My Blog

Címke: arkagyij suspanov

  • Top 10 Galaktika könyv 2017-ből

    Kicsit döcögősen és szomorú eseménnyel (elhunyt Kasztovszky Béla) indult a 2017-es év, de év végére számos érdekes könyvvel gazdagítottuk kínálatunkat. Végül 17 új könyvvel és 2 plusz kiadvánnyal zártuk az évet, és jövőre még izgalmasabb címekkel szeretnénk megörvendeztetni a fantasztikum rajongóit (2-t már láthattok a webshop Előrendelhető menüpontjában). Azonban egy kicsit tekintsünk még vissza a 2017-es évre egy top 10-es listán keresztül. Sok érdekes témáról, íróról és könyvről kellett írnom, azonban most szeretném azokat megmutatni, amelyeket a legjobban élveztem.

    Fagyott égbolt

    Jeff Carlson trilógiájának nyitókötete a Fagyott égbolt, ami már a kék borítójával megfogott. A történet szerint az emberiség eljutott a Jupiter Europe nevű holdjára, ahol az egyik kutató,  Alexis Vonderach intelligens lényeket fedez fel. Ezek a jégbarlangokban élő naphalak, amik az évmilliók során saját kultúrát építettek. A regény nagy kérdése, hogy Vonderach képes lesz-e meggyőzni a hódítani vágyó emberiséget arról, hogy a lények miatt hagyják el az Europe-t. A pontos részletességgel bemutatott naphalakon túl szerintem a Fagyott égbolttől mindent magkapunk, amit egy szórakoztató sci-fi regénytől elvárhatunk: érdekes világ, izgalmas lények és egy megoldandó konfliktus.

    Vélemények:

    Galaktika (CjCore) ǁ Letya ǁ Széljegyzet

    Interzóna

    Kicsit mindig érdekes kikukkantani az angolszász SF termésből más nemzetekére. Ondrej Neff disztópiája, a Sötétség után mindenképp kíváncsi voltam, mit tudnak még a cseh írók a zsánerben. A kiadó következő állomása Vladimír Páral mellett az elsőkönyves Ondrej Stindl Interzónája volt. Maga a regény George Orwell 1984-ét gondolja újra, főleg a szerelmi szálat, amivel Stindl saját bevallása szerint nem volt elégedett az eredeti műben. A végeredmény egy erős, borongós atmoszférával rendelkező regény, ami egy ember önkeresését mutatja meg egy disztópián keresztül.

    Részletes véleményem a Galaktikán

    MetaGalaktika 12.

    A nem-angolszász fantasztikumnál maradva egy másik érdekes MM-es kiadványra, a 12-es MetaGalaktikára hívnám fel a figyelmet. A vaskos kötet Argentína fantasztikus íróit mutatja be a zsáner argentín indulásától a ma is alkotó kortárs szerzőkig. Átfogó ismertetőt argentin szerkesztő barátunk, Sergio Gaut vel Hartman ad, aki elmélyed az SFF természetében, annak meghatározásában, és természetesen bemutatja hazájának legfontosabb alkotóit. A kötetben olyan nevekkel találkozhatunk, mint Jorge Luis Borges, Angélica Gorodischer, Carlos Gardini, vagy Eduardo Goligorsky. És végül, de nem utolsó sorban, szeretnénk köszönetet mondani Nektek, olvasóinknak, amiért segítettetek, hogy megjelenhessen a MetaGalaktika!

    Az argentin SF áttekintése a Galaktikán

    Affinitások

    Affinitások

    2017-ben egy újabb Robert Charles Wilson regénnyel is jelentkeztünk, mégpedig a közösségi média témáját körbejáró Affinitásokkal. A történet szerint Adam Fisk nem találja helyét a világban, ezért elmenekül otthonról. Útja során találkozik az InterAlia nevű céggel, ami a legjobb megoldást kínálja számára: egy új technológia segítségével megtalálhatja a hozzá hasonlókat. Adam él a lehetőséggel, és igénybe veszi a cég szolgáltatásait. Úgy tűnik, minden aszerint megy, ahogy azt mondták, de egy idő után Adamet valami furcsa érzés keríti hatalmába, valami mégsem kerek itt…

    Wilson regénye inkább szórakoztató jellegű, de a téma kifejtésénél ez pont az előnyére válik: Adam megpróbáltatásain keresztül egy társadalmi jelenséget ismerhetünk meg teljes valójában. És ami szerintem külön plusz: a sci-fi-ben felüdülés a szigorú reál tudományosabb vonal mellett egy, a humántudományokhoz közelebbi témáról olvasni (gondoljunk csak az Életed történetére, mint másik jó példára).

    Vélemények:

    Letya

    Egyik átkozott dolog a másik után

    Az időutazást még nem vették ennyire félvállról, mint Jodi Taylor regényében – persze jó értelemben. Az SF kalandregény nyitókötetében megismerjük Max-et, a múltjárót, aki boldogan éli komolytalan életét a St. Mary falai közt. A középkorból a kréta korig mindent bejár társai oldalán, amíg valaki szabotálni nem kezdi az intézmény működését. Max kezébe veszi a dolgokat, és kideríti, ki akarja bezáratni szeretett otthonát. Igaz, más időutazós regényekhez képest a tudományos rész nincs részletesen ismertetve, inkább a szórakoztatáson van a hangsúly, de pont a kaland rész miatt nem is hiányolja az ember a tudományoskodást. A regényben erős a humor faktor, de emellett teljesen jól megfér a dráma is. Kellemes kikapcsolódás bárki számára, az SF-t ódzkodó ismerőseinket pedig az Egyik átkozottal rá is szoktathatjuk a zsánerre.

    Vélemények:

     Letya ǁ HaBár ǁ Könyvesem ǁ BibiBuchLove

    MI, Bob

    A humor vonalon maradva megemlíteném egy másik kiadványunkat, Dennis E. Taylor MI, Bob-ját. A történet főhőse Robert, sikeres vállalkozó és geek. Miután jól megszedte magát, úgy dönt, éli a kockák életét, de biztos, ami biztos, köt egy életbiztosítást is, ami lehetővé teszi – hogy ha a tudomány úgy fejlődik a jövőben -, akkor a halála esetén a hibernált testéből fel tudják támasztani. És Bob hirtelen meghal. Aztán a 22. században ébred, és rá kell jönnie, az állam tulajdona lett. Laza stílusú regény, ami egy percig sem veszi magát komolyan. Minden megvalósul benne, amire egy SF rajongó vágyhat: csillagközi utazás, az emberiség megmentése, új bolygók felfedezése.

    Vélemények:

     Letya ǁ Szubjektív Kultnapló ǁ Supernatural Movies ǁ Shannara ǁ Inside my head

    A Viking visszatér

    Viszonylag fiatal olvasóként érdekes élmény volt megismerkedni Zsoldos Péter műveivel. Az idén három, újra kiadott regény közül a Viking visszatért keltette fel leginkább a kíváncsiságomat. A történetet talán nem kell bemutatni, de az új Zsoldos-olvasók számára azért álljon itt egy rövid ismertető: Gregor Man és társai egy műszaki hiba következtében nem tudnak hazatérni a Földre, egy ismeretlen bolygón kell vesztegelniük. A baj csak fokozódik, amikor Gregor Man teljesen elszakad társaitól, és magára marad. Izgalmas, ahogy Zsoldos Péter a Robinson Cruise-t sci-fi-síti (Nogo megjelenésével egyértelmű a párhuzam), majd saját korának tudományos és irodalmi trendjeivel házasítja azt. Még ma is bőven megállja a helyét.

    Vélemények:

    Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Pasztler Ágota írása a Zsoldos-életműről

    Fiú a pokolból

    Ideje volt már, hogy a két Sztrugackij-kisregény – A kölyök és a Fiú a pokolból – egymás mellett szerepelhessen. A Fiú a pokolból kötetünkben ez végre megvalósulhatott. A két kisregény különböző történeteket mesélnek el, de egy koncepció köré épülnek: egymás megismerése. Mindkettőben megtalálható a hamisíthatatlan Sztrugackij-féle humanizmus, oroszos filozofálás, és a jól ismert Delelő univerzum hangulata. Megérdemelten dobogós.

    Vélemények:

     Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Letya

    Varázsőrség

    Őszintén, kicsit féltem az új Őrség-kötettől, mert már egy sokadik epizódként érkezett egy hatrészes hízott fősorozat és jó pár kiegészítő kötet mellé. Azonban Lukjanyenko és a mellé szegődő Suspanov megleptek. A Varázsőrség a jól ismert Éjszakai és Nappali Őrség egy kísérletét mutatja be: Fény és Setét párti ifjú mágusok iskoláját. Az intézmény működését és annak diákjait Dreher szemszögéből követhetjük nyomon. A Lukjanyenko-Suspanov írópáros a megszokott formában (három különálló történet) mesél a Másfélékről, tágítja az eddig is gazdagnak számító világot, miközben a megfelelő arányban adagolják az akciót és a magvas gondolat részét. Így lett végül a legnagyobb félelmem a második kedvencem az idei évben.

    Vélemények:

    Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Niitaabell ǁ Szubjektív Kultnapló

    Kifordított világ

    Hiába az Őrség, Sztrugackij-testvérek és Bob, a legnagyobb befutó nálam Christopher Priest lett. Végre magyarul is olvasható az író nagy klasszikusa, a Kifordított világ, ami egy különös fizikai szabályoknak engedelmeskedő várost, a Földet mutatja be. A könyv főhőse, Helward Mann, ifjú céhtag, aki elérve a felnőtt kort (650 mérföld) felfedezheti a Földön túli világot. Priest a regény elején folyamatosan zavarba ejt minket, majd szép lassan elfogadtatja velünk, hogy amit olvasunk, az teljesen normális, nincs itt semmi, amin csodálkozni kell. Vagy mégis? Tömény zsenialitás, ahogy Priest folyamatosan megcsalja az olvasót. Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni.

    Vélemények:

    Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Letya ǁ Egy korábbi cikk az SFmag-ról

    És nektek idei könyveink közül melyikek tetszettek? Itt és kommentben megírhatjátok a véleményeteket!

  • Most a fiataloké a főszerep – VarázsŐrség

    Az Éjszakai őrség 1998-as megjelenése óta az Őrség univerzum hatalmas utat járt be. A hatrészesre hízott alapsorozaton túl számos tehetséges író adta saját ötleteit a Szergej Lukjanyenko által megteremtett világhoz, mások pedig magával a mesterrel álltak össze egy-egy kötet erejéig. Példának mondhatnánk kiadónknál megjelent könyveket, mint a Más Őrség vagy a Vlagyimir Vasziljev által jegyzet köteteket, vagy a legújabb regényt, amit Lukjanyenko Arkagyij Suspanovval írt közösen: a VarázsŐrség.

    Értelmezhető egyfajta kiegészítő kötetként, egy 5/1-es rész, ami az Alkonyi őrség és az Utolsó őrség közötti időszakban játszódik, Moszkvától nem messze. A főszereplő Dmitrij Dreher Másféle irodalomtanár, aki cselekmény középpontjában is álló Fénypárti és Setét gyerekek számára fenntartott iskolában tanít. Egyik osztályában hét alacsony szintű Másféle válik a kedvenc tanítványaivá, akik A holt költők társasága című film után szabadon „holt költőknek” nevezik magukat. Ebbe a közösségbe kerül be Anna Golubjova, a dzsinn is, és megjelenésével együtt különös események egész sorozata indul meg. A „Másféle irodalom”-ban ismeretlen alakváltók zavarják meg az emberek nyugalmát, a „Másféle történelem”-ben egy szentpétervári kirándulás során ismeretlenek a város mágikus auráját piszkálják fel, a befejező történetben, a „Másféle földrajz”-ban pedig az addig ismert Másféle világ fordul ki önmagából.

    A következő szakasz kisebb spoilereket tartalmazhat.

    A hexalógia időrendjéhez képest a VarázsŐrség nagyjából a Fuaran eset után helyezkedik el időben. Ezenkívül bizonyos szereplők az ennél a korszaknál korábbi kötetekből (konkrétan az Éjszakai Őrségből, az Alkonyi Őrségből és a Káosz-Őrségből), de ezeknek a nem ismerete nem vesz el semmit az új regény élvezetéből. Lukjanyneko és Suspanov teljesen új szereplők és helyszín köré építik a történetet az Őrség univerzum már lefektetett szabályai mentén. Habár olyan részletesen, mint az alapsorozatban nem mélyülnek el a mágikus jelenségek magyarázataiban, de a cselekmény megértéséhez szükséges információt megadják az esetleges új olvasók számára is. Így ha most ismerkedsz az Őrség világával, ne félj, ezzel a könyvvel is kezdheted!

    Az új kötetet a régi motoros Őrség olvasóknak is élvezet lesz olvasni, hisz többször is az eredeti sorozat hangulatát idézi. Az első történet (Másféle irodalom) egy igazi bemelegítés, ahol megismerjük Drehert, Annát és a holt költőket. A következő kalandokban a regény már hozza a jól megszokott lukjanyenkói történetszövést és fordulatokat. Emellett az Őrség-könyvek másik erőssége is szintén jelen van. Lukjanyenko és későbbi írótársai egy teljesen működőképes világot teremtettek, amibe úgy tudnak új ötleteket elhelyezni, hogy olvasóként ne érezzük azt, kilóg a lólába. Több módszerrel teszik ezt. Egyrészt már korábban ismert elemeket illesztettek a jelenlegi regény témájához. Például történelmi személyek mágusokként való megjelenítése nem idegen ebben az univerzumban (gondoljunk csak Thomas Learmontra vagy Erasmusra), azonban a szereplők közös tantárgyához (irodalom) igazodva ezúttal Lukjanyenko híres orosz és más nemzetiségű írókról és költőkről rántja le a fényes vagy sötét színt és árulja el, kik is merítettek ihletet a mágia birodalmából.

    shkolxnyjnadzor
    A VarázsŐrség orosz kiadása

    A már jól ismert világépítési technika mellett új ötletekkel is bővül az ismert világ. Anna szerepeltetésével megjelenik a dzsinn, egy különleges lény az Őrség univerzumban, aki ebben a formában exotnak, azaz alacsony képességű mágusnak minősül. Korábban is találkoztunk ilyenekkel (pl. jövendőmondók), azonban olyan bőven, mint a VarázsŐrségben még nem olvashattunk ezekről a Másfélékről. Továbbá bővül tudásunk az alakváltókról is a Danyilov ikreken keresztül, akik az eddig megismert farkas alak helyett kígyóvá változnak. A könyvbeli magyarázat szerint ez azért van így, mert Ivan és Masa felmenői Indiából származnak; ez azt sugallja, hogy a felvett állat alakja lehet akár földrajz specifikus is. Végül pedig nem elhanyagolandó, hogy a VarázsŐrséggel végre kapunk egy olyan részt, amivel beleláthatunk az Inkvizíció működésébe, abba, miként képzik a szervezetbe belépő mágusokat és varázslónőket, és természetesen jól kigondolt intrikákat sem kell hiányolnunk részükről.

    A fordulatos cselekmény és a világbővítés mellett még a főkonfliktus teszi izgalmassá a regényt. Habár a benne szereplő három történet nem tűnik összefüggő egésznek, a közös szereplők és az Inkvizíció intrikái mégis azzá teszik, de fontosabb összetartó elem a fiatalok és az idős Másfélék értékrendje közötti különbség. Talán először merül fel az Őrségek világában, hogy merre kellene haladnia a Fénypártiak és Setétek alkotta társadalomnak. A holtköltők, akik a választás jogától megfosztva (hasonításkor a Homály és a potenciális Másféle adott hangulata dönti el, hogy ki milyen színű lesz, nem pedig ők a saját akaratukból) és a szintjükből eredő örökös megkülönböztetés miatt némi reformálást szeretnének az eddigi rendben. Azonban a nagyobb jó érdekében (a Megállapodás betartása) az idősebb mágusok nem változtatnának a jelenlegi rendszerben. Ezzel Lukjanyenko és Supanov ismét nehéz erkölcsi kérdést feszeget, amibe az emberiség örökérvényű dilemmáját, de akár jelenünk politikai és társadalmi kérdéseit is beleláthatjuk (Lukjanyenkónál, aki szereti korunk égető problémáit is beleszőni Őrség-történeteibe, utóbbi nem elhanyagolandó az értelmezésnél).

    A VarázsŐrségtől mindent megkapunk, amit eddig is szerettünk ebben az univerzumban: fantasztikus ötletek, szövevényes cselekmény és komoly kérdések körüljárása a cselekményen keresztül. Az Őrség rajongók biztosan szeretni fogják az új regényt, de azok is kézbe vehetik, akik kicsit idegenkednek a kiegészítő kötetektől vagy valami rövidebb, beugró epizóddal ismerkednének meg Lukjanyenko világával.

  • Mini-interjú Weisz Györgyivel, az Őrség-sorozat fordítójával

    A szemfüles Galaktika olvasók már értesülhettek arról, hogy milyen újdonságokkal készülünk a 2017-es év második felében. Izgalmas új szerzők és régi kedves ismerősök is lesznek a megjelenések között. Egy-egy magyar kiadás mögött számtalan munka áll, és ennek az egyik legfontosabb szereplője a fordító. Az elkövetkezendő hetekben egy mini-interjúsorozat keretében szeretnénk bemutatni fordítóinkat, akiknek mind mi, mind pedig az olvasók sokat köszönhetnek. Az első interjúban Weisz Györgyit, több Sztrugackij-kötet (A kárhozott város, Lakott sziget), a Metamorfózis trilógia és az Őrség-sorozat fordítóját ismerhetitek meg.

    Miért lettél fordító? Mi volt az első munkád?
    Magyar–orosz szakon végeztem a Bölcsészkaron (még valamikor időszámításunk kezdete előtt). Fordítói pályafutásom megszámlálhatatlan (szörnyűséges) újságcikk lefordításával kezdődött, mondhatni, megélhetési fordító lettem. Első komolyabb munkám egy gyerekeknek szóló, ismeretterjesztő könyv volt természettudományos felfedezések születésének történetéről. Ezt még néhány könyv követte.

    Hogyan ismerkedtél meg a fantasztikummal?
    Mindenevő olvasó voltam mindig is, hamar kezembe kerültek Ray Bradbury, Stanislaw Lem, Isaac Asimov, és persze nem utolsósorban a Sztrugackij-fivérek könyvei. Azóta nem szabadulok a műfajtól.

    Kedvenc könyv és film a zsánerben?
    A marsbéli krónikák, Szénanátha, A kárhozott város, A hétfő szombaton kezdődik stb. Sok van, hirtelen ezek jutottak eszembe. Kedvenc filmem Tarkovszkij Stalkere.

    weisz_gyorgyi
    Weisz Györgyi

    Fordítóként hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fivel?
    Bevallom férfiasan, nem emlékszem pontosan. Azt hiszem egy közös ismerősünk mutatta be Németh Attilát, vele beszélgetve derült ki közös érdeklődésünk. Valahogy így kezdődött.

    Beszélhetünk külön fordítási szabályokról a zsánernél?
    Azt hiszem, nincsenek ilyenek, a fantasztikus irodalom fordítására is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint bármely más műfajéra. A lényeg az, hogy minél hűségesebben sikerüljön visszaadni a szerző elgondolását, stílusát, a mű hangulatát. Persze fontos a nyelvtudás, és – talán furcsán hangzik – úgy gondolom, a fordítónak mindenekelőtt magyarul kell jól tudnia.

    Mi volt a legnagyobb kihívás a jelenlegi regény (Varázsőrség) fordításánál?
    Kihagytam néhány évet, hosszú szünet után kezdtem bele újra a fordításba, és bizony bele kellett rázódnom, és sok dolognak utána kellett néznem az előző kötetekben, hogyan is volt…

    Olvasóként hogy tetszett a könyv?
    Az Őrség-rajongók biztosan szeretni fogják. Remélem.
    Lukjanyenko az Őrség-könyvekben kitalált egy egészen új világot, amely úgy új, hogy azért ráismerhetünk a „régire”, a miénkre, amelyben élünk. Nem véletlen, hogy „társszerzői” akadtak, akik az általa megalkotott alakokat, helyzeteket továbbgondolták, új történetekkel gazdagították az Őrség-galaxist.

    A jövőben fordítanál még a szerzőtől?
    Szívesen. Hiszen nemcsak az Őrségeket találta ki, többi könyve (Az Ugrás-sorozat, Világok őre, Az Ég fürkészei) is lebilincselően izgalmas. Kíváncsi vagyok, milyen új ötletei támadtak.

  • Érkezik a legújabb Őrség-könyv!

    Már csak pár napot kell aludni és érkezik az Őrség-sorozatunk legújabb tagja Szergej Lukjanyenko és Arkagyij Suspanov tollából, a VarázsŐrség.

    A történet szerint a Nappali és az Éjszakai Őrség az Inkvizíció felügyelete alatt létrehoz egy különleges iskolát, melynek falain belül a Másfélék gyermekeit oktatják – Setéteket és Fénypártiakat egyaránt – nem csak e világi tantárgyakra.

    Dmitrij, a hetedik szintű Fénypárti irodalomtanár mindent megtesz azért, hogy a rendkívüli képességekkel rendelkező kamaszok kegyeibe férkőzzön, de egyáltalán nincs könnyű dolga. Diákjai egyik csínyt a másik után tervelik ki, és hamarosan már nemhogy az iskola, de az egész emberiség sincs biztonságban.

    És nehogy bárki azt higgye, a csibészségek mögött csupa Setét rosszcsont áll: az események kulcsfigurája egy Fénypárti dzsinn kislány, aki minden kívánságot valóra tud váltani. A következményekkel pedig cseppet sem törődik.

    Úgy tűnik, nincs más hátra, az Inkvizíciónak kell beavatkozni, hogy kudarcba fulladt kísérletként bezárja az iskolát. Az intézmény – és a világ – sorsa egyedül Dmitrij kezében van. De mit tehet egy könyvmoly irodalomtanár a Másfélék két pártjának egyesített varázshatalmával szemben?

    Lukjanyenko szerzőtársa ezúttal Arkagyij Nyikolajevics Suspanov, aki 1976-ban született Oroszországban, íróként 1997-ben debütált, iskolás kora óta Sztrugackij-rajongó, 2007 óta rendszeresen publikál a Videodrome magazinban, írt televíziós szkriptet és tanárként is dolgozott.

    A VarázsŐrség borítója így nézett ki Oroszországban:

    shkolxnyjnadzor

     

    A fiatalabb olvasókat is megszólító regény új fejezetet nyit a Szergej Lukjanyenko fékezhetetlen képzeletében megszületett, és azóta világhírűvé vált Őrség-sorozat történetében.

    A mi borítónk így fog kinézni (Nagy Gábor munkája):

    Varázs Őrség_nyomdai_B1

     

    Figyeljétek webshopunkat, mert a könyv hamarosan előrendelhető lesz!