Cyberpunk 2020 című asztali szerepjátéka szolgál majd. A játékról egyelőre csak egy elég hatásos CGI trailer került eddig napvilágra néhány kép kíséretében, na meg egy ígéret, miszerint még a Witcher 3-nál is nagyszabásúbb lesz a projekt. Nagy szavak ezek, de ha valakinek, hát a lengyeleknek elhisszük, hogy képesek lesznek a bravúrra.
2. DOOM
Az új Doom története meglehetősen viharos, hisz egy már félkész játékot kukázott az id azért, hogy jelenlegi formájában születhessen újjá a legendás FPS. A Rage befejezése után ugyanis a stúdió elkezdett dolgozni a Doom 4-en (ekkor még számozott epizód volt), viszont a Bethesda minőségi szűrőjén nem ment át az akkori verzió, mondván túlzottan scriptelt, és a Doom-életérzést sem igazán tükrözi. Mint az a törlés után kiadott videóból kiderült, valóban voltak gondok a koncepcióval, a játék sokkal inkább hasonlított a Rage-re, mintsem arra a játékra, melynek első része a mennyekbe repítette a texasi id Software-t. A fejlesztést tehát a nulláról kezdte a csapat, immáron csak simán Doomnaknevezve a készülő programot, jelezvén, hogy a játék reboot lesz, mely modern köntösbe ülteti az első két epizód játékmenetét. Tehát – a programozó atyaúristen, John Carmack szavajárásával élve – batár nagy fegyverekkel kell küzdenünk a pokol hordái ellen, miközben szól a metál. Az eddig kiadott anyagok alapján pedig kijelenthető, hogy a cég sikerrel alkotta meg vízióját. A Doomról süt a nosztalgia, ez a játék bizony a régi motorosoknak készült, nincs fejlődési rendszer, regenerálódó életerő, fedezékrendszer, csupán a játékos ügyessége, eszeveszett tempó és persze démonok minden mennyiségben. A marsi kutatóbázis, a UAC létesítményeiben (na meg a Pokolban, hisz anélkül nem lenne Doom) zajló küzdelem az E3-on bemutatott videók alapján igazi adrenalinbomba lesz, tele brutális kivégzésekkel (már most súlyos összegekbe fogadnék, hogy Ausztráliában soha nem fog megjelenni a játék), parázs küzdelmekkel, változatos ellenfelekkel és persze zúzós zenékkel, melyek egyelőre inkább a techno felé hajlanak, de a végleges játékban remélhetőleg megszólalnak az elektromos gitárok is. A multiplayer is a régi kor szellemében fogant, a Call of Dutyn nevelkedett nemzedék minden bizonnyal nem fogja értékelni a pusztán ügyességre épülő gyors meccseket, de azok, akiknek a Quake 3 Arena jelenti a többjátékos mókát, bizonyosan megtalálják számításaikat. Ez már az alpha során kiderült, melyben szerencsére én is részt vehettem és elég annyit mondanom, hogy a fent említett játék óta nem volt ilyen jó multis élményben részem. A megjelenítéshez új motort írt a csapat (immáron Carmack nélkül, hisz ő már sajnos nem erősíti a stúdiót), az id Tech 6 pedig teszi a dolgát, főleg a fény és részecskeeffektek néznek ki parádésan, nem egy Frostbite, de a célnak megfelel, plusz garanciát szolgáltat arra, hogy minden platformon meglesz a fix 1080p 60 fps kombó, mellyel a legtöbb játék küszködik a jelen generációs konzolok alatt. Ha hihetünk a pletykának a játék már nyáron megjelenik, akkor pedig kiderül, hogy új király születik e a hentelős címek között, vagy csak odakerül a Serious Sam, Painkiller, Shadow Warrior hármas mellé, mint régi idők mementója.
1. Mass Effect: Andromeda
A Cyberpunkhoz hasonlóan a Mass Effect új felvonásáról is csak lassacskán csöpögnek az információk, Shepard fantasztikus trilógiája után viszont nyilvánvaló, hogy az Andromedát várjuk a legjobban. A BioWare saját SF-univerzuma egész egyszerűen annyira letaglózó és kidolgozott, hogy méltó vetélytársa például a Star Warsnak, sok szempontból jobb is annál. A felnőtteknek szóló történet, mely olyan témákat boncolgat, mint a szerves-szintetikus létformák kapcsolata, a technológia szingularitás, az MI térhódítása a legjobb, legkerekebb sztorik közé tartozik, melyet videójátékban valaha láthattunk. Emellé jön egy minden ízében kidolgozott univerzum, remekül megírt karakterek, változatos bolygók, és egy olyan akció-szerepjáték hibrid játékmenet, mely egyik műfaj kedvelőjének sem okozott csalódást. Az Andromeda a Reaper-invázió után veszi fel a fonalat, egy új galaxisban, tele új felfedeznivalóval, a trilógiával való kapcsolata tehát a nullához konvergál, ez viszont egyáltalán nem is baj, hisz egyrészt Shepard sztorija kerek egésszé vált, másrészt nem kell attól tartania az íróknak, hogy esetleges inkonzisztenciákba futnak a történet megírása alatt. Az új játéktér pedig adott ahhoz, hogy a készítők teljesen szabadon engedjék fantáziájukat, persze lesznek majd ismerős fajok is, de minden bizonnyal kapunk majd egy rakás új lényt és kultúrát, hála a galaxisnyi távolságnak. Az egyes bolygók az ígéretek szerint szabadon (valószínűleg a Dragon Age: Inquisition módjára) bejárhatóak lesznek, a távolságok leküzdésére pedig visszatér az első Mass Effect közutálat tárgyát képező járgánya, a Meko, modernizált változatban, mely remélhetőleg az irányításra is vonatkozik majd, mert szerintem mindenki egyetért abban, hogy az első rész járművét navigálni több idegeskedéssel járt, mint örömmel. A külsőségekért a már sokszor, sok műfajban bizonyított Frostbite Engine 4. generációja lesz a felelős, a szemkápráztató látvány tehát előre borítékolható. Az egyedüli dolog, ami némi aggodalomra adhat okot az, hogy a fejlesztést nem az eredeti trilógiát jegyző BioWare Edmonton végzi, hanem a harmadik rész két DLC-jét, a simán csak jó Leviathant, és a kifejezetten felejthető Omega-t készítő BioWare Montreal. Szóval csak reménykedni lehet, hogy sikerrel veszik az akadályokat és egy olyan játékot tesznek le az asztalra, mely méltó a nagyszerű elődökhöz. A megjelenést idén őszre tervezte az EA, de valószínűleg jövő tavaszra csúszik a premier, tehát még jó sok centit kell vágni, mire belevethetjük magunkat egy újabb galaktikus kalandba.
Ezek tehát a Galaktika által legjobban várt sci-fi címek az elkövetkezendő évekből, de persze a fenti listán túl is lesz élet. Remek, de a Star Citizenhez hasonlóan túl ambiciózusnak tűnő alkotásnak ígérkezik a No Man’s Sky, a CD Project Redhez hasonlóan a német székhelyű, Piranha Bytes is otthagyja a fantasy-t, hogy elkészítse az Elex című, nyílt világú disztópiát, és a Lords of the Fallennel ismertté vált Deck 13 csapata is egy sci-fi művel készül, a játékmenet alapjául pedig a Dark Soulst veszik, ami már látatlanban is izgalmas koncepciónak tűnik. Kiváló játéktermésnek nézünk tehát elébe, jöjjön is az elmaradhatatlan kérdés: Ti melyik címet várjátok a legjobban?
