Címke: alternatív történelem

  • Interjú a Gőzkorszak szerkesztőjével és társfordítójával, Abrudán Katalinnal

    A Metropolis Media kiadó gondozásában jelent meg 2018 szeptemberében, Keith Roberts – Gőzkorszak című alternatív történelmi regénye. A fordítási folyamat nem volt könnyű, de Abrudán Katalin segítségével nem csak a szerkesztés lett kivételes, hanem a magyar szövegezés is. Az írásban zajlott interjú, rengeteg érdekességet tár elénk a szerkesztői munkáról és  magáról a Gőzkorszakról.

    1. Mióta foglalkozol könyvszerkesztéssel?

    Fordítással 18 éve foglalkozom, és ezen belül gyakran végeztem nyelvi ellenőrzést, lektorálást, fordítások minőségi ellenőrzését. Az irodalmi szerkesztést viszont nem rég kezdtem. Első munkám a 2017 őszén megjelent Tisztogatás volt, Tamás Dénes kitűnő fordításában. https://oldsite.galaktika.hu/mini-interju-tamas-denessel-a-tisztogatas-forditojaval/

    2. Mennyire nehéz olvasmány angolul és magyarul a Pavane/Gőzkorszak?

    Nekem angolul könnyebb volt olvasni, mert akkor egyszerűen csak az élvezet kedvéért olvastam. A szakszavakat az ember nagyjából érti, nem zavarja a mű élvezetében, hogy talán nem pontosan ismeri valamelyiket, a hangulatra attól ugyanúgy ráérez. A szerkesztéskor viszont muszáj volt minden szót ellenőrizni, mert noha a fordító sok nehéz szakszót egészen jól megoldott, másokat viszont nem. Amikor ezt észrevettem, tudtam, hogy mindent alaposan meg kell néznem, és meg kell keresnem a megfelelő jelentést, mivel magam nem vagyok járatos a gőzgépek, és a szemaforok működése terén, ezért csak akkor tudtam, hogy valami helyes-e vagy sem, ha mindent ellenőriztem.

    A magyar szöveget tehát valójában nemcsak olvasóként olvastam, hanem egészen más szemmel. Csak remélni tudom, hogy magyarul sem nehéz olvasni.

    Kétségtelen, hogy elgondolkodtató, tehát ilyen értelemben nem „könnyű” olvasmány. Remélem, hogy az olvasók is olyan alkotásnak találják, amely különös világával, szereplőivel még az elolvasása után is velük marad néhány napig legalább.

    3. Voltak nehezebb részek illetve kifejezések, amelyek megnehezítették a szerkesztői munkát?

    A fordítói és a szerkesztői munkát egyaránt megnehezítette, hogy a kötet hat novellájából az első három rendkívül speciális szókincs ismeretét követeli meg. Az elsőben a lokomobilok, a másodikban a szemaforok működésével kapcsolatos szakszavak alapos ismerete szükséges, míg a harmadikban a litográfiai eljárásokkal kapcsolatos technikai kifejezéseket kell tudni. Ezért a kifejezéseket mind alaposan ellenőrizni kellett, hogy valóban minden helyes legyen, hogy a megfelelő magyar szakszavakat használjuk. Ez megnehezítette, illetve lelassította a munkát, viszont mint minden nehéz akadály leküzdése, utólag igazán jó érzéssel töltött el, hogy sikerült megoldani.

    Az első nagy feladatot rögtön a „mottóként” választott középkori virrasztóének első versszaka jelentette. Erről talán érdemes egy kicsit többet is mondanom.
    Fontos volt, hogy a vers eredeti ritmus- és rímképletét megőrizzük. Több mint egy hetet töltöttem csak a verssel. Megkerestem a teljes szöveget, az érdekesség kedvéért egyik verzióját be is másolom ide. Eredetileg ugyanis yorkshire-i dialektusban írták.

     

    This ae nighte, this ae nighte,

    Every nighte and alle,

    Fire and fleet and candle-lighte,

    And Christe receive thy saule.

    When thou from hence away art past,

    Every nighte and alle,

    To Whinny-muir thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gavest hosen and shoon,

    Every nighte and alle,

    Sit thee down and put them on;

    And Christe receive thy saule.

    If hosen and shoon thou ne’er gav’st nane

    Every nighte and alle,

    The whinnes sall prick thee to the bare bane;

    And Christe receive thy saule.

    From Whinny-muir whence thou may’st pass,

    Every nighte and alle,

    To Brig o’ Dread thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gav’st silver and gold,

    Every nighte and alle,

    At t’ Brig o’ Dread thou’lt find foothold,

    And Christe receive thy saule.

    But if silver and gold thou never gav’st nane,

    Every nighte and alle,

    Down thou tumblest to Hell flame,

    And Christe receive thy saule.

    From Brig o’ Dread whence thou may’st pass,

    Every nighte and alle,

    To Purgatory fire thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gav’st meat or drink,

    Every nighte and alle,

    The fire sall never make thee shrink;

    And Christe receive thy saule.

    If meat or drink thou ne’er gav’st nane,

    Every nighte and alle,

    The fire will burn thee to the bare bane;

    And Christe receive thy saule.

    This ae nighte, this ae nighte,

    Every nighte and alle,

    Fire and fleet and candle-lighte,

    And Christe receive thy saule.

    Felfedeztem azt is, hogy az eredeti dallamnak rengeteg feldolgozása van. Úgyhogy egészen sokáig, valahányszor elővettem a Gőzkorszakot elindítottam ezeket a feldolgozásokat is, és szinte vég nélkül hallgattam őket.

    A szöveg is a dallam is tökéletes összhangban van a regénnyel, és a regényben való teljes elmélyüléshez, elmerüléshez, a ráhangolódáshoz nagy segítséget adott ez a zene.

    Legjobban talán Alasdair Roberts skót származású énekes verziója tetszett, aki a dalt skót dialektusban énekli.

     

    Alasdair Roberts – A Lyke Wake Dirge

    https://www.youtube.com/watch?v=R46Aue8R_Fc

    A versfordítás nagyon nehéz feladat, és tudtam, hogy egy költő bevonásával lehetne a tőlünk telhető legjobb magyar verziót megalkotni. Azért is volt erre szükség, mert miután rájöttem, hogy a szöveghez dallam is tartozik, fontosnak tartottam, hogy a magyar szöveg az eredeti dallamra énekelhető lehessen.

    Megkerestem tehát kedves költő barátomat, Miklya Zsoltot (https://mora.hu/alkoto/miklya-zsolt), akinek nagy tisztelője vagyok, és már máskor is dolgoztunk együtt hasonló feladatokon, és megkértem, hogy segítsen. Nyersfordításom alapján (és számtalan munkaverzió után) kötöttünk ki annál a változatnál, amelynek első versszaka a Gőzkorszakban szerepel. Annyira megihletett minket ez a munka, hogy pusztán a magunk örömére elkészítettük az egész vers fordítását is.

     

    Virrasztóének

    Lyke Wake Dirge (12-15. sz.)

     

    Itt az est, jő az éj,

    minden este már,

    a ház, a tűzhely, gyertyafény,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Majd egyszer elmész innen, el,

    minden este már,

    tövis-pusztába érkezel,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ruhát ha adtál, és cipőt,

    minden este már,

    felöltheted magadra Őt,

    s Krisztus lelkedre vár.

    De ha nem adtál, úgy lakolsz,

    minden este már,

    tövise csontodig hatol,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Tövis-pusztából majd kilépsz,

    minden este már,

    a rettegés hídjához érsz,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ezüstöt adtál, aranyat?

    Minden este már,

    ne félj, a hídon áthaladsz,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Vasad sem volt, adni, soha?

    Minden este már

    pokol-láng emészt, ostoba,

    s Krisztus lelkedre vár.

    A rettegés hídja után,

    minden este már,

    purgatórium tüze, láng

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ha szívélyes volt asztalod,

    minden este már,

    a láng nem fog ki rajtad ott,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Sosem adtál ételt, italt?

    Minden este már

    csontig hatol a tűz, kitart,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Itt az est, jő az éj,

    minden este már,

    a ház, a tűzhely, gyertyafény,

    s Krisztus lelkedre vár.

     

    Az angol eredeti megfelelő magyar visszaadásához annyi kutatást végeztem, annyi tanulmányt olvastam, annyi háttér-információt szedtem össze, hogy lényegében egy egész esszére való anyagom gyűlt össze róla. Remélem, egyszer még megírom.

    4. Miért érdekes az eredeti angol szöveg, valóban lírai igazi szépirodalmi darab?

    A Gőzkorszak (Pavane) igazi virtuóz módon megírt alkotás. Egyfelől a szerkezete is nagyon érdekes, úgynevezett mozaikregény, amelyben a történet egyes részeit más-más szemszögből meséli el az író, ugyanakkor a „mozaikdarabokból” kialakul egy egységes kép, méghozzá a saját világunktól elképesztően másféle világ képe.

    A mű szépirodalmi jellege megmutatkozik a választékos nyelvhasználatában, a rendkívül erős karakterábrázolásban, és a lírai tájábrázolásban. Roberts kifinomult érzékkel használja ezeket az eszközöket, szereplőit nagy gonddal rajzolja meg, látszik, hogy teljesen elmerült a karakterek életében, érzéseiben, gondolataiban, így az olvasó valóságos emberekkel találkozik egy saját történelemmel, igazi súllyal és meggyőző erővel rendelkező, valós világban. Roberts karakterei teljesen konkrétak. Ezt a hatást kellett megteremteni a fordítás során, és a szerkesztés alatt külön figyelnem kellett arra, hogy ez mennyire sikerült, és ha nem, akkor ennek megfelelően csiszolnom, finomítanom a fordítást.

    Örömmel vállaltam el a Gőzkorszak szerkesztését, mert tudtam, hogy nemcsak a zsáner, hanem általában is a széppróza egyik nagyon fontos könyve, és szerzője, a 65 évesen 2000-ben elhunyt Keith Roberts, igazán figyelemre méltó író volt, akinek életében sajnos mégsem sikerült eljutnia az őt megillető közönséghez. Olyan kortársaihoz képest, mint JG Ballard és Brian Aldiss, akik műveit a kritikusok ma már a szépirodalom alkotásai között tartják számon, Robertset kizárólag tudományos fantasztikus íróként tartják nyilván.

    Ennek ellenére Algis Budrys, sci-fi író, szerkesztő és kritikus, Robertset kora legjobb brit novellaírójának tartotta. A Brit Science Fiction Társaság három kategóriában (regény, novella és alkotó) négy díjjal is jutalmazta Roberts munkásságát.

    5. Személyes kötődésed is van a könyvhöz, hiszen épp ott élsz, ahol a könyv történetei játszódnak. A történelem alternatív alakulása mennyiben változtatta meg a tájat ahhoz képest, amit te ismersz? 

    Számomra nagyon érdekes volt, hogy a regény dél-nyugat Angliában, főként Dorset megyében játszódik. Lassan tizennégy éve élek ugyanazon a vidéken, ahol a Gőzkorszak történetei játszódnak. Munka közben elevenen jelent meg előttem minden egyes – a kötetben szereplő – tengerpart, domboldal, a hangával, rekettyével borított, szelíden hullámzó hátságok, a Purbeck félsziget, Corfe és a várromok, és minden emlegetett város. Ezeken a helyeken magam is többször jártam, kirándultam. Amikor az ember olvas, óhatatlanul pereg előtte a „film”, az olvasottak által keltett belső kép, de ebben az esetben a táj előttem nemcsak az író leírása alapján jelent meg, hanem úgy, ahogy az a valóságban látható.

    Roberts kivételes tehetséggel és nagyon pontosan rajzolja meg a vidéket, és ez létfontosságú szerepet játszik abban, hogy noha kitalált világról ír, a világ mégis nagyon valóságos, egyfelől mert a szereplői igazán élnek, másfelől, mert abszolút felismerhetően valós tájban mozognak. Semmit nem változtatott a környezeten, ugyanakkor tökéletesen érzékelteti, hogy ez a táj mennyire időtlen és varázsos.

    6. Szívesen dolgoznál további Keith Roberts köteteken?

    Igen, nagyon szívesen. De általában is nagyon szívesen dolgoznék hasonló színvonalú, klasszikusnak számító köteteken. Sajnos uralkodik egy gyakorlat, amely teljes irodalmi műfajokat, rétegeket minősít másodlagosnak vagy alantasnak is akár, meg sem mérve a szöveg értékeit. Ezek közé tartozik a sci-fi, a fantasy, és ahogy látom, a műfajilag is különálló alternatív történelem is. Holott az általánosítás ezen a téren sem helyes, és fontos lenne meglátni az értéket, az igazi irodalmi szépséget, és nem pusztán a műfaj és valamiféle általánosítás alapján ítélni meg egy alkotást.

    A Pavane/Gőzkorszak egyszerre különös, néha frusztráló, nem azonnal áttekinthető, ugyanakkor mégis csodás. Az a fajta regény, amelyet minél többször olvas újra az ember, annál tisztábbá válik előtte az ábrázolt világ, a szereplők természete, illetve a próza szépsége és különös szerkezete. Remélem, hogy a magyar olvasók is megszeretik.

  • Idegenvezetés a széthullt Európában – Embercsempészek

    Január 22-én érkezik Dave Hutchinson regénye, az Embercsempészek. Második regényében egy mikro államokra esett Európába vezet minket, ahol a határok közötti áthaladást egy nemzetközi titkosszolgálat biztosítja. Az Európa alkonya sorozat első részét a kritikusok John Le Carré kémregényeinek és Christopher Priest sci-fi történeteinek fúziójának tartják, hangulatban pedig Kafkát és Len Deightont idézi.

    A regény angol borítója (Solaris kiadó)

    Az Európa alkonya első része, az Embercsempészek (Europe in Autumn) 2014-ben jelent meg először a Solaris kiadó gondozásában. A regény zajos sikert aratott, Dave Hutchinson pedig megkapta első rangosabb elismeréseit: Arthur C. Clarke-díjra jelölték a Legjobb regény kategóriában, szűkített listára jutott a Locuson és a John W. Campbell-emlékdíján, 2015-ben pedig a British SF Association díjára. A következő részt 2015-ben adatta ki Europe at Midnight címmel, a legutóbbi kötet, a Europe in Wintert pedig 2016-ban.

    Az első részben Rudit ismerjük meg. Az észt származású szakácsnak nincs más vágya a világon, mint kitanulni a főzés tudományát. Viszont ez nem könnyű feladat egy olyan Európában, ahol az országhatárok naponta változnak, új államot alapítani a legnagyobb business, egy szomszédos országba belépni pedig még érvényes útlevéllel is igazi tortúra. A jelenlegi állapotok áthidalására alakul a Coureurs des Bois titokzatos „futárszolgálat”, hogy segítse a fontos csomagok, információk vagy épp emberek csempészését A államból B államba. Rudi egy véletlen incidens következtében felkelti a szervezet figyelmét, majd „hobbit” ajánlva felkeresik és beszervezik.

    A sorozat három része
    A magyar borító (Gáliczki Tímea munkája)

    Rudi nem tudja, mibe is keveredett valójában, amire Hutchinson bőven rájátszik regényében, hiszen az olvasót is hasonló tudattalanságban tartja egészen az utolsó fejezetig. Az Európai Unió felbomlását követő időszakot részletesen ismerteti, így képbe kerülünk az új világ szabályait illetően, de magából az eseményekből Rudinál többet sosem tudunk meg. Hutchinson külön kihívja az olvasót, amikor szinte fejezetenként vált nézőpontot, és futárunkat úgy kell felismernünk a határ előtt várakozó sorban vagy épp egy elhagyatott havas vidéken. Így a történet kicsit a sorozatokból már jól ismert mystery boxra emlékeztet: egy ötlet köré épít ki rejtélyeket az író, majd szép lassan elvezeti az olvasót/nézőt a megoldáshoz. Hutchinsonnál a doboz belsejéhez vezető út egy szórakoztató és elborzasztó idegenvezetés a széthulott Európába, ahol a „a becsapódó ajtók szimfóniája hallatszott mindenfelé” (28. o.). Mint jövő, kétségbeejtő, főleg aktualitása miatt, viszont mint a történet mögé épített háttérvilág élvezet olvasni. Legyen szó Londonról, Párizsról vagy Krakkóról, Hutchinson bármely helyszínen képes megteremteni az autentikus hangulatot. Az első részben főleg Kelet-Európában járunk, és ehhez hűen a könyv oldalain megelevenedik Hrabal vagy akár a magyar irodalomból jól ismert közép-kelet-európaiság.

    Dave Hutchinson számos előd és zsáner elemeiből merít (legjobban a kémregények köszönnek vissza nála), majd ezekből alkot valami teljesen egyedit. Bemutatja be az alternatív európai jövőt, megvezet, játszadozik velünk, a legvégén pedig teljesen meglep.

    Ha szereted a kémregényeket, vagy olvasnál még Prist műveihez hasonló könyveket, akkor Dave Hutchinson a te íród!

    Webshopunkból 20% kedvezménnyel rendelhető.

  • Colson Whitehead nyerte az Arhur C. Clarke-díjat, és a Bookerre is esélyes

    Colson Whitehead regénye, The Underground Railroad nyerte meg az Egyesült Királyság legrangosabb sci-fi díját, az Arhur C. Clarke-díjat. Ezentúl még izgalmasabb dolog, hogy Whitehead könyve szerepel a Man Booker-díj jelöltlistáján is.

    The Underground Railroad (A Földalatti Vasútvonal) egy valós, úgy nevezett „safe home-okat” és útvonalakat összekötő vasúti hálózat volt a 19. század közepén az Egyesült Államokban, minek segítségével számos fekete rabszolga menekülhetett Délről a szabad államok felé. Whitehead regénye ezt az utat gondolja újra és mutatja be másként. Az események középpontjában egy georgiai ültetvényen dolgozó rabszolgalány, Cora áll. Sokakhoz hasonlóan ő is hallja a Földalatti Vasútvonalról szóló mendemondákat, és elhatározza, hogy felkeresi és megszökik.

    9780385542364

    Mi ez?

    Whitehead regénye eddig szinte minden rangos díjat megnyert: Pulizert, Nemzetközi Booker Mant (2015-ben ezzel a díjjal tüntették ki Krasznahorkai Lászlót is), legjobb könyv a Goodreadsen, most pedig az Arhur C. Clarke-díjt is az ő könyvének ítélték. Kérdés: Miért szerepel A Földalatti Vasútvonal a zsáner és a szépirodalom díjainál is? Egyáltalán minek nevezhetjük?

    Szépirodalmi részről érthető az érdeklődés. Whitehead regénye gyönyörűen reflektál a korábbi rabszolgákról szóló regényekre, mint Solomon Northup 12 év rabszolgasága vagy Harriet Jacobs regénye, a Tamás bátyja kunyhója, ami a maga idejében (az amerikai polgárháború előtti időszak) igazi botránykönyvnek számított. Ezek mellett érezni még Toni Morrison (A kedves, Nagyon kék) és Lawrence Hill (The Book of Negros) hatását is A Földalatti Vasútvonalban. Ebbe a fontos irodalmi hagyatékból építkező és tisztelgő milliőbe kerül be a vasútvonal steampunkosra pofozott szerelvényekkel és titkos, rejtélyes helyekre vezető alagutakkal – ezek az elemek inkább a fantasztikum irányába terelik Whitehead regényét.

    A The Guardian online felületén megjelent kritikában Alex Preston azt írja, Colson Whitehead mindig azon írók közé tartozott, akik szeretnek különböző műfajok között mozogni. Elég visszaemlékezni – írja Preston – Whitehead történelmi regényére, a John Henry Daysre vagy a jövőben játszódó, zombikat szerepeltető Zone One-ra. A Földalatti Vasútvonalban a műfajok iránti érdeklődés végképp tetten érhető: felfedezhetjük a már említett 19. századi slave narrative-t, találkozik itt a sci-fi és a fantasy-vel, felidéződik a vadnyugati kalandregények hangulata, környezetnek pedig megkapjuk a 19. századi USA alternatív változatát. Lényeg a lényeg: A Földalatti Vasútvonalnak van köze a zsánerirodalomhoz és a szépirodalomhoz is.

    Miért fontos?

    Aki kicsit is jártas az irodalmi díjakban tudja, hogy a Man’s Booker az angol nyelven alkotók számára szinte legfontosabb díja, presztízsben talán csak a Nobel előzi meg. Azonban a jelöltlistán az esetek többségében a kortárs szép/mainstreamirodalom kerül fel, a zsánerirodalomat inkább mellőzik. Természetesen kivétel erősíti a szabályt: 1987-ben A szolgálólány meséjéért Margaret Atwoodot több neves sci-fi és szépirodalom díjra, köztük a Bookerre is jelölték, 1987-ben a Arthur C. Clarke-jelölést tudta a regény díjre váltani. Az írónő később, 2000-ben elnyerte a Booker-díjat is, de nem zsánerközeli művel (bár tartalmaz néhány zsánerelemeket), hanem történelmi regényével, A vak-bérgyilkossal. Ezen kívül Ben Okri fantasyje/mágikus realista műve, The Famished Road is nyert Bookert 1991-ben. 2002 is fontos év,  ha a kanadai Yan Martel könyvére, a Pi életére gondolunk. Ha nagyon akarjuk, akkor rá lehet tenni a fantasy címkét (a Booker-díjjal foglalkozó oldalak meg is teszik), hogy kapjunk egy olyan művet, ami be tudott törni a felsőbb körökbe. Atwood még egy alkalommal került be az úgy nevezett „rövid listára” (short list), 2003-ban a Guvat és Gazella, MaddAddam-trilógia nyitóregényével, 2004-ben pedig David Mitchell Felhőatlasza, 2005-ben pedig a Ne engedj el Kazuo Ishigurótól képviselte a fantasztikumot a Booker-ön, sőt, a két utóbbi az Arthur C. Clarke-díj jelöltjei között is feltűntek.

    A sci-fit és a fantasyt nemcsak Magyarországon nem tekintik magas irodalomnak (bár vannak pozitív elmozdulások, megérne egy külön cikket a téma), hanem tőlünk nyugatabbra is sokszor mostohán bánnak a zsánerrel. A Booker-díjnál maradva, az Egyesült Királyságban is. Erre hívta fel a figyelmet 2009-ben Adam Roberts sci-fi író is:

    Az Egyesült Királyság science fiction irodaloma valóban az arany korszakát éli. A zsáneren kívüliek közül nem valami sokan vannak ennek tudatában. Mint sok SF íróhoz hasonlóan számos tapasztalatom volt abban a zsigerből jövő elutasításban, ami, például, tetten érhető a University of London College-en tanító kollégám és a Booker zsűritagjának, John Mullan, (Kim Stanley) Robinson cikkére adott válaszában [Robinson 2009-ben bírálta a Booker-díj zsűrijét, amiért mellőzik az SF-t a jelöltek listájáról. a szerk.] . A kortárs science fiction tényleges olvasása nélkül utasítja el a zsánert, mert „különleges érdeklődésű emberek veszik őket, akiknek különleges,  furcsa dolguk van és egymással találkozgatnak”. Jaj, John. (Szintén: A különleges szót ilyen ügyetlenül „szépített” módon használni? Nem oké).

    Az elmúlt évek „rövid listáit” elnézve a helyzet nem lett jobb a zsánerben alkotók számára, bár a „hosszú listán” már szerepelnek SF regények, ahogy az korábban is tapasztalható volt. Például 2016-ban David Means Hystopia című alternatív történelmi regénye fért be a Booker-jelöltek közé, 2014-ben két zsánerelemeket tartalmazó könyv is helyet kapott a jelöltlistán: Karen Joy Fowler Majd’ kibújunk a bőrünkből családregénye és Howard Jacobson Zs című disztópiája. Whitehead kevert műfajú regénye ismét egy pozitív előrelépés, és emiatt igazán fontos izgulni érte a Booker-ön: a sci-fi, fantasy és a többi SFF alá tartozó alműfaj is közelebb kerülhet ahhoz, hogy ne „különleges érdeklődéskörű emberek” hobbijának tekintsék, hanem valódi értéknek.

    A Man’s Booker hat művet tartalmazó „rövid listáját” szeptember 13-án jelentik be, a győztest pedig szeptember 17-én hirdetik ki. A „hosszú listát” a The Man Booker Prize oldalán érhetitek el.

  • Mi lett volna, ha a nácik nyernek? PKD alternatív történelme

    Philip K Dicket senkinek sem kell bemutatni: a Szárnyas fejvadász alapjául szolgáló Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? vagy a Valis szinte minden sci-fi rajongónak ismerősen csenghet. A cyberpunk előfutárának is nevezett író a mai napon ünnepelné 88. születésnapját, továbbá a mai napon startol a Hugo-díjas regénye alapján készült Az ember a Fellegvárban websorozat 2. évada is. Ennek apropóján ismerkedjünk meg kicsit az említett művel.

    A regény

    Az ember a Fellegvárban 1962-ben jelent meg. Az alternatív történelem zsánerébe sorolható regény azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lett volna, ha a II. Világháborút nem a szövetségesek, hanem a tengelyhatalmak nyerik. Philip K. Dick (a továbbiakban PKD) ennek fényében alakítja át a 60-as évek jól ismert erőviszonyait. A világ két vezető nagyhatalma a náci Németország és császári Japán lesznek, akik közösen osztozkodnak az Államok egykori területén. A Roosevelt elnök elleni merénylet után ráadásul Amerika megrekedt a Nagyvilágválság állapotában, így annak emberei továbbra is szegénységben élnek a tengelyhatalmak kiszolgáltatottságában. Habár a regény nem tér ki egy ilyen alternatív valóság politikai hátterére, az új társadalmi viszonyok legfinomabb részleteit ábrázolja a szereplők közötti kapcsolatokon keresztül. Emellett pedig megjelenik a könyvben egy regény, a Lassan vonszolja magát a sáska, ami a szereplők számára egy olyan világot mutat be, ahol a Központi hatalmak arattak győzelmet. A regény a regényben egy népszerű irodalmi eszköz, aminek itteni értelmezéséről Galamb Zoltán kritikájában olvashattok részletesebben.

    d7498ae10df699f4a8ef578fd2cef5b9
    A regény a The Penguin Books kiadásában

    A regény a maga idejében nagy sikert aratott, PKD ezzel nyerte meg az első Hugo-díját 1963-ban. Forrásként számtalan művet jelölt meg, de inspirációként Ward Moore Bring the Jubilee alternatív történelem könyve szolgált, ahol Moore azt vázolja fel, mi lett volna, ha az amerikai polgárháborút a déliek nyerték volna. PKD forrásai közt említi még William L. Shirer A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása című könyvét,  Alan Bullock Hitler: A Study in Tyrannyt, Paul Carrell Foxes of the Desertje, továbbá az I ching című jóskönyvből is merített. Azonban, ahogy az a későbbiekben is kiderül, ezek a források mély nyomot hagytak Philip K. Dickben.

    Az el nem készült folytatás

    Egy 1976-ban adott interjúban PKD azt monda, tervezett folytatást Az ember a Fellegvárbannak. Azonban sokkal nehezebb dolga volt ennek megírásával, mint azt gondolta volna. A legfőbb problémát az okozta, hogy visszatérjen régi forrásaihoz: mentálisan képtelen volt arra, hogy újra nácikról olvasson. Többször megpróbálta elkezdeni a második részt, de kísérletei vagy nem sikerültek vagy máshová vezették őt. Például a The Ganymede Takeover a Fellegvár folytatásaként indult, de végül nem fonódott egybe a két könyv története. Hasonlóan indult a Szabad Albemuth Rádió is, aminek korai vázlatában feltűnt Hawthorne Abensen író is (az ő nevéhez fűződik a könyvben a Lassan vonszolja magát a sáska), akit egy ETI segít, miután a nácik elkapták őt. A történet végül más fordulatot vett, később PKD inkább a Valis írása felé fordult, a Szabad Albemuth Rádió pedig 1985-ig kiadatlan maradt. Végül két fejezet készült el a Fellegvár folytatásához, ezek a Csúszkáló valóságok kötetben olvashatóak.

    f91d5cb9496baf29609b2eb023cf6f90

    Sorozat

    A könyv adaptálásának ötlete nem új keletű. Több kísérlet is volt egy televíziós sorozat elkészítésére: 2010-ben a BBC tervezte egy mini sorozat tető alá hozását másik négy partner segítségével – köztük Ridley Scottal, mint executive producer -, de végül a tervből nem lett semmi. Később, 2013-ban az SyFy csatorna szerette volna életre kelteni PKD regényét egy négyrészes mini sorozatként a korábbi producerek segítségével. A munkálatok végül 2014. október elsején kezdődtek meg Washingtonban, de már az Amazon Studios vezénylete alatt. A készülődő sorozat végül az Amazon Prime-on debütált 2015. január 15-én: ez lett az eddigi legnézettebb pilotepizód az Amazon történetében. A teljes első évad végül 2015. november 20-án lett elérhető. A nagy népszerűségnek köszönhetően az Amazon berendelte a 2. évadot is, ami a tegnapi nap folyamán lett elérhető az Amazon Prime oldalán.

    c4zd3ngjwlycjpg-a2d335_1280w

    Habár a sorozat PKD regényét veszi alapul, nagyon sok ponton eltér tőle. Például a nyugati parton lévő államok inkább működnek a Tengelyhatalmak provinciái, mint bábállamaiként. Továbbá a sorozatban a háború 1945-ben ér véget, miután a náci Németország elpusztította Washington DC-t és így az USA kénytelen volt megadni magát – a könyvben elfoglalják az Államokat. Ezek az apróbb változtatások nem válnak az adaptáció hátrányává, sőt, bőven akad olyan újítás is, ami csak jobbá teszi az alapművet és kihoz mindent az alapötletből. Például a „regény a regényben” koncepciót nagyon következetesen felváltja a „film a filmben” ötlet, továbbá a Fellegvár szereplői itt találkoznak egymással és így életük más fordulatot is vesz a könyvbélihez képest. Ezeknek a változtatásoknak hála egy szinte megunhatatlan történetet kaptunk az Amazontól, ami hű is marad PKD szövegének szellemiségéhez.

    Ízelítőként álljon itt egy kétperces részlet a 2. évadból:

     

  • Hazug történelem: Változatok egy bolygóra

    A Magyar Írószövetség SF Szakosztálya a februári estjét az alternatív valóság és az alternatív történelmi regények témájának szentelte, Sohár Anikó bevezetője után Szélesi Sándor beszélgetett alternatív történelmi regények szerzőivel. A „mi lenne vagy mi lett volna, ha” kérdés ugyan tudománytalannak minősíthető, de talán pont ezért az izgalmas téma a szokásosnál nagyobb közönséget vonzott.

    (tovább…)