Címke: comics

  • 60 éves Frank Miller, a Sin City atyja

    Januárban volt kerek hatvan éve, hogy meglátta a napvilágot Frank Miller, a noir-művészet zsenije. Ennek okán emlékezzünk meg róla néhány bekezdésben.

    Miller képregényíróként kezdte pályafutását, megjárva a Marvel és a DC alkotótermeit is. Első igazán nagy dobása a Marveles Daredevil képregénysorozat 158. számában volt 1979-ben, melyben az ő keze által „kelt életre” a Fenegyerek. Onnantól kezdve a feltörekvő tehetségek csapatát erősítette. Habár sötét fellegek közeledtek a Daredevil-sorozat jövőjét illetően, mégsem kaszálták el, amit utólag belátva nagyon is jól tettek, hiszen Miller munkássága miatt lett később igazán népszerű a karakter. A Daredevil 168. számában tűnt fel először a nindzsa-zsoldosnő Elektra, akit teljes egészében Miller alkotott meg. A női karakter később saját önálló sorozatot is kapott, és azóta is szerves részét képezi a Marvel univerzumnak.

    DaredevilComics

    Miller munkásságát leginkább a sötét hangulatú beállítások, és történetek jellemezték. Sikerült is négy év alatt Daredevilt, a másodrangú hőst az egyik legnépszerűbb igazságosztóvá tenni.

    Munkásságát, az 1980-as években a DC Comics berkeiben folytatta a fiatal Miller. Neki köszönhetjük például a nemrég harmincadik évfordulóját ünneplő The Dark Knight Returns című graphic novelt, ami a modern Batman-esszencia alapja. A velejéig noir hangulat átüt minden lapon, Gotham Lovagja pedig addig nem ismert oldalát mutatta meg az olvasóknak. Nem hiába, ezt a sztorit vették alapul a videojátékok (Arkham-sorozat), a Nolan-féle trilógia, a Gotham sorozat, illetve a rendkívül megosztóra sikerült Batman V Superman is. Az utóbb említett alkotásban több olyan jelenet is feltűnik, melyet az eredeti képregényből, és abból adaptált kétrészes rajzfilmből lett majdnem tökéletesen átemelve.

    PVuS4tr

    A 80-as évek végén a DC-nél összetűzésbe keveredett más alkotókkal is a Miller számára túlzott mértékben használt cenzúrák miatt, ami azt eredményezte, hogy végül otthagyta a DC-t, és „átigazolt” a Dark Horse Comics nevű független kiadóhoz. Miller azóta is az alkotók jogait védi, és merészen kiáll a képregénybeli cenzúrák ellen. A 90-es években kezdett el dolgozni legismertebb alkotásán, a Sin Cityn, de mellette forgatókönyvet is írt a RoboCop második és harmadik részének, illetve a Spawn/Batman képregény-crossover is az ő nevéhez fűződik. 1998-ban pedig másik ismert művét is kiadta, 300 címmel, mely 2007-es filmadaptációjának híres „This is Sparta” mondatát mai napig hallhatjuk innen-onnan.

    sparta

    A 2000-es évek elején a Sötét Lovag újra lecsapott. Nézeteltéréseiket félrerakták a DC-vel, és kiadták a The Dark Knight Strikes Again című képregényt, ami ugyan jól fogyott, de elég megosztóak lettek a vélemények róla.

    A világ talán leghíresebb noir címe, a Sin City 2005-ben ért meg arra, hogy vászonra vigyék a történetet. A filmet Robert Rodriguez rendezte, Frank Miller pedig a társrendezői székben ült. A szereplő gárdát pedig nem kisebb nevek gyarapították, mint Bruce Willis, Jessica Alba, Michael Clarke Duncan, Elijah Wood, vagy Powers Boothe. Azóta elkészült a Sin City folytatása is, de valamiért úgy tűnik, mintha mindenki szeretne róla megfeledkezni.

    sin city

    A noir mestere azóta sem pihen, legutóbbi nagyszabású projektje, a 2015-ben megjelent a The Dark Knight III: The Master Race című alkotást kitűnően fogadták, az egyik legtöbb példányban eladott képregényfüzet volt abban az évben. Azóta nem tudni min dolgozik Miller, de reméljük, hamarosan jelentkezik egy újabb kiváló alkotással.

    Sok boldog születésnapot kívánunk Frank Millernek!

  • Métal Hurlant: Francia képregény, ami korszakalkotó sci-fiket inspirált

    Kevesen tudják, de van a világon egy, a 70-es évektől egészen máig futó, eredetileg francia képregény antológia, amely nélkül kevés, általunk ismert, kultikus sci-fi létezne. Sajnálatosan a popkultúra részéről méltánytalanul elfeledett sorozatról van szó, de talán épp az teszi annyira különlegessé, hogy nem találkozhatunk vele az újságosok polcain. Nem beszélve arról a tényről, hogy a francia pszichedelikus képregények műfaja, illetve az adott esetben pornográf tartalmú avantgárd mindig is szubzsánernek számítottak.

    ultra-moebius-ltm-02A szóban forgó képregény címe Métal Hurlant, mely szó szerinti fordításban rikító/sikoltó fémet jelent. A XX. század legnevesebb filmkészítői merítettek a hasábjairól, úgy mint

    • Ridley Scott, a Szárnyas Fejvadász univerzumának megalkotásához;
    • William Gibson, aki többek között a Neurománc és a Mona Lisa Overdrive című könyveket írta;
    • Katsuhiro Ôtomo, az Akira című, híres anime rendezője.

    A Métal Hurlant 1975-től 1987-ig futott Európában ezen a címen. Az amerikai változat, mely mind a mai napig kapható az Egyesült Államokban, már Heavy Metal címmel került a polcokra.

    A képregény negyven év alatt olyan, ma már legendás névnek számító művész számára nyújtott lehetőséget a műveik megjelenésére, mint Jean (Moebius) Giraud, Philippe Druillet, Jacques Tardi, Alejandro Jodorowsky, Enki Bilal, Hugo Pratt, Jean-Claude Gal, Richard Corben és Milo Manara.

    tumblr_ma4dt1UEFN1qgp6v5o1_1280

    Sokaknak talán Moebius és Jodoroswky neve csenghet ismerősen, hiszen ők ketten kezdték el megalkotni a Frank Herbert-féle Dűne első (soha el nem készült) filmadaptációjának storyboardját. Erről a koprodukcióról szól a Jodorowsky’s Dune című, rettentően szórakoztató dokumentumfilm, ami 2013-ban világszerte tíz díjat zsebelt be, és huszonhat jelölésnek örvendhetett.

    A társalapító, Jean-Pierre Dionnet csak később döbbent rá, hogy nem pusztán egyszerű képregény az, amit létrehozott; Sokkal inkább művészeti mozgalom, mely kézen fogva jár a szürrealizmussal.

    Az antológia jelentőségét az a tény is érzékelhetővé tette, hogy az első előfizető Alain Resnais volt, a második Chris Marker, Fellini pedig az ötödik.


    Akkor értettem meg mindezt, amikor George Lucast megkértem, hogy írjon egy előszót, ami egy héttel később megérkezett.

    – nyilatkozta Dionnet egy 2013-as interjúban.

    Sokak szerint a képregény az első volt saját fajtájában, és nem vonatkoztak rá szabályok. Ez észrevehető az ábrázolásmódon, a színeken, az elemek és motívumok rendkívül széles tárházán, a számunkra életidegen erkölcsök szerinti konfliktusokon, valamint a pornográf tartalmon, mely ha a mai világban jelenne meg, mint „friss belépő”, már nem biztos, hogy eljutna a polcokig. A Métal Hurlant egy olyan korban érkezett, amikor a sci-fi minden volt, csak nem felkapott. A mozivásznon a fantasztikum konszolidált változatával lehetett többnyire találkozni, mint Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmje, vagy a Michael Crichton könyvéből készült Az Androméda-törzs , az „őrült irányzat” pedig csak a hetvenes évek végén ütött be, melynek a már említett Jodorowsky’s Dune kitűnő példája lehetett volna.

    3038809767
    A képregény oldalain ugyanakkor filmélményszerű, hihetetlenül részletgazdag grafikák fogadták az olvasót. A történetek kísérleti jellegűek voltak, és sokkal inkább mély filozófiai kérdéseket boncolgattak, mintsem szatirikusan kritizálták a valóságot (ahogy egyébként számos sci-fi teszi, főként a disztópia műfajában). A meztelen testek erősen befolyásolták a képi világ megalkotását, olyannyira, hogy némely oldal jobban hasonlított a rajzolt pornóhoz, mintsem egy képregényhez.

    Az antológia két, tehát francia és amerikai változata néhány éven keresztül párhuzamosan létezett. Mind a Métal Hurlant-ben, mind a Heavy Metalban jelentek meg cikkek, de míg előbbiben sci-fi ajánlókkal, kritikákkal lehetett találkozni, addig a tengerentúli verzió inkább „a geekek Playboya” volt, legalábbis az Entertainmen Weekly álláspontja szerint.

    Sajnos a Métal Hurlant már nem létezik: először 1987-ben lett vége, másodszor pedig 2004-ben, egy rövid ideig tartó feltámasztási kísérletet követően. Ugyanakkor újító, megbabonázó vizualitása, egyedi stílusa mind a mai napig kihatással van a fantasztikumra.


    metal_hurlant_by_f1x_2-d8m1h4d
    Az érdeklődők számára itt egy lista azokról a képregényekről, amelyek az M.H. által képviselt irányzat előtt hódolnak:

    • La Caste des Méta-Barons (készítette: Alejandro Jodoroswky és Juan Giménez);
      Az első része magyarul megjelent A Metabárók kasztja címmel a Delta Vision gondozásába, 2008-ban.
    • Metabarons Genesis: Castaca (készítette: Alejandro Jodoroswky és Das Pastoras);
    • The Incal (készítette: Alejandro Jodoroswky és Jean „Moebius” Giraud);
    • The Technopriests (készítette: Alejandro Jodoroswky és Zoran Janjetov);
    • The Long Tomorrow (készítette: Dan O’Bannon és Jean „Moebius” Giraud);

     

  • Deadpool, a szórakoztató antihős

    2015-ben az USA híressé vált a politikai korrektség mozgalmáról, ami miatt gyakorlatilag senki nem mondhatott semmit anélkül, hogy valaki ne sértődött volna meg. A South Park című felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat legújabb évada tökéletesen nekimegy ennek a kampánynak. A sorozat többek között kiparodizálja a védett térnek (safe space) nevezett képzeletbeli határvonalat, amit, ha átlép valaki – persze csak szavakkal – sérelem lesz a vége. Ezek mellé társult még a test-szégyen (body shame) és a közösségi média negatív szerepe is, ami mellett a híresen szarkasztikus sorozat képtelen volt elmenni. És, hogy ennek mégis mi köze van a vörös ruhába bújt anti-hősnek? Csupán annyi, hogy őt mindez nem érdekli, és mindenkinek beszól, akinek csak lehet.

    safespace south park

    Deadpool karakterét legelőször 1991-ben vetették képregényre, azóta átment néhány változáson, és sikert sikerre halmoz a rajongók körében. Ezzel ellentétben mégis azt kell mondani, hogy egy vékonyabb réteget képviselt a szókimondó figura, hiszen számos olyan dolgot tett, mondott, ami miatt durván korhatáros volt a képregény. Az imidzsét, amit nagy nehezen felépített, sikerült totálisan lerombolni: mikor megjelent az X-Men kezdetek: Rozsomák (nem, képtelen vagyok Farkasnak nevezni) című moziban egy bevarrt szájú pacák, aki még hírből sem hasonlított a nagyszájú bunkóhoz, akit ismerünk. Egyébként azt a Deadpool-t is Ryan Reynolds alakította.

    Ilyen szuperhős még nem volt” – hirdeti egy plakát a filmet. Nos, tényleg nem! A kezdeti infók miatt volt okunk félni egy picit, hiszen a jogok ugyanannak a stúdiónak a kezében vannak (20th Century Fox), mint az X-Mennek, és a Fantasztikus Négyesnek. Az utóbbiról sajnos tudjuk, hogy sült el… De aztán elkezdetek terjedni a jobbnál jobb hírmorzsák a készülő Deadpool mozi kapcsán. Ryan Reynolds maradhatott Wade Wilson szerepében, láttunk egy koncept-videót Deadpool-ról, amint éppen „igazságot oszt”, és ami talán a legfontosabb: korhatárosra tervezték a filmet. Ez volt talán a mondat végére a pont, hiszen Deadpool káromkodás, vagy kaszabolás nélkül olyan, mint mondjuk a The Walking Dead zombik nélkül.

    deadpool

    Sikerült annyira karakterhűen ábrázolni az ex-zsoldost, amilyet még MARVEL filmnél nem láttam. Annyira pörgősen osztotta a lövéseket és ezzel párhuzamosan a beszólásokat, hogy két nevetés között alig jutott szünet pihenésre. Minden egyes jelenet tökéletesen épült a másikra, a visszaemlékezések után szó szerint rögtön visszarakta a nézőket a film az akció közepébe. Nem volt fölösleges jelenet, mindennek megvolt a helye. A párbeszédek dinamikusak, nem csak odamondják a karakterek a szövegeiket, és arra kapnak egy reakciót, hanem tényleg élnek a dumák, ami nagyon fontos egy ilyen filmnél.

    Minden benne volt, amit elvárhattunk. Idétlen humor, rengeteg politikailag nagyon is inkorrekt beszólás, repülő végtagok, és a kismillió pop-kulturális utalás és easter egg, amik észrevételénél most nem egy elismerő széles mosoly ült ki a nézők arcára, hanem könnyezős röhögés.

    deadpool colossus

    A filmet úgy rendezhette meg Tim Miller, kinek tulajdonképpen ez az első mozija, hogy Deadpool az X-Men univerzumban marad. Ez a továbbiakra nézve is izgalmasnak hangzik, hiszen nem egyszer találkozik Wade a képregényekben a többi mutánssal. Persze ebben a moziban is segítségére lesz két X-katona. Egyikőjük Kolosszus, akit jól ismerhetnek a rajongók (bár e filmben kicsit túltolták a szerepét, önmagából jócskán kifordítva), illetve Negaszonikus Tinitorpedó, akinek már csak a neve megér egy misét.

    A Deadpool film, és a karakter egy pillanatra sem veszi komolyan magát. Tudja, hol a helye, mit csinál, és nem próbál fölösleges morális feljebbjutást produkálni, hanem úszik tovább az árral. Deadpool maga a megtestesült antihős. Gyilkol, noha imádja ezt tenni, mégis csak a rosszfiúkat kapja el. Profi harcos, regenerálódik, testrészeket növeszt újra, és nem hallgat senkire. Nem akar beállni semmilyen táborba, hogy hősködjön. Őt saját érdekei vezérlik, nem fejlődik sehova, nem válik a szadista bunkóból jófiú. És ez így van rendjén – legalábbis Deadpool részéről.

    Aki nincs otthon a képregények világában, sem úgy egyáltalán MARVEL filmek terén, annak is tökéletesen élvezhető a mozi. Deadpool háttértörténete is kiderül, levezetik, miért öltözik vörös ruhába, de fölösleges flashbackek nélkül élvezhetjük átalakulását. Természetesen, ahogy fentebb írtam, vannak visszaemlékezések, de csak annyi, amennyi elég ahhoz, hogy térben, s időben el tudjuk helyezni a Wade Wilsonból vált Deadpoolt.

    reynolds baccarin

    Talán, ami a legfontosabb Deadpool világáról, hogy olyannyira nem beszámítható a fickó, hogy még képes a negyedik fal ledöntésére is; azaz kitekint a nézőre a vászonról (ahogy a képregényben és a videojátékban is). Teljes mértékben tisztában van azzal, hogy képregény karakter, és egy csomó jelenetnél magához a nézőhöz szól, ezzel felállítva egy roppant paradoxont, de annál több röhögésre adva okot.

    Ez nem csupán egy odavágós egyszerű vígjáték. Ez a film paródiája a képregényeknek, és magának Hollywoodnak is. Ryan Reynolds saját magát is cikizi, nem is egyszer. Előző félresikerült szerepeit sikerült kinőnie, és egy rossz viccként emlékezhet rá… vagyis a Deadpool filmben igenis jó viccként jött le.

    A néző semmiképp ne várjon egy megszokott giga-mozit. Itt nem az epikus harcokon, karakterfejlődésen és nagy horderejű mondanivalókon van a hangsúly. Ennek ellenére látványos, szinte autentikus a környezet, és néha már alig lehet megmondani egy-egy jelenetről, hogy CGI, vagy tényleg megcsinálták, annyira belesimul a hangulatba. A zenék lehettek volna kreatívabbak, de azt hiszem egy tökéletes 90-es évek atmoszférát kölcsönzött ezzel a filmnek, ami még tovább görgette a poénáradatot.

    deadpool videogame

    A 16-os korhatár viszont szerintem kevés. Emlékszem, pár éve rengeteg sorozat, film került a 18 pluszos rétegbe, amiket azóta a tévék néha 12-es korhatárral adnak. Hogy ennek mi állhat a hátterében, hosszasan lehetne fejtegetni, de mégis úgy éreztem a Deadpool során, a 16-os besorolás kevéske. Nem a káromkodások miatt, mert azok nem hiányoznak már semmiből, hanem a vizuális elemek miatt lennének fenntartásaim. Ha például beül egy konzervatívabb szülő a gyerekével, aki még nincs tizennyolc éves, abból bizony komoly viták lehetnek. A végtagok úgy repkednek, mint morzsaszóráskor a galambok. Az agyak loccsannak, kardok suhognak, pisztolyok dörrennek, és mi ezt tökéletes közelségből, esetenként lassítva láthatjuk.

    Összegezve tehát a Deadpool talán az évtized vígjátéka lehet. Komédia szempontjából nem durvább, mint társai, sőt! A mostanában megjelenő vígjáték filmek inkább túlzottan alpári minőségben forognak, mintsem kacagtató szórakozásként, amitől inkább érzi kínosan feszengve magát a néző. Deadpool tényleg egy bunkó szocio- és pszichopata őrült, de valamiért szerethető, és van benne valami plusz, ami miatt nem is akarjuk, hogy más legyen.

    A szinkron jó volt, bár a szóviccek miatt érdemesebb eredeti hanggal nézni. A színészi munka kiváló, érezhető a több éves gyakorlás, a vágy, hogy megfeleljenek a rajongóknak és a közönségnek. Azoknak tudnám ajánlani, akik nem riadnak vissza a fent említett nagyon is vizuális jelenetektől, és készen állnak egy agyament, eszelős vígjátékra.

    Aki még jobban elmerülne Deadpool kalandjaiban, nyugodt szívvel tudnám ajánlani a 2013-ban elkészült videojátékot, ami legalább annyira őrült, mint a film… csak hosszabb.

     

  • Supergirl – Ismét új sorozat debütál

    Október 26-án mutatkozik be az amerikai CBS-en a DC legújabb sorozata, a Supergirl. Pedig már így is nehéz összerakni – még egy képregényeket kedvelőnek is – a különböző univerzumok kirakósait, főleg, hogy a DC képregények amúgy sem mindig linearitásukról híresek. Ott van a CW féle Arrow és Flash, majd jön a Legends Of Tomorrow, ami a két sorozat keresztezése lesz (és az előzetesében lényegében lespoilerezi az Arrow folytatását). És ott van nekünk a Fox sorozata, a Gotham. Az Íjász és a Villám egy rétegben mozog, érthetőek a cselekményszálak, oda-vissza epizódok is vannak, tudhatjuk, hogy egyazon világról van szó. A Gotham címéből adódóan máshol játszódik, de más időben is. Supergirl-ről már nem is beszélve. Na, már most: a kisképernyőn a különböző jogok és TV-k közötti médiapolitika miatt sok az eltérés. Pedig, ha az egységes egészre következtetünk, a különböző sorozatok szereplői később az Igazság Liga tagjai. Ami ugyan más univerzum, más képregény, mint az eddig felsoroltak. Ezt megfejelve ott van még a többi Föld is, mint párhuzamos világok, de ebbe már végképp nem mennék bele.

    [the_ad_placement id=”kezi”]

    Jövőre érkezik a mozikba a Batman V Superman, ami szintén más megközelítés lesz, más történet, és felvezetés az Igazság Ligájához. És még besorol mellé az Öngyilkos Osztag is, aminek némi köze lesz majd a Ben Afleck által játszott denevéremberhez.

    Nem tudom erősen állítani, hogy szükségünk van-e még egy önálló, és új sorozatra, mint a Supergirl, de azt sem mondom, hogy nincs. A pilot epizódot megnézve nem is igazán tudtam állást foglalni.

    A történet utalgat az Acélemberre, és arra a sztorira, ami a 2013-as filmben történt. Szóval ennek is lesz valami kapcsolata a Batman V Superman-hez, hiszen egy univerzumban zajlanak a dolgok. Viszont az eddigi infók alapján Supergirl-nek semmi köze nem lesz az egészhez. Ez már így is bonyolult, és még a jövő zenéje.

    batman v superman

    Szóval, a Supergirl!

    A történet szerint Kara Zor-El-t, vagyis Kal-El (Superman) unokatestvérét a Krypton pusztulása előtt utánaküldik a pici Acélembernek, hogy vigyázzon rá a Földön. Azonban egy véletlen folytán Kara az űrhajójával egy időbörtön felé sodródik és csak sok évvel később érkezik meg a Földre. Superman ekkor már felnőtt, és elismert szuperhős, így nem kell már megvédenie őt. Kara elhatározza, hogy a lehető legátlagosabb életet éli, ami annak rendje-módja szerint nem jön össze. Hamar kibontja összetűzött haját, leveszi szemüvegét, s így teljesen felismerhetetlenül megment egy zuhanó repülőt, amin nem mellesleg mostoha-nővére is utas. Amit Superman-nél sem érthettünk soha, azt itt sem fogjuk. Csupán hajviselete változik meg a lánynak, mégsincs senki, aki felismerné őt, csak az a férfi, akivel még soha életében nem találkozott.

    supergirl poster

    Kara úgy dönt, felhagy átlagos életével, mert városának hős kell. Superman nem lehet mindig mindenki segítségére, így rá hárul e nemes feladat. Dióhéjban ennyit lehet a pilot epizódról elmondani, de meglepő módon egy-két apró spoiler is feltűnhet, azokat direkt hagytam ki. Ha ismerős gonoszokat, vagy éppen segítőkész hősöket is felsorakoztat a CBS, akkor nagyon elégedett leszek. A Supergirl egy ízig-vérig csajos-szuperhősös sorozat lesz, de a képregényrajongóknak is erősen ajánlott. Abból a szempontból biztosan hatásos lesz, hogy tovább hangsúlyozhatják vele az erős női szereplők fontosságát. Alig látni főszerepben nőt, pláne, ha szuperhősökről van szó. A DC-nél nem jelentett gondot eddig sem, hiszen bármelyik sorozatban felmutathatunk kedvelhető, erős személyiségű nőt, egészen a kedves, örökké támogató lánytól a vérbeli pszichopatáig. Ám mindenképpen tovább kell bővíteni a női protagonisták körét is.

    Néhol a speciális effekteken, CGI-on van mit csiszolni, de még képes vagyok reménykedni, hogy egy nézhető, látványos és utalásokkal teli felvezetője lehet a jövőre érkező hatalmas összecsapásnak, aminek főszereplői Gotham Sötét Lovagja és a világmegmentő idegen, Acélember lesz.