Amilyen hirtelen robbant be a köztudatba a Black Aether, azaz a szokatlan és hátborzongató történetek magazinja, olyan gyorsan kapkodták el az összes példányt. Nem is bizonyít ez mást: az olvasóközönség valósággal vágyott rá, hogy a weird irodalom hazánkban is méltó fórumra találjon.
A fanzin kifejezetten igényes kiadvány. Minden ízében jó okot szolgáltat arra, hogy az érdeklődők visszanyúljanak a régi formához, és az online média helyett papír alapon lapozgassák a tematikába vágó novellákat.
A The Black Aether főszerkesztője, Tomasics József H.P. Lovecraft szellemi örökségének egyik magyarországi nagyköveteként tevékenykedik. A XX. század legnevesebb horrorírója számos rajongónak örvend hazánkban is, ám József több frontos harcot vív annak érdekében, hogy az azonos érdeklődésű embereket összefogja: A magazin szerkesztése mellett állandó médiatámogatást biztosít az olyan munkáknak, amelyek Lovecraft előtt tisztelegnek, legyen szó irodalomról vagy filmről (Az Onnan Túlról adaptációját készítő Ixtlan Artworks csapat tagja, akikkel a Galaktika is készített már interjút). A Kerekasztal névre hallgató Facebook-csoport talán a legproduktívabb „Lovecrafti” közösség, és ez az ő elhivatottságának köszönhető.
Ezúttal Józsefet kérdeztük, hogy közelebb kerüljünk a folyamat megismeréséhez, amit képvisel.
Bár az iménti összefoglaló nagyjából mindent lefed, amit rólad és munkásságodról tudni érdemes, mégis sokakat érdekelhet, hogy te kinek tekinted magad ezen a területen?
Egy lelkes amatőr olvasónak, aki szereti Lovecraft írásait és tiszteli munkásságát. Semmi többnek. Többen fordultak hozzám, nem egyszer „szakértőnek” hívtak, pedig nem vagyok az. Sokkal hozzáértőbb, szakértelemmel és kiterjedt ismeretekkel rendelkező emberek vannak Magyarországon, akik régebb óta kutatják Lovecraft munkásságát, mint én.
Mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba H. P. Lovecraft világával?
Középiskolás koromban, ami nem most volt, bátyám hozta haza a sokak által ismert, Valhalla Páholy kiadásában megjelent Cthulhu hívása-kötetet. Őszintén be kell valljam, akkor nem igazán fogott meg Lovecraft. Akkoriban főleg fantasyt olvastam, kevés sci-fit és nem passzolt az ízlésemhez. Ehhez még hozzájárult az is, hogy Lovecraft stílusa, fogalmazása nehezen érthető volt számomra – néha még most is –, ezért is vallom, hogy csak többszöri elolvasás után érthető meg az a zsenialitás és eszencia, ami a végtelen mondatok közt vár az olvasóra. Végül pár ével ezelőtt Vígh Dávid barátommal beszéltünk pár szót Lovecraftről, és ez a rövid beszélgetés adott ismét kedvet ahhoz, hogy beszerezzem az akkor már ritkaságnak számító kötetet.
Innét már egyenes volt az út a rajongásig, és ahogy egyre többet olvastam, úgy kristályosodott ki előttem, hogy amit addig olvastam, hallottam Lovecraft munkáiról és a Cthulhu-mítoszról, az bizony nagy többségében téves információ volt.
Hogyan alakult a munkái iránt érzett rajongásod? Mi volt az a folyamat, amely elvezetett végül a The Black Aetherhez?
Az említett „második nekifutás” automatikusan hozta a rajongás érzetét. Talán ekkora értem fel ahhoz, hogy össze tudjam rakni magamban Lovecraft mondanivalóját, megértsem egyszerűnek koránt sem mondható stílusát. Sorban kezdtem beszerezni a könyveket, magazinokat, amikben Lovecraft-írás jelent meg magyarul, és ez a folyamat még a mai napig tart. Természetesen párhuzamosan az interneten kerestem további forrásokat, és nagyon hamar azzal kellet szembesülnöm, hogy nagy gond van a fejekben. Azt egy idő után megszoktam, hogy a fórumok 99 százalékában üdvrivalgásban tört ki a közösség és Cthulhut kiáltott, ha valaki feltöltött képet egy fejlábúról, de az már kiverte a biztosítékot, amikor arról ment a vita, Godzilla miért és hogyan nyomná le Cthulhut egy közelharcban. Megfogalmazódott bennem, hogy ez ellen valamit tenni kell, még ha szélmalomharcnak is tűnik az elképzelés elsőre, de nem találtam hozzá megfelelő közösséget, ráadásul itthon sem. Ekkor döntöttem úgy, hogy létrehozom az H.P. Lovecraft – Kerekasztal csoportot, ahonnét később elindult a The Black Aether is.
Milyen jövőképet látsz a Black Aethernek?
Reálisan próbálom nézni a The Black Aethert és főleg a saját képességeimet, lehetőségeimet. Egyre több információ jut el hozzám az olvasóktól, és egyre több hír, információ generálódik globálisan is. Ahhoz, hogy folyamatosan fejlődjön az oldal és kibővítse tevékenységét, mindenképpen szükség lesz segítőkre, társszerzőkre. Egyedül egyszerűen nem fogom bírni, mert akármennyire is szeretem amit csinálok, ez akkor is csak hobbi és a párom biztatása, türelme és mondhatom kitartása nélkül eddig sem jutottam volna el, viszont minden egyes, az oldalra fordított percet tőle veszek el. Az oldal nonprofit, a Black Aether magazin nonprofit és minden jövőbeli projekt, amíg az én kezemben vannak a dolgok, nonprofit lesz.
Folyamatosan szeretném fejleszteni az oldalt és kibővíteni a tevékenységi körét, ehhez rengeteg ötletet összegyűjtöttem már, és próbálom ösztönözni a közösséget, hogy vállaljon ebben szerepet. Egyrészt, ahogy említettem, egyedül nem bírom, másrészt én magam sem tartom kifejezetten jó dolognak, hogy a legtöbbször egy ember véleménye nyilvánul meg. Kifejezetten fontosnak tartottam, már a csoport indulásakor is, hogy mindenki vegye ki a részét és mindenki mondja el a véleményét. Csak úgy lehet közösséget építeni, ha annak tagjai, elmondják véleményüket, hozzá teszik a tehetségüket. Kevesen vagyunk Magyarországon Lovecraft-rajongók, és ezért is fontos, hogy a The Black Aether úgy formálódjon, hogy a közösség ízlésének megfelelően szolgálja ki a mi kis szubkultúránkat.
Fontos kiemelnem, hogy a magazin mindenki számára nyitott dolog, aki kicsit is kedvet érez ahhoz, hogy megírjon egy cikket, értékelőt, beszámolót, az ne habozzon, ha az oldal profiljához illeszkedik, akkor biztos, hogy meg is fog jelenni.
Egy ilyen felelősségteljes, mégis kevesek által elismert feladat, melyet magadra vállaltál, különösen nehéz lehet, ha nem meggyőződésből csinálod. Mi a hitvallásod, már ha beszélhetünk ilyesmiről?
Lovecraft munkásságának méltó kezelése, bemutatása, valamint a magyar közösség inspirálása. Ez a három dolog, amit a legelső pillanattól fogva érzek, gondolok és ma már feladatként is kezelek. Túlzásnak és eleve kudarcra ítélt gondolatnak tűnhetnek ezek, de ha nem is teszek értük semmit, akkor nem is tudhatom meg, hogy tévedtem-e. Iszonyatosan zavar az a káosz, ami az emberek fejében van Lovecraft és a Cthulhu-mítosz kapcsolatáról. Rendszeresen abba a falba, és beszélgetések, viták zárómondatába ütközök, hogy örüljek neki, hogy egyáltalán August Derleth létrehozta a Cthulhu-mítoszt, és az így kinőtte magát, mert ha nem így lenne, nem is tudnának az emberek Lovecraftről, így legalább elolvassák a novelláit. Nem tagadom, hogy van ebben némi igazság, bár szerintem a méltán kiérdemelt elismerést ezek nélkül is megkapta volna. Ami zavaró ebben a gondolatban, hogy aki ilyen források után olvas bármit is tőle, az hamis képet fog társítani ösztönösen a történetekhez, aminek az lesz a vége, hogy csalódni fog. Csalódni, mert nem véresszájú istenségek csatároznak egymással az elfeketedett égbolt alatt és nem koponyából vért ivó kultisták áldozzák fel a meggyalázott szüzeket. Rossz a sorrend! Nem a Cthulhu-mítosztól kell eljutni Lovecraftig, hanem fordítva, és nagyon fontos dolognak tartom, hogy az emberek ezt megértsék.
A másik nagyon fontos feladat, amit kitűztem magam elé, az a magyar Lovecrafti közösség inspirálása. Nem kell példákat felhoznom, mert mindenki tudja, hogy bennünk, magyarokban mekkora tehetség lakozik. Ezt a tehetséget szeretném, ha megmutatnák és kamatoztatnák a Lovecraft-kedvelők. Mindenkit buzdítok arra, hogy alkosson, legyen az bármi! Novella, vers, festmény, könyv, zene, film, szobor, rajz, makramé. Teljesen mindegy, hogy kinek miben rejlik a tehetsége, a lényeg az, hogy ne pazarolja azt el, hanem mutassa meg a többieknek és kamatoztassa. Mindenki ki van éhezve arra, hogy olvasson egy újabb weird történetet, vagy meghallgasson egy zenei albumot.
Csak úgy tud fejlődni a magyar közösség, ha értéket is teremtünk hozzá.
Mik a további terveid annak érdekében, hogy összefogd a magyarországi Lovecraft-közösséget?
A The Black Aether nagyon jó eszköz, hogy folyamatosan hírekkel, érdekességekkel lássa el a közösséget. Az oldal tematikája nem fog változni, felépítésben fog némileg átalakulni, de mindig megmarad központi elemnek.
A Black Aether magazin első száma eddig nagyon pozitív visszajelzéseket kapott, sokan köszönték meg magát a kezdeményezést is. Szerencsére elmondhatom, hogy a második szám már alakulóban van és biztos, hogy meg fog jelenni, de ettől függetlenül továbbra is beküldheti bárki a novelláját, mert van még hely a második számban is és természetesen az utána következőkben is. Terjedelmi korlát nincs, ha túl hosszú a történet, akkor folytatásban fog megjelenni.
A napokban kezdtünk el podcast adásokat szervezni, ahol szerencsére többen vagyunk, és nem én dadogok egyedül a mikrofonba. Én havi megjelenést tervezek, de természetesen ez függ attól is, kinek mennyi ideje lesz a csapatban, amihez ugyanúgy bárki tud csatlakozni. Egyszerű beszélgetős műsort tervezünk, körüljárva egy-egy adott témát. Az első adás témáját mi készítjük elő, de utána természetesen a közösség tehet javaslatot, adhat ötletet.
Ezeken kívül van még sok olyan dolog, ami egyelőre még csak tervezési fázisban van. Mindenképpen szeretném, ha közvetlenebb kapcsolat alakulna ki az írók és az olvasók közt, akár kerekasztal-beszélgetések formájában is. A tervek közt szerepel egy olyan alkotói közösség kialakítása, ahol a kezdők tanácsot, kritikát, segítséget kérhetnek a tapasztaltabb tagoktól. Ezek egyelőre a publikus dolgok, de azt garantálhatom, hogy izgalmas kezdeményezések vannak még a listámon.
Többen is megkerestek, hogy bemutassák nekem saját projektjüket, elmondják, min dolgoznak már jó ideje, de ezekről sajnos nem beszélhetek, bármennyire is szeretnék. Annyit mondhatok, ha ezek közül csak a fele megvalósul, évekre előre csillapítja a magyar közösség étvágyát.
És igen. Az egyesület. Ez a kérdés már régebben felmerült és az előkészítés is folyamatban van.
Melyik a kedvenc Lovecrafti történeted? Bár bizonyos okokból Cthulhu a legismertebb, de melyik alak áll hozzád a legközelebb a Nagy Öregek közül?
Ez egy gonosz kérdés! Nehéz rá nem azt válaszolnom, hogy mindegyiket ugyanúgy szeretem. Legnagyobb kedvenc tényleg nincs, de a saját kis olvasónaplóm első öt helyén a The Hound, The Dreams in the Witch House, The Dunwich Horror, The Lurking Fear és a He szerepel. (Igen, nincs benn az első ötben az At the Mountains of Madness).
„Yog-Sothothban egy a múlt, jelen és jövő.”
Ez az egy mondat, ami számomra tökéletesen összefoglalja, miért is Yog-Sothot az, aki (vagy ami) számomra megtestesíti azt a nyomasztó tudatlanságot, amire ráébredünk, ha a magunk módján értelmezzük Lovecraft gondolatait. Akárhogy is próbáljuk, képtelenek vagyunk rá, hogy megértsük, honnét jövünk és hová tartunk a világegyetemben, egyáltalán miért vagyunk itt.
Ha lehetne egy kívánságod, ami Lovecraft örökségéhez kapcsolódna, mi lenne az? Netán az egyik történet hollywoodi adaptációja, vagy hogy a Mester munkáit többen is megismerhessék?
Egyértelműen az, hogy az összes műve megjelenjen magyar nyelven, beleértve verseit is, illetve az, hogy munkásságának értelmezése megkapja a kellő publicitást és eljusson az emberekhez. Mit is alkotott valójában, önös érdekből mit vettek el alkotói örökségéből, mit változtattak meg rajta, mit tettek hozzá. Gyanítom, hogy ez nem az én életemben lesz, de ha akárcsak egy icipicit is hozzá tudok tenni ehhez a The Black Aetherrel és a többi kezdeményezéssel, már elégedett és büszke lehetek magamra.
Hollywoodi produkcióra nem szívesen adnám a voksomat, mert bár én is szívesen megnéznék egy nagy költségvetésű adaptációt, de szerintem többet ártana, mint használna. Guillermo Del Toro meg nem valósult filmjének közkézen forgó tervezetét ismerve, azt hiszem, nyugodtan ki merem jelenteni, hogy Hollywood a tőle megszokott módon, saját módján értelmezné és dolgozná fel, akármelyik történethez is nyúlna. Nem lenne más, mint egy egyszerű horror, mellőzve minden Lovecrafti zsenialitást.
Rengeteg a jobbnál jobb novella, amelyek a Nagy Öregek világszerte népszerű univerzumát végül is létrehozták, számuk azonban sajnos véges. Mit javasolsz annak, aki Lovecraft összes írását olvasta, de többre vágyik?
Először is olvassa el újra. Teljesen biztos vagyok benne, hogy második, harmadik olvasatra új gondolatok merülnek fel az olvasóban és új kapuk nyílnak Lovecraft világába. Természetesen legyen nyitott mindenki, magára a weird irodalomra is, ne korlátozza le az ismereteit csupán Lovecraftre mert, bármennyire is zseniálisak a fikciói, kell a külső forrás, meg kell ismerni más írók munkásságát is, akikből Lovecraft merített, és akik Lovecraft munkáiból inspirálódtak.
Ha pedig ennél is többre vágyik valaki, akkor ne habozzon, ragadjon tollat vagy billentyűzetet és mindenféle szemérmesség nélkül írja le a gondolatait, alkosson, hisz soha nem lehet tudni, kiből válik egy újabb olyan zseniális író, mint Howard Phillips Lovecraft.
