Címke: cyberpunk

  • A Deadpool rendezője készít filmet a Neurománcból

    Már többen vállalkoztak arra a nehéz feladatra, hogy filmre vigyék William Gibson cyberpunk klasszikusát, a Neurománcot, ám eddig egyik tervből sem lett semmi. Ezúttal a Deadpool rendezője, Tim Miller szeretné mozivásznon látni Gibson regényét. A producer Simon Kinberg lesz.

    Az új projekt még elég korai stádiumban van, de Miller igyekszik megvalósítani a tervet. Úgy tűnik, beigazolódni látszik egy korábbi pletyka, miszerint a Fox szeretne találni Millernek egy fő projektet, miután nézeteltérés miatt kilépett a Deadpool 2-ből. A stúdió hamarosan forgatókönyvírót is keres.

    A Neurománc egy futurisztikus világban játszódik. A történet főhőse Henry Dorsett Case kisstílű szélhámos a disztópikus Chiba Cityben él. Régen tehetséges számítógéphacker hírében állt, azonban meglopta megbízóit. Büntetésből megmérgezték központi idegrendszerét, aminek „köszönhetően” nem volt képes használni az agya és a számítógép közötti interfészt, amin keresztül beléphetett a cybertérbe. Case munkanélküli lesz, depresszióba esik, majd a drogok felé fordul. Kábítószer keresése közben találkozik Molly Millionssal, az utcai szamurájjal és zsoldossal, aki egy Armitage nevű ember szolgálatában áll. A lány megbízója felajánlja Case számára a gyógyulást, ha mostantól ő is neki dolgozik. A gyógyulás és régi életének visszaszerzésének reményében az egykori hacker elfogadja Armitage ajánlatát, azonban a férfi igazi célja rejtély marad számára.

    A Tim Miller-féle adaptáció még nagyon korai stádiumban van, akár az is lehet, hogy „dobják” a projektet. Mi azonban reméljük, lesz valami a dologból és egy tisztességes feldolgozást kap a nagy cyberpunk klasszikus.

    A hír forrása: Deadline

    Kép forrása: Jose Gonzalez

  • Korrekt iparosmunka lett a Páncélba zárt szellem

    A Páncélba zárt szellem az idei év egyik legjobban várt sci-fi-anime adaptációja. A film elején megismerkedünk egy migráns kislánnyal, akinek elsüllyedt a hajója, ő maga pedig megfulladt, de az agya valahogy túlélte a szerencsétlenséget.

    A lány elméje, azaz a szelleme egy fém vázba kerül, ezzel értelmet nyer a film címe is. A főszereplőnk semmire sem emlékszik a halálával kapcsolatban, vagy, hogy mi történt előtte, viszont bevillanások állandóan megzavarják a hétköznapjait, amelyek igazából lenyomatok az előző életének az eseményeiről. Ezek alapján a nyomok alapján próbálja a főszereplő a múltjának emlékeit helyreállítani, és megtalálni, hogy ki is volt ő, mielőtt gép lett belőle.

    A cikk további része, spoilereket tartalmazhat.

    A robotlány, vagy ahogy a filmben hívják Őrnagy, folyamatos vitában áll önmagával és a tervezőjével, hogy ő gép-e vagy ember. Mivel a múltjára nem emlékszik, és amióta először bekapcsolták, egy rendészeti szervezet fegyveres tagja, így az Őrnagy inkább harci robotnak érzi magát, mint embernek, viszont a tervező váltig állítja, hogy a lány valójában több ennél. Ez a viaskodás végig jelen van a filmben, és sok fordulatos bonyodalom kezdőpontja ez az önmeghasonulás.

    Az adaptáció alapanyaga nagyon ötletes, és gondolkodásra bírja a nézőt. Rendkívül sok filozófiai kérdést vet fel a film. Többek közt az emberi élet és az egészség értékét teszi mérlegre. A szereplők nagy része valamilyen kinetikus implantátummal rendelkezik: egyeseknek lézerszeme, vastüdeje vagy éppen kibővített agya van. Az implantátumok miatt láthatóan már nem vigyáznak magukra az emberek. Van, aki csak azért tetet be egy művesét, hogy egész nap ihasson, vagy műtüdőt, hogy cigarettázhasson.

    Emellett a film azt a témát is vizsgálja, hogy mikor nevezhető valaki embernek vagy robotnak, egy gépnek jár-e szabad akart, és a robot menyire lehet független készítőitől. Sajnos ezek a kérdések bár felvetődnek, a majdnem kétórás filmben mégsem igazán kerülnek előtérbe, inkább a főszereplő és az akció a fontos. Láthatóan egy blockbustert akartak csinálni, mint nagyon mély filmet.

    gits 2

    A főszereplőt játszó Scarlett Johansson nem sokat tett hozzá az Őrnagy karakteréhez. Igen, tudom, hogy egy robotot játszik, ezért bármilyen érzelem az arcán nem lenne hű a karakteréhez, de mégis hihetetlenül unalmassá válik, miután két órán keresztül ugyanazt a faarcot vágja a nő. Miután megnéztem a filmet, újranéztem az animét is, és rájöttem, hogy Johansson karaktere a filmben nem azért csúszott el, mert nem jól játszott, hanem szimplán, mert az eredeti anyagban nagyon velős és érdekes monológokat kapott a robotlány a maga letisztázott android nyelvezetén, így könnyű volt vele szimpatizálni, és rájönni, hogy mit miért csinál. A filmben sajnos ezek az értékes monológok hiányoztak, és ez nagyon sajnálatos, mivel sok jelenet kockáról kockára a másolata volt az eredeti anyagnak, így ha végtére is csak rekreáltak bizonyos részeket, érthetetlennek tartom, hogy ezt a kulcsfontosságú elemet miért nem tették bele a filmbe.

    Látható, hogy a mellékszereplők viszonyain keresztül kellett volna megismernünk a főhőst, de ez egyszerűen nem történik meg, mert a mellékszereplők közül csak a tervezőt mutatják be rendesen, aki végül megbízatlanná válik, szóval az ő általa adott kép sem lesz helyes. Egy másik fontos mellékszereplő, akit láthatunk, az az Őrnagy osztagában dolgozó Batou. Batou egy igazi terminátor, a munka megszállottja, és a küldetéseken kívül is látjuk találkozni az Őrnaggyal, viszont ő teljesen úgy tekint az Őrnagyra, mint egy gépre, tehát nem kapunk tőle sem megfelelő karakterleírást a robotlányról.

    Scarlett Johanson meztelen, úgy értem majdnem meztelen, mert egy nagyon feszes testszínű ruhában harcol a legtöbb akciójelenetben. Bármi fontos fog történni, arról nyilvánvaló jelzést kapunk, mert kivillannak azok a nagyon formás másodlagos nemi jellegek. Sajnos ez az aspektusa a filmnek körülbelül az első két percig szórakoztatja az embert, aztán észreveszi, hogy bizony a műanyagosan fénylő test igazából az, mint aminek látszani akar, egy szintetikus testruha. Az a legfurcsább az egészben, hogy a főszereplő környezetéből semmilyen válaszreakciót nem vált ki az, hogy meztelenül van. Még a tavalyi év egyik legjobb sorozatában, a Westworldben is néha adtak egy-egy kabátot a pucér gépekre (szeméremből), de a film 1995-ös anime változatában is előfordult ugyanez. A Páncélba zárt szellemből ezt az egész udvariaskodást kihagyták, sőt, egyszer egy beszélgetés kellős közepén kezdett el vetkőzni a főszereplőnk, és beszélgetőtársának még a szeme sem rebbent. Ha ilyen lazán lehet bámulni meztelen nőket a jövőben, akkor remélem még az én időmben élem ezt meg.

    gits 4

    A film legjobb jelenetei, mondanom sem kell, azok voltak, amelyeket kockáról kockára lemásoltak az animéről.  Az elején, ahogy elkészítik az Őrnagyot, az az animéből átemelt anyag, de emlékeztet az említett Westworldben látottakhoz is, és nagyon szépen ráhangolja az embert a film világára. Továbbá volt egy üldözéses jelenet és egy verekedés, ami lélegzetelállítóan jól volt megcsinálva – persze ez is, egészen kameraállásig pontos másolata az animének.

    A CGI a filmben egyszerűen fenomenális, a gépek roncsolódásától kezdve a robbanásokig és a számítógépes effektekig minden tökéletesen el lett találva. Nagyon tetszettek még a járművek is, hiszen visszahozták a Knight Riderben látott autóformákat, ami irtó menő, továbbá a film zenéje is sok helyen kölcsönzött az animéből, így amiatt sem panaszkodhatunk. Sőt, ahogy az eredeti történetet átalakították, egy sokkal érthetőbb és letisztultabb filmet kaptunk.

    gits 5

    A Páncélba zárt szellemnek ennek ellenére rendkívül sok problémája van. Kezdjük a helyszínnel, hiszen a játékidő jelentős hányadát a városról készült, mdártávlatbl készült felvételek fogják alkotni. Sajnos a futurisztikus város hihetetlenül lakhatatlannak tűnik, és a zavarba ejtően sok holografikus kivetítés villogó látványától keresztbeáll a szemünk. A folyamatos, számunkra semmilyen bónusztartalommal nem rendelkező zaj, ami minket ér ezeknél a jeleneteknél, szinte gyilkolja az agysejtjeinket és elviszi a figyelmünket a történésekről és azok súlyáról.

    A harcjelenetek, azoknál a részeknél, amik bekerültek a trailerbe nagyon szépek, és letisztultak. Viszont van egy verekedős rész, amiből csak annyit láthatunk, hogy lámpákkal villognak a kamerákba és kiabálnak. Ez kiemelkedően rosszul sikerült, mivel szó szerint be kellett csuknom a szemem az IMAX 3D-s vetítés közben, annyira zavaró volt a folyamatos erős fény és a sötétség tizedmásodperces, értelmezhetetlen váltakozása. Végül, amikor már az erősen epileptikus résznek vége lett és fellélegezhettem, hunyorogva konstatáltam, hogy ismét sötétségbe és szürkeségbe burkolózott a vászon.

    GHOST IN THE SHELL

    A másik igazán nehezen emészthető része a filmnek, az maga a vége. (Vigyázat, spoilerek!) A rosszfiúból jófiút csinálunk csavar már a Bábjátékos első felbukkanásakor nyilvánvaló. Plusz a nagy esemény, amikor beteljesül az Őrnagy álma, hogy megismerheti az anyját és az igazi múltját, szörnyű csalódottság érzéssel tölti el a nézőt, hiszen a főszereplő anyja által olyan karakter kerül elénk, aki felé nem táplálunk semmi érzelmet, sőt, igazából nem is érdekel minket, hogy milyen finom teát tud főzni az öreg, mivel az úgyse jön át a mozivásznon. A végső harc szintén nagyon furcsa szájízt hagy a nézőben, mivel végtére is a főgonoszt nem a testruhás nő öli meg, hanem a főnöke, akit csak pár pillanatra látunk az egész film alatt. Bár, amikor a semmiből ránk ugrik egy robottank, a gépmonstrumot legalább a lehető leglátványosabb módon végzi ki az Őrnagy.

    Összességében a film egy középszerű alkotás, aminek csak azok a részei ragyognak, amik teljes kópiái az eredeti, rajzolt jeleneteknek.  Az igazán jó részek viszont tényleg nagyon látványosak, és szépek, így azokra egy szavunk sem lehet. A majdnem kétórás játékidő igazából jól feltöltődik tartalommal, de az időnk nagy részében a film önmagát magyarázza, de hát erre mindenkinek szüksége van, még annak is, aki ismeri az előző verziót, mert egy pár helyen változik a sztori. Ha valami igazán friss sci-fis élményre vágysz, érdemes megnézni, de ha már láttad az anime változatot, semmi újra ne számíts, csak egy kicsit érthetőbb történetre, és nagyon szép, látványos, igényes kivitelezésre.

  • Látványban biztos ütős lesz a GITS

    Közeledik a Ghost In The Shell premierje, március 30-án végre megtudhatjuk, Rupert Sanders miként is nyúlt a népszerű manga/anime alapanyaghoz. Hogy kicsit felcsigázzuk a kíváncsiságotokat, megosztanánk élményeinket az eddig látottakról: a forgalmazó jóvoltából volt lehetőségünk megnézni a GITS első 15 percét.

    Internetes fórumokat olvasgatva sokan attól tartanak, hogy amerikai kézben az eredeti történet nem kapja meg az őt megillető bánásmódot és tiszteletet. 15 perc alapján nehéz messzemenő következtetéseket levonni, de az eddig látottak alapján a rajongói félelmek alaptalannak bizonyulnak.

    A film megidézi az anime kultikus jeleneteit, emellett pedig teljesen új megközelítéseket is beilleszt az alapanyagba. A történet elején az Őrnagy egy halálosnak tűnő sérülést kap, épp az életét próbálják megmenteni – így közelebb kerülünk a főszereplőhöz és kapunk egy alapot karakterének későbbi megértéséhez. A következő jelenet az 1995-ös anime nyitójelenetét idézi, amelyben az Őrnagy új testet kap. Kicsit hiányzik az eredeti zene, de a Westworld openingjéhez hasonló látvány valamennyire kárpótol. Az új test elkészülte után a háttérben dolgozók között erkölcsi dilemmák merülnek fel: a beavatkozás után az Őrnagy ember maradt-e vagy teljesen kiborggá vált? Ez a párbeszéd arra enged következtetni (legalábbis engem), hogy a GITS-ben nem csak az akción és a látványon lesz a hangsúly, hanem az eredeti mű kérdéseire is kitér.

    A nyitás után egy pörgős és látványos akciójelenetbe csöppenünk, amelyet a tegnapi nap folyamán a Paramount Pictures is elérhető tett, ezt a bejegyzés végén nézhetitek meg. Látványban egy kosmopolita, cyberpunk világot kapunk, ahol a nyugati és a keleti kultúra gond nélkül megfér egymás mellett (már ami a látványt illeti). Az animéből jól ismert jelenetek továbbra is vissza-visszaköszönnek, de olyan részletességgel kidolgozva, amelyet 22 évvel ezelőtt még nem igen lehetett megvalósítani. Moziban igazi borzongató, száj eltátós látványban lesz részünk.

    Az eddigiek alapján jobb félretenni minden előítéletünket és március 30-án beülni a Ghost In The Shellre. Reméljük, a film az elejéhez hasonlóan végig ütős lesz és beváltja a hozzáfűzött reményeket.

    Az első bevetés:

    https://www.youtube.com/watch?v=I9n3gJRrHhk


  • Esztétikus cyberpunk – Ghost in the Shell artbook

    A március 30-án moziba kerülő Ghost in the Shell film sok vitának a tárgya az eredeti anime rajongói közt. Most nem is szeretnénk ebbe belefolyni, inkább egy érdekes hírt osztanánk meg: külföldön március 14-én érkezik a The Art of Ghost in the Shell, ami részletesen mutatja be a készülődő film látványvilágát és egyéb művészeti ínyencségeket is.

    Az io9 portál a hír bejelentése mellett fanasztikus részleteket is hozott a készülődő könyvből. A poszt végén lévő válogatás és az io9-en is látható további képek jól tükrözik, hogy bárhogy is alakuljon a film története, a hangulatot mindenképpen megfogták a készítők Ha csak fele ennyire lesz jó a látvány, már örülhetnek a rajongók. De természetesen reméljük, egy ilyen design mögé hasonló színvonalú tartalom is dukál.

    skckdb8nlwghtnq6xxnz

    zvrxofssxxmqivahoxxe

    wuq79txpulix2jtqgfdn

    s8hffttvihizp5puqpwf

  • Ghost In The Shell – Megkezdődtek a forgatások

    Pár éve felröppent a hír, miszerint a 90-es évek egyik, ha nem a legnépszerűbb cyberpunk-szerű mangájából (később anime), a Ghost In The Shellből (Szellem a burokban, Páncélba zárt szellem) élőszereplős film készülhet. Beindultak a rajongói elképzelések, teóriák, számos kérdést fölvetve, hogy egyáltalán hollywoodi produkció lesz a végkifejlet, netán egy japán remake van terítéken. Hiszen még az eredeti japán animéknek is volt amerikai „megfelelője”.

    Egy-egy információtöredéket leszámítva nagyjából semmi hírértékűt nem kaptak a kíváncsiskodó nézők, egészen mostanáig. Végre megtörték a csendet a készítők, és már a premierdátum is biztos, miszerint 2017 március 31-én érkezik a Ghost In The Shell mozifilm Rupert Sanders (Hófehér és a Vadász) rendezésében, Scarlett Johansson főszereplésével. Utóbbiról már régebb óta tudhattuk szinte biztosan, hogy ő alakítja majd Motoko Kusanagit.

    A hivatalos szinopszis (szerencsére) nagyban megegyezik az alapul szolgáló manga sztorijával. A történet szerint Kusanagi, a Section 9 nevű elit anti-terrorista csoport kiborg-hibrid vezetője eltökélten küzd a legelvetemültebb bűnözők ellen. Ezúttal a csapat legújabb ellensége pedig azon ügyködik majd, hogy a kibertechnológiát uraló Hanka Roboticot tönkretegye. Kusanagi és a Section 9 feladata lesz őt megállítani.

    A filmben Johansson mellett feltűnik még: Takeshi Kitano (A szamuráj), Juliette Binoche (Az angol beteg, Godzilla), Michael Pitt (Hannibal sorozat), Pilou Asbæk (Lucy), Kaori Momoi. A Section 9 tagjai pedig: Chin Han (A sötét lovag, Amerika Kapitány: A tél katonája), Danusia Samal, Lasarus Ratuere, Yutaka Izumihara, és Tuwanda Manyimo.

    Egy forgatási képpel meg is erősítették: valóban elkezdődtek a munkálatok.

  • Top 5: A legjobban várt sci-fi játékok

    Nem panaszkodhatnak a sci-fi szerelmesei az elkövetkezendő években. Filmek terén Star Wars-cunami várható, számozott és spin-off epizódokkal, Ridley Scott egy új Alien-trilógián agyal épp, melynek első része, a Covenant már javában készül, de Neill Blomkamp is egy xenomorph-mozin ügyködik, az ő filmje viszont pont Scott túlbuzgósága miatt került parkolópályára, ki tudja meddig. A Star Wars mellett a Disney másik aranybányája, a Marvel-divízió is impozáns mennyiségű filmmel kedveskedik majd a rajongóknak, a harcba pedig immáron a Warner is beszállt, hogy a DC-univerzum hőseivel törjön borsot a Bosszúállók orra alá. James Cameron az Avatarhoz tervez még több folytatást, így akit anno magával ragadott Pandora szemkápráztató világa, az még sokszor visszatérhet majd az elkövetkezendő években.  Sorozatok terén is tarolnak a szuperhősök, de idén végre az egykor szebb napokat is megélt SyFy csatorna sem szégyenkezhet, hiszen két nagyszerű adaptációt is letettek az asztalra a Térség valamint a Gyermekkor vége képében, plusz javában forog a 12 Majom második évada is. Könyvek terén pedig, nos, elég csak megpillantani a Galaktikabolt kínálatát, szinte biztos, hogy mindenki megtalálja a számításait, legyen az olvasó akár a hard, akár a könnyedebb fantasztikum kedvelője. Na de mi a helyzet velünk, játékosokkal? A válasz szerencsére az, hogy fantasztikus időszak elé nézünk, hisz olyan science-fiction alkotások vannak épp készülőben, melyek kiváló minősége már jó előre borítékolható. Most összeszedtük azt az 5 játékot, melyek nagyot fognak szólni a megjelenéskor.

    5. Star Citizen

    star-citizen

    Listánkat rögtön a Kickstarter eddigi legnagyobb sikerével kezdenénk, Chris Roberts szerelemgyermekére, a Cloud Imperium Games műhelyében készülő Star Citizenre ugyanis tavaly decemberre már 100 millió dollárt kalapoztak össze a rajongók, ezzel minden idők legsikeresebb, közösség által finanszírozott alkotásává téve a 2012 óta készülő programot, melynek végső megjelenése továbbra is kérdéses. A grandiózusnak ígérkező űrszimulátorról Roberts már a csillagokat is leígérte a leendő vásárlóknak. A fícsőrök között szerepel többek között az űrhajók minden részletre kiterjedő testreszabhatósága, a random generált bolygófelszínek, szinte végtelen galaxisok, rengeteg, szabadon bejárható város, milliónyi küldetés, külön FPS modul, valamint egy immáron teljesen különálló egyjátékos mód, mely a Squadron 42 nevet kapta, és nem kisebb nevek szerepelnek majd benne, mint Mark Hamill, Gary Oldman, vagy épp Gillian Anderson. A hatalmasnak ígérkező világ életre keltéséről pedig napjaink egyik legmodernebb grafikus motorja, a CryEngine felel majd, a látványra épp ezért egy rossz szavunk sem lehet, ez már az előzetesek alatt kiderült. Látszik tehát, hogy a csapat jó helyre tette a beömlött, rekord mennyiségű pénzt, más kérdés viszont, hogy a projekt egész egyszerűen túl ambiciózusnak tűnik ahhoz, hogy maradéktalanul beváltson minden ígéretet, sokkal nagyobb cégek is belebuktak már kevésbé nagyléptékű vállalkozásba (Ubisoft), így ne lepődjön meg senki, ha a megjelenéskor nem minden ígéret válik valóra. Viszont ha a fent említett dolgoknak már csak a fele is maradéktalanul megvalósul, a Star Citizen akkor is joggal foglalhatja el helyét az űrszimulátorok trónján. Csak győzzük kivárni.

    4. Deus Ex: Mankind Divided

    deus ex mankind-divided

    2011-ben szinte mindenkit meglepett a mára kultuszjátékká avanzsálódott, majd 2003-ban egy sokkalta haloványabb második részt is megért Deus Ex előzményeként szolgáló Human Revolution. Mind a szaksajtó, mind pedig a játékosok egyetértettek abban, hogy egy kiváló akció-szerepjátékot adott ki kezei közül az Eidos Montreal, olyat, mely méltó a nagynevű elődhöz. A grafika ugyan kissé kopottas volt már a megjelenéskor is, de a sokrétű játékmenet, a fordulatos, napjaink egyre relevánsabb témáját, a transzhumanizmust körbejáró sztori és a remek atmoszféra magasan kárpótoltak a technikai hiányosságokért. Egyedüli negatívumként a kissé esetlen bossharcokat lehetett csak felróni a játéknak, de ezt a csorbát sikerrel kiküszöbölte a 2013-ban kiadott finomhangolt verzió, a Director’s Cut. A Mankind Divided pedig értelemszerűen ugyanott folytatja, ahol a HR véget ért. Főszereplőként ugyanúgy megkapjuk Adam Jensen-t, akinek immáron a 2029-es Prágában kell majd rendet raknia az augmentált és „normális” emberek egyre inkább elharapódzó konfliktusát illetően, ehhez pedig minden eszköz a rendelkezésére áll majd. A fejlesztők egy rakás új játékszert adnak a felhasználók kezébe, akik természetesen most is eldönthetik majd, hogy a lopakodást, vagy a Rambo módjára történő előrejutást részesítik előnyben. A főellenfelekkel való konfrontáció immáron nem kötelező, ha eleget gyúrunk a beszédkészségre, akár ki is dumálhatjuk magunkat a forróbb helyzetekből, aminek a földhözragadtabb RPG rajongók csak örülhetnek. A látványért immáron a Hitman: Absolution-ben is használt engine a felelős, így végre a külsőséggel sem lesznek problémák, ha pedig a játékmenet is hozza az elvárt szintet, akkor a Mankind Divided komoly esélyekkel indul az év legjobbjának járó díjért. Augusztusban kiderül.

    3. Cyberpunk 2077

    cyberpunk2077

    A listán szereplő alkotások közül a Cyberpunk 2077 az, amelyről a legkevesebbet tudni jelenleg, viszont van egy tényező, mely ennek ellenére is elrepítette a 3. helyezésig: a CD Project Red készíti. Az a lengyel csapat, amely sikerrel adaptálta Andrzej Sapkowski novellafolyamát, a Witchert, melynek 3. része új standardot állított fel az open-world RPG-k műfajában, ezzel megérdemelten bezsebelve több száz „Év Játéka”-díjat. Az üzletpolitika pedig, amit minden idők egyik legjobb szerepjátékánál alkalmaztak (ingyen DLC-k, javítások, odafigyelés a rajongói visszajelzésekre, moddolhatóság) követendő példa lehetne minden kiadó számára. Na, ez a csapat gondolta úgy, hogy a dark-fantasy világát egy időre elhagyva belekóstolnak a neonfényes cyberpunk stílusába, új játékuk alapjául pedig a Mike Pondsmith által kreált, immáron több mint három évtizede létező Cyberpunk 2020 című asztali szerepjátéka szolgál majd. A játékról egyelőre csak egy elég hatásos CGI trailer került eddig napvilágra néhány kép kíséretében, na meg egy ígéret, miszerint még a Witcher 3-nál is nagyszabásúbb lesz a projekt. Nagy szavak ezek, de ha valakinek, hát a lengyeleknek elhisszük, hogy képesek lesznek a bravúrra.

    2. DOOM

    doom

    Az új Doom története meglehetősen viharos, hisz egy már félkész játékot kukázott az id azért, hogy jelenlegi formájában születhessen újjá a legendás FPS. A Rage befejezése után ugyanis a stúdió elkezdett dolgozni a Doom 4-en (ekkor még számozott epizód volt), viszont a Bethesda minőségi szűrőjén nem ment át az akkori verzió, mondván túlzottan scriptelt, és a Doom-életérzést sem igazán tükrözi. Mint az a törlés után kiadott videóból kiderült, valóban voltak gondok a koncepcióval, a játék sokkal inkább hasonlított a Rage-re, mintsem arra a játékra, melynek első része a mennyekbe repítette a texasi id Software-t. A fejlesztést tehát a nulláról kezdte a csapat, immáron csak simán Doomnak nevezve a készülő programot, jelezvén, hogy a játék reboot lesz, mely modern köntösbe ülteti az első két epizód játékmenetét. Tehát – a programozó atyaúristen, John Carmack szavajárásával élve – batár nagy fegyverekkel kell küzdenünk a pokol hordái ellen, miközben szól a metál. Az eddig kiadott anyagok alapján pedig kijelenthető, hogy a cég sikerrel alkotta meg vízióját. A Doomról süt a nosztalgia, ez a játék bizony a régi motorosoknak készült, nincs fejlődési rendszer, regenerálódó életerő, fedezékrendszer, csupán a játékos ügyessége, eszeveszett tempó és persze démonok minden mennyiségben. A marsi kutatóbázis, a UAC létesítményeiben (na meg a Pokolban, hisz anélkül nem lenne Doom) zajló küzdelem az E3-on bemutatott videók alapján igazi adrenalinbomba lesz, tele brutális kivégzésekkel (már most súlyos összegekbe fogadnék, hogy Ausztráliában soha nem fog megjelenni a játék), parázs küzdelmekkel, változatos ellenfelekkel és persze zúzós zenékkel, melyek egyelőre inkább a techno felé hajlanak, de a végleges játékban remélhetőleg megszólalnak az elektromos gitárok is. A multiplayer is a régi kor szellemében fogant, a Call of Dutyn nevelkedett nemzedék minden bizonnyal nem fogja értékelni a pusztán ügyességre épülő gyors meccseket, de azok, akiknek a Quake 3 Arena jelenti a többjátékos mókát, bizonyosan megtalálják számításaikat. Ez már az alpha során kiderült, melyben szerencsére én is részt vehettem és elég annyit mondanom, hogy a fent említett játék óta nem volt ilyen jó multis élményben részem. A megjelenítéshez új motort írt a csapat (immáron Carmack nélkül, hisz ő már sajnos nem erősíti a stúdiót), az id Tech 6 pedig teszi a dolgát, főleg a fény és részecskeeffektek néznek ki parádésan, nem egy Frostbite, de a célnak megfelel, plusz garanciát szolgáltat arra, hogy minden platformon meglesz a fix 1080p 60 fps kombó, mellyel a legtöbb játék küszködik a jelen generációs konzolok alatt. Ha hihetünk a pletykának a játék már nyáron megjelenik, akkor pedig kiderül, hogy új király születik e a hentelős címek között, vagy csak odakerül a Serious Sam, Painkiller, Shadow Warrior hármas mellé, mint régi idők mementója.

    1. Mass Effect: Andromeda

    masseffectandromeda2

    A Cyberpunkhoz hasonlóan a Mass Effect új felvonásáról is csak lassacskán csöpögnek az információk, Shepard fantasztikus trilógiája után viszont nyilvánvaló, hogy az Andromedát várjuk a legjobban. A BioWare saját SF-univerzuma egész egyszerűen annyira letaglózó és kidolgozott, hogy méltó vetélytársa például a Star Warsnak, sok szempontból jobb is annál. A felnőtteknek szóló történet, mely olyan témákat boncolgat, mint a szerves-szintetikus létformák kapcsolata, a technológia szingularitás, az MI térhódítása a legjobb, legkerekebb sztorik közé tartozik, melyet videójátékban valaha láthattunk. Emellé jön egy minden ízében kidolgozott univerzum, remekül megírt karakterek, változatos bolygók, és egy olyan akció-szerepjáték hibrid játékmenet, mely egyik műfaj kedvelőjének sem okozott csalódást. Az Andromeda a Reaper-invázió után veszi fel a fonalat, egy új galaxisban, tele új felfedeznivalóval, a trilógiával való kapcsolata tehát a nullához konvergál, ez viszont egyáltalán nem is baj, hisz egyrészt Shepard sztorija kerek egésszé vált, másrészt nem kell attól tartania az íróknak, hogy esetleges inkonzisztenciákba futnak a történet megírása alatt. Az új játéktér pedig adott ahhoz, hogy a készítők teljesen szabadon engedjék fantáziájukat, persze lesznek majd ismerős fajok is, de minden bizonnyal kapunk majd egy rakás új lényt és kultúrát, hála a galaxisnyi távolságnak. Az egyes bolygók az ígéretek szerint szabadon (valószínűleg a Dragon Age: Inquisition módjára) bejárhatóak lesznek, a távolságok leküzdésére pedig visszatér az első Mass Effect közutálat tárgyát képező járgánya, a Meko, modernizált változatban, mely remélhetőleg az irányításra is vonatkozik majd, mert szerintem mindenki egyetért abban, hogy az első rész járművét navigálni több idegeskedéssel járt, mint örömmel. A külsőségekért a már sokszor, sok műfajban bizonyított Frostbite Engine 4. generációja lesz a felelős, a szemkápráztató látvány tehát előre borítékolható. Az egyedüli dolog, ami némi aggodalomra adhat okot az, hogy a fejlesztést nem az eredeti trilógiát jegyző BioWare Edmonton végzi, hanem a harmadik rész két DLC-jét, a simán csak jó Leviathant, és a kifejezetten felejthető Omega-t készítő BioWare Montreal. Szóval csak reménykedni lehet, hogy sikerrel veszik az akadályokat és egy olyan játékot tesznek le az asztalra, mely méltó a nagyszerű elődökhöz. A megjelenést idén őszre tervezte az EA, de valószínűleg jövő tavaszra csúszik a premier, tehát még jó sok centit kell vágni, mire belevethetjük magunkat egy újabb galaktikus kalandba.

    Ezek tehát a Galaktika által legjobban várt sci-fi címek az elkövetkezendő évekből, de persze a fenti listán túl is lesz élet. Remek, de a Star Citizenhez hasonlóan túl ambiciózusnak tűnő alkotásnak ígérkezik a No Man’s Sky, a CD Project Redhez hasonlóan a német székhelyű, Piranha Bytes is otthagyja a fantasy-t, hogy elkészítse az Elex című, nyílt világú disztópiát, és a Lords of the Fallennel ismertté vált Deck 13 csapata is egy sci-fi művel készül, a játékmenet alapjául pedig a Dark Soulst veszik, ami már látatlanban is izgalmas koncepciónak tűnik. Kiváló játéktermésnek nézünk tehát elébe, jöjjön is az elmaradhatatlan kérdés: Ti melyik címet várjátok a legjobban?

  • A Mátrix vagy a cyberpunk vámpírok világa jön?

    Nem, ez nem egy vámpíros cikk lesz. De legalább annyira hátborzongató. (tovább…)

  • Sci-fi ez a divat!

    A hétvégén megrendezésre került az első Galaktika 2014 Style divatbörze. Lássuk a legújabb trendeket, -divatot, a merészebbnél merészebb kollekciókat (tovább…)

  • Próféta írógéppel

    Nagykorú lett, sőt, mára már teljesen fel is nőtt. 30 éves. Itt él közöttünk, ott van a mindennapjainkban, az asztalunkon, a zsebünkben, pedig 1984-ben nem sokan tettek volna arra, hogy a cyberpunk életünk része lesz – kivéve persze William Gibsont. (tovább…)

  • Világról világra: Párhuzamos világok a sci-fiben és a fantasyben

    Léteznek történetek, melyek feladata, hogy új világokat mutassanak meg nekünk. Világokat melyek a miénkkel párhuzamosan léteznek, és vagy teljesen mások, mint a sajátunk, vagy csak apróbb részletekben különböznek. Ilyenek a párhuzamos világok. (tovább…)