My Blog

Címke: civilizáció

  • Az azték piramisépítés titka

    Évente akár húszezer embert is feláldoztak isteneiknek, mégsem voltak barbárok az azték birodalom lakói. Legendássá ugyan harcosaik váltak, hiszen folyamatosan leigázták ellenségeiket, de legalább ennyire figyelemfelkeltő munkát végeztek építészmérnökeik is, akik fantasztikus piramisokat, városokat és vízvezeték-hálózatokat terveztek.

     De hogy tudták megvalósítani mindezt fémszerszámok és kerék nélkül?  Ennek próbált utánajárni egy kutatócsoport, akit filmesek is elkisértek.

    Egy tizenkét fős építész különítmény arra vállalkozott, hogy egy arányosan kicsinyített, öt négyzetméter területű, két méter magas, húsztonnás azték piramist építsen fel. Méghozzá ugyanolyan eszközökkel, amiket az aztékok is használtak, így fémszerszámok és gépek szóba se jöhettek. Ehhez meg kellett fejteniük az ősi építészmérnökök titkát!

    Ayahuasca – A Lélek Indája

    Kutatásaik során arra jutottak, hogy az aztékok építőanyagként egy üreges kőzetet, a tezontlet használták, ami ugyan kemény, mégis könnyű, ráadásul kőszerszámokkal megmunkálható. A méretre vágáshoz obszidiánból készült késeket és vágószerszámokat használtak. De még mindig adott a kérdés: hogy tudtak kerék és vontatóállatok nélkül akár egy piramishoz is elegendő követ elszállítani? Hogyan tudták megoldani, hogy a túlnyomó többségében süppedős talajon (ahol Mexikóváros mai épületei sokszor máig is süllyednek), az ő építményeik évszázadokon át stabilan álljanak. A mélyre ásott, épületeiket kitámasztó cölöpös technológiával csodákra voltak képesek.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-jadekoponyak-szigete/

    Az aztékok elveszett piramisai kétrészes dokumentumsorozat a Viasat History csatornán lesz látható, december 21-én és 22-én 19:30-tól.

  • Csak azok élik túl, akik alkalmazkodni tudnak

    A jövő egyik legnagyobb problémája lesz, hogy meg fog nőni a klímamenekültek száma. A szélsőséges klíma számos országnak okoz szenvedést, a változás pedig elűzi a lakókat a szülőföldről mérsékeltebb éghajlatú és fejlettebb országokba, ahol jelenlétük nagy problémát okozhat.

    A jelenlegi globális felmelegedés nem az első az emberi történelem során. Most viszont az a legfontosabb  különbség, hogy a jelenlegit az emberi tevékenység váltotta ki. A kutatók pont azért eredtek a régebbi klímaváltozások nyomába, hogy megvizsgálják a civilizációkra gyakorolt hatását.

    Két ilyen hosszabb korszakot ismerünk: az úgynevezett középkori éghajlati anomáliát, amely 900 és 1250 között zajlott, valamint az 1450 és 1850 közötti kis jégkorszakot. A klímaváltozásnak már az európai hódítók érkezése előtt nagy hatása volt Amazónia népeire, ezért a tudósok az Amazonas folyó medencéjében évszázadokkal ezelőtt virágzó kultúrákat tanulmányoztak. Az éghajlat természetes változásait akkoriban megérezte Amazónia és a Föld legtöbb tája is.

    Az éghajlat meghatározó szerepet játszott az ősi Amazónia társadalmi és kulturális változásaiban, a hőmérséklet és a csapadék mennyiségének nagy változásai egész népcsoportok eltűnését okozhatták, ezzel szemben más kultúrák még a gyarmatosítók érkezésekor is virágoztak.

    A vizsgált időszakban több tucat fejlett társadalom élt virágzó városokban és falvakban Amazóniában. Konfliktusaik és a népességvándorlás szintén szerepet játszott egyes kultúrák bukásában.

    A tudósok Amazónia 700 és 1300 közötti éghajlati és társadalmi változásait tanulmányozták. Azt találták, hogy azok a társadalmak tűntek el, amelyek intenzív földművelést folytattak és erős osztályszerkezetük volt.

    Ahol hierarchia nélkül éltek, valamint többféle terményt termesztettek és többet törődtek a föld minőségével, hogy tovább termő maradjon, azok képesek voltak alkalmazkodni a megváltozott klímához.

    A kelet-amazóniai marajók elitje nagy földhalmokon élt, egy-egy ilyen dombon mintegy kétezren laktak, közösségeik 1200 körül bomlottak fel. Korábban úgy vélték, a nomád vadászok érkezése okozhatta az eltűnésüket, az új tanulmány szerint a csökkenő csapadék is szerepet játszott. A marajók dombjaikkal a vízforrásokat is uralták, így érzékenyek voltak az elhúzódó aszályra.

    Ugyanekkor virágzott az 1100 körül letelepedett santarémi kultúra, az ott lakók kukoricát, édesburgonyát, tököt termesztettek és dolgoztak a talaj javításán, a szárazság kevésbé viselte meg őket.