A Gotham sorozat kezdeti bukdácsolásai után az első évad igazán kerekre sikerült. A készítőknek sikerült megteremteni egy igazi autentikus DC hangulatot, amit tudatosan építettek, fejlesztettek, s nem utolsó sorban térben-időben megfelelően elhelyeztek. Itt-ott belenyúltak az alapokba is, de így vált teljessé az egész. A második évadra sok mindent ígértek, lássuk, sikerült-e eddig beváltani őket.
A cikk elszórtan SPOILEREKET tartalmaz!
Az első néhány epizód valami elképesztően dinamikusan ívelt felfelé, egy pillanatra sem hagyott unatkozni minket. Gordon kikacsintásai a törvényenkívüliség felé nagyot dobtak a karakterén, csakúgy, mint Pingvin mélyebbé válása, dramatizálása. (Ha Jim Gordon hangja egyel mélyebb lenne, simán elképzelnéd, hogy Batman lesz belőle.) Barbara Kean szerepe jócskán megnőtt, a leglényegtelenebb női szerepből az egyik legizgalmasabb lett a második évadra. Bruce Wayne rálel a későbbi Batcave-re, tele néhai apja számítógépeivel, rajta kismillió adattal. Itt már bekerült a képbe Lucious Fox, aki szintén elengedhetetlen Batman szempontjából. Nyilván itt még nagyon messze állunk a Sötét Lovag felemelkedésétől, de a sorozat tudatosan nem erre teszi a hangsúlyt. Bruce életével csupán szeletekben foglalkozik, és néhol elszór egy morzsát, csak hogy tudjuk, később kivé fog válni, és mik lesznek a kiváltó okok. Szóval a DC esszenciális szerepkörei remekül felépítve, apránként adagolva jelennek meg a képernyőn, a számtalan rejtett utalással egyetemben. Amikhez pompásan hozzátesznek a jól kiválasztott színészek alakításai is.
Enyhe csalódásként ért (ám később logikusan gondolkozva jobb is így) Jerome Valeska hanyatlása és kevéske szerepe. Szerettem volna azt hinni, hogy ő lesz Joker, de végül szertefoszlott a remény. Alapvetően Joker egy örök misztikum marad. Nem tudjuk honnan jött, ki ő, mi az igazi története, és ezzel tisztában volt a Fox is. Halála viszont nem hozott teljes megnyugvást Gotham népére, hiszen ha nem is Jerome volt a terv-nélküli gaztevő, letette az alapokat a későbbi, igazi Jokernek. Csak győzzük várni…
Majd ahogy minden sorozat minden évadában, előkerültek a limonádé epizódok is. Theo Galavan, az aktuális főgonosz néhol nagyon menőnek hatott, néhol pedig idegesítő, fölösleges karakternek. Szintúgy a későbbiekben Barbara és Theo húgának, Tabithának (Tigress) kapcsolata. És persze szinte fölösleges, mégis valamennyire fontos Bruce és Galavan unokahúgának viharos tini-lámúrja is.
A héba-hóba vontatottá vált intermezzok után újra fellendül az évad, ami tartott egészen a tizenegyedik epizódig, azaz a fél-évadzáró részig. A készítők felhalmoztak mindent, mi szem-szájnak ingere. A hangulat annyira noir lett, hogy a szürke és fekete kontrasztokon kívül alig látni valami színt, kivéve talán Ed Nygma lakásának villódzó zöld neonjait.
Gordon egyre keményebb, ütősebb lesz. Gond nélkül dacol bárkivel, bárhol, nem riad vissza az illegális cselekedetektől sem. Lassacskán tényleg igazi törvényenkívüli igazságosztó lesz (remélem azért nem kerül sor arra, hogy ő lenne Batman – pedig a hangja egyre csak mélyül), aki szinte mindig érzelmi hullámvasutakon utazik a jó és az őrült gyilkos vékonyka határán egyensúlyozva. Pingvin és Nygma szoros barátságot kötnek, szóval sejthető valami elképesztő gonoszkodás a jövőben.
A sorozat egyre inkább elmerül Gotham szennyében. A város egyre mocskosabb, kilátástalanabb, ahogy a főszereplők is azokká kezdenek válni. Mindenkinek személyes sérelmei vannak, ami a mérhetetlen alvilág miatt van – mindenkinek van vesztenivalója, és foggal-körömmel kapaszkodik belé, még ha ezért a bűn felé kell is fordulnia. Minden egyre sötétebb és brutálisabb. Ez nagyon jól kivehető a részek előrehaladtával, de főleg Gordon szerepén érződik, ahogyan „megfertőzi” a város és mégis épelméjű próbál maradni.
Kezdeti pletykák szóltak arról, miszerint Galavan a Baglyok Tanácsának tagja. Annak a csoportnak, amely építette Gotham-et, és az alvilágon keresztül irányítják a világot kvázi szabadkőműves titkostársaságként. Nem véletlen, hogy a bagoly a jelképe az illuminátusnak és a fent említett tanácsnak is. Ám mégsem így történt, helyette egy félig-meddig izgalmas, bár nem annyira motivált bosszúhadjáratot kaptunk, mely igyekezett kicsit a Wayne örököst előtérbe helyezni, valljuk be, enyhén sután.
Elérkeztünk az évad feléhez, és nem hagyott csalódni bennünket a készítőgárda; kapkodhattuk a szemünket mindenfelé. Érdemes megfigyelni, hogy a szokottnál is szürkésebb, barnább és kontrasztosabb a megvilágítás. Még, ha nappal is van, a színek annyira erőltetettek, hogy lassan érdemesebb lenne fekete-fehérben vetíteni az egész sorozatot. Bruce Wayne Galavan fogságában van, Gordont megmenti Pingvin egy kivégzés elől, Alfred pedig menekül Tabitha haragjától. Ez éppen elég ahhoz, hogy összeszedjenek egy halom embert és egyesével kiélhessék bosszújukat a gonosz Theo-n és a szerzeteseken, akik barbár rituáléval akarják megtisztítani Gotham-et kilenc ember meggyilkolásával, köztük az ifjú Bruce úrfival.
Barnes rendőrkapitány kiemelt tiltása ellenére afféle leszámoló-brigádot hoz össze Pingvin, de fegyverért nyúl a hűséges komornyik, Gordon, és Bullock is. Pillanatok alatt hidegvérrel kivégzik a szerzeteseket, ezzel megmentve Bruce-t. És az epizód vége… két jeleneten belül kiszáradt a szám az izgalomtól. Gordon talán végleges meghasonulása, Pingvin bosszúja és Hugo Strange laborja után Mr. Freeze megjelenése már hab volt a tortán.
A sorozatnak vannak hibái, hiszen semmi sem tökéletes, de a történetmeséléshez nagyon ért. A karakterek megformálása szintén bravúros, és nagyon kreatív. Ráadásul ritka mostanában, hogy ehhez hasonló hatalmas cliffhanger-rel zárjanak egy mid-seasont. A kezdeti bűnügyi témát felváltotta a noir thriller-dráma zsáner, ami abszolút javulást hozott eddig. A várakozás a folytatásra nagyon erős, ám arra még várni kell egészen 2016 február végéig. Addig a rajongó-teóriák özöne fogja elárasztani az internetet, és mindenféle pletykát, híresztelést olvashatunk a folytatásról, de vigyázzunk velük!
