My Blog

Címke: Antarktisz

  • Metánszivárgást az Antarktiszon

    Kutatóknak először találtak a déli kontinensen aktív metánszivárgást.

    Az Antarktisz körüli tengerágyban, akárcsak az Északi óceánban a tudósok szerint nagy mennyiségű metán tárolódik. A klímaváltozás nyomán felmelegedő óceánokból azonban a gáz elkezdett szivárogni, ami a szakemberek szerint aggasztó. A tudósok szerint az üvegházhatású gáz szinte bizonyosan a légkörbe szökik a tengerfenékről. A szivárgás okát egyelőre nem tudják megmagyarázni. Bár egy aktív vulkán oldalában helyezkedik el, mégse valószínű, ahogy a vulkánból törne fel.

    Az Antarktiszon az aktív gázszivárgást először 2011-ben vették észre véletlenül búvárok, de a tudósok csak 2016-ban jutottak el a helyszínre, hogy tanulmányozzák, majd elvégezzék a laboratóriumi elemzéseket. A kutatókat nagyon aggasztja a metán felszabadulása a fagyott vízalatti tengerfenékből vagy a permafrosztból. Ez a jelenség akkor következik be, amikor a globális felmelegedés egy jellemző hatása megállíthatatlanná válik. A tudósokat is meghökkentette, hogy az északi-sarki permafroszt 70 évvel korábban kezdett el kiolvadni, mint jósolták

    Fagyott égbolt

    A metánszivárgást a McMurdo-szorosban egy vulkáni kúpon fedezték fel. A 70 méter hosszú, fehér mikrobiális szőnyeg jelezte folt mellett egy másik szivárgást is felfedeztek a 2016-os expedíció kutatói.

    A legfontosabb felfedezésük az volt, hogy a metánevő mikrobák, amelyek hamar megtelepednek a szivárgás helyszínén, ezúttal sokat késtek, több mint öt évbe telt, amíg megjelentek, és azt követően is észlelhető volt, hogy a metán gyorsan szökik a tengerfenékről.

    A jégmező alatt jelentős metántartalékok rejtőzhetnek. Az a nagy kérdés, hogy mennyire maradnak le a metánevő mikrobák a gyorsan szivárgó metán lekötésében.

  • Zöldülő Antarktisz

    A Cambridge-i Egyetem és a brit antarktiszi kutatóprogram szakemberei műholdas felvételek segítségével vizsgálják a déli kontinens algavirágzását.

    A jeges kontinensen nyáron mikroszkopikus algák zöldre festették a tájat. A brit kutatók elsőként térképezték fel az Antarktisz északnyugati partvidékén zajló algavirágzást és a megfigyelések révén azonosítottak csaknem 1700 zöldellő területet. Az algavirágzás a térség nyugati részére koncentrálódik.

    Az antarktiszi algavirágzást az 1950-es és 1960-as években indított expedíciók során jegyezték fel először.  Most terepen végzett vizsgálatokkal térképezték fel két antarktiszi nyáron át a kontinens északnyugati részén elnyúló Antarktiszi-félszigetet.  A mikroszkopikus algák csaknem 2 négyzetkilométernyi területet festenek zöldre, ami azt jelenti, hogy nagyjából 500 tonna szén-dioxidot nyelnek el évente.

    Fagyott égbolt

    A kutatók szerint ugyanakkor a valós számadatok ennél magasabbak, mivel a Sentinel-2 műholddal csak a zöld színű algákat lehet észlelni, a vöröseket és narancssárgákat nem. Ezek a fotoszintetizáló organizmusok fontos szerepet játszanak a légkörben lévő szén-dioxid elnyelésében, valamint a tápanyagok körforgásában a bolygó egyik legtávolabbi vidékén. Bár globálisan nézve ezek a számadatok eltörpülnek,az Antarktisz tekintetében nagy jelentőségűek.

    A kutatókat jelenleg az a kérdés foglalkoztatja, hogy miként befolyásolja az algavirágzást az Antarktisz melegedése. Az algáknak folyékony vízre van szükségük az életben maradáshoz, ami azt jelenti, hogy az éppen fagypont fölötti havas környezet a legmegfelelőbb a számukra. Az algavirágzást jelentősen befolyásolja a fókák, a pingvinek és egyéb antarktiszi madarak közelsége is, mivel azok ürüléke egyebek között fontos nitrogénforrásként szolgál az algák számára.

    Fagyott égbolt 2

    A félszigeten gyorsan emelkedett a hőmérséklet a 20. század második felében és az éghajlati modellek szerint ez a trend tovább folytatódik a következő évtizedekben. Az alacsonyan fekvő szigetek algamezőinek nagy része eltűnhet, ha a túlélésükhöz szükséges hó nem lesz többé. Ugyanakkor valószínűleg új élőhelyek nyílnak meg a kontinens beljebb fekvő területein: a déli részeken és a magaslatokon.

  • Mikroműanyagok az Antarktiszon

    Bármilyen messze is van és bármilyen nagy is a a Déli-óceán, az Antarktiszt még ez sem védi meg a műanyagszennyezéstől. Először találtak mikroműanyag-szennyezést a déli kontinensen gyűjtött jégmintákban.

    Ráadásul a lelet nem is friss. Ausztrál kutatók 2009-ben fúrt jégmintákban mutattak ki tizennégy különféle műanyagot.

    A probléma már a világ minden óceánját érinti. Mikroműanyagot már találtak a kutatók az Antarktisz térségéből gyűjtött vízmintákban, tengeri üledékekben és hóban is. A most vizsga a tengerparttól két kilométerre a kontinensen végzett fúrásból származik.

    Egyelőre a műanyag szennyezés koncentrációja valamivel kisebb, mint amit az északi-sarki jégmintákban mértek. Ez helyi szennyező forrásokra utal, mivel a műanyagnak több ideje van kisebb darabokra bomlani, ha az óceáni áramlatok nagy távolságokba viszik Az antarktiszi minták elemzésekor a kutatók 96 műanyagdarabkára bukkantak, amelyek öt milliméternél keskenyebbek voltak. 14 különféle műanyagot azonosítottak, egy liter vízben átlag 12 darabot.

    https://galaktikabolt.hu/termek/jegcsaszar-jegkorszak/

    Fennáll a veszély, hogy a krillek, amelyek a tengerjég algáiból táplálkoznak, jóval veszélyeztetettebbek lehetnek, mint azt eddig gondolták. A tengeri jég kulcsfontosságú táplálékforrást jelentő fajok élőhelye. A tengeri jég algáján növekvő krillek különösen fontosak ökológiai szempontból, mivel kulcsfontosságú táplálékforrást jelentenek a nyílt vizek valamennyi lakója számára.

    A sarki krillek képesek nanoméretűvé átalakítani a megemésztett mikroműanyagokat. A sarki krill az emésztés révén képes fizikailag megváltoztatni a mikroműanyag-szemcséket. A nanoméretű műanyagok pedig akár sejtszinten is hatással lehetnek az élőlényekre.

  • 37 éve legkisebb az ózonlyuk

    Az amerikai Nemzeti Légkör-és Óceánkutató Hivatal és a NASA kutatói 1982 óta a legkisebb méretű ózonlyukat mérték az Antarktisz felett.  De sajnos ez nem az ember józan beavatkozásának köszönhető.

    Az ózonlyuk minden évben szezonálisan jelenik meg a déli kontinens felett szeptember-október táján. Idén szeptember 8-án érte el a legnagyobb kiterjedését, A  16,4 millió négyzetkilométert, ami csaknem akkora, mint Oroszország. Ezután gyorsan zsugorodni kezdett,  és szeptember-októberben kevesebb mint 10 millió négyzetkilométerre zsugorodott. Ez valamivel nagyobb, mint az Egyesült Államok vagy Kína.

    A jelenségért nem az ember felelős.  Az Antarktisz fölötti sztratoszférában kialakult szokatlanul, vagy inkább meghökkentően magas hőmérséklet korlátozta drámai mértékben az ózonveszteséget.  Az ózonlyuk csökkenése olyan jelentős, hogy most volt a legkisebb méretű 1982 óta. Összehasonlításként egy átlagos időjárású évben az ózonlyuk mintegy 20 millió négyzetkilométerre nő. Ez akkora, mint Észak-Amerika.

    A mérések kezdete óta  harmadszor fordul elő, hogy a meleg hőmérséklet csökkenti az ózonveszteséget.  Ehhez hasonló időjárás 1988-ban és 2002-ben csökkentette le az ózonlyuk méretét.

    A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez nem annak a jele, hogy az ózon gyarapodásnak indult volna a légkörben.  Ez csak egy véletlen időjárási következmény.

    Az utolsó adatok szerint október 16-án az Antarktisz fölötti ózonlyuk még mindig kicsi és stabil volt. A kutatók előrejelzése szerint a következő hat hétben fog fokozatosan bezárulni.

  • Mesterséges havazás az Antarktisz megmentéséért

    Német kutatók mesterséges havazással mentenék meg Antarktisz jégtakaróját. A Potsdami Éghajlatkutató Intézet tudósai hóágyúzással állnák útját a felmelegedés okozta vízszint emelkedésnek.

    A Nyugat-Antarktisz Amundsen-tengeri régióját a felmelegedés következtében olyan meleg óceáni áramlatok érték el, amelyek labilissá tették az amúgy is gyenge szerkezetű gleccsereket. Víz alatti olvadásuk felgyorsította a jégfolyamok zsugorodását. Jelenleg itt a legsúlyosabb a kontinens jégolvadása, mely egyre nagyobb mértékben járul hozzá a világ tengerszint-emelkedéséhez. A nyugat-antarktiszi jégtakaró sorsa a Föld klímájának kulcskérdése. Az olvadás gyorsul és nem lehet megállítani, amíg gyakorlatilag el nem tűnik.

    A Thwaites-gleccser, amely egyben tartja a hatalmas nyugat-antarktiszi jégtakarót, kezd összeomlani. A folyamat hosszú távon az egész jégtakarót a megsemmisüléssel fenyegeti, amely elegendő olvadékvizet szabadít fel, hogy a tengerek vízszintje több mint három méterrel emelkedjen meg.

    A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy az Antarktisz érintett területein ötször gyorsabban tűnik el a jégtakaró, mint az 1990-es években. Néhány helyen már több mint 100 méternyi tűnt el az elmúlt közel húsz évben.

    A kutatók modelleket állítottak fel, hogy mivel lehetne megakadályozni a jégmező összeomlását. A szimulációban növelték a hóesést. Az eredmények szerint rengeteg hóval tényleg stabilizálni lehet a jégtakarót.

    A jégtakaró megerősítéséhez sok milliárd tonnányi hóra lenne szükség. A gyakorlatban ez gigantikus mennyiségű víz megmozgatásával járna: az óceánból kellene kiszivattyúzni és a jégmezőre hóágyúzni néhány százmilliárd liter vizet, mindezt csupán néhány évtized alatt. Ahhoz, hogy kiszivattyúzzák és sótalanítsák a tengervizet, valamint működtessék a hóágyúkat, több tízezer modern szélerőmű energiájára lenne szükség.

    A tengerszint emelkedése hosszú távon sok olyan területet veszélyeztet, ahol emberek tízmilliói élnek, a jégréteg stabilizálásával ennek elejét lehetne venni. De ezzel feláldoznánk a világ egyik utolsó érintetlen területét, mert a beavatkozás jelentős környezeti kockázattal jár.

    Bár maga a feladat is példa nélküli mérnöki munka lenne, a költségek is elképesztőek, több etikai kérdés is felmerül. Az emberiség feláldozza-e az Antarktiszt azért, hogy megmentse azt a kulturális örökséget, amelyet a tengerparti városok jelentenek. A világ legnagyobb metropoliszairól van szó New Yorktól Sanghajig, amelyek hamarosan víz alá kerülhetnek.  Ha ezt a hatalmas szélturbina-farmot és minden más infrastruktúrát felépítenénk az Amundsen-tengeren és rengeteg tengervizet szivattyúznánk ki, azzal tönkretennénk ezt az egyedülálló, érintetlen természeti értéket.

    Ráadásul az egész hiábavaló lenne, ha nem sikerül betartani a párizsi klímaegyezményt. Ha nem sikerül gyorsan csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, a gigászi projekt felesleges.

  • Naprendszer előtti csillagpor

    Az Antarktisz csodás lelőhelye a meteoritoknak, mert viszonylag könnyű megtalálni őket a jég felületén vagy a jégbe ágyazódva. Épp ezért köszönhetünk például több marsi meteoritot is a déli kontinensnek.  Csak a keresésük roppant nehéz és drága.

    Most még nagyobb szenzációval szolgált a jégmező, egy apró meteoritban csillagport találtak.  A Hidrogén kivételével a periódus rendszer össze eleme a csillagok mélyén keletkezik. Amikor a csillagok felrobbannak, novává vállnak, a bennük lévő elemeket szétszórják a csillagközi térben. Ezekből a por- és gázfelhőkből alakulnak ki a későbbi csillagrendszerek. A Naprendszer is egy ezek közül. A rendszer kialakulása során ezek az anyagok összekeverednek, létrejönnek a  bolygók és egyéb szilárd testek.

    A nemzetközi kutatócsoport az apró meteorban az elemzések szerint oxigénben gazdag szilikátokat tartalmazó grafitot találtak. A minta nagy mennyiségben tartalmazta a szén-13 izotópot, ami a földön található szén csupán egy százalékát képezi. A kutatók szerint ez az anyag egy nova felrobbanásából származik, még a Naprendszer kialakulása szerinti időkből. Az ilyen szemcsék komoly szerepet játszottak a Naprendszer kialakulásában, és a lelet komoly segítséget nyújt a tudósoknak a csillagrendszerek kialakulásának megértéséhez.

    Sajnos a minta túl kicsi ahhoz, hogy meg lehessen állapítani az eredetét, hogy mikor keletkezett. Pedig ez az információ nagy segítséget nyújtana ahhoz, hogy megismerjük, milyen volt a galaxisunk korábban.

     

  • Megdőlt a földi hidegrekord

    Elméletileg akár mínusz száz Celsius-fok is lehet a Földön.

    Az abszolút hidegrekord a Földön, amit természetes körülmények között mértek, az -89,2 Celsius-fok. A Déli-sarkon mérték 1983. július 21-én a szovjet Vosztok kutatóállomáson. A legfrissebb adatok szerint a mínusz 100 Celsius-fok közelébe is zuhanhat a hőmérséklet az antarktiszi jégtakaró fennsíkjának kicsiny völgyeiben, teknőiben.

    Amerikai kutatók 2013-ban az előző 32 évben a globális földfelszíni hőmérsékletről gyűjtött műholdas adatok elemzése nyomán bejelentették, hogy mínusz 93,2 Celsius-fok hőmérsékletet mértek a Déli-sarkot körül ölelő kelet-antarktiszi fennsík több pontján. De ezt hiteles földi méréssel nem igazolták.

    Ezt az előzetes tanulmányt vizsgálták felül most új adatokkal gazdagodva, és kimutatták, hogy a Föld leghidegebb pontjain a hőmérséklet mínusz 98 Celsius-fokra zuhanhat. Ezt a hőmérsékletet az antarktiszi télben, július-augusztusban mérték éjszaka. A hideg, sűrű és leszálló levegő napokra megülhet ezekben a kicsiny völgyekben és teknőkben, ami azt jelenti, hogy azok felszíne az eddig mértnél még tovább hűlhet. Ebben a térségben vannak olyan időszakok, amikor igen száraz a levegő, ami lehetővé teszi, hogy a jégfelszín hője könnyebben kisugárzódjon a világűrbe.

    A rekordhideg nem kötődik egy bizonyos dátumhoz, hanem a 2004 és 2016 között gyűjtött műholdas adatok elemzése alapján mutatták ki a szakemberek, hogy ilyen alacsony hőmérséklet akkor fordul elő, ha a feltételek megfelelőek.

    A kutatók szerint a rekord mínusz 98 Celsius-fok a leghidegebb, amennyire csak a Föld felszíne lehűlhet. Ahhoz, hogy ilyen alacsony legyen a hőmérséklet, tiszta égboltra, száraz levegőre van szükség napokon keresztül. Kissé tovább csökkenhet ez a hőmérséklet, ha ezek a feltételek heteken át fennmaradnak, de ennek igen csekély a valószínűsége.

    (via)