Címke: dark fantasy

  • Novemberi akciók a Galaktikabolton!

    Kedves olvasók, novemberi fix akcióink közül válogathattok, még az adventi kedvezmények előtt!

     

    Összeállítottunk olvasóinknak egy kiváló sci-fi könyvcsomagot!
    6 kivételes kötet 7.500 Ft-ért + ingyen szállítással!

    A csomag tartalma:
    – Jégcsászár
    – Fraktál
    – Valóságok dílere
    – Az utolsó háború
    – Iron Sky – Támad a Hold!
    – GFK 400

    Az akció időtartama: november 1-30., illetve a készlet erejéig!

    Összeállítottunk olvasóinknak egy kiváló fantasy könyvcsomagot!
    6 kivételes kötet 7.800 forintért + ingyen szállítással!

    A csomag tartalma:
    – A csonthárfa dala
    – Az alkimista lányának különleges esete
    – A tiltott álmok városa
    – Nappali Őrség
    – A prófécia
    – Az ellopott troll

    Az akció időtartama: november 1-30., illetve a készlet erejéig!

    Általános akcióink!

  • Interjú José Antonio Cotrinával, a Vörös Hold ciklus szerzőjével

    José Antonio Cotrina a spanyol fantasy fenegyereke mesélt arról hogyan lett író, miként hatott munkásságára Clive Barker művészete és hogyan született meg a Vörös Hold ciklus alapötlete és története.

    Mund Katalin: Mikor jött rá, hogy író szeretne lenni? Hogyan vált íróvá?

     

    José Antonio Cotrina: Gyerekként kezdődött, mint sok más írónál. Akkoriban történeteket meséltem magamnak, amit a játékaimmal el is játszottam. Kedvenceim az űrhajósok voltak, szkafanderekben, lézerpisztolyokkal. Emlékszem, hogy volt egy robotunk is, amely gombokat lőtt ki a mellkasából. Amikor velük játszottam, teljesen elfeledkeztem a körülöttem lévő világról: a házunk szobáit veszélyes idegen lényekkel benépesített helyeknek képzeltem, vagy hatalmas űrhajóknak. Egy nap, miközben a házam melletti parkban játszottam, olyan szerencsétlenül estem le az egyik fáról, hogy eltörtem a karomat és a lábamat. Három hónapig szobafogságban feküdtem. Nem tudtam futkározni a játékaimmal, nem mászhattam az ágyak alá, és nem ugráltathattam a babáimat polcról polcra. És akkor elővettem egy jegyzetfüzetet és egy ceruzát, és elkezdtem leírni a babáim kalandjait. Így született meg az első regényem, amelyet magam is illusztráltam. Még mindig van egy példány belőle a fiókban, és nos… hát azt kell hogy mondjam, elég szörnyen sikerült. De így kezdődött.

    Azóta sem álltam le, minden játékként indult, és még a mai napig játszom. A történetmesélés számomra nagyon hasonlít a varázslásra.

     

    K.: Teljes állasú íróként dolgozik, vagy van egyéb munkája is?

    A. C.: Olykor kombinálom az írást más feladatokkal, amelyek szintén az irodalomhoz kapcsolódnak. Például segítek a nálam kevesebb tapasztalattal rendelkező íróknak a szövegeik kidolgozásában, a regényeik megírásában. A tanítás révén nagyon sokat lehet tanulni is.

    Most kombinálom az írást a fantasztikum népszerűsítésével is. Egy ideje a párommal együtt (Gabriella Campbell, szintén író) kéthetente hírleveleket írunk az ún. „Furcsa és Csodálatos” (https://lomaravilloso.com/) műfajról, amikben megpróbálunk odafigyelni és rámutatni a minket körülvevő fantasztikus dolgokra.

     

    K.: Honnan jött a Vörös Hold ciklus ötlete? Mi inspirálta önt?

    A. C.: Engedje meg, hogy csak félig válaszoljak erre a kérdésre, mert a trilógia kiindulópontja és lényege, amire a második kötetben derül fény, az egész történetet spoilerezné. Minden történetemet szinte már kényszeresen megtervezem, mindig tudnom kell, merre tartok, és mi lesz a történet vége. Szeretem a késleltető elemek használatát, ám ehhez előre alaposan át kell gondolnom a történetet. Nagyon hálás feladat így dolgozni. Büszkeséggel tölt el, amikor valaki jön, és elmondja nekem, hogy a Samhein aratását újraolvasva egy sor olyan nyomot vagy utalást talált, amelyeket eredetileg figyelmen kívül hagyott, most viszont már látja, hogy előrevetítette az eseményeket. Tehát nincs más választásom, mint elrejteni, mi volt az eredeti ötlet, amely az egészet elindította. Nem akarom senkinek elrontani a meglepetést.

    A Samhein aratása előtti regényem a La casa de la Colina Negra volt, ami egy varázslatos lények által lakott, kísértetjárta házban játszódik, kissé hasonlóan Bradbury regényéhez (From the Dust Returned). Amikor elkészítettem, még többet akartam, és azt mondtam magamnak: a következő történetem egy elvarázsolt városban fog játszódni. És így apránként elkezdtem megteremteni Rocavarancoliát.

     

    K.: Már a kezdetektől fogva úgy tervezte, hogy trilógia lesz?

    A. C.: Az igazság az, hogy nem. Először csak egyetlen könyvet terveztem, de amikor már majd ötszáz oldalnyit írtam, és még a történet feléig sem jutottam el, akkor rájöttem, hogy rosszul számoltam. Mert egy dolog az, hogy a fejemben nagyon világos a történet, amelyet el fogok mondani, és egészen más az, hogy tisztán lássam, milyen hosszú lesz. Ebben, beismerem, kicsit szétszórt vagyok. Soha nem sikerül pontosan előre elterveznem. Úgy döntöttem, hogy átértékelem a helyzetet, és rájöttem, hogy a leglogikusabb és legértelmesebb dolog, ha trilógiában gondolkodom; nagyon kevés kiadó merte volna bevállalni egy több mint ezeroldalas könyv kiadását (ami végül kétezer oldal lett). Megkerestem a legkézenfekvőbb helyet, ahol megszakíthatom a történetet, így született a Samhein aratása.

     

    K.: Ki a kedvenc karaktere a regényben? Mikor és hogyan dönt arról, hogy ki fog meghalni, és ki marad életben?

    A. C.: Az első kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Nehéz kiragadnom egyetlen szereplőt, pláne egy ilyen összetett regényben. Szeretem Brunót és Adriant, mert olyan hatalmasat változik a személyiségük, ahogy a történet kibontakozik, hogy az olvasónak nehéz lesz felismerni őket az elején megjelenő karakterekben. Nagyon szeretem Natalia figuráját is. A „szörnyek” közül, amelyek Rocavarancoliát uralják, meg kell említeni Esmaelt, a bérgyilkosok karizmatikus urát, vagy magát Denéstort, a királyság démiurgoszát.

    A szereplők halálát és túlélését illető döntéseket a regény cselekménye diktálta, nem volt véletlenszerű, mindannyian hozzátesznek valamit a történethez. A gonosz nyelvek azt mondják, hogy szeretem megríkatni az olvasóimat, és be kell vallanom, hogy igazuk van. Ha az olvasót egy karakter elvesztése miatt szomorúvá tudsz tenni, akkor elérted írói célodat. A semmiből létrehozol valamit, amivel képes vagy érzelmileg befolyásolni azt, aki elolvassa a művedet. Ezért is mondom azt, hogy a történetek elmesélése varázslás.

     

    K.: Miért szereti a horrort, különös módon a gyermek és ifjúsági irodalomban?

    A. C.: Szeretem a horrort az irodalomban. A legnagyobb hatással Clive Barker volt rám. A Books of Blood sorozattól eldobtam az agyam. De volt egy másik könyve is, amely teljesen megváltoztatta a fantasztikus irodalomról alkotott felfogásomat. A Korbácsról beszélek. Ebben találtam valami újat, mert ez a regény tökéletes elegye a horrornak és a fantasynek. Olyan volt, mint egyfajta kinyilatkoztatás. Éreztem, hogy ilyet akarok írni.

    Szinte mindenben, amit írok, vannak horrorelemek. A horror mindig vonzza a fiatalokat, legalábbis minket anno vonzott, és nem hiszem, hogy ez változott az idő múlásával. A szédülés, az ellenőrzés alatt álló félelem érzése, amelyet az irodalom ad (természetesen más médiához hasonlóan), különös ízvilágot kölcsönöz. A Vörös Hold ciklusban sok a horrorisztikus rész, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy ez lényegében szörnyek története.

     

    K.: Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy, habár szereti a fantasyt, eléggé szkeptikus a mágiával szemben. Miért szereti ezt a zsánert, ami tele van mágikus elemekkel?

    A. C.: Ez igaz. Meglehetősen hitetlen vagyok a paranormális jelenségekkel szemben. Hiszek az emberiségben, és abban, hogy az ember sok mindenre képes, a tudományban és a fejlődésben, de nem hiszek szellemekben vagy más babonákban. Lehet, hogy paradoxnak hangzik, de talán épp ezért szeretem a fantasztikus irodalmat. Szerintem az embert a képzelete, a fantáziája és az álmodásra való képessége tette naggyá. A képzelőerő fajunk fejlődésének egyik kulcsa. Szeretem azokat a történeteket, amelyek azzal játszanak, ami nem létezik, és néhány pillanatig valószerűvé teszik azt, ami irreális. A csodálkozást keresem mind az általam olvasott, mind pedig az általam írt könyvekben.

     

    K.: Min dolgozik mostanában?

    A. C.: Érdekes módon most a Vörös Hold ciklus epilógusán dolgozom. A trilógia lezárása után sok olvasó új történeteket kért tőlem Rocavarancoliáról. Néhányan azt akarták, hogy mutassam be a királyság múltját, másokat nagyon érdekelt, hogy mi történhet a Hold árnyéka, a sorozat legújabb könyve után. Annak érdekében, hogy kielégítsem a kíváncsiságukat, és azért is, mert nagyon szerettem ezen a regénytrilógián dolgozni, az elmúlt években több szöveget írtam ebben az univerzumban, néhány a múltban játszódik, mások pedig az utolsó könyv utáni eseményekről szólnak. Jelenleg ezeket rendezem össze, és újakon is dolgozom. Szándékomban áll egy további kötet kiadása, amely tartalmazza az összes ilyen írást. Már címe is van: Coda.

     

    K.: Van bármi olyasmi, amit szívesen elmesélne a regényről, valami, amit még soha nem kérdeztek meg öntől?

    A. C.: Hogy őszinte legyek, nem jut eszembe olyan kérdés, amit még nem tettek fel. Tudja, miért? Éveken keresztül működtettem egy fórumot, amit többek között annak szenteltem, hogy az olvasók kérdéseket tegyenek fel a könyvekkel kapcsolatban. Szétszedtek a sok kérdéssel! Mindent tudni akartak a legapróbb részletekig! Mondok néhány példát:

    „Van olyan kémiai elem, amely nincs jelen a Földön, és jelen van a Rocavarancoliában? Ha igen, milyen tulajdonságokkal rendelkezik?”

    „Amikor egy lény átalakul, megváltoznak-e a lény szervei is abban a testben, amellyé átalakul? Van tehát valamilyen szervérzékelője, vagy ez ösztönös?”

    „A Tanácsban vannak olyan tisztségek, mint a Királyság Hadseregparancsnoka (Lady Tear), a Bérgyilkosok Ura, az Altabajatorre letétkezelője, a kormányzó stb. De… milyen pozíciót tölt be a többi tag?”

     

    Mielőtt elbúcsúznánk, szeretném megköszönni az interjút. És szeretnék köszönetet mondani minden magyar olvasónak, aki elég bátor ahhoz, hogy be merjen lépni Rocavarancoliába. Remélem, élvezni fogják a könyveket!

    Samhein aratása – Vörös Hold ciklus 1

    A sötétség gyermekei – Vörös Hold ciklus 2.

  • Metropolis Media kiadó – júniusi könyvmegjelenések

    A lassú újraindulás jegyében úgy döntöttünk, hogy a nyár végére halasztott megjelenések közül néhányat előrébb hozunk. Ugyan mindenhol lazítanak a bevezetett szigorításokon továbbra is legyen mindenki elővigyázatos, kerüljétek a direkt fizikai kontaktust és tömeget, ha van hordjatok szájmaszkot és kesztyűt és aki megtudja oldani dolgozzon továbbra is otthonról. Mi pedig igyekszünk titeket ellátni nem csak régi klasszikus regényekkel, de új megjelenésekkel is.

    Júniusi megjelenések

    José Antonio Cotrina: Samhein aratása – Vörös Hold ciklus I. rész.

    Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!
    Üdvözlünk a halál kapujában!

    Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.
    De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…

    Rendeld elő 35% kedvezménnyel!

    Jodi Taylor: Múlt vagy soha – St. Mary krónikák sorozat ötödik rész.

    A St. Mary nagyjából talpra állt az Időrendőrséggel vívott ütközet után, a Nagyfőnök kinevezi Maxet a Múltjáró Részleg állandó vezetőjének, akinek persze egyetlen küldetést sem sikerül megúsznia baj nélkül, ráadásul az ő feladata a nyílt nap szervezése is. Markham kísértetet lát, amit rajta kívül senki más; a nagy londoni tűzvészben megmentett láda meghökkentő tartalommal bír; a firenzei hatalmas máglyáról megmenekül néhány Botticelli-festmény; a thermopülai csata kulcsfiguráját egy múltjárónak kell helyettesítenie; és mindezek után a történet egy esküvővel zárul, ami, természetesen, nem folyhat a dolgok megszokott medrében…
    Az ötödik kötet cselekménye sok kisebb küldetés köré szerveződik, és még több izgalomban és humorban bővelkedik, mint az előzőek…

     

    Lana Bastašić: Kapd el a nyulat

    Lejla és Sara ott találnak újra egymásra, ahol minden kezdődött: a Balkán dombos hegyvidékén. Innen a narrátor gyermekkori emlékeken keresztül meséli életüket, élményeiket és nehézségeiket. Hogyan kerültek ilyen távol hazájuktól és egymástól, válaszokat keresnek mindketten, és szavaikon keresztül látunk egy barátságot, szerelmet és egy országot életre kelni.

    Rendeld elő 35% kedvezménnyel!

     

    Későbbi megjelenések

    Johanna Sinisalo: Iron Sky

    Várható megjelenés: 2020. július.

    Arthur C. Clarke: 3001: Végső űrodüsszeia

    Várható megjelenés: 2020. július.

    Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

    Várható megjelenés: 2020. szeptember.

     

    Jó olvasást és ne feledjétek: Olvassatok otthon, maradjatok otthon!

     

     

  • Rebootot kap a Hellboy

    2004-ben készült el Guillermo del Toro rendezésében a dark fantasy műfajban mozgó Hellboy, mely egy olyan szörnyről szólt, aki szuperhősként ténykedett a világ megmentéséért. A film természetesen képregényes forrásra épített, a Dark Horse Comics-féle Seeds of Destruction feldolgozása volt, a siker pedig hatalmas volt, hiszen a Penge mellett ez az egyik olyan képregényfilm, ami klasszikus, a második részével együtt. A folytatás ugyanis 2008-ban érkezett meg a vásznakra, a főszerepet ismét Ron Pearlman játszotta. A geekek azóta is rettenetesen várták, hogy trilógiává bővüljön a Hellboy-franchise, eddig azonban nem volt túl sok fejlemény, amiről a sajtó beszámolhatott volna.

    A jó hír, hogy mégis elkészülhet a harmadik rész, ezt Mike Mignola, a karakter atyja az elsők között jelentette be Facebookon. A rossz viszont, hogy az új Hellboy film reboot lesz, új rendezővel és főszereplővel. A rajongók minden bizonnyal nem örülnek most, de főszereplőnek a készítők David Harbourt, a Stranger Things marcona zsaruját próbálják megnyerni, a rendező pedig az a Neill Marshall, akinek a Trónok harca direktorai közül talán legjobban megy a látványos jelenetek levezénylése. Ráadásul pedig a Hellboy reboot R besorolású lesz a tervek szerint, mellyel folytathatja a Logan és a Deadpool által megjelölt utat. A világ készen áll az értelmesebb, felnőtteknek szóló szuperhősfilmekre, ezért mindenképp megsüvegelendő a döntés.

    A film címe jelenleg Hellboy: Rise of the Blood Queen, a forgatókönyvet pedig részben maga Mignola írja. Jó lett volna azért látni, hogy hova fut ki a del Toro által felépített karakter, aki a 3. részben meghasonlott volna és szembe kellett volna szállnia saját démoni oldalával ahhoz, hogy megmentse a világot. Most, hogy nemrég bejelentették a Mátrix rebootot és a Hellboy is hasonló irányba indul el, már csak az a kérdés, hogy melyik franchise lesz a következő, amely beáll a sorba.

  • Ördögi nyomozás – Lucifer évadkritika

    Az elmúlt másfél évtizedben borzasztóan sok helyszínelős sorozatot láttunk már. Volt Las Vegas-i, tengerészeti szolgálatos, Los Angeles-i, párizsi, de akadt látnokos, humoros, darabolós és még jó darabig sorolhatnánk. Azonban olyan még nem volt, ahol maga a kénköves pokol ura, Lucifer lett volna a nyomozó a gyilkossági ügyekben. Az olvasó itt jogosan kapkodhatja a fejét, miként jön az Ördög a detektív munkához. Lássuk, mi köze van egymáshoz a két dolognak!

    Lucifer, a keresztény alvilág rettentő ura, bűnösök megkínzója rettenetesen unatkozik a pokolban, ezért úgy dönt, hogy Los Angelesbe költözik, ahol egy pazar klubot nyit, és maffia-módon szívességeket tesz, s hajt be a halandóktól. Öt év elteltével egy szerencsétlen gyilkosság miatt főszereplőnk, Lucifer Morningstar (Tom Ellis) összekerül egy törtető nyomozónővel, Chloe Deckerrel (Lauren German), aki az egész évadban pátyolgatja az infantilis ördögöt. Az első széria keretét kettejük kapcsolata adja majd, illetve a megoldásra váró gyilkosságok, melyek kinyomozásában Lucifer egyre nagyobb szerepet vállal.

    Lucifer_Maze

    VIGYÁZAT! A CIKK TOVÁBBI RÉSZE ELSZÓRTAN SPOILEREKET TARTALMAZ!

    A népszerű Vertigo képregényből adaptált dark fantasy sorozat „limonádénak” tűnhet; kimondottan családbarátra vették a figurát, amit nem is tudom, hogy negatívumként hozhatnék-e fel, vagy kiemelhetném jó pontként. Az első dolog, amire felfigyelhetünk, az nem más, mint hogy Lucifer nem tagadja meg a testi örömöket, az alkoholt (drogokra is tesznek némi utalást), és az ördögi szívességeket, viszont abszolút nem tűnik gonosznak. Többektől is hallottam, ha szóba került a sorozat, hogy „Lucifer nem elég sátáni, lehetne gonoszabb is, ha már ő a Pokol ura.” A bennünk mélyen rejlő gonosz-énünk valóban arra vágyik, hogy előtörjön az igazi elvetemült patás a sorozatban – pedig nem fog. (Tény, hogy az már bőven nem férne bele a családbarát megjelenítésbe.) Mindezek ellenére a Lucifert érdekes sztorival, mondanivalóval áldották meg a készítők. Olyan témákat boncolgat, mint az örök jó és gonosz, hogy árnyalhatóak-e az ősi beskatulyázott szembenállások, egyáltalán létezik-e a mindenek feletti gonosz, és hogy az emberekre hogyan hatnak a környezetbeli változások?

    Az évad masszív magját képezik Lucifer látogatásai pszichológusánál, ahol a terapeutával, Dr. Linda Martinnal (Rachael Harris) számos olyan kérdést vitatnak meg, amelyek röhejesnek hathatnak az Ördög szájából, ám igenis releváns témák a halandók számára. Az erős szál mellett szinte teljesen eltörpül Lucifer egyetlen démontársával, Maze-zel (Lesley-Anne Brandt) való kapcsolata, ami ki sem forrt, és még csak nem is érdekes annyira.

    LUCIFER

    Lucifer ördögi mivoltát mindenki metaforaként kezeli, ami pedig rengeteg szellemes, humoros jelenettel tarkítja a sorozatot. Ahogy haladunk előre a részekkel, Lucifer úgy veszíti el halhatatlan jellegét, és annál inkább emberivé válik. Megtudhatjuk, hogy ő valójában nem gonosz, csak gyűlölt apja, Isten taszította le a pokolba, hogy ott uralkodhasson a bűnösök és vétkezők fölött, s öröklétig kínozhassa őket. Amenadiel feladata visszavinni Lucifert a helyére, de a brit akcentusú ördögnek ehhez nem fűlik a foga, ebből a konfliktusból is láthatunk majd (de nem eleget).

    Nagyon sok sorozatnál instant bukáshoz vezet, ha a könnyedebb hangvétel után valami komollyal állnak elő a készítők. A Lucifer a kezdetekben remekül bemutatja az arrogáns, gyerekes, beképzelt ördögöt, amitől nem egyszer sikerült idétlenül felröhögnöm, de lazaságát még a komolyabb szituációkban sem veszíti el. Néha előtör belőle az igazi mélyről fakadó ősi fődémon, de ezek a képsorok nagyon minimálisra vannak szabva. Nem is lehet eldönteni, hogy igazából mire is kerül a hangsúly: a pszichológiai szálra, ami messze a legérdekesebb, „Luci” és Chloe munkakapcsolatára, Lucifer sátáni mivoltára, vagy apjával való szembeszegülésére. Akkor sem lenne nagy baj, ha valóban az egész csak egy hatalmas metafora lenne, de így picit bekavarnak a nem igazán kifejtett szálak, amelyekről szívesen megtudtam volna többet is. Az évad tizenhárom epizódból áll, talán ha még három résszel többet kaptunk volna, akkor remek egyensúlyba kerülhettek volna az enyhén szétszórt cselekményszálak. Az első széria egy remek, és izgalmas cliffhangerrel zárult, ami miatt várós a következő etap.

    lucifer sorozat

    Összegezve a Lucifer egy humoros, egyben új megvilágításba helyezett detektívsorozat, érdekes karakterekkel, felettébb érdekfeszítő kérdésekkel. Az ördög-ember metafora kezdetben furcsa lehet, de később kiteljesedik, megérthetjük érző oldalát is a Sátánnak. Kikapcsolódásnak, unalomelűzésnek tökéletes sorozat, filozófiai mélységekbe nem merül, de nincs is rá szüksége. Könnyed, mindenki számára nézhető a Lucifer. Mi már várjuk a következő évadot.