Az Assassin’s Creed szériát már nem sokaknak kell bemutatnunk, az elme-időutazós sci-fiben egy páratlan eszköz segítségével nézünk bele a régmúltban élő őseink emlékeibe, hogy megismerjük a templomosok és az assassinok több ezer éves ellentétét.
Az új rész ismét a történelmi múltba vezérel el minket, ahol most Leonidasz király vagy akár a görögök oldalán vehetjük fel a harcot a peloponészoszi háborúban. A játékban külön érdekesség, hogy most akár a játékosunk nemét is megválaszthatjuk, ezért aki végig szoknyás orvadász akart lenni, az most ezt az álmát is beteljesítheti.
A játékmenet a videó alapján sok ötletet fog meríteni a 300 című filmből, ahol szintén ugyanilyen ugrálós spártaiakat figyelhettünk meg, egy biztos, a játék ezen kiadásában sem fognak kimaradni a véres jelenetek, és az amputált testrészek.
Az Assassin’s Creed Odyssey jövő héten, október 5-én válik elérhetővé mind PS4-en, Xbox One-on, és PC-n. Ti várjátok már az új AC-t?
Lentebb megtekinthetitek a legújabb, és egyben utolsó trailert a játékhoz.
Az Ubisoft komoly akciókkal készül a videojátékok rajongóinak, hiszen a karácsony közeledtével két címüket is ingyenessé teszik. December 4-től december 11-ig az Uplayen 0 Ft-ért válik elérhetővé a jól ismert, valós idejű stratégiai játék, a World in Conflict: Complete Edition.
A stratégiai játék egy alternatív univerzumban játszódik, ahol a Szovjetunió inváziót indít az Egyesült Államok ellen a 80-as években.
December 12-től december 18-ig pedig az Black Flag lesz elérhető, teljesen ingyenesen. Az Assassin’s Creed IV-ben hajóra szállhatunk a Karib-tengeren, ahol ismét a templomosokkal kell felvennünk a harcot. Az Ubisoft 2013-as játékában természetesen az Animus és a sci-fis kvázi jövő is szerepet kap, de már korántsem olyan hangsúllyal, mint Desmond Miles esetében.
A játékok az Uplayen lesznek elérhetők, ahol a fentebb említett időszakokban pár kattintás után, ingyenesen hozzáadhatjuk a kívánt játékot a felhasználói fiókunkhoz.
Sokat kellett várni a legújabb Assassin’s Creed részre, az Originsre, a fejlesztők elmondása alapján azonban megéri türelmesnek lenni, ugyanis a nyílt világgal operáló játék sokat fejlődött a korábbiakhoz képest. Például átdolgozták a harcrendszert, mely ezúttal sokkal komplexebb lesz. A történet szerint ugye az ókori Egyiptomban járunk, amikor is az assassinok és a templomosok küzdelme még gyerekcipőben jár, így a két szervezet eredetével ismerkedhetünk meg.
A 10. Assassin’s Creed játék újítása a hitbox rendszer lesz, mely miatt a fegyvereink gyorsasága, az ellenfelek távolsága és mennyisége is mérvadó lesz a harc közben. Nem lehet majd egyszerűen rárontani 5-6 katonára, taktikus küzdelmet követel meg az Origins. Viszont könnyedén lehet váltani a fegyverek között, mely egyfajta kreatív szabadságot is hozzáad az amúgy agyatlan gyilkoláshoz.
Ebben a részben fontos szerepet kap majd az íj, melyet használhatunk „shotgunhoz” vagy mesterlövész puskához hasonlóan is, alább a részletek, a fejlesztői videóban. Érdemes megnézni.
Eközben javában tart a 2017-es Gamescom is, melyen egy cinematic trailerrel örvendeztették meg a rajongókat. A képsorokon feltűnik többek között Kleopátra, Julius Caesar és Ptolemaiosz is. Az Assassin’s Creed: Origins október 27-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra és PS4-re.
Aymar Azaizia, az Assassin’s Creed tartalomigazgatója egy Reddites kérdezz-felelek során elárulta, hogy tervbe van véve egy kisképernyős sorozat, amely az Assassin’s Creed világában játszódik majd.
Azaizia messzemenő részleteket nem árult el, csupán ennyit fűzött hozzá a kérdéshez, miszerint lesz-e tévésorozat a franchiseból: „Mint a film esetében, idő kell ahhoz, hogy olyasmit tegyünk le az asztalra, amire büszkék lehetünk, de ha azon tűnődsz, hogy tervbe van-e véve… IGEN.”
Nos, nagyon reméljük, hogy a filmhez semmi köze nem lesz a sorozatnak, de annyi biztos, hogy a játékot fejlesztő Ubisoft nem tétlenkedik addig sem. Mivel úgy tűnik, idén sem lesz új AC játék, valamivel fent akarják tartani az érdeklődést, és láthatólag eltökélt céljuk kiterjeszteni „birodalmukat” a mozivásznakra is.
A Ubisoft Motion Pictures zászlaja alatt készül a Splinter Cell film, kedvenc dünnyögő színészünk, Tom Hardy főszereplésével, illetve valamikor érkezik majd egy Division mozi is, melyben Jake Gyllenhaal vállal főszerepet.
Yves Guillemot, a Ubi egyik fejese még tavaly elárulta, hogy a Netflix-szel tárgyalnak egy tévésorozat elkészítésével kapcsolatban. Ez lehet az Assassin’s Creed? Ha a műsor a Netflixre kerülne, akkor még van fény az alagút végén, de az már alapvető probléma, hogy a kritikailag és nézők szerint is pocsékul sikerült filmhez hasonlítják a sorozatot.
Amint befut az előzetes, vagy még több információt tudunk meg a készülő projektről, jelentkezünk.
Ha lehetne választani, ti melyik Assassin’s Creed sztori-feldolgozásnak örülnétek?
Átok ül a videojáték feldolgozásokon. Az elmúlt nagyjából fél évben rengetegen foglalkoztak különböző játék adaptációkkal. Kivesézték, megbeszélték, leírták, elmondták véleményüket; alig akadt olyan weboldal, ahol ne akadtunk volna bele ilyen jellegű cikkekbe. Nos, kimondottan aktuális a téma. Nem szeretnék fölösleges szócséplésekbe bocsátkozni, hiszen a témával mi is behatóbban foglalkoztunk, kétszer is.
Egyvalamiben azonban mindenki egyetérthet: tényleg el van átkozva a műfaj. A játékfejlesztő cégek egyébként is borzasztó gazdasági- és reklámmodelleket használnak, a felhasználók kezébe pedig legtöbbször félkész, hibás, bóvli termék kerül (tisztelet a kivételnek). Ez egy másik hosszú téma lehetne, de ebbe most ne menjünk bele részletesen. A fent említett problémákat lehetne orvosolni, legalábbis enyhíteni egy-egy elképesztő adaptációval, de úgy tűnik, minden esetben félreértelmezik az igényeket, és valami borzalmat tuszkolnak le a naiv nézők torkán, akik blaszfémiát kiáltanak kétségbeesésükben.
Azonban a játékos társadalom mindezek ellenére optimista. Mindezen megpróbáltatások után is képesek vagyunk pozitívan látni a jövőt. „A következőből majd tanulnak, az sokkal jobb lesz”.
Nézzük is meg mik lesznek azok a videojáték alapú mozifilmek, amelyek a jövőben érkeznek a vásznakra. A cikkben felsorolt címeket egyelőre ne kezeljük száz százalék biztosan, hiszen ezek a projektek felettébb illékonyak. Néhány adaptációnak egyelőre hivatalos megerősítése sincs még.
Assassin’s Creed 2
Igaz, az első rész még csak most jött ki, de a Ubisoft már bejelentette a folytatást, szintén Michael Fassbender főszereplésével. Innen üzenném a készítőknek, hogy egyáltalán nem jó az ösvény, amin járnak. Láthatták mivé vált maga a játékszéria, de ha évente filmekkel ostromolják a mára instabillá vált rajongói tábort, pár esztendőn belül a franchise áshatja is a saját sírját. Vagy az is lehet, valami elképesztőt, és maradandót alkotnak. Majd kiderül.
Bioshock
A Bioshock széria noir hangulatát, a rejtelmességét, atmoszféráját közel lehetetlen lenne rekonstruálni, pláne egy nagyjából másfél órás film keretén belül. A mondanivalóról, az élményről, és a kő kemény témákról már nem is beszélve. Kemény dió lenne, az már biztos. 2014-ben a Sony bejegyzett egy Bioshock movie nevű domaint, de hivatalos megerősítés egyelőre még nem érkezett.
Borderlands
Ez már nem lehet annyira nehéz falat. Végy egy Mad Max szerű világot, tedd tele akciójelenetekkel, adj hozzá némi ClapTrapet, és Handsome Jacket és kész is a Borderlands mozi. A Lionsgate stúdió ügyködik a dolgon. Reméljük, nem viszik túlzásba, és kapunk majd egy remek, és látványos akciófilmet.
Call Of Duty Cinematic Universe
Ez itt már a vég? Ha azt nézzük, mennyi pénz kerül az Activision zsebébe minden COD rész után, érthető húzásnak vélhetjük a népszerű(tlen) lövölde kiterjesztését a nagy vásznakra. Inkább az a furcsa, hogy eddig még nem láttunk egyetlen Call Of Duty filmet sem. Egyelőre biztosat még nem tudunk, de a fejlesztők előbb-utóbb szemünk elé tárnak majd egy adrenalinnal túlfűtött háborút propagáló mozit. Ebben biztosak lehetünk.
Dante’s Inferno
A méltatlanul elfeledett játék talán kaphat egy méltó élőszereplős feldolgozást. A 2010-ben kiadott azonos című anime kifejezetten jól sikerült, de nagyszabású terveknek köszönhetően hamarosan mozivászonra is felkerül az Isteni színjáték sötét hangvételű újraértelmezése.
Deus ex
A „talán már sosem készül el” frázis itt merőben igaznak bizonyulhat. Eredetileg 2002-re tervezték volna a Deus Ex című cyberpunk alkotás mozis változatát, aztán kicsúsztatták 2006-ra, és most úgy áll a dolog, hogy a filmet rendező Scott Derrickson (Poltergeist, Sinister, Doctor Strange) egyéb elfoglaltságai miatt nem foglalkozik a Deus Ex-szel.
Devil May Cry
Még 2011-ben a Screen Gems nevű cég (Resident Evil sorozat) bejelentette terveit a remek japán hack’n’slash játék, a Devil May Cry jövőjét illetően. A tervnek eddig sem írója, sem rendezője nincsen, pedig szívesen megnéznénk Dantét a nagy vásznon, miképp kaszabolja halomra a démonokat.
The Division
A Ubisoft nem bír a fenekén maradni. A Division cseppet sem gördülékeny indulása, a számtalan bug, a csalók térhódítása, az indokolatlan kihívások elé állító játékmenet egyáltalán nem ragadtatta el a rajongókat. 2016 vége felé azért rengeteget javítottak a játékon, kiadták a Survival nevű dlc-t hozzá, és úgy tűnik, kezd helyreállni az egész Division. Épp ideje volt alig fél év alatt ráncba szedni az amúgy ígéretes programot. Tehát jöhet belőle a mozifilm. Az alap történet kifejezetten passzolna valamiféle katasztrófafilm/thriller hibridhez, de akár hangulatos akciófilm is kisülhetne belőle. Sőt, nevünk is van már a Divisionhöz, méghozzá Jake Gyllenhaal, aki már dolgozott Ubisoft filmen, bár azt szeretnénk mindannyian elfelejteni. jó kezekben akár még fantasztikus film is lehetne a Divisionből.
Far Cry
Uwe Boll már egyszer meggyalázta a címet sajátos ízlésvilágával, de a Ubisoft szeretné kellemesebb irányba terelni a Far Cry moziról alkotott képünket. Ezúttal sokkal magasabb hatásfokú kreatívokkal szándékozik a filmen dolgozni, ami valljuk be: sosem árt.
Firewatch
2016 egyik legjobb indie játékáról van szó. A hangulata, története több, mint zseniális. Rövidsége egyáltalán nem jelentett gondot, a pár óra alatt végigjátszható Firewatch minden mozzanatában maradandót alkotott. Bármikor megnéznénk egy hozzá méltó thrillert a moziban is.
Gears Of War
A Microsoft exkluzív címeként ismert Gears of War tökéletes SF-háborús filmmatéria. Ehhez nincs mit hozzáfűzni, látni akarjuk Marcus Fenixet sáskákat aprítani, és kész.
Ghost Recon
Eddig a pillanatig bele sem gondoltam, hogy a Ubisoft mennyi jövőbeli adaptációt dédelget. Kezdem úgy érezni, hogy majd a mennyiség a minőség rovására fog menni. Minden esetre a Ghost Recon film valószínűleg Michael Bay rendezésében fog érkezni. Nos, majd meglátjuk.
God Of War
Még egy példa a „sose készül el” effektusra. A God of War első része után szerettek volna egy filmet produkálni, még 2005-ben, de azóta mindenki kiszállt a projektből, akinek köze lett volna hozzá. Állítólag Kratos eredettörténetét vennék alapul, és egy 150 millió dolláros büdzsé is van rá, de egyelőre senki nem rohan, hogy elkészítse a filmet.
Half-life
Mindenki kedvenc tudósa, Gordon Freeman alig várja, hogy vászonra kerüljön. A játékosok mindinkább egy Half-life 3-nak örülnének, de azt urunk, s mindenható megváltónk, Gabe Newell, a Valve fejese nem tervezi. A Half-life mozit azonban J.J Abrams nagyon szívesen megrendezné. Vajon ebből lesz valami?
Halo
2007-ben, két év agyalás után Peter Jackson végül dobta a Halo megfilmesítését, de egyes legendák még szólnak arról, miszerint valaha még elkészül a film. Hacsak nem ragad meg a fejlesztési pokolban… újra.
Heavy Rain
A Playstation exkluzív Heavy Rain egyébként is kimondottan filmszerű, így nem lenne annyira nehéz vászonra vinni a sztorit. 2013-ban felbérelték David Milchet (Deadwood), hogy írja meg a forgatókönyvet. Azóta nem hallottunk a film felől.
The Last Of Us
Korábban is hallhattunk már afelől, hogy elkészítik filmes változatát az utóbbi évek legjobb poszt-apokaliptikus játékának, a The Last Of Usnak, de valahol sajnos mindig megakad a projekt. A játékot is író Neil Druckmann lenne a film forgatókönyvírója is, aki beismerte, hogy egyelőre kreatív válságban van a munkaterv, így nem nagyon halad előre a dolog.
Mass Effect
2012 óta dolgoznak a szkripten, de a Legendary Pictures igazgatója szerint hatalmas fába vágták a fejszéjüket. A Mass Effect világa annyira komplexnek bizonyult, hogy még mindig nem sikerült elfogadható forgatókönyvet kreálni belőle.
Metal Gear Solid
Nagyjából tíz éve próbálják összehozni a Metal Gear Solid filmet. Hollywoodban hatalmas népszerűségnek örvendhet a cím, hiszen ez idő alatt számos híresség szerette volna valamilyen formában részét képezni Hideo Kojima mesterművének filmre vitelében. Említették Christian Balet, Avi Aradot, Quentin Tarantinot, és Paul Thomas Andersont, mint lehetséges készítők, azonban most úgy néz ki, hogy a The Kings of Summert és a Kong: Skull Islandet is jegyző Jordan Vogt-Roberts kerül a rendezői székbe, és a Monsters: Dark Continentet író Jay Basu veszi kezébe a forgatókönyvet. Egyszer csak lesz ebből is valami.
Metro 2033
A könyvből adaptált videojátékot végre nagyvászonra adaptálják. A Metro 2033 forgatókönyvét F. Scott Frasier írja. Hangulatát tekintve a Mad Maxhez, és az Éhezők viadalához hasonlítják. Reméljük, hűen ábrázolják majd a baljós orosz metróalagutakat.
Portal
J.J. Abrams a Half-life mellett másik Valve játékból is szeretne filmalkotást készíteni. Ez pedig a méltán népszerű Portal lenne. Folyamatos megbeszéléseket tart a rendező az illetékesekkel, és elmondása szerint nagyon reméli, hogy hamarosan hivatalosan is bejelentésre kerül a Portal film.
Splinter Cell
Tom Hardy, mint Sam Fisher? Köszönjük, jöhet. A Ubisoft éppen új rendezőt keres a nagy történelmű lopakodós játék, a Splinter Cell mozis változatához, de talán már meg is találta Joseph Kahn személyében.
Thief
Egyelőre semmi biztosat nem tudni a Thief mozis változatának részleteiről, csupán annyit, hogy valamikor biztosan elkészül. A kiváló lopakodós fantasy játék 2014-ben kapott egy hanyag újragondolást, amit úgy látszik a készítők is szeretnének elfelejteni. A film inkább a korábbi Thief részekből fog ötletet meríteni.
Tomb Raider
Angelina Jolie főszereplésével már láthattunk Tomb Raider mozit, és bár minden erőnkkel azon vagyunk, hogy elfelejtsük, valamiért mindig belebotlunk. Általában a top 10 legrosszabb játékadaptációk között szokták felhánytorgatni a múlt eme sötét foltját. Azonban úgy tűnik, újra feldolgozzák Lara Croft történetét. Dátumunk is van a premierre: 2018, március 16. A főszerepet Alicia Vikander (Ex Machina) viszi, mint fiatal Lara Croft.
Uncharted
2008 óta van tervbe véve egy Uncharted mozi. Mark Wahlberg és Chris Pratt nevét is felemlegették Nathan Drake szerepére, de a megerősítés még várat magára. Ha minden igaz, még idén láthatunk/hallhatunk valami konkrétumot is. A film írója, John Carnahan szerint a nyitó jelenet már kész, és eszméletlen jó lett.
Warcraft 2
Duncan Jones trilógiát tervezett a Warcraft filmekből, de még nincs arra utaló konkrét jel, hogy el is készül az orkok és emberek háborújának második felvonása.
Watch Dogs
Természetesen a Ubisoft nem mehet el a Watch Dogs mellett sem. Még 2014-ben bejelentették a vászonra vitelét, írót is kapott a projekt Paul Wernick és Rhett Reese (Zombieland) személyében. Azóta csend honol.
The Witcher
Riviai Geralt történetét kár is lenne kihagyni a felhozatalból. 2015-ben kaptunk bejelentést, miszerint a játékokból és Andrzej Sapkowski köteteiből készítenek majd egy igazi Witcher filmet. Tomasz Baginszki került a rendezői székbe, és Thania St. John írja majd a forgatókönyvet. Reméljük, minél hamarabb megtudhatunk valamit a készülő mozifilmről.
Rajongói kép, melyen Mads Mikkelsen alakítaná Geraltot.
Ezek lennének tehát a fontosabb videojáték adaptációk, melyek még egyelőre váratnak magukra, de előbb-utóbb a vászonra kerülnek. Hogy melyik töri meg – ha egyáltalán valamelyik megtöri – az évezredes átkot, nem tudni, de nagyon reméljük, hogy valamikor szemünk elé tárnak egy ütős játék adaptációt, amit majd emlegethetünk hosszú éveken át. És nem azért, mert annyira borzasztó lett.
Az Assassin’s Creed a legfrissebb film, ami igyekszik eloszlatni a videójáték-adaptációkkal szemben hosszú évek alatt kialakult fentartásainkat.
Ez nem kis feladat, mert a rossz játékadaptációk sora végtelen. Max Payne, Hitman, Mortal Kombat: Annihilation, Far Cry – és még számtalan béna filmet láthattunk a múltban, ami játékon alapult, így érthetőnek tűnhet, ha gyanakvó tekintettel nézzük a trailereket és a posztereket.
Az idei év feldolgozásai közül magasan kiemelkedik az Assassin’s Creed, és ha vetünk egy pillantást a készítők listájára, már sejthetjük, hogy elégedetten fogunk távozni a moziból. A tavalyi Macbeth-ért felelős triász, Justin Kurzel, Michael Fassbender és Marion Cotillard ismét remekművet hoztak létre. A rendező és a színészek rendkívül pozitív hatással vannak egymásra, a kreativitásuk és tehetségük egy utánozhatatlan egyveleget alkot, ami most az Assassin’s Creedben ölt testet.
A cikk a továbbiakban spoilereket is tartalmaz.
A történet drámaian kezdődik. Egy ügyetlen gyerekszínész képében a főhős, Callum Lynch elveszti édesanyját, és ez lesz a fő mozgatórugója a gondolkodásának és cselekményeinek A főhős viszontagságos gyermekkorának hála, egy meglehetősen labilis és majdnem kiszámíthatatlan karaktert kapunk, épp úgy, mintha egy freudi trauma-pszichologikus könyvnek a tartalmát vezetnék le a vásznon. Miután végigszenvedtük az alapozást, elindulhat a film, és hirtelen már az öreg Callumot láthatjuk, ahogy kivégzik. Fassbender fenomenális: hihetetlenül realisztikusan játszik. Ugyan csak egy problémás férfit alakít, de mégis az emberi érzelmek teljes spektrumát megjárja, tényleg hitelesen – miközben a néző háta a halálfélelemtől borsódzik. Szerintem ez az eddigi legjobb halálközeli élmény, amit valaha átélhetettünk moziban. A konvencionális kivégzési jeleneteknél jó párat láthattunk már, ahol unottan vagy őrjöngve viselik a sorsukat az emberek, itt viszont pont a kettő határán van az áldozat, és a rettegés nem csak a színész, de a néző arcára is kiül.
Végül nem hal meg a főhős, hanem a játékban jól ismert tudóslétesítményben, az Abstergo Industriesben ébred, ami a modern megfelelője a Templomos Rendnek. Itt megismerhetjük a főgonoszokat, akik földi paradicsomot akarnak létesíteni a Földön, és mint gondolhatjuk, ehhez az Assassin Rendnek is van egy-két szava.
A cég tervének kivitelezéséhez egy fontos tárgyat keresnek, ami által megfoszthatják az emberiséget a szabad akaratuktól. A megtalálásához egy Animus nevű szerkezetet használnak, ami felkutatja azokat az örökölt emlékeket, amelyek az alanyban rég elfelejtve szunnyadnak. Az Animus egy szimulációként végigviszi az emléket az kísérleti alany fejében, és ő úgy lát mindent, mint ahogyan az őse látta. Az Animus megjelenése után kettészakad a cselekmény, egyrészt a valóságban folytatódik, másrészt pedig a múltban emlékképek formájában. A szerkezetet átformálták a filmben, a játékbeli unalmas ágyat vagy széket kicserélték egy gépmonstrumra, ami úgy mozgatja Fassbendert a levegőben, ahogy az az emlékben is mozog, hogy minél hihetőbb legyen a szimuláció. Nem egyszer kell hirtelen kihúzni a szereplőnket a gépből, mivel a nagyobb zuhanásokkor könyörtelenül földhöz csapta volna őt a gép.
Az Animus élettani hatásaira is kitér a film, és rendkívül ötletes és érdekes szálat vezet be az akciódús filmbe, ahogy Callum meghasonul múltbéli önmagával. A tudathasadásos-hallucinációs jelenetek sorra váltakozva teszik izgalmassá az Animuson kívül történt eseményeket.
Fassbender az intézetben játszódó jelenetekben is óriásit alakít. Szerintem az őrült jelenetnél hozott egy kis inspirációt a Macbeth-es őrültségéből, itt viszont sokkal hihetőbb volt. Egyébként annyira jól játszott, hogy a magyar szinkronos változatban van egy hely, ahol szimplán bent hagyták Fassbender hangját a filmben angolul, fordítás nélkül, mert nem volt olyan szinkronszínész, aki tükrözni tudta volna a jelenet érzelmi hordalékát magyarul. Fassbender ismét emlékeztetett, hogy egy film nemcsak a trükköktől, az izgalmas jelenetektől, vagy a hihető CGI-től lesz kézzelfogható és nagyszerű, hanem az alakítás minőségén is rengeteg múlik.
Amikor beültem a moziba, féltem, hogy ismét egy terminátor-szerű főhőst kapunk, mondván hogy az Assassin’s Creed cím általában a kegyetlen kivégzésekről szól és a menőségről. Itt viszont egy átalakulást láthattunk, ahogy egy piti bűnözőből egy igazi fenevad válik. Megtanul ölni és megbocsátani, és célt talál az életének, ami nem más, mint a rend, és a templomosokkal való küzdelem.
A másik főszereplőt Marion Cotillard játssza, akinek a karakterét elég elmismásoltnak érzem. A film középpontjában a tudós nő és Callum kapcsolata áll, és az ő egymáshoz való viszonyukat követhetjük figyelemmel a vásznon. A tudós feltehetően valamiféle érzelmeket táplál Callum felé, de erre ő semennyire se reagál, éppen elfoglalja, hogy megőrül. A rokonszenves érzelmeit egyébként nem mutatja ki sehol, kivéve hogy elég sok helyen kissé buja szemmel tekint a főhősünkre. Kénytelen vagyok feltételezni titkolt érzelmeket és fellángolást a háttérben, mert a végső jelenetet másképpen nem tudom megmagyarázni, és logikátlannak kéne tartanom a viselkedését. Szokták mondani, hogy a profiknál nincsenek véletlenek, tehát valószínű, hogy van érzelmi szál, de ez nem egyértelmű – mindenki eldöntheti magának.
A cselekmény egyébként egy igen régi filozófiai kérdésen alapul. Bűn-e a szabad akarat? Amikor szabad akaratról beszélünk, legtöbbször a bibliai értelmezésben vett szabad akaratra gondolhatunk, tehát bűnözhetünk. A film fő gonoszai a feltétlen hatalom megszerzésére törekednek a szabad akarat elvételével, és ezen felfogás ellen harcol az Assassin szerveződés. Nagyon érdekes, hogy ez a fogalom is egy átalakuláson megy át a film közben, mivel a szereplők fogalma a szabad akaratról is átfogalmazódik a bibliai bűn értelmezésről a valóságos szolgaság felé. Végül a főszereplő azt az utat választja, hogy a szabadság mindennél fontosabb, és ha bűnözni kell érte, megéri. Viszont ez is rengeteg filozófiai és etikai kérdést von magával. A film filozófiailag nem válaszol, csak kérdez. Rákérdez a bűn fogalmára, az Egyház hitelességére, a tudomány és a kísérleti nyúl viszonyára és nem végső soron az emberiség jogaira.
A film fő szimbóluma a madár. Az átvezető jeleneteket és az időugrásokat egy-egy repülő madár képével kötik össze. A madár nem csupán a szabadságnak, de az időtlenségnek is a jelképe, nem beszélve arról, hogy a léleknek is a kiemelt szimbóluma a keresztény világban. A madár egyébként felvonásokra is tagolja a filmet, összeköti a múltat a jelennel és a jövővel, bár szerintem egy picit túl sokat használták, mégis stílusos, és egyértelműen jelzi a nézőnek, hogy készüljön föl az akcióra.
Az Assassin’s Creed egy igazi látványfilm, nagyon szép harcjelenetekkel, kérdéses fizikai törvényekkel és meglepő kameraszögekkel. Külön tetszett, hogy többégében jól láthatóak voltak az események az akciódús jeleneteknél, bár volt, hogy össze-vissza kapkodták a kamerát. Mindent beletettek, ami csak a játékban benne volt, tehát a fanok minden harmadik percben találhatnak valamit, amiről eszükbe juthat, hogy az pont olyan, mint a már ismert világban. A film önmagában is megállja a helyét, bármilyen előismeret nélkül meg lehet nézni, és élvezni.
A film negatívumai közé kell sorolni a zenéjét. Nem emlékszem, hogy egyáltalán volt-e valami zene alatta, annyira sablonszerű. Hallhatóan nem akartak valami egyedit használni a készítők. A másik negatívum az az npc-szerű háttérszínészek. Bár ettől csak még inkább úgy éreztem, hogy a játékban vagyok, de ez talán mégsem túl kedvező egy filmnek.
Az Assassin’s Creed film összességében nagyon szuper lett, és csak ajánlani tudom minden korosztálynak.
Minden igazi játékos szeme felcsillan, mikor kedvenc programjából készít Hollywood egészestés mozifilmet. A kezdeti boldogságot azonban gyakran átveszi a szkepticizmus, miszerint „úgyis elfuserálják a filmet”, és valljuk be: javarészt tényleg elbaltázták azokat. Valóban nehéz egy több tíz, vagy száz órányi játékmenetet, karaktert, hangulatot belesűríteni nagyjából másfél órányi játékidőbe, de kétségtelenül nem lehetetlen.
Legutoljára a Warcraft esetében láthattuk, hogy ugyan a film közel sem tökéletes, mégis egy egészen korrekt adaptációt láthatott a nagyérdemű.
Legközelebb decemberben nézhetünk videojátékból készült filmadaptációt, a világhírű Assassin’s Creed feldolgozását. A játék első pár része meghatározó volt az előző évtized végétől egészen napjainkig. A franchise ugyan a saját sírját ásta az évente kiadott címek miatt, de a játékot fejlesztő Ubisoft mára belátta: nem kötelező minden évben valami vackot kiadni. Azért nem kell aggódni, idén sem maradunk Assassin’s Creed nélkül, hiszen hamarosan érkezik az Ezio kalandjait felölelő második rész, Brotherhood és Revelations optikailag tuningolt remastered kiadása, illetve decemberben a mozifilm.
Az első trailer furcsán ígéretesnek tűnt, bár az Anymus merőben új felfogása sokaknál kivágta a biztosítékot. Maga a hangulat, és a setting kifejezetten jól néz ki, ráadásul nem meglévő sztorit dolgoz fel a film, hanem újat kreáltak neki.
Azonban befutott a második előzetes is! Ami ha lehetséges, ezerszer menőbb az első kedvcsinálónál. Láthattunk igazi asszaszin mozdulatokat, Michael Fassbender pedig úgy tűnik, remek választás volt a főszerepre.
Tehát az elvárások ismét nagyok, de reméljük, hogy végre megkapjuk azt a játékadaptációt, amire már régóta várunk. Addig is pörgessük még le párszor az új trailert. Az Assassin’s Creed című filmet december 29-től vetítik a mozikban.
Olyan korszakban élünk most, amelyben az eredetiség egyre ritkábban fordul elő. Cikkeinkben sokszor írtunk már a valamilyen formában adaptált filmekről, sorozatokról. A leggyakoribb az egyes könyveket át-és feldolgozó művek, gondoljunk csak a népszerű Trónok Harca sorozatra, vagy ha már kisképernyőnél tartunk, akkor az egyedileg átdolgozott Hannibal szériára, ami a harmadik évad után nem is kap folytatást. Persze a mozivászon sem menekülhetett, de kiemelném, hogy egy könyvből készült film nem mai dolog. Csupán mára felszaporodtak a számok. Ott vannak az egyértelmű kasszasikerek, mint amilyen a Harry Potter mind a hét+egy része volt, a Gyűrűk Ura, Hobbit-széria, s az ifjúsági regényből filmre vitt Éhezők viadala, mely befejező részét novembertől játszák a mozik (csak néhány példa a kismillió közül). Idén már láthattuk a Marsiból készült Mentőexpedíciót Matt Damon főszereplésével, de előfordulnak olyan filmek is, amelyekről nem is tudtuk, hogy már valaki papírra vetett – csak ha később utánanéztünk. Például én sokáig nem tudtam, hogy a Ben Affleck és Rosamund Pike thriller-drámája, a Holtodiglan előtte már regényként a könyvesboltok polcait nyomta. És belekezdhetnék véges végtelen felsorolásokba, de akkor sosem érhetnénk a cikk végére.
Van egy vékonyabb vonal az adaptációk soraiban, amelyek eddig alig sültek el jól, de a modern technika és az elkötelezett filmkészítő brigádok ezen változtatni akarnak. A videojátékok térhódítása elképesztő ütemben zajlik. Az eladások újabb és újabb rekordokat döntögetnek, ezzel sokszor egyenes arányban van a ráköltött dollármennyiség is. Példának okáért a 2013-es év talán leginkább várt játéka, a Grand Theft Auto szériájának ötödik része minden várakozást felülmúlt. A játék fejlesztése és marketingje összesen 265 millió (!) dollárba került, amit egyes filmes büdzsék sem engedhetnek meg maguknak. Ezzel szemben az eladások még hihetetlenebb számokat produkáltak. Az első 24 órában több, mint 11 millió példány kelt el, ami nagyjából 800 millió dolláros bevételt jelent. 2015 augusztusára, beleszámítva az új-generációs platformok és PC-s eladásokat is, nagyjából 54 millió darab kelt el a játékból. 2014-re már megvolt a 2 milliárd dolláros bevétel.
Ez csak egy szemléltető példa volt arra, hogy a hollywood-i közegbe mostanra a játékok világából is meríteni kell, ha már adaptálásról esik szó. A GTA film megvalósítására még várni kell (ha lesz egyáltalán), azonban a fejlesztés körülményeiről készítenek egy dokumentumfilmet Daniel Radcliffe főszereplésével.
Azonban készítettek már mozifilmeket, – nem is egyet – videojátékcímekből. Bár ne tették volna. Ha ezekkel az volt a céljuk, hogy népszerűsítsenek egyes programokat, akkor nagyot bukhattak (eladások terén és kritikák terén szintúgy), mert ez inkább elijesztette a közönséget. Jogosan merülhetett fel a kérdés: ha ilyen a film, milyen lehet a játék?
A próbálkozások nagyjából egytől egyig kudarcba fulladtak, és hirtelen sosem tudtuk kit kell hibáztatni. A játékfejlesztőket? A marketingeseket? A film készítőit? A nézői elvárásokat? Valahol mindenki hibás, de egy játékból filmet kreálni kiváltképp nehéz dolog.
Talán nehezebb is lehet, mint könyvből. A könyv lapjain szereplő leírásokat, karaktereket, belső gondolatait hihetetlen nehéz úgy vászonra vinni, hogy az megfeleljen a nézőnek is – akinek már van egy gondosan felépített elképzelése az agyában. Kérdezhetnénk, akkor mi a nehéz egy játékadaptációban? Ott vannak a karakterek, csak le kell másolni őket. Azonban ez sem könnyű falat: az tény, hogy magunk előtt látjuk az adott szereplőt egy mások kezei által megalkotott pixelhalmazban, de egy valódi, húsvér színész egyes fantáziaszült kosztümben, helyzetben, közegben nagyon rosszul tud kinézni. El kell találni a mértékeket, miből mennyi kell: mennyi maradjon meg a játékhoz hasonlatos animált részekből, és hogyan adagolják az élőszereplős részeket. A technika sem feltétlenül állhatott a készítők szolgálatára, így végképp nehezen lehet maradandót alkotni. Egy kicsit talán mindig idegen marad egy ismert játék után annak moziváltozatát megnézni, bármennyire is legyen az sikeres.
És van még egy, inkább pszichológiai folyamat. Egyes játékokban a főszereplő karakterével hosszú és sok órát eltöltünk. Betéve tudjuk egysoros monológjait, sőt még azonosulunk is velük. Szinte magunknak érezzük a karakter gondolatait, mozdulatait, stb. Szó szerint beleéljük magunkat az adott körülményekbe, eggyé válunk a szereplővel, kötődünk hozzá.
Hogy példát is említsek, akkor a Perzsia hercegét (Prince of Persia) hoznám fel. Lényegében alig volt köze az egész filmnek ahhoz az élményhez, amit gyerekként átélhetett bármelyik játékos. Itt nem az első Prince of Persia-ra gondolok, még 1989-ből, hanem a 2003-as Sands Of Time-ra és az azt követő részekre, a Ubisoft gondozásában. Új játékélményt nyújtott, rengeteget kellett gondolkozni, és remek sztorival is dolgozott. Majd kiadták 2010-ben a Prince of Persia: Az idő homokja filmet, ami az IMDb-n méltatlan 6,6-os értékelést kapott. Azért tartom méltatlannak, mert sok az a pontszám; jóval kevesebbet érdemelne. Jake Gyllenhaal munkásságát csillogó szemmel követem, de ez a film nagyon nem találta el a hangulatot. Még egyszerű kalandfilmnek sem aratott sikert. Majd a játékot fejlesztő Ubisoft cég 2010-ben kiadta a Forgotten Sands alcímű PoP részt, ami már játékként sem állta meg igazán a helyét, és erősen hajazni szeretett volna a film hangulatára. És így fuccsolt be egy borzasztóan remek cím. Nem állítom, hogy a film volt minden jó elrontója, de nem volt előnyös a Prince of Persia jövőjét nézve, annyi biztos.
Ám, hogy ne maradjunk pozitív példa nélkül, ott volt a japán KONAMI fejlesztésű Silent Hill feldolgozás 2006-ban. Néhány hibája ellenére egy igazán élvezhető film volt. Megvolt az az atmoszféra, amit az ember elvárt egy ilyen műtől. Ez már nem mondható el a második részről, a Silent Hill: Revelation-ről. Rossznak nem volt rossz, de mégis olyan üresen álltam fel, mikor vége lett, hogy másnapra már el is felejtettem, hogy valaha létezett.
Szintén horror szcénában, szintén japán felmenőkkel rendelkező filmnél maradunk. Ez a Kaptár, vagyis a Resident Evil. Nem is tudom észben tartani mennyi epizóddal rendelkezik a Capcom-os horror, és hogy azok milyen kapcsolatban vannak egymással. 1996-tól egészen napjainkig érkeznek számozott és számozatlan játékok mindenféle platformra. 2002-ben viszont elkezdtek egy többrészes filmsorozatot is, ami, nos… nem futott be fényes karriert. Az első rész fergetegesre sikerült. Látványos volt, értelmes sztorival, a karakterekre sem akadt panasz, és hozzá kell tenni, akkoriban a zombi-kultusz nem volt olyan kifejlett, mint most. Manapság már velük kelünk, és velük alszunk. Millió játék, film, sorozat, könyv, bármi foglalkozik az élőhalott agyevőkkel, akik így vagy úgy váltak vérszomjas porhüvellyé. A Resident Evil a mintapéldája volt a jó akció-horrornak. Aztán jött a második rész, ahol már nem volt őszinte a mosolyunk, majd a harmadiktól teljesen elvesztettük a fonalat. Legutóbb 2012-ben jelent meg a Resident Evil: Retribution, amit bevallom, már meg sem néztem. 2017-re ígérik az új részt, The Final Chapter címmel, meglátjuk mi sül ki belőle.
Most nem emlékezünk meg a szintén jól induló, majd teljesen ellaposodó Tomb Raider filmekről, vagy a borzasztóan röhejesre sikerült Hitman-ről (mindkettőről).
Ugorjunk most az időben, egészen 2014-ig, mikor igazán felbőgtek a motorok. Több, mint egy évtizede gyártják a lassan unásig elcsépelt Halálos iramban (Fast & Furious) szériát, ami csupán annyi változtatást kap, hogy újak benne az autók. Tudom, iszonyatosan nagy rajongótábora van a sorozatnak, de nálam a Tokyo hajszánál kiégett a nagyon halálos iram. Ezzel szemben a videojáték piac meghatározó eleme a már 1994-től futó Need For Speed széria, ami szintén az évek során szomorú sorsra jutott. Nem tett jót az évenkénti új megjelenés, ami már a csömör felé hajtotta a lelkes játékosokat és a grafikai változásokon kívül semmi újjal nem kecsegtettek. Hogy miért hoztam fel e két címet egyszerre? Számos vita zajlik, zajlott arról, hogy melyik nyúlt melyiktől. Az NFS aranykorát nagyjából a Carbon című részig emlegetik, aminek hangulata, fő motívuma (kanyon-driftek) szinte teljesen megegyezik a Halálos Iramban: Tokyo-hajszáéval. Mindkettő 2006-ban jelent meg. Előtte pedig az Underground részek tuningélménye és éjszakai benzingőzös versenyei voltak hasonszőrűek a Halálos iramban első két részével.
Örök kérdés marad, ki volt a ludas, de számomra mindig a Halálos iramban első három része volt az igazi Need For Speed moizélmény. Utána a filmsorozat átcsapott valamibe, amit már nem is próbálok megérteni. A fizikával, gravitációval dacoló versenyautók és sofőrjei mondvacsinált indokokkal „még utoljára volán mögé ülnek, és elkövetnek valami illegálisat a jobb cél érdekében”. A hetedik rész befejezése előtt a filmek főszereplője, Paul Walker tragikus autóbalesetben életét vesztette, így a mozi végére az öccsének arcára CGI-al vetítették rá a halott fivér arcát. Azóta Walkert folyamatosan magasztalják, és emlékéül készítik a soron következő, nyolcadik epizódot.
Visszatérve a Need For Speed szériájához, 2014-ben elérkezettnek tartották, hogy elkészítsenek egy egész estés mozifilmet, ami a címet viseli. Hogy miért? Nem tudni. A sztori nem sokban különbözik egy átlagos Halálos iramban filmétől, talán csak az autók mások. Ezt sem mondanám kiváltképp rossz mozinak, de viselhette volna nyugodt szívvel a Halálos Iramban címet, nem volt semmi, amiért azt mondhattuk volna rá, hogy „ez igen, ez egy igazi Need For Speed élmény”.
Végezetül említenék néhány sort az elkövetkező játék-adaptált filmekről, amiket már hatalmas várakozások öveznek, és reménykedni szeretnék én is, hogy sikerre viszik a címeket.
Az egyik említésre méltó cím nem más, mint a világhírű stratégiai játékból online-szerepjátékká avanzsált Warcraft. Nem is tudom, talán nagyjából egy évtizede várunk egy ütős Warcraft filmre. A harmadik rész még stratégiai zsánerű volt, de az átvezető videók nagyon látványosak voltak. Akkor már megfogalmazódott a rajongókban, hogy kéne egy film, ami majd bemutatja Azeroth világát. Majd a World Of Warcraft térhódításával ez csak tovább fokozódott. Már mindenki rajongói-teóriákat gyártott, és pletykált boldog-boldogtalan, hogy érkezik a film. Azonban a pletykáknak vége, a forgatás már zajlik, 2016-ban láthatjuk is a mozikban, hogyan feszülnek egymásnak a Horda és az Alliance frakciók főbb karakterei. Nagyon várjuk, és nagyon erősen szurkolunk annak, hogy a Legendary valami igazán ütőset rakjon a nézők elé. A technika adott, a sztori adott, mi sülhet ki rosszul? (… sok minden)
Szintén 2016 várományos mozija lesz a kanadai Ubisoft által dédelgetett Assassin’s Creed sorozatból készülő film. (Zárójelben jegyezném itt meg, hogy a Prince Of Persia is a Ubisoft nevéhez fűződik, szóval félve merek reménykedni.) A Ubi egy ideje valahogy nincs a topon. Játékait rettentő hibásan adják ki, hatalmas javításokkal igyekeznek foltozgatni az elő-elő bukkanó bugokat. Az sem segít rajtuk, hogy az ígéretes, és zseniális Assassin’s Creed széria évente ontja magából az új címeket. Az újítások mértéke minimális lett a kiadott részek növekedésével. A helyszín és a főkarakter változik, a sztori pedig sekélyessé válik az idő múlásával. A fejlődés elképesztő volt az első epizódtól a harmadik számozott folytatásig , mind játékmenet, mind történet szempontjából. Tökéletesen felépített jelen és korabeli időszálakkal, nem kevés kulturális, történelmi és vallási okítással teletűzdelt kalandjáték volt. Mostanra egy tripla A-s cím, ami fejlett grafikai élményt ígér, egyre nagyobb bejárható tereket, és remek cselekményt. Sajnos egy egyszerű játékos már nem igen tehet szert az újabb részekre, hiszen vagy egy új generációs konzol szükséges hozzá, vagy egy folyamatosan fejlesztést igénylő asztali gép, ami szintén nem olcsó mulatság.
Ismét kanyarodjunk vissza a filmhez, aminek a főszerepét Michael Fassbender alakítja majd. Az elhamarkodott pletykákkal ellentétben nem a meglévő történetet dolgozzák fel, hanem egy teljesen új szereplő szemszögéből mutatják be az AC univerzumát. Egyelőre nem sokat lehet tudni, de a kiszivárgott forgatási képek ígéretesnek tűnnek. Azonban ez még korántsem garantálja a film sikerességét, de remélhetőleg a Ubisoft tanult eddigi hibáiból, és nem egy félkész, hibás terméket hoznak napvilágra, és kielégíthetik az egyébként hatalmas rajongótáboruk minden igényét egy izgalmas, és érdekes kalandfilmmel, aminek a főszereplője egy igazi orgyilkos lesz.
És reméljük a film után nem készül egy Assassin’s Creed: The Movie – The Videogame játék, de ezt sajnos elképzelhetőnek tartom.
