Címke: argentin

Eduardo Goligorsky az új MetaGalaktikában

Január 24-én megérkezett szerkesztőségünkbe a MetaGalaktika 12, ami Argentína science fiction irodalmát veszi górcső alá. Legújabb kiadványunkban olyan híres argentin szerzők műveit olvashatjátok, mint Jorge Luis Borges, Carlos Gardini, Eduardo Goligorsky, Angélica Gorodischer, Ana María Shua – csak hogy a legfontosabbakat említsük. Egy rövid cikksorozat keretén belül pedig most megismerkedhettek az itthon jól vagy még kevésbé ismert írókkal. Gardini után az argentin sci-fi olyan íróját mutatjuk be, aki sajátosan értelmezi a science fictiont: Eduardo Goligorsky.

Goligorsky sci-fis munkássága főleg novellákból áll, melyeknek többsége antológiákban jelentek meg. Ezek közül a legjelentősebb A la sombra de los bárbaros (A barbárok árnyékában, 1977). A kötet az író 1965 és 1972 között született műveit tartalmazza, melyekben a civilizációt és a barbarizmust állítja szembe egymással. A kötetben megjelenik az utópikus múlt és a barbároknak számító emberek idealizálása, azaz a nemes vadember (noble savage) téma.

A la sombra los bárbaros is mutatja, hogy Goligorsky írásairól általánosságban elmondható, hogy a történet mellett jelen vannak sajátos elképzelései a zsánerről. A tudományt elég tágan értelmezi: szerinte a sci-fiben nem csak a technológiai fejlődésről és annak hatásairól, hanem a társadalomról, gazdaságról, politikáról és magáról az emberről is beszélnünk kell. Úgy gondolja, hogy a science fiction a lehető legjobb eszköz, amivel ilyen témákat kifejthetünk, mivel a sci-fi a társadalom allegóriája, az ember lehetőségeinek feltérképezése. Novelláiban így olvashatunk olyan változatos témákról, mint az ember küzdelme a szabadság megőrzéséért, a fejlett technika rossz célra való felhasználásáról és az ezt követő regresszió, az elidegenedés jelensége, a tudományos tökéletesedés következményei. Goligorsky számára még fontos a pszichológia is, ami több novellájában is központi szerepet kap, mint például a „Los divanes paralelos” (A párhuzamos szófák, 1966) –ban, ahol szatirikus allegóriában mutatja be, hogy a televízió és a média miként veszi át az emberek fölött az irányítást. Nagyobb figyelmet kapnak az emberi érzelmek az „Olaf y las explosiones” (Olaf és a robbanások, 1966), ahol a férfiak emóciók nélküli, programozott aggyal rendelkező robotokká válnak, a nők pedig a technológia zsarnokság elleni lázadókként és az emberi értékek védelmezőiként jelennek meg.

Az ember közeli témák mellett Goligorsky szereti felhasználni a sci-fi sablonjait, a lehető legkreatívabb módon. A MetaGalaktika 12-ben olvasható „Ők” (Ellos, 1967) című novellában is egy ilyen formabontást láthatunk. A történetben idegenek érkeznek az emberek közé, céljuk a társadalom megsemmisíése. Az emberiség veszélyeztetői lassan szivárognak be világunkba, nem közvetlen harcban tervezi elpusztítani azt. Érdekes módon, későbbi írásaiban a földönkívüliek már nem a kegyetlen behatolók, hanem a jó megtestesítőiként jelennek meg, maga az űrutazás pedig a menekülés eszközévé válik. Mindenesetre a még ma is (vagy megint aktuális) témáiról híres Eduardo Goligorsky „Ők” írása tökéletes betekintést ad különleges sci-fi életművébe.

Az első képen Naomi Savoie alkotása látható

Kapcsolódó cikkek:

Borgesen túl – Argentin sci-fi

Megjelent a MetaGalaktika 12

Jorge Luis Borges az új MetaGalaktikában

Angélica Gorodischer az új MetaGalaktikában

Carlos Gardini az új MetaGalaktikában

január 28, 2017
Carlos Gardini az új MetaGalaktikában

Január 17-én került nyomdába, és várhatóan 24-én érkezik meg szerkesztőségünkbe a MetaGalaktika 12, ami Argentína science fiction irodalmát veszi górcső alá. Legújabb kiadványunkban olyan híres argentin szerzők műveit olvashatjátok, mint Jorge Luis Borges, Carlos Gardini, Eduardo Goligorsky, Angélica Gorodischer, Ana María Shua – csak hogy a legfontosabbakat említsük. Egy rövid cikksorozat keretén belül pedig most megismerkedhettek az itthon jól vagy még kevésbé ismert írókkal. Gorodischer után az argentin sci-fi egyik legaktívabb és legtermékenyebb íróját, Carlos Gardinit mutatnánk be.

Carlos Gardini 1982 óta ír, emellett pedig rengeteg angol klasszikust (pl. William Shakespeare, Henry James, Charles Dickens), továbbá az SFF irodalom nagyjait (pl. Dan Simmons, Ursula Le Guin, Isaac Asimov stb.) fordította le spanyolra. Első igazi sikerét a „Primera línea” (Frontvonal) című történetével érte el, amiért Premio Círculo de Lecteres-díjjal tüntette ki a két zsűritag, Jorge Luis Borges és José Donoso (Csapjunk egy nagy murit, Határtalan vidék). A Falkland-szigeteki háború után született novella egy igazi megrázó történet a fronton harcoló katonák életéről, amit a szürreális ábrázolás mód tesz még emlékezetesebbé. A „Primera línea” később legalább két science ficion antológiába is bekerült.

Egy ilyen debütálás után Gardini munkáit egyre nagyobb és nagyobb érdeklődéssel kezdték figyelni. Két könyvével, a Mi cerebro animal (Állati agy, 1983) és a Jugos malabares (Zsonglőrmutatvány, 1984) ismét kivívta a szakma figyelmét . Az első egy gyűjteményes kötet, a másik pedig egy vidámparkban játszódó regény, ahol Gardini több furcsa lény vagy tárgy (pl. tükör, szfinx, szellemvasú stb.) szemszögéből meséli el a különös park mindennapjait. Az elbeszélővé előlépő tárgyak gyakoriak az író életművében. A legjobb argentin sci-finek tartott regény, az El Libro de la Tierre Negra (A feketeföld könyve, 1993) narrátora például a címben szereplő fekete könyv. A nem mindennapi mesélő szavain keresztül megismerhetjük a nyelv erejét és a szavak építő és pusztító jellegét. Az El Libro sorozat második része, az El Libro de las Voces (A szavak könyve, 2001) szintén egy könyvet állít középpontban: egy szekta tagjaihoz olyan könyv kerül, ami képes mindent rögzíteni, ami elhangzik annak közelében. A regény nemzetközi siker lett és Gardini másodjára nyerte meg vele a Premio UPC sci-fi versenyt (először a Los ojos de un dios en celo írásával nyert). A sorozat zárókötete, az El Libro de la Tribu (A törzs könyve, 2001) kicsit szakít a könyves tematikával, hisz inkább tekinthető vámpír történetnek, mint sci-finek, de az előző két részre jellemző ötletekkel teszi hasonlóan érdekessé.

A furcsa ötletek és komoly társadalmi témák jellemzik Carlos Gardini írásait, amelyek még friss műveiből, mint a vallást és nők elleni erőszakot tárgyali fantasy, a Vórtice (Örvény, 2002), vagy a weird fiction elemeivel operáló Triptico de Trinidad (2010) sem hiányoznak. Nem hiába tartják a legprominensebb sci-fi írónak Argentínában. Azt a különös élményt, amit írásai adnak a MetaGalaktika 12 -ben található „Eksztázis” című novellájában tapasztalhatjuk meg.

Az első képen G-host Lee munkája látható

Kapcsolódó cikkek:

Borgesen túl – Argentin sci-fi

Január 17-én érkezik a MetaGalaktika 12

Jorge Luis Borges az új MetaGalaktikában

Angélica Gorodischer az új MetaGalaktikában

január 22, 2017
Angélica Gorodischer az új MetaGalaktikában

Január 17-én került nyomdába, és várhatóan 24-én érkezik meg szerkesztőségünkbe a MetaGalaktika 12, ami Argentína science fiction irodalmát veszi górcső alá. Legújabb kiadványunkban olyan híres argentin szerzők műveit olvashatjátok, mint Jorge Luis Borges, Carlos Gardini, Eduardo Goligorsky, Angélica Gorodischer, Ana María Shua – csak hogy a legfontosabbakat említsük. Egy rövid cikksorozat keretén belül pedig most megismerkedhettek az itthon jól vagy még kevésbé ismert írókkal. Borges után most Angélica Gorodischert mutatjuk be, aki sci-fi novelláival nagy népszerűségre tett szert az angol és amerikai szerzők körében is.

Angélica Gorodischer (1928-) 8 éves kora óta Rosarióban él, ami többször is fontos szerepet játszott karrierjében. Számos művében visszaköszönnek otthonához kapcsolódó élményei, továbbá két alkalommal itt szervezte meg írónők számára tartott sikeres konferenciáit 1988 és 2000 között. Ha már szóba kerültek az írónők, Gorodischer írásaiban a fantasztikum elemei mellett gyakran találkozni feminista megközelítéssel, foglalkozik a férfiak és nők közötti erőviszonnyal, de gyakori témái közé tartozik a korrupció és az emberi kézben lévő hatalomgyakorlás problematikája is. Továbbá igyekszik felhívni a figyelmet Argentína elfeledett írónőire is.

Habár Gorodischer első sorban íróként tekint önmagára, számos sci-fi és fantasy novellát írt eddigi pályafutása során. A fantasztikum irodalmával először egy barátja lakásában találkozott: megpillantotta Ray Bradbury Marsbéli krónikák című művét, leült olvasni, és végül képtelen volt letenni a könyvet. Az erős élmény ellenére írói karrierjét nem sci-fivel, hanem krimivel kezdte: a 60-as években díjat nyert a Vea y Lea című lapnál, később pedig a Club del Ordennél is több korai detektívtörténetével. Argentína science fiction világába először Paco Porrúa, a Minotauro szerkesztője révén került kapcsolatba. Gorodischer észrevette, hogy a magazinban csak észak-amerikai szerzők művei szerepelnek. Az írónő egy levélben megkérdezte ennek miértjét és elküldte néhány akkoriban írt sci-fi novelláját is. Porrúának tetszettek Gorodischer írásai, megkérdezte, hogy ezek egy könyv részei-e? Az írónő azt hazudta igen, így a levelezés után nekiállt kötetbe rendezni írásait, hogy legyen mit odaadnia a szerkesztőnek: így született meg 1967-ben az Opus Dos (Opus 2). A kötetet nagy siker és különböző megkeresések követték. Ezután lépett kapcsolatba Gorodischerrel Daniel Divinisky, aki felajánlotta, hogy kiadná az írónő következő kötetét. Ez lett a Boyo las jubeas en flor (Jubeas virágzása alatt, 1973).

A nemzetközi sikert azonban egy későbbi gyűjteménye, a Kalpa Imperial (1983) hozta el számára. Ez volt az első műve, amit 2003-ban fordított le angolra Ursula Le Guin. A 16 díjat is magáénak tudó könyv egy névtelen birodalom felemelkedését és tragikus bukását meséli el 11 fejezeten keresztül. Ahogy sok más Gorodischer történetben, itt is visszaköszönnek a mesei elemek, amit átsző a szóbeli elbeszélés hagyománya és a különböző politikai kommentárok. Az írónő által teremtett világban a koldusokból uralkodók lesznek, a demokráciák diktatúrává válnak, a történelem pedig az idő múlásával mesévé alakul. A Kalpa Imperiallal Gorodischer nemcsak egy allegorikus történetet írt, hanem egy igazi tisztelgést a történetírás ereje előtt.

Angélica Gorodischer kissé meseszerű, de elgondolkodtató történeteiből kaphatunk ízelítőt a MetaGalaktika 12-ben olvasható „Csop-szui” novellában.

Az első képen Juan Gimenez illusztrációja látható a Kalpa Imperialhoz.

Kapcsolódó cikkek:

Borgesen túl – Argentin sci-fi

Január 17-én érkezik a MetaGalaktika 12

Jorge Luis Borges az új MetaGalaktikában

január 20, 2017
Jorge Luis Borges az új MetaGalaktikában

Január 17-én került nyomdába, és várhatóan 24-én érkezik meg szerkesztőségünkbe a MetaGalaktika 12, ami Argentína science fiction irodalmát veszi górcső alá. Legújabb kiadványunkban olyan híres argentin szerzők műveit olvashatjátok, mint Jorge Luis Borges, Carlos Gardini, Eduardo Goligorsky, Angélica Gorodischer, Ana María Shua – csak hogy a legfontosabbakat említsük. Egy rövid cikksorozat keretén belül pedig most megismerkedhettek az itthon jól vagy még kevésbé ismert írókkal. A sort azonban ki mással nyithatnánk, mint az az argentin irodalom legnagyobb alakjával, Jorge Luis Borgesszel.

Jorge Luis Borges (1899-1986) költő, esszéista, novellaíró, a latin amerikai irodalom egyik központi alakja volt. Irodalmi Nobel-díjra többször is jelölték, azonban politikai okokból (Augusto Pinochethez, chilei diktátorhoz fűződő vitatott kapcsolata miatt) sosem kapta meg. Írásai és gondolkodásának hatása az irodalom szinte minden területére kiterjedt, köztük az SF-re is. Borgest nem szokták zsánerírónak nevezni, de novelláiban az idő és a valóság határainak feltérképezése, az olyan gyakran visszatérő képek és szimbólumok, mint a labirintus, a tükör vagy a térkép számtalan SF író írásában is visszaköszön: Philip K. Dick, Paul Auster, Kurt Vonnegut Jr. De a kortárs alkotóknál, mint China Miéville (lásd. „The Tain” című kisregényét, ahol egy szörny mászik elő egy tükörből) vagy Gene Wolfe is tetten érhető Borges irodalmi hagyatéka.

Borges korán, 1919-ben kezdett írni és a 80-as évekig nem hagyott fel ezzel a tevékenységével. A legnagyobb hatású, „science fictionnek” számító kötete a Ficciones (1944) volt, később az Alef (1949). Itthon hasonló gyűjteménynek számít a régi Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent Körkörös romok (1956). Többek között ebben az elbeszélés-gyűjteményben olvasható 1935-ös „Közelítés Almotászimhoz” című írása, amit a borgesi történetek prototípusának is neveznek. Az álomszerű atmoszféra és a már említett szimbólumok nem lennének jelen novelláiban gyermekkori élményei nélkül. Például a visszatérő labirintus képet valószínűleg a palermói ház kertlabirintusa ihlette, ahol Norah húgával sokat játszottak, a művek meghatározó metafizikai és idealista filozófiáját pedig édesapja, Jorge Guillermo Borgestől ismerte meg. Az iskolás évek alatt pedig a világirodalom olyan alakjai inspirálták, mint a francia szimbolista költők (Verlaine, Rimbaud és Mallarmé), Oscar Wilde, könyvtársegédként pedig több modern alkotó munkásságával ismerkedett meg, köztük Virginia Woolféval és William Faulknerével.

Borges témájú Google Doodle az író 112. születésnapján

Gazdag és szerteágazó irodalmi hagyatéknak tűnik Borgesé mind az őrá nagy hatással lévő írók és filozófusok, mind pedig sajátos témái végett. Azonban ettől nem válik nehéz olvasmánnyá egyik novellája sem, sőt, tiszta és közérthető stílus jellemzi, ami mentes mindenféle túl díszített szóképektől. A MetaGalaktika 12-ben található novella is ilyen tiszta, de tipikus borgesi történet: ez A mindenség könyvtára. Minden megtalálható benne, amiért szeretjük az argentin írót. Már nem kell sokat várni, hogy sok más argentin sci-fi novella mellett ezt is elolvashassuk.

Az első képen Sofia Bonati alkotása látható

Kapcsolódó cikkek:

Borgesen túl – Argentin sci-fi

Január 17-én érkezik a MetaGalaktika 12

január 19, 2017
Január 17-én érkezik a MetaGalaktika 12

Jó hírrel tudunk szolgálni: megszületett az argentin SF-et bemutató antológiánk megjelenési dátuma.

Ezúton is köszönetet mondunk minden kedves olvasónknak, aki támogatásával lehetővé tette, hogy megvalósuljon új, immár tizenkettedik MetaGalaktikánk. Továbbá köszönettel tartozunk támogatóink türelméért is, ugyanis a kiadvány elkészítése sajnos tovább tartott, mint ahogy azt előzetesen elterveztük.

Amikor év elején nekiláttunk tervünk kivitelezésének, még nem is sejtettük, mekkora fába vágjuk a fejszénket. Először a megfelelő partnert kellett megtalálnunk, aki nálunk jobban ismeri a helyi viszonyokat, ujját rajta tartja az argentin SF érverésén. Miután az ideális szerkesztő-társ megkerült, a munka két fronton folytatódott: egyrészt a tartalom összeállításán dolgoztunk, másrészt a novellák fordítóiról sem feledkezhettünk meg.

Úgy érezzük, végül sikerült egy olyan MetaGalaktikát összeállítani, amely az olvasók minden igényét kielégíti: bemutatja egy általunk kevéssé ismert kultúra fantasztikus irodalmát, szórakoztat és tájékoztat egyszerre. Tartalmaz novellákat, egy tanulmányt, sőt még képregényt is, kerek 200 oldalon!

Büszkén mondhatjuk el, hogy ezen az igazán kiváló kiadványon az utolsó simításokat végezzük, és már látjuk a fényt az alagút végén. Kitűztük a megjelenés utolsó, tovább ki nem tolható határidejét: január 17-én kezdjük el postázni az argentin MetaGalaktikát támogatóinknak, és nem sokkal később az újságárusoknál is feltűnik majd.

A szerkesztőség minden tagja azon dolgozik, hogy olvasóink a lehető legszínvonalasabb kiadványt kapják kézhez, legalább olyan jót, ha nem jobbat, mint a 10. számú kínai vagy a 11., amely a magyar SF történetét mutatta be. Mostantól kezdve ráadásul rendszeresen közlünk kedvcsináló beszámolókat a munka állásáról és a tartalom érdekességeiről.

Induljon a visszaszámlálás!

december 16, 2016
Sikerrel zárult a MetaGalaktika 12. támogatókampánya

Két hónapja rendhagyó módon álltunk neki felmérni, hogy mekkora igény lenne a MetaGalaktika következő, 12. számára, ami az argentin sci-fi legjavát mutatná be a magyar olvasóknak. Egy támogatói kampányt indítottunk, ami 60 nap után, február 14-én zárult. Nagy örömünkre közel százan, majdnem félmillió forinttal járultak hozzá a kiadvány megjelenéséhez. Egészen pontosan 96 támogató 1794 dollárt adott össze, ami mai középárfolyamon 495 ezer Ft. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult!

Bár a kitűzött pénzügyi célt nem értük el, mindenképpen sikeresnek érezzük a kampányt. Ezért az a döntés született, hogy elkészítjük a kiadványt.

A fejleményekről folyamatosan tájékoztatni fogunk mindenkit, egyrészt az Indiegogo felületén (amiről a támogatók automatikusan emailt is kapnak), továbbá szokásos csatornáinkon (oldsite.galaktika.hu/, Facebook, hírlevél). A kiadvány az év második felében fog megjelenni, a pontos dátumot, részletes tartalmat később közöljük.

Ami az ajándékokat illeti:
– A támogatók neve természetesen szerepelni fog a kiadványban. Az érintettekkel erről egyeztetni fogunk emailben.
– Ami a pólókat illeti, az átvétellel meg lehet várni a kiadvány megjelenését, de akár előbb is el lehet kérni őket. Személyesen a szerkesztőségünkben lehet hozzájutni (1024 Budapest, Fény utca 2., I/4.), vagy postázást lehet kérni. (Magyarországra 790 Ft, külföldre egyeztetendő). Aki postázást kér, annak érdemes megvárni a kiadványt, mert akkor a kötetet egy csomagban tudja megkapni a pólóval. Fontos: bár a Gyémánt csomagban eredetileg nem szerepelt póló, utólag bejelentettük, hogy ahhoz is jár.
– Végül a GBK tagság ügyében pedig hamarosan felvesszük a kapcsolatot a Gyémánt kategóriájú támogatókkal. Akinek még nem volt GBK tagsága, annak aktiváljuk, akinek pedig már van, annak meghosszabbítjuk.

Még egyszer nagyon köszönjük a lelkes támogatást és hozzájárulást! Most már rajtunk a sor, hogy egy izgalmas és olvasmányos MetaGalaktika 12-t tegyünk le az asztalra!

február 20, 2016
Borgesen túl – Argentin sci-fi

A cseh sci-fivel megkezdett cikksorozatunk, a Sci-fi a világ körül most Argentínába látogat, hogy megtudjuk, Jorge Luis Borgesen kívül kit is érdemes ismerni ebből az országból. A jövőben további segítséget nyújt ebben a MetaGalaktika 12.

Kezdetek

Az argentin sci-fi szinte a független Argentínával egyidős. 1816-ban, néhány héttel az ország függetlenedése után a La Prensa Argentina folyóiratban megjelent a Delirio (Delírium) című novella. Habár szerzője ismeretlen, a mű mégis a zsáner alapja lett. Hatására több, mint 50 sci-fi jellegű írás született a 19. században. Közülük az egyik legkiemelkedőbb Edward L. Holmberg regénye, a Viaje maravilloso del señor Nic-Nac (Nic-Nac úr fantasztikus utazása, 1875). A történetben egy Nic-Nac nevű doktor és annak német médium barátja, Friedrich Seele együtt utaznak a Marsra. Nic-Nacnak teljesen más problémái vannak az új bolygón, mint amilyeneket más marsi történetekben olvashattunk. Nem törődik a kolonizálással vagy az őslakók felfedezésével. Számára sokkal fontosabb megismerni és elnevezni a földrajzi jelenségeket és azon aggódni, hogy az esetleges itt élők kannibálokká válhatnak. Holmberg írása persze nem csak a doktor különös aggodalmaiból áll: ahogy a cím is utal rá, fantasztikusabbnál fantasztikusabb kalandokat él át a Marson.

Holmberg további, említésre méltó írása a Horacio Kalibang o Los autómatas (Horacio Kalibang vagy Az automaták, 1879), novelláit pedig a Cuentos Fantásticos (Fantasztikus mesék, 1957) gyűjteményben olvashatjuk.

Nic-Nac úr képregényként

A 20. század első fele

A századfordulóval sem csökkent a lelkesedés a science fiction iránt. Számos tehetség került ki a 20. század első feléből: Macedonio Fernández, Horacio Quiroga, Roberto Arlt, Leopeldo Lugones és az itthon jól ismert Jorge Luis Borges (1899-1986) is. Ezek a szerzők nem kifejezetten SF írók, de mindannyian írtak a zsánerben és hatással voltak a későbbi alkotókra. Itthon leginkább Borges sci-fi jellegű munkáit ismerhetjük. A Galaktika olvasói talán ismerhetik a Tlön, Uqbar, Orbis Tertius című novellát (Galaktika 17), de Ficsor Zoltán szerkesztésében készült X Magazinban is jelentek meg Borges írások (Ét tigrisek és 1983. Auguszus 25.). Műveiben visszatérő jelképek a tükör, a labirintus, az idő és a térkép. Ezeknek a használata, továbbá sajátos metafizikája később olyan írókra voltak hatással, mint Philip K. Dick, Kurt Vonnegut vagy Gene Wolfe.

Jorge Luis Borger

Ebben a részben érdemes még megemlíteni Adolfo Bioy Casarest (1914-1999) is, akinek, többek között, köszönhetjük a Morel találmányát (La invención de Morel, 1940). A történet egy olyan gépről szól, ami képes az ember életének egy darabját előhívni, ezzel lehetővé téve a halhatatlanságot. Ahhoz, hogy ezt a mesterséges életet valaki elérhesse, le kell mondania valódi életéről. Casares műve szerepel az 1001 könyvlistán és a jól ismert Lost sorozatot íróit is inspirálta.

A második fél

Argentínában a 60-as éveket az Antológiák idejének is nevezik. Az első gyűjteménynek nevezhető kiadványok már az 50-es években megjelentek. Egyik ilyen a Más Allá (Túl), ami először jelentette meg argentin szerzők SF novelláit. A magazin 48 számot ért meg, és ennek révén indult el Argentínában az úgy nevezett sci-fis fandom. Ezt követően jöttek a már említett antológiák, mint az Eduardo Goligorsky által szerkesztett Los argentinos en la Luna (Argentinok a Holdon, 1969). Az antológiák mellett új írók is utat törtek maguknak. Két kiemelkedő név Angélica Gorodischer és a már említett Eduardo Goligorsky.

Goligorsky első sci-fis írása a Memorias del Futuro (A jövő emlékei) 1966-ban, de sikert A la sombra de los barbadossal (A barbárok árnyéka alatt, 1977) ért el. Ebben a művében sajátos módon tárja fel az emberi társadalom elsorvadását, megmutatja, miként is süllyedhetünk vissza a barbárságba. Továbbá ő azon kevés argentin szerzők egyike, akire nemzetközileg is felfigyeltek: a When the Birds Die (Mikor a madarak meghalnak, 1967) az amerikai Magazine of Fantasy and Science Fiction-ben is megjelent. A készülődő új MetaGalaktikában is olvashattok tőle történeteket.

Ennek az időszaknak a másik jelentős SF írója Angélica Goredischer. Habár első sorban nem sci-fi író, neve mégis ezzel a zsánerrel fonódott össze. Műveit sokszor Jorge Luis Borges és Italo Calvino írásaihoz hasonlítják, de együtt emlegetik a mágikus realizmus nagy mesterével, Gabriel García Marquezzel és Mario Vargas Llosával is. Goredischer első regénye az Opus dos (Opus 2, 1967), később nagyobb figyelmet 1977-ben kapott a Casta Luna Electronica gyűjteményéért, aztán pedig a Trafalgar (1979) regény hozott számára sikert. A nemzetközi elismerést a Kalpa Imperial-sorozat (1983) jelentette (16 díjat tudhat magáénak), amit pedig nem akárki fordított angol nyelvre, mint Ursula K. Le Guin. A több szálon futó cselekmény egy névtelen uralkodó örökös felemelkedését és bukását meséli el. A koldusból király, a demokratából diktátor lesz, a történelem pedig legendává válik ebben a tündérmeseszerű, de igen komor világban.

A Kalpa egyik argentin borítója

Az új generáció

Az argentin sci-fi úgy nevezett új generációja a 70-es évek végén jelent meg az El Péndula (Pendulum) gyűjteményben (Marcial Sonto szerkesztette). Itt tűnt fel Elvio E. Gandolfo, Eduardo Abel Giménez és Carlos Gardini. Az új generáció legjelentősebb írójának Carlos Gardinit tartják. Első gyűjteményes kötete a Mi cerebro animal (Állati agy, 1983) volt, amit elég hamar a Primera línia (Első vonal, 1983) követett. A két kötetben szereplő történetek sokkal közelebb állnak a hagyományos sci-fihez, mint a 60/70-es évek nagy íróié. Első irodalmi sikerét azonban nem ezeknek a köteteknek köszönhetni, hanem a Primera línia novellának, amivel megnyerte a Círculo de Lectores versenyét 1982-ben. A zsűri tagja volt Borges és José Donoso is. Gardini még a mai napig is alkot, 2010-ben is jelent meg egy weird fiction regénye, a Tríptico de Trivídad (Trividad oltára).

Carlos Gardini

Habár Argentinában mindig nagy népszerűségnek örvendett a science fiction, a 90-es évekre a kiadások száma mégis csökkent. A kevés megjelent mű közül említésre méltó Carlos Chernov Anatomía humanája (Emberi anatómia, 1993) és Eduardo Blaustein Cruz diabloja (1997). Azonban ez a rövid visszaesés nem tartott sokáig: a 2001/2002-es gazdasági válság után újra erőre kapott a sci-fi. Megjelent a színen Pedro Mairal, Rodolfo Fogwill és Alejandro Alonso. Habár Fogwill már nem folytatja extrém vízióinak kifejtését (2010-ben hunyt el), a jövőben érdemes lesz figyelni Mairal és Alsonso műveire.

Ha esetleg kedvet kaptál az argentin sci-fihez, segítheted a Galaktikát az új MetaGalaktika kiadásában, de ha erre nincs lehetőség, akkor várd velünk együtt az új MetaGalaktikát.

január 21, 2016