Címke: barry allen

A The Flash tavalyi, azaz első szezonja nem várt sikerrel büszkélkedhetett. Remekül hozta a paradoxonokra épülő eseményeket, és számos olyan karaktert mutatott be, melyeknek a rajongók kifejezetten örülhettek. (Természetesen volt egy-két mellényúlás is, de összességében azért felismerhetőek voltak az általában bűnözőként szereplő karakterek.) Az évadon belül néha azonban akadtak borzasztóan unalmas, vontatott részek, de ezektől függetlenül is jónak volt mondható Barry Allen bemutatkozója a kis képernyőn. Elég sok nézői rekordot megdöntött világszerte, ezzel határozottan háttérbe szorítva testvérsorozatát, a Zöld Íjászt (Arrow). Előfordultak keresztepizódok is, mikor a két széria főbb szereplői egymásnak segítettek egy-egy duplarész keretein belül. A Supergirl csatornaváltásának köszönhetően az a pletyka jár jelenleg is körbe, hogy a későbbiekben simán van esély egy Arrow – Flash – Legends of Tomorrow – Supergirl gigatalálkozóra. Mi biztosan megnéznék! Azonban most térjünk át a nemrégiben véget ért második szezonra. Vajon sikerült megugrania az első évad mércéjét?

A második etap nagyon erősen indult, a néző rögtön az események kellős közepében találhatta magát. Barry az első évad utolsó részében szingularitást hozott létre, ami tulajdonképpen az egész második felvonást eredményezte, s emiatt nagyon frappánsan bekerültek a történetbe a párhuzamos (és végtelen) univerzumok. Ezek a multiverzumok, – pontosabban itt csupán a Föld 2 került előtérbe – megannyi ötlettel szolgáltak a sorozat készítőinek számára. Szerencsére éltek is a lehetőséggel, és hozzájuk mérten mindent megtettek azért, hogy a lehető legtöbbet kihozzák, mindezt kis képernyőn.

A későbbi részekben sajnos itt is megfigyelhető volt egyfajta belassulás, és néha a hajamat téptem az elnyújtott, fölösleges kitöltő epizódok miatt. Üres drámákkal tarkították a semmitmondó jeleneteket, de ez nem tartott tovább egy, vagy két epizódnál. Nem úgy, mint az Arrow esetében, ami már második évada csinálja ezt.

A Flash második szezonjának története jóval erősebbé vált az elődjéhez képest, rengeteg képregénybeli klasszikus eseménnyel, karakterrel találkozhattunk, s az egészet próbálták tudománnyal megfűszerezni. Ezeknek a felét abszolút nem lehet érteni, bár ez gyanítom, rendesen az áltudomány kategóriájába esik, de erről egy fizikus Olvasónk biztosan többet tudna mondani. Viszont legalább a sorozat nem próbálja magát iszonyatosan komolyan venni a tudományos-hablatyokkal, és sokszor maguk a szereplők is jót röhögnek az egészen, mennyire nincs értelme annak, amiről Cisco épp kiselőadást tart.

Néha úgy tűnt, mintha mindent direkt túlkomplikáltak volna, és csak későbbi epizódokban érthettük meg, mire gondolhattak mind a készítők, mind a szereplők három résszel korábban. Sőt, van, hogy túlzsúfoltnak is látszanak az események, mert gyakorlatilag hetven évnyi képregény mennyiséget próbálnak beletuszkolni a sorozatba. Így gyakran összekeveredhetnek a nevek és események, még a gyakorlott képregényolvasó nézőközönségnek is.

Nagyon sokat fejlődött azonban az előző évadhoz képest a drámai jelenetek komolysága (kivéve a kitöltő részekben). Mindennek tétje van, s minden döntés nagyon komoly következményekkel jár. Ez pedig nagy felelősséggel. Szerencsére a Flash-csapat is nagyban bővült, és ha éppen csak morálisan is, de mindig segítik a Gyorshajtót, hogy igyekezzen a legjobb döntést meghozni. Zoom, mint a szezon aktuális főgonosza pedig valami elképesztően király. A ruhája, a hangja, a motivációi, a férfi a maszk alatt mind-mind annyira jól sikerültek, hogy hőssorozatban ilyet még nem láttam. A plot twistként szolgáló jelenetek nagyon jól sikerültek, tényleg meglepődik a néző. Azt hozzá kell tennem, hogy lesz egy halom csavar, amitől nagyot koppanhat az ember álla a földön. Fő helyet kap majd a sorozatban a Föld 2 is, és a multiverzumok kérdése, ami pedig szerves részét képezi a DC világának.

A színészek rengeteget fejlődtek, mindenki remekül adja vissza a rá szabott karakter jellemvonásait, és valóban hitelesen alakítanak. Van, hogy két szerepet kell eljátszaniuk a Föld 2 jelensége miatt, ráadásul a megszokott karaktereik tökéletes ellentétjét kell visszaadniuk. És ez sikerül nekik, ráadásul nagyon sokszor igencsak megnyerően. Mégis talán a Tom Cavanagh által megformált Harrisson Wells viszi el a hátán az egész évadot. Grant Gustin, mint Barry Allen már a kezdetekben sem volt rossz, de azóta is csak fejlődik, és igazán jól áll neki tulajdonképpen minden, amit csinál. Szinte egyesével kiemelhetném a főbb szerepeket játszó színészeket, mert tényleg odatették magukat. Persze a gaztevők között sokszor találkozhatunk majd jellegtelen fickókkal, ripacs színészekkel, és kínosan együgyű egysorosokkal.

Összegezve a Flash második évada minden tekintetben felülmúlta elődjét, és rengeteg élvezetes percet szállít a nézőknek. A látványvilág is javult, az effektek hangulatosak, a zenék, a történeti csavarok pedig hamisítatlan Flash atmoszférát teremtenek. Az utolsó epizód izgalmas cliffhanger-rel zárult, kíváncsian várjuk, mit hozhat az idén szeptember végétől folytatódó sorozat.