A 2007-ben bemutatkozó Transformers franchise első része még egy élvezhető családi akciófilm volt, melyben egy ügyetlen srác próbált felszedni egy bombázót, miközben a háttérben gigarobotok verekedtek. Aztán lassú, de magabiztos csúszásba kezdtek ezek a filmek, a 3. felvonásra megértük, hogy egy színészkedni abszolút nem tudó modellt válogattak be női főhősnek. A folytatásban már tinilányok hátsóját mutogatták elég kínosan kivitelezett premier plánban, a történet pedig többnyire 20-30 perc után követhetetlen és értelmezhetetlen lett. A Paramount és a Hasbro úgy döntöttek, hogy 2018-ra irányt váltanak és rebootolják a Transformerst.
És milyen jól tették! Az Űrdongó egyfajta előzmény spinoff lett, amely a 80-as években játszódik és azt mutatja be, ahogy kedvenc sárga robotunk megérkezik a Földre és megismerkedik az emberiséggel. A film főszereplője az a Hailee Steinfeld lett, aki tini szerepekben nagyon jól érzi magát, a színésznő bizonyította ezt az Edge of Seventeenben is például. John Cena komor katonaemberként, a Californicationből ismert Pamela Adlon pedig teflonhangú családanyaként tűnik fel az Űrdongóban, ezzel nagyon színessé téve a színészgárdát. A film minden szempontból elhagyja azt a túl harsány stílust, ami eddig a Transformers filmeket jellemezte, hiszen összesen két Autobot és két Álca látható az Űrdongóban, azon kívül, hogy pár snitt erejéig megmutatják a végnapjait élő Cybertront.
A történet a retróra és arra épít főleg, hogy milyen volt anno fiatalnak lenni, ezt az életérzést pedig jól átadja az Űrdongó. Bármennyire is robotokról legyen szó, itt azért még mindig az embereken van a fő hangsúly. Hailee Steinfeld Charlie-jának több meglepően mély és drámai jelenetet köszönhetünk, az érzékenyebb nézők simán elpityereghetik magukat egy-két fordulat láttán. Az Űrdongó – ahogy a Marvel filmek között például a Pókember – mer minimalista lenni, elengedni azt, hogy túl nagy léptékekkel haladjon, emiatt pedig az ünnepekre egy elég jó néznivaló lett.
A nézettséget tekintve nem kezdett túl jól az Űrdongó és ez főleg annak köszönhető, hogy a stúdió egy dolgot nagyon elrontott a filmmel kapcsolatban. Nem vártak eleget, hogy újrakezdjék a franchise-t, ezért az emberek még mindig a Michael Bay-féle jócsaj-látványpornóra gondolnak, amikor a Transformers filmekről hallanak. Míg Az utolsó lovag a maga 2 és fél órájával és tömény akciójeleneteivel szinte nézhetetlen volt, addig az Űrdongó visszatette a Transformerst a térképre. Talán ez a film a leghűbb ahhoz a vonalhoz, amelyet korábban az animációs verziókban láthattunk, a robotok is sokkal egyszerűbbek és letisztultabbak.
Alapvetően tehát egy kissé naiv és nagyon szerethető rebootról van szó, amelyre mindenképp érdemes pénzt költeni. Már csak azért is, hogy lássák a Paramountnál, hogy igenis igény van az értelmes Transformers filmekre. Talán nem ostobaság az olyan klasszikusokat is szóba hozni az Űrdongó kapcsán, mint az ET, hiszen idegen lényt bújtatós film jó régen nem volt ennyire élvezhető.
Értékelés: 8/10
Ez egy furcsa karácsonyi időszak volt, mert nem került Star Wars film a mozikba, de amíg olyan blockbusterekkel szórakoztatnak minket a téli időszakban, mint az Irány a Pókverzum!, az Aquaman, vagy épp az Űrdongó, addig nem sok okunk van a panaszra.