Címke: Ausztrália

  • Százmillió éves meteoritkráter

    Aranyásók százmillió éves meteoritkráterre bukkantak Nyugat-Ausztrália távoli vidékén. A becsapódási krátert Ausztrália harmadik legnagyobb aranybányász cégének egyik földbirtokán találták meg. A felfedezés jelentős és váratlan volt.

    Az ilyen régi kráterek felfedezése nagyon ritka. Ennyi idő alatt nem csak az erózió tüntetheti el, de a kőzetlemezek vándorlása miatt is örökre eltűnhetnek a szemünk elől.

    A kráter ma már szabad szemmel nem látható. A szakemberek modern technikákat, köztük elektromágneses vizsgálatot alkalmazva térképezték fel.

    Végállomás: Amalthea

    Nagyjából 5 kilométeres átmérőjével az Ora Banda kráter – így hívják a települést, amelynek szomszédságában felfedezték -, az egyik legnagyobb meteoritkráter a Földön.

    A krátert egy rendkívül sík vidéken fedezték fel és azért maradhatott láthatatlan, mert az idők folyamán feltöltődött.

    Ahhoz, hogy ekkora krátert keletkezzen, a meteoritnak nagyjából 100-200 méter átmérőjűnek kellett lennie. A szakember szerint a talaj gyakorlatilag besüppedt a nyomástól, ám aztán visszaemelkedett, mint egy rugó.

    A tudósok véleménye szerint valószínűleg még van egy pár ilyen odakint. Feltehetőleg több aszteroidával ütköztünk, mint eddig gondoltuk.

  • MegaLux – interjú Sárkány Richárddal

    A kecskeméti főiskolások nagy fába vágták fejszéjüket, mikor elhatározták, hogy részt vesznek a 2015-ös World Solar Challenge-en. A napelemes autók versenyét Ausztráliában rendezik meg.

    Ezen apropóból a MegaLux egyik mérnökinformatikusával, Sárkány Richárddal készítettem interjút.

    – Mi is pontosan a MegaLux, honnan jött a név?

    Az ötlet az elődünktől származik. A Megamater egy liter üzemanyaggal több mint háromezer kilométert volt képes megtenni, így komoly referenciával szolgált nekünk a továbbiakban. Megtartottuk a Mega előtagot, és hozzákerült a Lux, mint a fény mértékegysége – innen a név. Referencia nélkül nagyon nehéz lett volna elindítani a folyamatot, ezért nagy segítség volt az előző Megameter, ami szintén a GAMF-on készült el és a Finn-eco marathonon – 2013-ban – első helyezést ért el.

    – Milyen fontosabb adatokat lehetne kiemelni, ami készítéssel, vagy magával az autóval kapcsolatos?

    – Legelőször kiemelném, hogy főképp hallgatók készítik a MegaLuxot. A Megameter csapatából is vannak itt tagok, tizennégyen dolgozunk a kocsin. Ebből mindenki tanuló, egyetemista, és szabadidőnkben készítettük el az autót. Persze egy-két tanár is a segítségünkre van, az ő tapasztalataik is nagyon sokat hozzátesznek a MegaLuxhoz. 2014 szeptemberében kezdtük meg a tervezgetést, csapatszervezést, szóval nagyjából egy éve álltunk neki a megvalósításnak. Ezt mindenki a szabadidejében csinálta. Nem járt plusz pont egyetemen, nem ismertethettünk el vele kurzusokat; órák után, hétvégéken és nyáron is sokat dolgoztunk rajta. Ezt munkaórában nem is tudnám összeszámolni.

    Mesélj egy kicsit a Te szerepedről a MegaLuxban!

    – Ahogy egy csapatban lenni szokott, mindenki felelős valamiért, vagy sok valamiért. Van, ki a szoftveres részeket tervezte, van, ki az elektronika hardverét, vagy épp a kábeleket és egyéb anyagokat vágja, készíti. Én mérnökinformatikus hallgatóként az elektronikai részen dolgoztam. Azon belül is a telemetria rendszert terveztem, és az autó kapcsolási rajzát is én készítettem el. Emellett akksi-felelősként is jelen vagyok, ami azt jelenti, hogy figyelnem kell minden értékét az akkumulátornak, hogy egy bizonyos tartományon belül maradjon, és szóljak, ha nem így van. Tulajdonképpen babusgatnom kell ezt a fajta akkumulátort, ami annyit tesz, hogy figyelnem kell az életjeleit. Illetve az elektromos részek dokumentációját is elkészítettem, ami igen hosszú volt.

    solar_megalux_csapat

    Milyen jelentősége van a MegaLuxnak lokális, vagy globális szinten?

    – Mindenképpen egy nagy dobásról van szó. Néhány külföldi csapat is ígéretesnek tartja a MegaLuxot, és mi is bízunk benne. Amit mindig leszögezünk, úgy most is megteszem: a MegaLux soha nem lesz utcai autó. Az összeesküvés-elméletek ellenére nem országutakra terveztük. Egy személy vezetheti, kisterű, és kifejezetten a World Solar Challenge-re készítettük el. Fontos még, hogy minden alkatrészt, elektronikát a mi ötleteink alapján készítettük, vagy készíttettük el. Ez azt jelenti, hogy nem más gyártók dolgait vettük meg, vagy azok mását csináltuk meg, hanem minden a csapat ötlete az autó vázától az elektronikáig.

    – Mesélj kérlek kicsit az ausztrál útról!

    – A World Solar Challenge, azaz a napelemes autók megmérettetése Ausztráliában kerül megrendezésre. A táv Darwintól Adelaide-ig tart, ami nagyjából háromezer kilométer. Ezt kell megtegyük hálózati töltés nélkül. Lesznek más osztályok is, akik versenyeznek, rájuk más szabályok vonatkoznak: például az crusier class-os autókban ketten, vagy többen ülnek és megadott időnként tölthetnek az akksin. A MegaLuxot szeptember első felében raktuk repülőre. Először az volt a terv, hogy hajón utazik majd, de kicsit megcsúszott a határidő, így maradt a repülő. Szingapúrból majd hajóval megy tovább Darwinig. Október elejére ér oda, ahogy nagyjából a csapat is. Repülővel utazunk majd, Dubai-ban átszállunk és Szingapúrban egy pár órás városnézés keretein belül készülünk fel lelkileg a versenyre, és onnan mi is Darwinba repülünk, ahol majd elindul a kihívás.

    – A kihívást fogja valamilyen médium közvetíteni?

    – Igen, a World Solar Challenge oldalán lesznek élő közvetítések, aktuális hírek, állások a verseny nagyjából minden pillanatáról.

    – Mi a cél, és mik a tervek a jövőre nézve?

    – 2013-ban, a legutóbbi ilyen versenyen a nagyjából negyven csapatból csupán tizenegyen értek be a célba. A többi autó meghibásodott, vagy nem sikerült a szabályokat betartani. Számunkra a cél, hogy beérjünk a célba. Ha a helyezésünk is előkelő, az még jobb. Ahogy mondtam már, a többi csapat új ellenfélként néz ránk, és nagy jelentőséget tulajdonítanak nekünk. Innentől bármi kisülhet a jövőben.

    Sárkány Richárd MegaLux

    – Ha lehet, említs egy-két „kulisszatitkot”. Volt-e valami emlékezetes pillanat a készítés során?

    – Hogy emlékezetes? (Nevet) Az egész emlékezetes volt. Ami érdekesség lehet, hogy a MegaLuxnak nagyon tisztának kellett lennie, mikor útnak indult, mert a vámellenőrzés miatt semmilyen földmaradvány, vagy szennyeződés nem kerülhet Ausztráliába; ragyognia kellett. Illetve külön utánfutót terveztünk neki, amibe gond nélkül beférhet. Több részből áll, és mindennek meg van a maga helye. Talán a legemlékezetesebb és legfelemelőbb pillanat az volt, mikor először teszteltük a járgányt. Más dolog, hogy papíron a működik-e valami, és más a valóságban. Picit féltünk, mi sülhet ki rosszul belőle, de bizakodtunk. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy semmi sem romlott el. Ilyenkor az ember „várja” a megjelenő hibákat, amiken javítani, fejleszteni kell. Ez elmaradt. Kisebb-nagyobb beállításokat kellett végeznünk ugyan, de egy darab alkotó eleme sem esett ki belőle. És amikor először láttuk gurulni a MegaLuxot – na, akkor nagyon boldogok voltunk. És megkönnyebbültünk; akkor már láttuk, hogy lesz belőle valami.

    – Mi az üzenete a MegaLuxnak felénk, felétek, és a világ számára?

    –  A legfontosabb, hogy bármi is volt bárkinek a feladata, ez nem egyszemélyes dolog volt. Csapatként gondolkodtunk, csapatként tettük oda magunkat. Ez egy közös álom, közös cél, mind a csapat, mind Magyarország szintjén.

     

    Ezúton is köszönöm az interjú lehetőségét, és sok sikert kívánok a MegaLuxnak és a csapatnak Ausztráliában, hogy kiváló helyezést érjenek el. Már a megépítése is önmagában egy győzelem.

    megalux

     

  • Ilyen lehet egy idegen bolygón – Gyönyörű jelenség Tasmánia partjainál

    Szinte nem evilági, különleges kék fényben izzik a tenger egy Tasmánia partján fekvő városban, Hobartban.

    Tudósok és fotósok hada rohamozta meg az Ausztráliához tartozó Tasmániát, a sziget partján fekvő Hobart városban ugyanis nem mindennapi látvány tárul az érdeklődők szeme elé. A jelenség oka egy Dinoflagellate (Páncélos ostoros) nevű egysejtű élőlény, amely fény bocsájt ki magából, ha megzavarják. Ennek okára még nem jöttek rá a tudósok, de a látvány – főleg, ha tengernyi ilyen kis élőlényről beszélünk – lenyűgöző.

    Lisa-Ann Gershwin medúza szakértő a helyi sajtónak nyilatkozva elmondta: az elmúlt 25 évben jó párszor látott már olyan jelenséget, amikor az élőlények világítottak, vagy fluoreszkáltak (a szaknyelv ezt biolumineszcenciának nevezi), de ilyen gyönyörű látványban még nem volt része.

    (A képeket Blackpaw Photography és Leena Wizz készítette.)