My Blog

Címke: bulicsov

  • Az utolsó háború – hangjáték

    A hangjáték egy saját dramaturgiát igénylő, hangra értelmezett előadás; elsősorban rádiós műfaj.  Elnevezésként használják még a rádiójáték, rádiódráma, ritkán a rádiószínház kifejezést is. A dialógus és a különböző akusztikus hatáselemek kizárólagos használata jellemzi.

    A hangjáték különleges írói felkészültséget és dramaturgiai tudást igénylő műfaj: a látvány hiányát sűrített cselekményvezetéssel, a befogadó képzelőerejét működésbe hozó szöveggel, a színésznek pedig a hangsúlyok és árnyalatok érzékletes alkalmazásával kell pótolni, megoldani.

    A hatvanas-hetvenes évek, de még a nyolcvanas évek eleje is a hangjátékok aranykora volt a Magyar rádióban. Folyamatosan születtek a a jobbnál jobb, igen magas színvonalú műsorok, kezdetben még élőben, később már előre rögzített programként.

    Ebben az időben egyaránt születtek klasszikus regények és novellák dramatizált változatai, és egyedi ötlet alapján készült szövegkönyv. A Magyar rádióban egész csapat dramaturg dolgozott azon, hogy az írott művek megszólalhassanak a rádióban. Ma már csak az idősebb generáció emlékszik a Szíriusz kapitány sorozatra, amely ifjúsági sci-fiként rendszeresen újabb évadokkal jelentkezett. Írója László Endre, író és dramaturg. Érdekes módon itt a műfaj fordítva működött, a hangjátékból született regényváltozat.

    Ebben az időszakban több nagy sikerű sci-fi hangjáték is született, természetesen nem csak gyermekeknek. 1976-ban került adásba Az utolsó háború című hangjáték Kir Bulicsov azonos című regénye alapján, amely előző évben jelent meg a Kossuth kiadó jóvoltából.

    Az utolsó háború

    A Szegezsa teherszállító űrhajó, Pavlis doktorral a fedélzetén, váratlanul parancsot kap arra, hogy utasokat vegyen fel, azután változtassa meg útirányát. Valahol a világűrben ugyanis egy bolygó emberhez hasonló lakói kirobbantották az atomháborút, és elpusztították az életet. A Szegezsa személyzetének fel kell derítenie a bolygót, meg kell tudnia, hogy mi történt, és megmenteni a katasztrófa áldozatait.

    A hangjáték két részben készült: először 1976 februárjában került adásba, majd több ismétlést is megélt. A felvétel a korszak legjobb szakemberei készítették:

    Rádióra alkalmazta: Bodnár István
    Dramaturg: László György
    Rendezte: Bozó László
    A felvételt készítette: Gajdos Ferenc és Kosárszky Péter
    Zenei munkatárs: Kelemen László

    A szereplő listája a legizgalmasabb, a kor legismertebb, legnagyobb színészei adták hangjukat a feldolgozáshoz, de még mellékszerepekben is tehetséges művészeket találhatunk.

    Zagrebin, a Szegezsa űrhajó kapitánya – Gábor Miklós
    Bakov, első tiszt – Sinkovits Imre
    Lescsuk, főgépész – Koncz Gábor
    Bauer, második tiszt – Nagy Attila
    Antyipin, gépész – Szatmári István,
    Kira Szergejevna, gépész – Ilosvay Katalin
    Zenonasz, harmadik tiszt – Fülöp Zsigmond
    Pavlis, orvos – Szabó Gyula
    Cigankov, rádiós – Balázsovits Lajos
    Milja néni, szakácsnő – Pártos Erzsi
    Sznezsina és Hriszto, gyakornokok – Almási Éva és Hegedűs D. Géza;
    Korona Aro és Korona Vasz, a Galaktikai Központ küldöttei – Egri István és Gelley Kornél
    Rádióhang – Szekeres Ilona;
    A Muna bolygó lakói:
    Ranmakan vámtiszt – Kálmán György
    Devkali – Sinkó László
    Pirra, a felesége – Béres Ilona
    Kori professzor – Kiss Ferenc
    Renci, bányász – Dráfi Mátyás
    A patrícius – Somogyvári Pál
    Vaprasz tábornok – Ráday Imre
    Mokli tábornok – Balázs Samu
    A Halhatatlan – Orbán Tibor
    Gépész – Nagy István
    Katonák – Láng József, Szoó György és Turgonyi Pál

    A hangjáték a lehetőségekhez képest hűen követi a történeteket, bár az ilyen műfajváltásoknál engedni kell néhány dramaturgiai követelménynek. Akárcsak a filmek esetében, egy hangjátékba sem fér el az egész könyv, aki ilyenre vágyik, annak inkább a hangoskönyv a megfelelő műfaj.

    A műfajnak megfelelően a történetből a leíró részek vesznek, a feltétlenül szükséges leírás a párbeszédekben vagy monológokban tűnik fel. Ugyanígy a műfajnak megfelelően a párbeszédek kapják a fajsúlyos szerepet, viszont ennek köszönhetően sokkal mélyebben lehet foglalkozni a az erkölcsi, morális kérdésekkel, nagyobb szerepet kaphatnak a szereplők belső vívódásai, motivációi. Ahogy a könyvben, a hangjátékban is megmaradtak a fő kérdések: érdemes-e új életre kelteni egy olyan civilizációt, ami öngyilkos lett? Sikerülhet-e megszabadulni a régi előítéletektől és indulatoktól? S legfőképpen van-e joga az emberiségnek Istent játszani?

    A hang a közel ötven év eltelte ellenére szórakoztató és színvonalas. Természetesen el kell fogadnunk nem csak a műfaj korlátait, de a gyártás időszakára jellemző dramaturgiai és beszédstílust is. Az élmény hasonló, mint amikor régi fekete-fehér filmeket nézünk.

    A hangjátékon átsüt a korszakra jellemző politikai üzenet is, amely lépten-nyomon felbukkan a történetben, akárcsak a regény esetében. Sajnos ezek a művek akkoriban a propaganda eszközei is voltak, gyakran ezt az áldozatot kellett meghozni ahhoz, hogy a mű egyáltalán elkészülhessen.

    Az előadás sok szempontból elavult, mégis korrajzként egy olyan élményt kaphatunk, amely hasznos kiegészítője lehet a könyv megértésének.

    Akár csak a filmek esetében, itt is azt ajánljuk, a könyv elolvasás mellett, kiegészítő élményként fogyasszuk, hiszen ez sem tudja pótolni az írott szó és a képzelet erejét.

     

  • Földönkívüli hidegháború

    Kir Bulicsov Utolsó háború című regénye egy igazi vérbeli klasszikus sci-fi. Ugyanakkor egy trükkös regény is, amely megszédít minket, és annak idején szükségszerűségből becsapta a cenzorokat is.

    A felütése igazi SF alaphelyzet. Az ember már meghódította a világűrt, a csillagok között jár, még idegen fajjal is találkozott. A műszerek egyik fel nem fedezett csillagrendszer bolygóján nukleáris robbanásokat érzékelnek. Egy bolygó emberhez hasonló lakói kirobbantották az atomháborút, és elpusztították az életet. A Szegezsa személyzetének fel kell derítenie a bolygót, meg kell tudnia, hogy mi történt, és megmenteni a katasztrófa áldozatait.

    A felderítő akciót izgalmasabbá teszi, hogy a korábban megismert, tőlük merőben eltérő faj két tagját is a fedélzetre kel venniük, akik különleges technológiával rendelkeznek: képesek a holtakat életre kelteni. Az idegen bolygón nem találnak túlélőkre. de egy kis szigeten sértetlen maradt testet fednek fel.

    Ebből az alaphelyzetből már sejteni lehet a folytatást, de valójában a regénynek ennél sokkal több. Valójában nem az idegen bolygón játszódik.

    A regény a hidegháború alatt íródott, amikor a háborús hisztéria és az atomháborútól való rettegés a mindennapok része volt. Két atomnagyhatalom feszül egymásnak, A két nagyhatalom olyan mennyiségű nukleáris estközt halmozott fel, amely többszörösen elpusztíthatta volna a civilizációt. A pengeélen táncoló békét a „kölcsönösen biztosított megsemmisítés” elve biztosítja. Azaz atomháború mindkét fél teljes pusztulásával járna, emiatt nem lehetne győztes, s így azt nincs is értelme megindítani.

    A két nagyhatalom nem ütközik meg nyíltan, titkolt háborújukat exportálták más országokba, a koreai majd a vietnami háború a két nagyhatalom burkolt összecsapásainak színhelye.

    Mindeközben az átlagemberek próbáltak normális életet élni, nem törődve az állandó fenyegetettséggel, és azzal a ténnyel, hogy a háborút nem csak az őrült emberi akarat, de egy véletlen műszaki hiba is kirobbanthatja. Eközben mindkét nagyhatalom a béke őrének szerepében tetszeleg, miközben a másikat vádolja háborús uszítással.

    A volt keleti blokkban a science-fiction egyfajta menekülés volt a cenzúra elől. Amiről nem lehetett nyilvánosan beszélni, azt az SF köntösébe bújtatva bátran meg lehetett írni. Bár a Szovjetunió, a béketábor vezetője mélyen elítélte a háborút és az atomfegyvereket, ez nem akadályozta meg abban, hogy a világ legnagyobb készleteit halmozza fel azon a jogcímen, hogy a másiknak is van. (Természetesen a másik oldal is ezt csinálta.)

    Az atomháborút, a nukleáris katasztrófát, mint témát a hatalom nem nézte jó szemmel, hiszen kínos kérdéseket szültek volna. De ha az atomháború egy másik bolygón történt meg? Azzal nincs semmi probléma.

    Így Bulicsov regénye is átkerült a galaxis egy másik pontjára, egy idegen viláűgra. Egy idegen civilizáció nem tudta megfékezni démonait és nukleáris holokusztban elpusztította önmagát. De ahogy fogynak a lapok, úgy erősödik bennünk a gondolat, hogy nem egy másik bolygón, hanem valójában a Földön vagyunk. Hiszen a történelmi helyzet a szemben álló népek, a társadalom színvonala is a Föld tükörképe. Mint Zsoldos Péter Viking Trilógiája: bár egy idegen bolygón vagyunk a távoli jövőben, az ott leírt világ az emberiség régmúltja.

    Az utolsó háború

    Adott egy maroknyi ember, akinek szembe kell nézni egy atomháború brutális következményeivel. Bár a történet szerint az emberiség túllépett ezen a korszakán, és ennek megfelelően némi fensőbbséggel néz az elpusztult civilizációra, a tudatalattinkban ott motoszkál, a minket fenyegető veszély. Hiszen a könyven a két fajt gond nélkül lehet cserélni: a felfedezőket egy idegen fejlett fajra, az elpusztult népet az emberiségre.

    Olvassuk a könyvet és a z SF történet átalakul dokumentumregénnyé. Felismerjük a társadalmi helyzetet, a politikai fordulatokat, a z idegeneket mozgató motivációkat. Gond nélkül siklik át a történet a Földre, ismerünk rá politikai csoportokra, és a karakterekben felismerjük vezetőink tulajdonságait. Bár a történet egy elpusztult civilizáció mutat be, zsigereinkben érezzük, hogy mi még ez előtt vagyunk. Még most is, közel ötven évvel a könyv megjelenése után is aktuális.

    A szembesítés mellett ott vannak a morális kérdés is. Ha rendelkezésünkre áll a technológia, van-e jogunk feltámasztani egy önmagát elpusztító civilizációt? Hiszen mi akadályozza meg, hogy újra elkövesse? A feltámasztással, és a következményekkel való szembesítés nem biztos, hogy elég a változáshoz. De az érem másik oldala, hogy z áldozatok többsége valódi áldozat. Nem kértek a háborúból és nem akarták a háborút, amely elpusztította őket. Miért bűnhődjenek ők is más vétkeiért.

    Bulicsov regénye közel ötven éves. Igazi klasszikus, de sajnos semmit nem vesztett az aktualitásából. Olvasása közben ugyanazt a gyomorszorító érzést kapjuk, mint megírása idején.

  • A pusztulás szükségszerűsége, avagy exportált hidegháború

    1942. december 2-án a Chicagói Egyetem sportpályája alatt néhány tudós megépítette a világ első atomreaktorát és elvégezték a világ első irányított nukleáris láncreakció kísérletét. Ezzel a kísérlettel elkezdődött a Földön az atomkorszak. Ma már hihetetlennek tűnik, de első atomreaktornak még sem sugárzásvédelme, sem hűtőrendszere. A neutronok túlfutása esetén a reaktor a szerkezet tetején álló baltás kutató leállását mindössze egy a szerkezet tetején álló fejszés ember biztosította.

    1942. augusztus 6-án felrobbant az első atomba és ezzel megkezdődött az atomfegyverek korszaka. Két évvel később hivatalosan is megkezdődött a hidegháború, a szembeálló két nagyhatalom koalíciói között fennálló konfliktus évtizedekig az atomháború rémével fenyegette az egész emberiséget. Ebben az időszakban a kölcsönösen biztosított megsemmisítés” elve „biztosította” a békét. Lényege, hogy az atomháború mindkét fél teljes pusztulásával járna, emiatt nem lehetne győztes, s így azt nincs is értelme megindítani. A „kölcsönösen biztosított megsemmisítés” eredeti angol neve, a  „Mutually Assured Destruction” rövidítése MAD, vagyis angolul őrült. A sors fanyar humora, vagy szándékos emberi ötlet volt-e, ma már nem lehet kideríteni.

    Ez valóban az őrület logikája. A doktrína akkor érvényes, ha a szemben álló felek elegendő atomfegyverrel rendelkeznek ahhoz, hogy a másik oldalt elpusztítsák.  Egy első atomcsapás esetén az ellenfél képes hasonló vagy még nagyobb pusztítást okozni, és a kölcsönös atomcsapások  kölcsönös megsemmisüléséhez vezetnek. Mivel ezzel mindkét fél tisztában van, egyik sem fog első csapást végezni. Nem érdemes hagyományos háborút sem elkezdeni, mert ez nukleáris háborúba csaphat át. A MAD révén igazán őrült, idegbajos, feszültségekkel teli, de stabil béke születik.

    Az emberi civilizáció évtizedekig hol közelebb, hol távolabb, de annak a szakadék peremén táncolt, amelyet nukleáris holokausztnak hívnak. Az atomháború nem csak szándékosan, de véletlenül is bekövetkezhetett volna.

    A helyzet fontos kérdéseket szült, amelyekre nem tudtunk válaszolni. Egy civilizáció óhatatlanul elérkezik az atomkorszakba? Az atomkorszak szükségszerű velejárója az atombomba és az atomfegyverek korszaka? Egy civilizáció túl tudja lépni, túl tudja élni az atomkorszakot? Véget tud vet ni a MAD–doktrinának?  Túlélhető ez az időszak, vagy a civilizációk törvényszerű elbukásának lehet az oka?

    A sci-fi irodalom sokat foglalkozott az atomháború lehetőségével. Ennek egyik iránya, hogy „exportáltuk” az atomháborút. A történetekben olyan idegen civilizációk bukkantak fel, amelyeknek nem sikerült túllépniük az atomkorszakon, a civilizáció, a társadalom bukásához, pusztulásához vezetett.

    Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij egyik legjobb regénye a Lakott sziget egy nukleáris holokausztot éppen csak túlélt bolygóra visz el minket. A Sztrugackij testvérek egykor mind nálunk, mind hazájukban betiltott regénye a világ SF irodalmának igazi gyöngyszeme, és mondanivalója éppolyan időszerű, mint megírásakor.

    A 22. században járunk, az emberi civilizáció delelője. Megvalósult a csillagközi utazás csodája, és a galaxis benépesedett. A bolygók élik a maguk önálló életét, az egyetlen ellenőrző szerv a progresszoroké, akik a fejletlenebb kultúrák útját próbálják egyengetni.

    Makszim Kammerer, a zöldfülű szabad kutató a végtelent járja, újabb lakható, illetve lakott világok után kutatva. Amikor aztán egy űrbalesetet követően hajótörést szenved egy ismeretlen bolygón, egyáltalán nem biztos benne, hogy itt huzamosabb ideig elélhet az ember. Szétforgácsolódott birodalmacskák tengődnek az atomháború kínjait nyögő földjén, mindennaposak a mutációk, az eldugottabb vidékeken pedig még mindig a hajdani idők hadigépezetei szedik áldozataikat. Vajon sikerül-e újból egy néppé, szerves egésszé kovácsolni a pártoskodó kiskirályok által szédített tömegeket, vajon létrejöhet-e még működőképes társadalom.

    Lakott sziget

    Ennél is sokkal direktebb Kir Bulicsov Utolsó háború című regénye. Valamikor a jövőben megvalósul a csillagközi utazás. Egy távoli bolygón atomrobbanásokat észlelnek, és a Szegezsa teherszállító űrhajó Pavlis doktorral a fedélzetén új parancsot kap. Egy idegen fajból származó utasokat kell a fedélzetre venni, é s közös expedícióban felderíteni a katasztrófa következményeit.

    A bolygó emberhez hasonló lakói kirobbantották az atomháborút, és elpusztították az életet. A Szegezsa személyzetének fel kell derítenie a bolygót, meg kell tudnia, hogy mi történt, és megmenteni a katasztrófa áldozatait. De érdemes-e új életre kelteni egy olyan civilizációt, ami öngyilkos lett? Sikerülhet-e megszabadulni a régi előítéletektől és indulatoktól? S legfőképpen van-e joga az emberiségnek Istent játszani?

    Az utolsó háború

    Mindkét regény egy-egy atomháború következményeit mutatja be, de a problémát kivetítve, külső szemlélőnek beállítva minket. Miközben minden egyes mondat elolvasása után tisztában vagyunk azzal, hogy a történetek valójában a Földről szólnak. Egy olyan alternatív jövőt mutat be, amelyben már túlléptünk az atomkor MAD korszakán, és egyfajta felsőbbséggel tekintünk re az elbukott civilizációkra. Miközben tudjuk, hogy ezen az emberiség még nincs túl, a veszély napjainkban is valós.

  • 8 + 1 regény a világűr mestereitől

    Sokak számára csak az az igazi sci-fi, ami az űrben játszódik: űrhajók, ismeretlen világok, idegen fajok. Ez a meghatározás természetesen túlzás, súlyosan alábecsüli az SF zsánert, de kétségtelenül az egyik legmeghatározóbb és legizgalmasabb helyszíne lehet a kalandoknak. Akciónkban kilenc világűben játszódó regény közül választhatsz.

    Amikor Sir Arthur C. Clarke, minden idők legnagyobb science fiction írója társul Stephen Baxterrel, a díjnyertes szerzővel, aki osztozik Clarke merész látomásában a jövőről, amikor a technológiai és a humanizmus kéz a kézben haladnak előre, az eredménynek csillagászati mértékben nagyra törő és kiváló könyvnek kell lennie.

    1. Arthur C. Clarke Stephen Baxter – Az idő szeme

    Titokzatos, apró szerkezetek tűnnek föl az űrben a Föld körül, idegen építésű műholdszerűségek. Mielőtt azonban az  emberiség kinyomozhatná eredetüket, a berendezések működésbe lépnek, és bolygónkon egyszeriben szeletekre hasad az idő és a tér. 21. századi ENSZ-békefenntartók hirtelen Rudyard Kipling korának Indiában állomásozó angol seregével szembesülnek, Dzsingisz kán ázsiai sztyeppéken száguldozó lovas felderítői egy Szojuz visszatérő egység utasaira bukkannak, és hogy teljes legyen a káosz, végszóra befutnak Nagy Sándor expedíciós csapatai is, valamint egy Australopithecus anya gyermekével. A rejtélyes katasztrófa túlélői valamennyien egyetlen cél felé igyekeznek, az egyetlen megmaradt város, a legendás Babilon irányába. A világnézetbeli különbségek azonban egyre leküzdhetetlenebbnek tűnnek, így a feldarabolódott világtörténelemnek talán egyetlen, gigászi ütközet vet majd véget, ha nem sikerül magyarázatot találni az eseményekre, és helyreállítani az idő megszokott folyását.

    Az idő szeme

    1. Arthur C. Clarke Stephen Baxter – Napvihar

    Az idő szeme folytatásában Bisesa Duttot 2037-ben visszaküldik a Földre az Elsőszülöttek, ezek a szinte korlátlan technológia képességekkel bíró, titokzatos lények, de egyre kísértik annak az öt esztendőnek az emlékei, amelyeket a Mir nevű Földön töltött, ahol úgy találkoztak össze a Föld történetének különböző korszakaiból kiragadott emberek, mint a kirakós játék darabkái. Miért hozták létre az Elsőszülöttek a Mirt? Miért vitték oda Bisesát, és hozták vissza mindössze egy nappal az eltűnése után?

    Bisesa kérdéseire hátborzongató válasz, amikor a tudósok rendellenességet fedeznek fel a nap magvában – olyan anomáliát, amelynek nincs természetes oka, és több mint kétezer évvel korábbi beavatkozás bizonyítéka. A kifürkészhetetlen, a Földtől fényévekre lévő szemlélők által több évezrede beindított terv most érik be olyan napvihar formájában, amelynek során a halálos sugárzás elpusztít a Földön minden életet. Így indul a viharos versengés a ketyegő szoláris időbombával. De még a fenyegető apokalipszis árnyékában sem könnyű megvalósítani a Föld népeinek és nemzeteinek együttműködését. A vallási és a politikai nézeteltérések az erőfeszítések kudarcával fenyegetnek. És e közben az Elsőszülöttek mindvégig figyelnek…

    Napvihar

    1. Arthur C. Clarke Stephen Baxter – Elsőszülöttek

    Az Elsőszülöttek a történelem kezdete óta szemmel tartották az emberiséget, és amikor a Föld elérte a 21. század fejlettségi szintjét, a tettek mezejére léptek. Először végrehajtották az Időtörést, és a bolygót apró darabkáiból újraalkotva kísérleti laboratóriumot hoztak létre egy párhuzamos világegyetem formájában, hogy közelebbről tanulmányozhassák a legkülönbözőbb korokból elhurcolt emberpéldányokat. Azután gigantikus napkitöréssel próbálták eltörölni civilizációnk utolsó nyomát is, de egy páratlan nemzetközi összefogásnak köszönhetően tervük nem járt sikerrel.

    Most, hogy a Föld végre kezd kilábalni a napvihar okozta természeti és társadalmi zűrzavarból, mind több baljós jel utal arra, hogy az Elsőszülöttek még nem adták föl elpusztításunkra szőtt terveiket. Vajon ezúttal milyen kozmikus “végső megoldást” főztek ki galaktikus boszorkánykonyhájukban? Egy biztos csak: az emberiség túlélésének kulcsfigurája Bisesa Dutt, az egykori ENSZ-katona, aki évtizedes krioálmából ébredve hirtelen ismét az események középpontjában találja magát, élő kapcsot képezve a Föld és a párhuzamos világban új utakat járó párja, a Mir között.

    Elsőszülöttek

    Kir Bulicsov az egyik legszínesebb orosz SF-szerző, fantáziája lebilincselő és határtalan, műveit a humanizmus és a játékosság teszi különösen szerethetővé.

    1. Kir Bulicsov – Projekt 18

    filozófiai mélységű problémákat boncolgatnak olvasmányos, élvezetes stílusban. Ilyen az időutazás megunhatatlan paradoxona és az abból fakadó változatos gubancok, az emberi szervezet átalakításának lehetőségei és végső határa, a szerelem fizikai, kémiai és biológiai korlátainak hol tragikus, hol reményteli megtapasztalása egy egyedi hangulatú, kitágult világban, ahol nincsenek gonoszok, de van számtalan kihívás, rejtély, bonyodalom és izgalmas kaland. Az orosz SF-irodalom gyöngyszemei ezek a válogatott írások, amelyek nagy része először olvasható magyarul.

    Projekt 18

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-vilagur-nagymesterei-akcio/

    1. Kir Bulicsov – Túlélők

    A Pólus kutatóűrhajó húsz évvel ezelőtt tragikus balesetet szenvedett egy még felderítetlen bolygón. A fedélzeten mérnökök, tudósok utaztak családtagjaikkal. Akik életben maradtak, azoknak is sürgősen el kellett menekülniük az erősen sugárzó roncsok közeléből. A technikai eszközeiktől megfosztott embereknek meg kellett tanulniuk boldogulni a bolygó mesevilágszerű, mégis ellenséges környezetében, ám egy pillanatra sem adták föl a reményt, hogy egyszer segélykérő hívást küldhetnek a Földre.

    Húsz év alatt az eredeti túlélők a viszontagságok közepette megtizedelődtek, de ugyanakkor egy új nemzedék is megszületett, amelynek tagjai már a névtelen bolygót hívják otthonuknak, hozzáedződtek a zord éghajlathoz, és a vadászat is a vérükben van.

    Most azonban, húsz év múltán egy második felderítőhajó közeledik, a Magellán, melynek legénysége mit sem tud az egykori balesetről, ők csak egy ismeretlen világot akarnak feltérképezni. Vajon sikerül-e egymásra akadni a bolygó hatalmas, jeges vadonában, megszabadulhatnak-e a túlélők kényszerű száműzetésükből? És egyáltalán vágynak-e erre a szabadulásra?

    Túlélők

    1. Kir Bulicsov – A kozmosz vándorai

    Pavlis doktor egyszerű hajóorvos, de valami rejtélyes oknál fogva minden útján az események előterében találja magát. Először egy olyan űrhajón teljesít szolgálatot, amelynek megszakad a kapcsolata a Földdel, és így nem érkezhet meg teleportáció útján a legénység váltása, tizenhárom egyhangú év utazásra ítélve a személyzetet. Azután hajótörést szenved egy idegen bolygón, amelynek primitív népét egy istenként tisztelt tudós manipulálja; vajon beleavatkozhat-e az évtizedek óta zajló emberkísérletbe? Végül egy expedíció segítségére kell sietnie, amelyet a helyi fauna szörnyűségesen agresszív teremtményei tartanak rettegésben.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-kozmosz-vandorai/

    A Sztrugackij fivérek fantáziabirodalmában semmi nem szimplán fekete vagy fehér. Történeteik csöppet sem egyszerűek vagy kiszámíthatók: vérbeli meghökkentő mesék, középpontjukban a kisemberrel, akit az sem érdekel, ha a szomszédságban véget ér a világ, csak élik tovább a maguk hétköznapi életét.

    1. Arkagyis és Borisz Sztrugackij – Újonc a világűrben

    A Delelő Univerzum regénysorozat újabb kötete az Újonc a világűrben, melynek címszereplője Jura Borogyin, egy fiatal vákuumhegesztő. A lelkiismeretes és tehetséges fiú a Rheára tart, de családi okok miatt egy nappal lekéste űrhajója indulását, lemaradt csoportjától, és ezért elkeseredetten próbál valamiféle utazási lehetőséget szerezni, hogy időben eljusson a Szaturnusz holdjára.

    A Tahmaszib űrhajó kapitánya, Bikov „szerződteti” Jurát, gyakornokként alkalmazza, így a tervezett űrutazás is lehetővé válik számára.

    A Szaturnusz felé vezető úton a főhős izgalmas kalandokat él át a Naprendszer különböző részein, találkozik a marsi telepesekkel, akik felveszik a harcot az életüket megkeserítő repülő óriáspiócákkal, ősi „látogatók” nyomaira bukkannak, és az űrkutatás életveszélyes oldalára is ráeszmélnek.

    Újonc a világűrben

    1. Arkagyis és Borisz Sztrugackij – Világvége a szomszédban

    Kötetünk ezúttal két kisregényt tartalmaz, melyek klasszikus forgatókönyvekre kínálnak újszerű, rendhagyó megoldásokat.

    A marslakók második inváziója H. G. Wells ősrégi ötletét porolja le a Földünkre érkező idegen támadókról, akiket az emberiség semmiféleképpen nem képes megállítani. Sztrugackijéknál azonban az emberek csak addig szegülnek ellen, míg rá nem jönnek, hogy kicsinyes számításukat a földönkívüli elnyomás alatt ugyanúgy megtalálják, sőt talán még jobban is élhetnek, mint korábban… mindössze egy aprócska árat megfizetve.

    Az Egymilliárd évvel a világvége előtt akár szokványos katasztrófatörténet is lehetne, ha más írta volna. Így azonban izgalmas krimibe oltott fejtegetéseket kapunk a világegyetem működéséről, a véletlenek és az ember szerepéről benne… ami talán egyáltalán nem egyezik meg az iskolában tanultakkal.

    Világvége a szomszédban

        +1 Arkagyis és Borisz Sztrugackij – Végállomás: Amalthea

    A Tahmaszib fotonmeghajtású teherűrhajó létfontosságú készleteket szállít a Jupiter Amalthea nevű holdján létesített kutatóbázis számára, de egy meteorviharban megsérül, és az óriásbolygó viharos légkörébe zuhan. Legénységére emberpróbáló feladat vár, ha újra működőképes állapotba akarja hozni a hajtóművet, még mielőtt a gigászi nyomás összeroppantaná a hajótestet. A különleges hősökből álló csapat, akik a Hiusz fotonrakétán korábban már a Vénusz pokoli világát is megjárták, tudják, nem veszíthetnek, mert sokkal több a tét a saját életüknél.

    Ivan Zsilin fedélzeti mérnök számára azonban az Amalthea nem a végállomás. Űrkalandjaiból hazatérve a Földön is rendet akar teremteni. A Földön, ahol lezajlottak az utolsó háborúk, és immár küszöbön áll a világbéke, a teljes leszerelés. Zsilin íróként érkezik egy tengerparti üdülőhelyre, ahol sorozatos halálesetek borzolják a kedélyeket. A kulcs egy titokzatos, újfajta narkotikum lehet. Zsilin akarva-akaratlan egyre mélyebbre merül a bűnök és félrevezetések ingoványába, mert megszállottan keresi az igazságot a megosztott világ utolsó utáni háborújáról.

    Végállomás: Amalthea