Az örökösök egy 1901-es regény, amely az angol irodalom két erőteljes alakjának, Joseph Conradnak és Ford Madox Fordnak (korábban Hauffer) közös munkájaként született meg. Kettejük stílusának vegyítése nem nagyon ad lehetőséget a gyors, lendületes olvasásra. Ami jelen esetben nem megy a történet rovására, sőt! Ez az, ami segíti megteremteni a környezet érzelmi hangulatát, továbbá mély betekintést enged a társadalmi életbe. Ez a fajta alapos leírás annyira magába szippantja az olvasót, hogy az már képes levonni saját következtetéseit, hogy mi is történhetett, képes kitölteni az üresen hagyott helyeket, melyeket a szerzőpáros a fantáziánkra bízott.
Egy olyan téma merül fel a kötetben, amely napjainkban is nagy visszhangot csap. Vagyis a sajtó és annak ereje. A mű egy töprengés arról, hogy mi lenne, ha egy negyedik dimenzióból érkező személy nagy erejű manipulációval hatna a politikára, gazdaságra, hogy ezzel tönkre tegye a társadalmat. Az újságok, heti és havi magazinok döntő fontosságúak a cselekményben, mivel ezek jelentik az egyetlen módot a nyilvánosság széleskörű tájékoztatására. Akad még egy-két 
információterjesztésre alkalmas eszköz, de egyik sem olyan erőteljes, mint a nyomtatott sajtó, és aki azt képes kontrollálni és manipulálni, annak a kezében óriási hatalom összpontosul.
A Conrad-Hueffer páros írásmódja jól illik a sci-fi műfajához, gördülékenyen haladnak az apró részletek felett, amelyek az olvasó számára nem túl fontosak, miközben nagy hangsúlyt adnak a cselekmény szempontjából releváns pontoknak. Hősünk egy újságíró, aki egy napon, amint mit sem sejtve sétál, egyszerre észreveszi, hogy ott van mellette valaki más is. Egy rejtélyes, elbűvölő nőszemély, aki történetesen a negyedik dimenzióból jött. Az olvasó először nem kap választ arra a kérdésére, hogy a nő hogyan is került oda, vagy gonosz terveit mi motiválja. Újságírónk története viszont annál hamarabb lelepleződik. Innentől pedig beindul a sztori. A két karakter jól kidolgozott, csakúgy, mint a körülöttük lévő világ.
A történet zsenialitása abban rejlik, ahogy megmutatja, hogy egy újságíró vagy egy cikk csak egy aprócska fogaskerék a szerkezetben, mégis felelősséget kell vállalniuk saját szférájukért.
