My Blog

Címke: atomrobbanás

  • Atomrobbanás a virtuális valóságban

    1952-ben egy paradicsomi csendes-óceáni Atollon felrobbant a világ első hidrogénbombája. 1952. november 1-jén a Marshall atollon az amerikai hadsereg kísérleti  eszköze robbant fel. Ez még nem valódi bomba volt, hanem egy 82 tonnás szerkezet, amely hatalmas súlya miatt nem volt fegyvernek alkalmas. Hagyományos atombomba felrobbanása cseppfolyós deutérium fúzióját indította be. A robbanás 10,4 megatonnás volt.

    A robbanásnak a helyszínen csak az amerikai hadsereg, a tudósok és a személyzet volt a tanúja. Azonban most bárki „szemtanúvá” válhat. A Yle finn műsorszóró társaság virtuális valóság filmmé konvertálta az eredeti dokumentumfilm felvételeket. A film elkészítéséhez a legmodernebb technikákat vették igénybe, hogy a látvány minél realisztikusabb legyen. Az Ivy Mike 1952-es robbanását digitálisan újra létrehozta és úgy modellezte, hogy illeszkedjen a tényleges környezethez.

    Az utolsó háború

    A virtuális valóság segítségével 360 fokban körbenézhetünk a robbanás idején, majd a lebetonozott nukleáris temetőn, végül a visszaköltözött bennszülöttek falujában.

    A film megtekintéséhez VR szemüveg szükséges, de megtekinthető a 2D-ben is. Számítógépen az egér mozgatásával nézhetünk körbe, de mobil telefonra letöltve a telefont forgatva lehet teljesebb az élmény.

  • Atomjó lámpa

    Nehéz eldönteni, hogy az ötlet morbid, vagy csupán egy fizika jelenség látványos megjelenítése.

    Mert azt el kell ismerni, hogy a nukleáris robbantást idéző lámpa minden borzalmas párhuzam ellenére valóban gyönyörű.

    Nem is lámpa, hanem egy dioráma, amely egy atomrobbantás pillanatát mutatja be.

    A lámpákat egy lengyel cég készíti és értékesíti.

    Az utolsó háború

    Az alap fából készült és a huzal-armatúrát légfúvott pamut borítja.

    Ára 130 dollár + szállítási költség

     

  • 70 év után feltérképezték az atomrobbanás helyét

    73 év után kutatócsoport tért vissza a Bikini-atollra, a csendes-óceáni víz alatti atomkísérlet helyszínére, hogy feltérképezzék a tengerfenék sebeit. Az óceánkutatókból, geológusokból, tengerrégészekből és mérnökökből álló kutatócsoport azonban markáns mélyedést talált a helyszínen.

    Közvetlenül a világháború lezárása után, 1945. július 25-én itt hajtották végre az első víz alatti atomrobbantást. A kráter ma is látható, amint a robbantáskor a felszínen úszó hajók roncsai is. Azért választották a kísérlet helyszínéül a Bikini-atollt, mert távol esik a lakott területektől és lagúnája jól járható.

    Két tesztet végeztek, az egyikben a 21 kilotonna robbanóerejű Helen of Bikini nevű szerkezetet robbantották fel az óceán felszíne alatt 27 méterrel. A detonáció kétmillió tonna vizet, homokot és porrá zúzott korallt repített az ég felé. A rendkívüli energiakiáramlás ellenére az expedíció előtt úgy vélték, a megsebesített tengerfenék nagyobb részét azóta befedte az üledék.

    A nyolcvanas évek végéig, a kilencvenes évek elejéig kellett várni, hogy a búvárok megközelíthessék a területet. Akkoriban csak néhány roncsot voltak képesek megnézni. Most fejlett szonártechnológiát használtak, hogy a teljes helyszínt fel tudják térképezni. Így mérték fel a 800 méter átmérőjű, nagyjából 10 méter mély krátert.  A felvételeken jól látható a roncsok elhelyezkedése és azt is, hogy a bomba okozta seb még nem gyógyult be.

     Az expedíciót azért is szervezték, hogy jobban megismerjék a környezeti károkat. Ugyan a radioaktivitás sokat mérséklődött, a kísérletben feláldozott hajók a mai napig szennyezik az óceánt.  A Saratoga nevű amerikai anyahajó tartályából most is szivárog az üzemanyag, a Nagato japán hadihajó üzemanyaga sok kilométeres csíkot hagyott. Ahogy a hajók a víz alatt szétesnek, a szennyezés egyre nagyobb gondot okozhat.