Címke: becsapódás

  • Hatalmas meteorbecsapódás

    A pusztító meteorbecsapódás gyakori kelléke a katasztrófafilmeknek. A jelenet általában nagyon rövid, nem is sejteni, mennyi munka van egy ilyen rövid jelenet mögött.

    A Production Crate animációs trükk csapat elkészítette a saját apokalipszisét. Na, jó, ez így túlzás, a világ megmarad, de így is látványos a pusztítás.

    Iron Sky – Támad a Hold

    Azonban a csapat ennél sokkal többet ad nekünk. Egy kétperces videóban bemutatják a film készítésének a fázisait. Bemutatják, hány külön elemből tevődik össze a végeredmény, mennyi munka rejtőzik egy ilyen rövid snitt mögött.

    3001 Végső űrodisszeia

  • Kétségek az eddigi Hold-elmélet körül

    A holdmissziók több mint 300 kilogramm kőzetet hoztak vissza a Földre. Az egyik nagy meglepetés az volt, hogy a minták szinte teljes azonosságot mutattak az oxigénizotópok összetételét illetően. Ez alapján született meg a nagy becsapódás-elmélet, amely úgy véli, a Hold abból a törmelékből formálódott, amely a korai Föld és a protoplanéta állapotban lévő Theia összeütközése nyomán keletkezett. Most ez az elmélet került veszélybe.

    Az Új-Mexikói Egyetem kutatóinak eredményei szerint mégsem azonos a Föld és Hold oxigénizotópjainak összetétele.

    A Föld és a Hold geokémiailag hasonlóak. Bár a nagy becsapódás-elmélet jó magyarázatul szolgálhat erre, az oxigénizotópok rendkívül nagy hasonlósága nehezen magyarázható ezzel az elmélettel. Vagy eleve mindkét objektum összetételében azonos szénizotópokkal rendelkezett, ami valószerűtlen, vagy oxigénizotópjaik teljesen összekeveredtek a becsapódás hatására, amit nehéz modellezni szimulációkkal.

    A kutatók számos mintán végeztek nagy pontosságú méréseket. A minták tartalmaztak bazaltot, a holdi felföldeknek nevezett területről származó anortozitokat, noritokat és vulkáni üveget, amely ki nem kristályosodott, gyorsan lehűlt magmából keletkezett.

    Az eredmények arra utalnak, hogy az oxigénizotópok összetétele a tesztelt kőzet típusától függően változik. Ennek hátterében az állhatott, hogy az olvadt Hold és a párolgó légkör különböző mértékben lépett kölcsönhatásba. A holdköpeny mélyéből vett mintákban különböztek az oxigénizotópok a leginkább a Föld oxigénizotópjaitól. A Hold köpenyének mélyét érinthette a legkisebb mértékben a keveredés, így ez a leginkább képes szemléltetni a becsapódott Theiát. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy a Theia és a Föld eltérő oxigénizotóp-összetétele nem homogenizálódott teljesen a Holdat kialakító becsapódáskor, így mennyiségi bizonyítékot szolgáltat arról, hogy a Theia a Naptól távolabb alakult ki, mint a Föld.

    Újonc a világűrben

    Az eredmények alapján a Theia Földhöz képest a Naptól sokkal távolabb alakult ki és eltérő oxigénizotóp-összetétele nem veszett el teljesen a nagy becsapódás következtében kialakult homogenizációval.

  • És New Yorkot elpusztította egy aszteroida

    Május első hetében Marylandban tartották meg a bolygóközi védelmi konferenciát. A találkozót minden évben megrendezik, hogy a szakértők kitalálhassák, hogyan lehetne megmenteni a Földet az aszteroida becsapódásoktól.

    Minden évben szimulációs gyakorlatot is tartanak. 2013-ban nem sikerült megmenteni a Francia Riviérát, 2015-ben megsemmisült Banglades fővárosa, Dakka, de 2017-ben sikerült megmenteni Tokiót.

    Az idei szimuláción a NASA, az Európai Űrügynökség és tucatnyi más szervezet mintegy kétszáz tudósa, kutatója és mérnöke vett részt a játékban, amelyet a NASA egy mérnöke készített.

    A szimuláció hétfőn kezdődött egy 100-300 méter átmérőjű aszteroida felfedezésével, és a durva számítások szerint egy százalékos esély volt arra, hogy 2027. április 29-én becsapódik a földbe. Ahogy a képzeletbeli hónapok a szimulációban peregtek, az óriási űrszikla becsapódásának valószínűsége először 10 százalékra, majd 100 százalékra emelkedett.

    2021-ben a NASA szondát indított az aszteroida felderítésére. Az év végére megállapították, hogy a szikla Denver városát fenyegeti pusztulással.

    Az Egyesült Államok, Európa, Oroszország, Kína és Japán hat „kinetikus bomba” építésében állapodott meg, hogy ezek az aszteroidába csapódva megváltoztassák annak pályáját.

    Az építés és a megfelelő indítási ablak kivárása időbe telt, és a rakétákat 2024 augusztusában indították. Háromnak sikerült elérnie az aszteroidát. Az irányváltás sikerült, de egy darab letört, és az USA keleti partja felé tartott.  Az Egyesült Államok nukleáris rakétát akart küldeni, de a politikai nézeteltérések miatt ez a terv dugába dőlt.

    A hatvanméteres aszteroida 69 000 km/órás sebességgel lépett a légkörbe és New York felett 15 kilométeres magasságban felrobbant. A robbanás ereje ezerszerese volt a hirosimainak. 15 kilométeres sugárban minden elpusztult, a halottak száma 6,8 millió.

    A szimuláció során kérdések százai bukkantak fel, amire meg kellett volna találni a megoldást. Például olyan problémával is szembesültek, hogyan lehet 10 millió embert evakuálni, de felmerültek pszichológiai, biztosítási és jogi kérdések is.

    Az ilyen szimulációk alkalmasak arra, hogy a világ felkészülhessen arra, hogy mi a teendő, ha egy ilyen helyzet áll elő. Mert a tudósok szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e, hanem hogy mikor.

     

  • A Dino-pusztító becsapódás kövületeire bukkantak

    A dinoszauruszokat 65 millió évvel ezelőtt kipusztító meteorit okozta másodlagos károkozás ősmaradványait találták meg a Kansasi Egyetem kutatói.

    Az Észak-Dakotában feltárt kövületek a becsapódás utáni legfeljebb néhány óra történéseiről árulkodnak. A mai Mexikói-öbölnél egy kisbolygó a Földnek ütközött, több milliárd tonna olvadt és gőzzé vált kőzet lökődött minden irányban az égbe. Ennek túlnyomó többsége visszazuhant a talajra a becsapódástól akár több ezer kilométeres távolságban. A kréta-tercier kihalási eseménykor számos növény- és állatcsoport, köztük a dinoszauruszok is eltűntek a Földről.

    A leletekben az égből záporozó kőtörmeléket találták meg, azt a pillanatot őrzik, amikor a gyöngyszemnyi kődarabok visszazúdultak a talajra és útjukban mindent elpusztítottak. Az apró köveket azonban nemcsak elszórva, hanem hal- és fafosszíliákban is megtalálták. Geokémikusok a leletek korát 65,76 millió évesre tették.

    A tudósok elmélete szerint az üledékek arról árulkodnak, hogy a kitört fákra és az elpusztult halakra víz is zúdult. Az üledék elhelyezkedéséből a tudósok megállapították, hogy a területet sújtó hatalmas víztömeg a távolság miatt nem lehetett az a tengeri szökőár, amit a Chicxulub nevű, 12 kilométer széles aszteroida becsapódása keltett.

    A jelenséget egy másodlagos hatás, a földrengés, pontosabban jelen esetben a tórengés okozta. A tórengés vízárja minden útjába eső dolgot felkapott és összekavarva dobta vissza őket úgy, ahogy a kutatók most feltárták. Édesvízi halak, szárazföldi gerincesek, fák, ágak, tuskók, tengeri puhatestűek keverednek itt egymással egyetlen üledékrétegen belül.

    A megkövült halak kopoltyúiban megtalálták a becsapódás törmelékét, melyet a tó vizével együtt nyeltek le. A fák gyantájából megkövesedett borostyánkő is jól kivehetően őrzi a szemcséket. A becsapódás okozta cunaminak legalább 17 óra kellett volna, hogy a krátertől ideérjen, a rengés hullámainak azonban néhányszor tíz perc is elég volt.

    Ugyanezen helyszínen megtalálták egy Triceratops és egy hadrosaurus maradványait is. Egyikük halála sem köthető bizonyosan a tórengéshez. De a kutatók szerint más maradványok a hasonló korú sziklákban azt valószínűsíti, hogy a két dinoszaurusz az aszteroida becsapódásakor még életben volt.

    (via)

     

  • Meteor becsapódás a Holdon

    Január csillagászati eseménye volt a teljes holdfogyatkozás. A modern technikának hála már nem csak fényképezőgépekkel, távcsővel, hanem 4K videókamerákkal is rögzítik az eseményeket. A holdfogyatkozás legnagyobb szenzációja az volt, hogy pont a megfigyelés és a teljes árnyék idején fényvillanást észleltek kísérőnk déli pólusa közelében.

    A becslések szerint futball labda méretű meteor okozta becsapódást sikerült megfigyelni. Egy Deep Sky Dude nevű megfigyelőnek sikerült videón is rögzíteni az eseményt. Összeállított belőle egy rövid sorozatot, amelyben több és lassítva is megfigyelhetjük az eseményt.

    (via)