Címke: bioware

  • Jogos örökös? – Mass Effect Andromeda játékteszt

    Máris egy vallomással kell kezdenem ezt a cikket. A Mass Effect várva várt részével két részletben sikerült játszanom. Először sajnos (vagy szerencsére) csak pár órát tudtam vele foglalkozni, így egyértelműen nem tudtam találkozni mindazon problémákkal, amiktől hemzseg az egész internet. Közben számos ráncfelvarrás érkezett a programhoz, de még így is teljesen megosztó az élmény. Hát fogtam magam, és elölről kezdtem az egészet, immáron az új patch-csel kiegészülve, tehát nagyjából úgy kezdek bele a Mass Effect Andromedába, ahogy azt a fejlesztők szerették volna első körben.

    Én már nem fogok kitérni a botrányos animációkra, vagy a hordányi bugra, amiket a játék startjánál észrevételeztek a játékosok, hiszen a csapból is ez folyt. Többek között jómagam is tapasztaltam belőlük, hiszen az első benyomásokról mi is beszámoltunk a 10 órás ingyenes próbaverzió során.

    ando

    Aki kicsit is otthon van a videojáték-ipar világában, annak nem újdonság, ha azt mondom, hogy a Mass Effect Andromeda döcögősen indult. Az újságírók és a játékosok között végtelenül megosztó vélemények születtek: volt, aki szerint az új Mass Effect botrányosra sikerült, akadt olyan is, aki a régi trilógiához hasonlítgatta, de persze rajongók is vannak szép számmal, akik szerint az Andromeda az eddigi legjobb játék. Az igazság valahol e három csoport keresztmetszeténél található.

    Miután egy halom foltozgatás kijött a játékhoz, belevetettem magamat az Androméda galaxis világába és elképzeltem, hogy ez az a program, amit a Bioware öt éven át fejlesztett, és amit az EA tripla A-s címként a piacra dobott.

    A Mass Effect új etapjának cselekménye még a Mass Effect 2 idejében kezdődik, de csupán egy mondat erejéig. 2185-ben emberek egy kicsiny csapata (kb. húszezer fő) 600 éves útra indult az Androméda galaxis felé, hogy új és élhető planétát hódítsanak meg. A Habitat 7 névre keresztelt bolygót viszont teljesen kizsigerelte a kett nevű agresszív faj. (A miértekre természetesen a játék során kell rájönnünk.) A húszezer fős kolónia így végveszélybe került, hiszen se étel- és energia-utánpótlás nem áll rendelkezésükre az utazóknak. A Pathfinder feladata, hogy élhető bolygót keressen a bátor, felfedező emberek számára. És itt jövünk mi a képbe. Scott vagy Sara Ryder bőrébe bújva, a Habitat 7 felszínén kalandozva próbáljuk összeszedni az információ morzsákat arról, mégis mi történhetett a bolygón, amíg a Hyperion nevű űrbárkán szundítottak cirka 634 évet. Azonban nincs időnk körülnézni, hiszen szinte azonnal belebotlunk az ellenséges kett katonákba, és egy furcsa építmény az előző Pathfinder életét követeli, aki nem mellesleg Scott és Sara apja.

    Az apa utolsó kívánsága, hogy az általunk, játékosok által választott Ryder gyermek legyen a következő Pathfinder. Én Scottot választottam, az egyszerűség kedvéért a továbbiakban rá fogok hivatkozni.

    mass-effect-andromeda-00007

    Így szakad a nyakunkba az egész Andromeda Initiative összes felelőssége. Scottnak van mit tanulnia: a bárkát igazgató fejesek politikájától kezdve az egyes emberek jólétét is szem előtt kell tartania, miközben csapatával felfedezi és lakhatóvá teszi a különböző bolygókat. Több féle harcmodor közül válogathatunk, Scott páncélzatát és fegyverarzenálját egyaránt fejleszthetjük, de kikutathatunk új fejlesztéseket is, illetve temérdek mellék küldetést elvállalhatunk boldog-boldogtalantól. A fejlesztésekhez természetesen alapanyagok, erőforrások szükségeltetnek, melyeket a bolygók felszínén (vagy űrutazás közben) nyerhetünk ki a Nomad nevű terepjárónk segítségével.

    Mindez egyáltalán nincs következetesen tálalva. Valamiért olyan érzésem volt, mintha az egészet rázúdították volna a játékosra. Ami persze lehet azért is, hogy jobban azonosulhassunk karakterünkkel, akinek szintén új az egész szituáció. Hirtelen annyi feladatot kapunk, hogy azt sem tudjuk, melyikkel kezdjük. Először tanácsos a fő cselekményszállal valameddig eljutni, mielőtt kitérünk a különböző mellék küldetésekre, mert könnyedén belezavarodhatunk, amitől feszültté válik a játékélmény.

    Ha leküzdjük a kezdeti sokkot, és letisztul a kép, megláthatjuk az Andromeda szépségét. Rengeteg felfedeznivaló várja a játékost, borzasztóan sok teendőnk lesz a galaxisban. A fő történeti szál nem egy gigászi űreposz, mindinkább klisés SF-sztorinak tűnik, de ennek ellenére is élvezetes.

    MassEffectAndromeda 2017-04-05 07-07-20-76

    A fejlesztők dolgozhattak volna még a mellékkaraktereken, mert enyhén szólva is üresnek hatnak. Míg a Mass Effect előző trilógiájában tartalmasan elcseverészhettünk legénységünk minden tagjával, az Andromedában úgy érződik, mintha a levegőbe beszélnénk. Sajnos azt látni, hogy nincsenek élettel, ambíciókkal, emberiességgel megtöltve az ember karakterek, de a jellegzetes egyéb fajok, mint a krogan, szalári, turián vagy aszári is vesztettek sajátosságaikból és klisé-halmazokká változtak. Úgy nagyon nehéz a vezető szerepével azonosulni, ha csak azt látjuk, hogy mindent magunkért csinálunk, a többiek meg bólogatnak, vagy egy erőtlen mondatban ellenkeznek véleményünkkel.

    Expedícióink során változatos környezetekkel találkozhatunk, nem annyira változatos lényekkel kiegészülve. Lehet utálni, vagy szeretni a játékot, de az vitathatatlan, hogy a felfedezés része kifejezetten nagyszerű és élvezetes.

    A Mass Effect Andromeda egyelőre nem jogos örököse az elmúlt évtized egyik legjobb SF-trilógiájának, de látszólag nem is célja, hogy azzá váljon. Más utakon halad, ez valami másnak a kezdete. (Új címként eladva pedig nem biztos, hogy produkált volna ekkora bevételeket.) Bár a program kiadója, az EA biztosra ment. A játék megjelenése előtti utolsó nagy hajrában naponta láttak napvilágot újabbnál újabb játékmenet videók, hírek, képek, vagy vitát keltő információk. Az Andromeda jó eladási számokat tud felmutatni, mondjuk jelenleg a maga nemében nincs is igazán kihívója, de attól még egészen szépen teljesít. De nem olyan szépen, mint annak idején a Mass Effect 3.

    MassEffectAndromeda 2017-04-08 15-47-10-55

    Aki eddig habozott és csak a negatív véleményekre adott, s nem vásárolta meg a játékot annak azt javasolnám, gondolja át újra döntését, hiszen a számos új frissítést követően sokat változott a Mass Effect Andromeda. Noha eddig sem volt játszhatatlan, a frame dropok, bugok és animációk sokakat elborzasztottak. Ezeknek a hibáknak már többé-kevésbé végük, lehet, megérdemelne még egy esélyt a játék. Senki ne számítson egyelőre egy olyan kalandra, mint amit Shepard bőrébe bújva élhettünk át, de az Andromeda valaminek a kezdete. Egy új trilógia nyitó darabja, ami azért rendesen meg van pakolva tartalommal.

    Összességében a Mass Effect Andromeda egy jogos felháborodást keltő, de kicsit túlzó módon meghurcolt cím. Azonban korántsem olyan rossz játék, mint amilyennek sokan be akarják állítani. Tény, hogy problémás volt a rajt, de manapság (sajnos) ez a tendencia, amihez hozzá kell szoknunk. Vagy vásárlási szokásainkon kell változtatnunk, hogy ne adhassanak ki félkész programokat. Viszont aki egy igazi felfedezős sci-fivel szeretne játszani, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani az Andromedát. Több tíz órányi űrkaland vár minden lelkes felfedezőt a Pathfinder szerepébe bújva.

     

  • Mass Effect Andromeda – Első benyomások

    Itt mi vagyunk az űrlények

    Napokon belül érkezik az év nagy űroperája, a Mass Effect várva várt új epizódja, az Andromeda. Addig is, – hogy a Bioware és az EA felcsigázza a játékosok kedvét –, minden Origin Access tag 10 órán át kipróbálhatja az SF-kalandot. A kvázi bétában bepillantást nyerhetünk az egyszerre lehengerlően és aggasztóan festő egyjátékos mód nyitányába, melyben kiderül, hogy a meghódításra váró „Új Föld” nem egészen úgy fest, mint amikor 600 évvel ezelőtt elindult kutató útjára a kolonizáló csapat.

    A prológus természetesen nem játszható sokáig, hiszen ez mégis csak egy szabadon kipróbálható próbaverziója a játéknak, de felmérni pécénk teljesítményét tökéletes lehetőség lehet. Vagyis nem biztos, hiszen az Andromeda még nincs teljesen optimalizálva, így okozhat meglepetést néhány jelenet.

    Kalandunk ugyan elég sablonosan indul, de döntéseinkkel elég sokféleképpen változtathatjuk a történet előrehaladtát, illetve sok újításra is számíthatunk majd. Az első pár óra alatt simán átjön a régi Mass Effect élmény, már csak az a kérdés, hogy milyen zsáner mellett horgonyoz le a sztori: dráma, akció, kaland? Esetleg mindhárom? Mindenesetre reméljük, hogy a Bioware hozza a formáját és zseniális dialógoknak lehetünk majd szem és fültanúi. Bár sokan úgy vélekednek, hogy az Andromeda végül egy SF közegbe oltott Dragon Age: Inquisition lesz. Ennek nem tudjuk, örüljünk-e, vagy sem.

    A történetről ejtsünk néhány szót, mert sokfelé, sok mindent lehet olvasni, de a félreértések elkerülése végett: a Mass Effect Andromeda nem előzmény sztori. A cselekmény 2185-ben, a Mass Effect 2 idején zajlik. A játék főszereplője (Ryder) és csapata mélyaltatásban fekszenek, mivel 600 éves útra indultak, hogy kolonizáljanak egy másik földszerű bolygót. Tehát ők mit sem tudnak a Reaperek támadásáról, vagy épp Shepard hőstetteiről. Az Androméda galaxisba tartó Pathfinder csapat így 2785 körül ébred fel, és szembesül a ténnyel, hogy az Új Földön egy másik létforma már bőszen tevékenykedik.

    Mass-Effect-Andromeda-GIF-3

    Külön említést érdemelnek a furcsa karakter-animációk is. Az internetet már elözönlötték a mókásabbnál mókásabb GIF-ek, videók, melyekben főhősünk, vagy adott társalgási partnerünk tájidegen mozgásokat, gesztikulációkat végez. Akik legyintenek, és azt mondják, majd megjelenéskor javítják, annak rossz hírem van: a 10 órás próbaverzió már a Day One Patchcsel van felruházva, tehát a tekergőző és távolba révedő karakterekhez jobb, ha már most hozzászokunk.

    A próbaverzió során megismerkedhetünk a Mass Effect multiplayer módjával is. Nem hordoz túl sok világmegváltó elgondolást, mégis hangulatos, könnyen kezelhető és kihívásokkal teli a multi. Vérbeli horda módot kapunk, melynek fő célja, hogy minél jobb csapatmunkával legyőzzük a hullámokban érkező űrlényeket, és teljesítsük az adott feladatokat. Több faj és kaszt közül válogathatunk, megtalálhatóak a szokásos támadó, védekező, támogató osztályok is, és ezek keveréke.

    Messzemenő következtetéseket egyelőre nem lehet és nem is szabad levonni, meglátjuk milyen lesz a végeredmény.

  • A sci-fi hangjai: Clint Mansell

    „Zene nélkül mit érek én?” – hangzik el Máté Péter klasszikusában. Ezt a kérdést – kis megszemélyesítéssel élve – bármely vizuális médium, legyen az film, színdarab, videojáték feltehetné, hisz az audió kéz a kézben kell, hogy járjon a vizualitással, így alkotva kerek egészet. Hisz gondoljunk csak bele: mennyire lettek volna epikusak a Star Wars űrcsatái John Williams legendás dallamai nélkül, lett volna-e akkora a katarzis a Csillagok között galaktikus nagytotáljai láttán, ha nem szól alatta Hans Zimmer muzsikája. A sci-fi műfajában különösen nehéz maradandót alkotni zenei téren, hisz egy ilyen műben számos érzelem, hangulat váltja egymást. Dráma, akció, humor, az űr sötétsége, mind más és más hangulatot közvetítő aláfestést követel meg, márpedig a felsoroltak mindegyike megtalálható egy jól összerakott sci-fiben, ezt a kavalkádot pedig zeneileg koherenssé kovácsolni nem könnyű feladat. A fent említett két zeneszerzőn kívül nincs is túl sok szakember, aki a műfajban maradandót alkotott, de ezen kevesek között mindenképp számon tarthatjuk Clint Mansellt, aki nem egy alkotáson hagyta ott kéznyomát.

    Az 1963-ban született angol zeneszerző karrierjét nem pusztán tehetségének, hanem jó barátjának, a mostanra elismert filmrendező Darren Aronofsky-nak köszönheti, hisz 1998-ban ő kérte meg, hogy szerezzen zenét első filmjéhez. Ez volt a Pi, a szakmai elismerést azonban mégsem ez, hanem Aronofsky következő alkotása, a mára kultuszfilmmé vált Rekviem egy álomért hozta el Mansell számára. A Lux Aeterna című szám egy csapásra prominens zeneszerzővé tette, a dal pedig azóta már kvázi külön létezik a filmtől. Számos feldolgozása született (többek között a Gyűrűk Ura: A két torony előzetesében Requiem for a Tower címen, de a Napfény vagy a Lost egy-egy előzetesében is felcsendül), és az is ismeri, aki egyáltalán nem látta a filmet. Innentől Aronofsky minden filmjéhez őt kérte fel zeneszerzőnek, az együttműködés pedig meghozta gyümölcsét, a 2006-os Forrás című film zenéjéért ugyanis Mansell megkapta a Golden Globe jelölést, amely karrierje eddigi legnagyobb elismerésének tekinthető. A könnyűnek nem nevezhető alkotáshoz zenét szerezni különösen nagy bravúr lehetett, a Forrás ugyanis egy igazi műfaji kavalkádnak tekinthető, melyben egyszerre van jelenen az egzisztenciális dráma, a bibliai elemekkel átitatott fantasy, és az űr ridegségét átéreztető sci-fi, minden témához megfelelő hangzásvilágot kialakítani pedig nem volt könnyű feladat, talán ezért is kapta az elismerést, még ha végül a díjat nem is sikerült elhoznia.

     

    https://www.youtube.com/watch?v=vr0NBPRMe2E

     

    Mansell eközben zenét szerzett például a CSI: Helyszínelők pilot epizódjához, a Gödör című filmhez, de a nem túl acélos Doom film dallamai is az ő nevéhez köthetők, amire a film minősége miatt annyira nem lehet büszke. Első ízig-vérig sci-fi munkája a 2009-ben készült Hold volt. Az elsőfilmes Duncan Jones BAFTA-díjas alkotása egy holdon dolgozó férfiról szól, a kezdeti kamaradráma viszont a film végére már olyan témákat feszegetett (kiváló színészi és operatőri munka asszisztálásában), mint a klónozás, az emberi élet mibenléte. A mozi hard sci-fi jellegéhez Mansell egy meglehetősen komor hangvételű témát szerzett, mely egyszerre éreztette a nézővel a magányt, a beletörődést, az ürességet. A zene egyszerre vonultatott fel klasszikus hangszereket és elektronikus dallamokat, ez a kollaboráció pedig végre egyéniséget adott a szerzőnek, melyet későbbi nagy dobásában már pillanatok alatt felismert mindenki, aki ismeri a szakember munkásságát.

     

    Ez a nagy dobás pedig nem más volt, mint a BioWare világhírű űrtrilógiájának, a Mass Effectnek a 3. része. A játék zenéjéért sokan felelősek voltak, és bár a puszta számokat tekintve Christopher Lennertz, Cris Velasco és Sascha Dikicyan több dalt szereztek, a legjobban sikerült, és dramaturgia szempontjából legfontosabb zenei betétek az ő, valamint Sam Hulick nevéhez köthetők. Például a „Leaving Earth”, mely a képi világgal egybevéve minden idők talán legjobb játéknyitányát képezi, valamint az „An end once and for all”, mely a végjátékot könnyfakasztóan szomorúvá tette azok számára, akik – hozzám hasonlóan – beleszerettek a Mass Effect világába, karaktereibe. Nagy öröm lenne, ha az egész „brigád” visszatérne a folytatásra, mert a Mass Effect 3 OST-jét (Original Sound Track) máig a legjobbak között tartom számon, bizonyára az Androméda galaxist is megtöltenék felejthetetlen dallamokkal, és ki tudja, talán Clint Mansell sem csak a keretes szerkezetért felelne.

    https://www.youtube.com/watch?v=ifZly0YiJgk

     

    https://www.youtube.com/watch?v=nVAgMvGWWpI

     

    Már csak azért is jó lenne viszont hallani a BioWare új játékában, mert az adatlapja szerint filmek terén nincs kilátásban egy újabb sci-fi mű, tudását olyan alkotásokban fogja kamatoztatni a későbbiekben, mint a Gaslighting, vagy a Loving Vicent, melyek dráma kategóriában indulnak, így újabb űrkalandot maximum az új Mass Effect jelentene. A későbbiekben talán kiderül, kik lesznek a program hangfelelősei, én mindenesetre szurkolok, hogy Clint Mansellre essen a választás, kiváló zeneszerző, aki a jelölések mellett immáron egy fontosabb díjat is megkaphatna végre. Ha másért nem, talán a soron következő Aronofsky-filmért meg is fogja.