My Blog

Címke: Daniel Godfrey

  • Kulisszák mögött: az Új Pompeji keletkezése

    The Arena

    Ez lett volna az Új Pompeji címe eredetileg, majd ebből lett Novus Pompeii az ügynökség ajánlására. Az író azonban továbbra is kitartott az első ötlet mellett. A regényen ő dolgozott hosszú ideig, ő javítgatta, változtatta, amíg jónak nem találta. Egy aprócska változtatás képes elindítani egy jó nagy hullámot, akár problémákat okozhat más fejezetekben is. Gondolhatjuk, hogy akkor egy nagyobb változtatás akár katasztrófába is fulladhat.

    Daniel Godfrey már az Aréna (Új Pompeji) előtt is írt könyveket, a közvetlen ez előtt lévő kettő a The Locked Book és a Johnny Max and the Panther’s Skull volt. Mind a kettőt ugyanannak a szerkesztőségnek küldte el jó tanácsért, visszajelzésért, holott tudta, hogy az alaptörténet nem vonzó számukra, nem fogják kiadni. Mégis, az Aréna esetében is ugyanazon cég segítségét kérte. Néhány hét elteltével meg is érkezett a válasz, de nem pont az, amit az író remélt. Három pontot fogalmaztak meg a könyvvel kapcsolatban:

    • Az időutazás kidolgozása: amíg nem lehetséges az időben visszamenni, vagy előre utazni segítség nélkül, addig lehetséges az emberek átvitele a múltból a jelenbe – ez jó.
    • Pompeji lakosságát „elszállítják”, így a római koriak a modern világba kerültek – ez is jó.
    • Az embereket, akiket az első pont szerint átvisznek a jelenbe, megölik az arénában a sport kedvéért – ez alapvetően hibás.

    Az Aréna főhőse (Nick Houghton) nagyon különböző attól, aki az Új Pompejiben feltűnik. Az időutazással foglalkozó cég ügyfele volt, aki meglátogatta az arénákat, ahol fizetett azért, hogy lelőhessen embereket a sport kedvéért, olyanokat, akiket a jelenbe szállítottak a katasztrófaért múltból. Mindennek az etikai kérdését elutasítja, mivel „ők már halottak”. Az arénában lévők mind számkivetettek. Az első fejezetben Nick épp az arénában volt és lődözte az embereket.

    Ha most olvassuk az Új Pompejit, azt látjuk, hogy a fentiek kissé át lettek alakítva, és más formában jelentek meg a végső változatban.  Az időutazás, a római vonatkozás érdekes és meggyőző volt a kiadónak, a harmadik komponens viszont gyengítette a történetet az ő meglátásuk szerint. Mindezt megváltoztatni viszont rendkívül időigényes, szinte egy teljes újraírást jelent.

    Az író fogta a kéziratot és a megküldött tanácsokat, és a fiók mélyére rakta jó néhány hétre. Aztán újra elővette. Tudta, hogy igazuk volt, Nick karaktere kiegyensúlyozatlan, unszimpatikus és nem is olyan jól kidolgozott, mint ahogyan azt Godfrey tervezte. Tudta, hogy ennél többre is képes.

    Rengeteg időbe telt, de átalakította a történetet, új módszert talált arra, hogy a központi ötletet megvalósítsa, vagyis, hogy a római kori várost áttelepítse napjainkba. Az összeesküvés elsötétült, az alternatív idővonal világosabbá vált – a Novus Pompeii készen állt. Legalábbis Daniel szerint. A szerkesztőség és a kiadó igényelt még néhány fontos változtatást. De a Novus Pompeii átnevezése New Pompeii címre már nem érte az írót nagy traumaként, mivel a korábbiaknak köszönhetően megváltozott a dologhoz való hozzáállása. Immáron úgy gondolta, ez továbbra is az ő könyve, miközben megértette, hogy ezek az emberek vele együtt dolgoznak, hogy az a lehető legjobb és legsikeresebb legyen.

    Végül a fáradalmas munka meghozta a gyümölcsét, a New Pompeii kiadásra került Angliában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában, majd lefordították cseh és magyar nyelvre is, így hazánkban is elérhetővé vált Új Pompeji címen. Szerepelt a Financial Times és a Morning Star’s Book 2016-os listáján is. A British Fantasy Awards 2017-ben jelölte a könyvet a legjobb debütálás kategóriájában. A The Sun, az SFX, a Starbust magazin és számos blog is jó értékeléssel illette.

     

     

  • Mini-interjú Oszlánszky Zsolttal, az Új Pompeji fordítójával

    A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek blogunkról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2018-as év első felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. Most Oszlánszky Zsolttal beszélgettünk, akinek a neve a Warhammer könyvek kapcsán csenghet ismerősen, de több galaktikás könyv (Bázis, MI, Bob) magyar szövegét is neki köszönhetjük. Legutóbbi fordítása az Új Pompeji.

    Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád?
    Úgy nyolcéves koromtól kezdve érdekelt az írás és olvasás – azt hiszem, ezt a kettőt soha nem is próbáltam igazán különválasztani. Akkoriban élték első virágkorukat a magyar képregények a Füles Magazin lapjain – Fazekas Attila, Korcsmáros Pál, Zórád Ernő munkái –, volt Kockás és Alfa, Asterix és Talpraesett Tom, és az is előfordult, hogy a könyv, amiből egy-egy képregény született, a könyvtárban is megvolt. Az olvasás nagy szerelem, mind a mai napig tart, s innen többé-kevésbé egyenes út vezetett az íráshoz és fordításhoz.

    Ami magát a fordítói munkát illeti, tízegynéhány éve úgy adódott, hogy ezzel is próbát tehettem, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nemcsak, hogy elfogadták a próbafordításom, de munkát is kaptam. Az első fordításom egy Warhammer 40K regény volt – a Nekropolisz –, ami a Szukits Kiadó gondozásában jelent meg.

    Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal?
    Ha valaki is felelős azért, hogy kapcsolatba kerültem a sci-fi irodalommal, azok a szüleim, akik a kezdetektől olvasták a Galaktikát, és a régi Univerzum magazinban megjelent orosz sci-fi novellákat. És azok is ők voltak, akik nem azt mondták, hogy fiam, ilyet aztán még véletlenül se olvass, hanem, hogy nézd csak, még egy pár év, és akkor ott lesz Arthur C. Clarketól a Randevú a Rámával, az nagyon jó.

    oszlanszky_zsolt
    Oszlánszky Zsolt

    Kedvenc könyv és film a zsánerben?
    Egyetlen filmet vagy könyvet nehéz lenne kiemelni. Egyfelől, mert az ember ízlése változik, és amiért tegnap rajongott, arra holnap talán már csak nosztalgiával emlékszik vissza. Másrészt pedig, mert az egyik film ezért, a másik könyv meg azért teszik. De akad néhány, amiket mindig nagyon szívesen nézek meg/olvasok. A teljesség igénye nélkül pár kiragadott példa: Nagyon szeretem a klasszikus Star Warsot és a Star Treket, a Dűnét, Asimovtól gyakorlatilag mindent, Philip K. Dick, Roger Zelazny és Daniel Keys Moran írásait, John Brunnertől a Zanzibárt, William Gibson Neurománc univerzumát, az újabb nemzedék tollából Paolo Bacigalupitól A felhúzhatós lányt, Robert Charles Wilson könyveit, Glukhovskytól a Metró trilógiát, Lukjanyenko Őrség írásait, a Páncélba Zárt Szellemet képregényben és filmben egyaránt… És a képregényes kezdetekre való tekintettel örök kedvencem Pierre Berbettől a Psziborgok Álma.

    Ha pedig filmről van szó, ismét igen széles skálán mozognak a kedvencek, Az ötödik elemtől a Szárnyas Fejvadászon át a Vissza a jövőbe trilógiáig és az Alien széráig.

    Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
    Az első fordítói munkám már sci-fi volt, sőt kifejezetten ilyen munkát is kerestem, és azt kell mondjam, szerencsésnek tekintem magam, hogy olyasmit fordítok, ami ennyire egybeesik a személyes érdeklődésemmel.

    Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél?
    Úgy gondolom, mint minden műfajnak, ennek is megvannak a maga szabályai, melyek kortól, országtól, sőt írótól is függenek. Egy negyvenes évekbeli amerikai pulp fiction nagyon más nyelvezetet használ, máshová helyezi a súlypontot, és más kortárs problémákat vet föl, másféle irányt szab, másképp keres kiutat, mint a mai írók… Az, amiről sokan szeretnek elfeledkezni, hogy egy könyv fordítása nem csupán fordítás, ami a Google pár gombnyomással el tud végezni. Az ember történetet, szófordulatokat, szójátékot és kulturálisan kódolt másodlagos jelentéseket kell, hogy átültessen, úgy, hogy az magyarul is üljön. Nem csupán fordítunk, de magyarítunk is. Azt hiszem, erre jó példa Göncz Árpád Gyűrűk Ura fordítása, vagy Arany János Shakespeare fordításai, amik sok szempontból művészibbek és hangulatosabbak lettek, mint az angol eredetik. A fordító nem csak a nyelvtudásával, de a műveltségével, háttérismereteivel, személyiségével is dolgozik (s néha még az író esetleges apróbb tévedéseit is próbálja kiigazítani – mint mikor egy középkori miliőben játszódó amerikai történetben Magyarország fővárosának Budapestet tüntetik föl, vagy szabadon dobálóznak tudományos kifejezésekkel vagy katonai rangokkal), amibe az olvasók sokszor nem is gondolnak bele.

    Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Új Pompeji) fordításánál?
    Az Új Pompeji azt hiszem macerás lenne egy olyan fordítónak, aki nem igazán szereti a történelmet, de mivel egy időben régésznek/történésznek készültem, ez a része nekem inkább érdekes volt, mint problémás. Természetesen nem egy történelmi szakkifejezésnek utána kellett néznem, de azt hiszem, ezt természetes. Stílusát tekintve semmi olyannal nem találkoztam, ami igazán riasztó lett volna (pl. egyes szám első és harmadik személy folyamatos váltogatása, szubkulturális utalások, vagy olyan külső nézőpontos megoldás, ahol azt sem tudjuk, ki a narrátor stb). Jó volt olvasni, jó fordítani, és engem nem szokott zavarni a több szálon futó történet. Volt már olyan munkám, ahol a Szun Ce féle Háború művészetétől kezdve az űrutazás fizikájáig több dolognak is utána kellett néznem, de ez szerencsére nem ilyen volt.

    Olvasóként hogy tetszett a könyv?
    A könyv egy kicsit talán egy James Clavell vagy Passuth László regényhez hasonlítható abból a szempontból, hogy itt is épp elég szál és szereplő van, hogy megdolgoztassa az olvasó agyát. Mivel én szeretem az előbb említett írók regényeit, és egy időben magam is régésznek készültem, egy olyan könyv, aminek egyszerre van köze a sci-fihez és a történelemi krimihez, azonnal a szívemhez nőtt.

    A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
    Ilyen könyvet – főleg Mr. Godfrey tollából – máskor is szívesen fordítanék

  • A sci-fi írás mögötti legerősebb hajtóerő a „mi lenne, ha?” – interjú az Új Pompeji szerzőjével

    Január végén jelent meg a Metropolis Media kiadónál Daniel Godfrey első regénye, az Új Pompeji. A szerző a következőképpen foglalta össze a cselekményt: „Ókori rómaiakat szállítanak Pompeji modern másolatába, és ennek nem egészen örülnek.”

    A cselekmény több szálon fut, több nézőpontot mutat be és természetesen több idősíkon játszódik. Abból az alapfeltevésből indul ki, hogy mi lenne, ha a nem is túl messzi jövőben az időutazás a piaci verseny részévé válna, ezzel megbolygatva a múltat, a jelent és nem utolsó sorban a jövőt.

    A szerző személyes weboldalán található egy magyar link, amelyen olvashattok egy rövid összefoglalót a regényről, a szerzővel készült egy interjú részletét, valamint Daniel Godfrey egy másik, rövid írását is. Emellett, itt találjátok a Twitter oldalát, ahol készségesen válaszol az esetleg felmerülő kérdésekre, észrevételekre.

    Mi is készítettünk vele egy interjút, olvassatok tovább! 🙂

     

     

    Mi nagyon élveztük az Új Pompeji olvasását. Ön mit élvezett a legjobban a megírása közben?

    Köszönöm! A legfőbb érdeklődési köreim a történelem és a sci-fi, így nagyon élveztem a kettő kombinálását. Pontosan emlékszem arra, mikor egy gyerekkori nyaralás során megnéztük Hadrianus falának romjait, de semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor az ember Pompeji-be utazik.

    Tudtam, hogy az Új Pompeji nem lehet az eredeti tökéletes másolata, -a történészek egyszerűen nem tudnak róla eleget a kivételes fennmaradása ellenére sem- szóval a legnagyobb erőpróbát az jelentette, hogy egy olyan cselekményt kellett kitalálnom, ami tökéletesen illeszkedik az időutazós sztorihoz. Egy modern társadalom hogyan próbálná meg meggyőzni a rómaiakat, hogy még mindig az otthonukban vannak? Milyen jelekre bukkannának a rómaiak, amelyek alapján rájönnek, hogy valami nincs rendben?


    Hogyan birkózik meg az írói válsággal?

    Szerintem minden írónak vannak olyan napjai, amikor egyszerűen nem találja a szavakat. Én a legtöbb esetben megpróbálok valami mást csinálni. Egy jó hosszú séta gyakran megoldja még a legbonyolultabb cselekménybeli problémákat is. De vannak olyan napok is, amikor egyszerűen csak kényszerítened kell magadat, hogy leírd a szavakat, még ha utána ki is kell majd törölnöd őket. Elvégre, egy üres oldalt sehogy sem lehet szerkeszteni.


    Mi a legérdekesebb visszajelzést, amit az Új Pompejiről kapott?

    Nagyon örülök, mikor jó kritikákat olvashatok az Új Pompejiről az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Ennek ellenére, a legnagyobb elégedettséggel az tölt el, mikor az egyébként sohasem olvasó családtagjaim és barátaim puszta támogatásból megveszik a könyvet, utána pedig az enyémhez hasonló könyvek után érdeklődnek, mert annyira élvezték az olvasását.


    Kik a kedvenc sci-fi írói? 

    Tizenéves koromban kifejezetten kedveltem A Dűnét Frank Herbert-től, majd azután beleástam magam Timothy Zahn Star Wars könyveibe (A Birodalom örökösei, Sötét erők ébredése, Az utolsó parancs). A közelmúltban publikáló szerzők közül nagy rajongója vagyok Emma Newmannek (After Atlas) és Dave Hutchinsonnak (Európa alkonya-sorozat).

     

    Milyen tanáccsal látna el egy kezdő sci-fi írót?

    A sci-fi írás mögötti legerősebb hajtóerő a „mi lenne, ha?”. Egy bizonyos ötlet vagy elképzelés dominóhatással lehet emberekre, a társadalomra és a környezetünkre. A legfontosabb viszont az, hogy tudd: a „mi lenne, ha?” kérdésre adott első válaszaid valószínűleg már meg lettek fogalmazva korábban, ezért áss egy kicsit mélyebbre. Például, vannak olyan történetek, amelyekben az emberek visszautaznak az Ókori Rómába – de az, hogy megfordítottam, és az Új Pompejiben Ókori Róma népességét hozom a jelenbe (vagy közeli jövőbe), kicsit különlegesebbé teszi a könyvet.

     

     

     

  • Januári megjelenések

    Elérkezett az új év, és ez egyben azt is jelenti, hogy új könyvek jelennek meg a Metropolis Media kiadónál. Mi már nagyon várjuk  őket, és reméljük, Ti is így lesztek ezzel a rövid kis ismertetők után!

     

    David Hutchinson: Embercsempészek

    A történet szerint Rudit gyermekkorától fogva érdekli a főzés. Az érdeklődésből hobbi lesz, abból pedig mesterség. Persze nem könnyen, konokság kell hozzá, nem is kevés. De Rudi kitartó, és végül konyhafőnök lesz egy lengyel étteremben.

    Aztán alkalma adódik némi mellékes keresetre, de a dolog nem veszélytelen. És így csöppen bele Rudi egy olyan világba, ahol nem főzni kell, hanem kifőzni. Terveket, műveleteket, meg azt, hogy alkalmanként hogyan mentse a bőrét. Kiképzik ugyan, de meglepetések mindig akadnak. És olyankor bizony főhet a feje, nem is kicsit.

     

    Daniel Godfrey: Új Pompeji

    Ha szereted Michael Crichton regényeit, akkor az Új Pompejit neked találták ki! A történet szerint a közeljövőben egy enerigaóriás cég, a Novus Particles kifejleszti a technológiát, amivel tárgyakat és embereket szállíthat a múltból a jelenbe. A legtitkosabb projektjük az Új Pompeji, a híres város replikája valahol Közép-Ázsiában, megtöltve olyan lakosokkal, akiket keresztülhúztak az időn néhány perccel annak a vulkánnak a kitörése előtt, mely a múltbeli város vesztét okozta.

    A regény főhőse, Nick Houghton történelmi tanácsadó, aki nagyon izgatott, hogy részt vehet a munkálatokban. Egészen addig, amíg el nem kezdi sejteni, hogy mi történt az elődjével és hogy munkáltatója valójában több titkot rejteget, mint ahogyan azt az összeesküvés-elmélet hívők pletykálják.

    A Godfrey-regény Oszlánszky Zsolt fordításában érkezik.

    További részletek hamarosan! 🙂

  • Novemberi megjelenéseink

    Bár a karácsony (és ezzel a kívánságlistára kerülő könyvek időszaka) is közeleg, de azért ennyire még ne ugorjunk előre. Lássuk, milyen címekkel készül a Metropolis Media Group a 2017-es év végére.

    Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

    A St. Mary Történettudományi Kutatóintézet ártatlannak tűnő, ódon homlokzata mögött a megszokottól igencsak eltérő tudományos tevékenység folyik. A történész munkatársak fizikai valójukban látogatnak el a szakma érdeklődésére leginkább számot tartó korszakokba és helyszínekre, hogy később az ő szemtanúként szerzett, első kézből származó tapasztalataik alapján lehessen a legfontosabb történelmi eseményekről szóló leírásokat kiigazítani.

    Bár ők ezt nem tekintik időutazásnak, a cselekmény során a St. Marysek úgy pattognak ide-oda híres történelmi dátumok – példának okáért a peterloo-i vérfürdő, a Westminster-apátság alapjainak lerakása és a Somme-offenzíva – között, mint a gumilabda, időközben szakadatlanul hódolva kedvenc ténykedéseiknek, nevezetesen a megfigyelésnek, a dokumentálásnak, a mértéktelen teaivásnak és a halál torkából való megmenekülésnek.

    Jodi Taylor rendkívül vicces történelmi sorozatának, a St. Mary krónikáknak első része  már novemberben felkerülhet a könyvespolcokra J. Magyar Nelly fordításában.

    29661618

    Daniel Godfrey: Új Pompeji

    Ha szereted Michael Crichton regényeit, akkor az Új Pompejit neked találták ki! A történet szerint a közeljövőben egy enerigaóriás cég, a Novus Particles kifejleszti a technológiát, amivel tárgyakat és embereket szállíthat a múltból a jelenbe. A legtitkosabb projektjük az Új Pompeji, a híres város replikája valahol Közép-Ázsiában, megtöltve olyan lakosokkal, akiket keresztülhúztak az időn néhány perccel annak a vulkánnak a kitörése előtt, mely a múltbeli város vesztét okozta.

    A regény főhőse, Nick Houghton történelmi tanácsadó, aki nagyon izgatott, hogy részt vehet a munkálatokban. Egészen addig, amíg el nem kezdi sejteni, hogy mi történt az elődjével és hogy munkáltatója valójában több titkot rejteget, mint ahogyan azt az összeesküvés-elmélet hívők pletykálják.

    A Godfrey-regény Oszlánszky Zsolt fordításában érkezik.

    27833741

    Robert Kroese: Tudatzavar

    A Tudatzavart is 2017-re tervezzük, de lehet, hogy 2018 lesz belőle. Kroese regényét hasonlították már Philip K. Dick, Terry Pratchett vagy John Scalzi írásművészetéhez is. A 2028-as Összeomlás után Los Angeles jelentős része, a Kitaszított Zóna felszabadult a hatalom uralkodása alól és a harmadik világbeli országok részévé válik. A Kitaszított Zóna és Los Angeles közti navigáció nehéz és kockázatos feladat, de Erasmus Keane magánnyomozónak muszáj útra kelnie, amikor egy értékes, genetikailag módosított báránynak nyoma vész az Esper Corporations laborjából. Ám miközben Keane és útitársa, Blake Fowler az állat nyomába ered, valami másra, valami sokkal nagyobb és eddig rejtve maradó titokra is fény derül.

    A regényen fordításán már dolgozik Fedina Lídia. A könyv legjobb reményeink szerint még idén év végén érkezik, de elképzelhető, hogy átcsúszik jövő januárra.

    26114341

     

    A magyar borítókkal és további információkkal hamarosan jelentkezünk, a könyvek pedig nemsokára felkerülnek előrendelhető státuszban a webshopba!