My Blog

Címke: ajánló

  • Szilánkokon lépkedve – Tatjana Țîbuleac: Üvegkert könyvajánló

    Tatjana Țîbuleac második regénye, az Üvegkert történetéhez a szerzőnő gyermekkori élményeiből, tapasztalataiból merített ötleteket. A regény Kisinyovban (Moldova) játszódik a kommunizmus végén. Főhőse a kis Lasztocska, akit egy orosz nő kivesz az árvaházból. Tamara Pavlovna szándékai ambivalensek. Egyrészt munkaerőre van szüksége, aki segít neki üres üvegeket gyűjteni, kimosni és visszaváltani. Másrészt, ezzel párhuzamosan igyekszik virágzó jövőt teremteni a kislány számára. Ehhez elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy Lasztocska tökéletesen elsajátítsa az orosz nyelvet. Az ő anyanyelve ugyanis a moldáv, de ebben a zavaros történelmi helyzetben ez a fajta identitás is megkérdőjeleződik: az orosz nyelv az érvényesülés útja.

    A regény megértéséhez némileg ismerni kell Moldova történetét. A Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunió egyik tagköztársasága volt 1940-től 1991-ig. 1940. augusztus 2-án jött létre a Román Királyságtól megszerzett Besszarábia és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz tartozó Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság egyesítésével. 1990. május 23-án az ország elnevezése Moldovai Köztársasággá módosult, függetlenségét 1991. augusztus 27-én nyerte el. Földrajzilag a Moldáv SZSZK-t nyugatról Románia, északról, délről és keletről az Ukrán SZSZK határolta. A moldáv nyelv valójában a román nyelv egy változata, ám az orosz megszállás idején főként a szovjet érdekek azt kívánták, hogy a romántól különböző nyelvet kreáljanak. Ennek az volt a célja, hogy igazolják a területének Romániától való elválasztását és a Szovjetunióhoz való tartozását. Ugyancsak a román nyelvtől való különbözőséget hangoztatták a függetlenség hívei is. Mára azonban a nyelvészek, beleértve az oroszokat is, románnak tartják ezt a nyelvet, melyet csak politikai okokból neveznek vagy neveztek moldávnak. Ugyanakkor a szovjet időszak mégis nyomot hagyott rajta: számos orosz kifejezés szilárdult meg benne, továbbá némely betű vagy szó hangzásában, átírásában is mutatkozik apró eltérés, vagyis a két nyelv között mégis van egy kis különbség. Ennek fontos szerepe van a regényben is.

    Üvegkert

    A cselekmény több idősíkon játszódik: hol a kislány felcseperedését követhetjük nyomon, hol pedig a felnőtt Lasztocska életébe látunk bele. A főhősnő a rendszerváltás időszakában éli kamaszéveit, tehát Moldova függetlenedése idején. Az eredetileg moldáv kislányba nevelőanyja a legnagyobb szigorral (olykor kegyetlenséggel) veri bele az orosz nyelv ismeretét, s megtiltja neki, hogy anyanyelvén kommunikáljon. Így a kislány szinte elveszíti saját gyökereit, kultúráját, aztán később, a rendszerváltáskor, fiatal felnőttként hirtelen megint moldávul kell beszélni, tanulni. Sőt, inkább románul. Lasztocskának nagyon nehéz ebben a kaotikus helyzetben saját származásával, kulturális kötődéseivel azonosulni. Ráadásul a regény helyszíne Kisinyov, Moldova fővárosa, ami abban az időszakban igazi multikulturális központ volt. A lakótömbjükben is együtt éltek oroszok, ukránok, moldávok és zsidók.

    A történet másik központi kérdése az anya-gyermek viszony, ami két szinten is megjelenik. Egyrészt: az árvaházban nevelkedő kislány nem tudja egykönnyen feldolgozni, hogy valódi szülei elhagyták, másrészt az őt örökbefogadó Tamara Pavlovnával való kapcsolata is egyszerre szeretet, hála és gyűlölet keveréke. Nem csoda, hogy Lasztocska érzelmi zűrzavarban találja magát. Miért hagyták el őt? Aztán miért fogadták örökbe? Vajon azért vették ki az árvaházból, hogy megmentsék, vagy hogy kihasználják? Az anyai szeretet újabb rétegét a felnőtt Lasztocska sorsa fejti fel, aki egy rosszul sikerült házasságból született beteg gyermek édesanyjává válva kénytelen megtapasztalni az anyaság minden nehézségét.

    Az Üvegkert megrázó történet, de a szerző képes a szenvedésről is végtelen meghittséggel, hiteles őszinteséggel mesélni, s így megmutatni a női sorsban rejlő erőt és szépséget.

     

    Tatiana Țîbuleac regénye 2019-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

  • Megjelent a májusi Galaktika!

    A Galaktika magazin májusi számában tovább folytatódik a többszörös Zsoldos Péter-díjas Lovas Lajos (N, Törzsszövetség) sorozata a sorkatonákról, akik a 80-as évek egy hadgyakorlatáról kerülnek vissza tankostul a mohácsi vész idejébe, új irányt szabva a történelemnek. A. C. Wise kanadai-amerikai írónő Nebula-díjra jelölt novellája egy különleges bűvésztrükk titkát kutatja. Bojtor Iván disztópikus írása a jövő tudatlanság alapú társadalmát mutatja be a szatíra eszközeivel. A francia Jean-Pierre Laigle ezúttal a barbáros-kardozós fantasyk kliséin csavar egyet. Varga Csaba Béla kisregénye egy olyan alternatív jövőbe viszi el olvasóit, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia él és virul – és nem is akárhol. A havi retróban Jean Rameau egy 21. századi ételmérgezésről ír, ami lassan akár valósággá válhat.

    Galaktika 374

    A központi tudományos rovat a mesterséges intelligencia lehetséges jogi alkalmazásait veszi sorra. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a reaktorbalesetek egy hátborzongató következményéről, Phil Collins egy korai zenekarának lemezéről, a The 100 – A visszatérők című tévésorozatról és az űrkutatással kapcsolatos tavaszi évfordulókról. A képregény Fedina Lídia egy novellájának adaptációja Kiss Ferenctől és Podmaniczky Ferenctől.

    A magazin XL-változata a kult-kedvenc Olaf Stapledon szuperember-regényének, a Fura Johnnak befejező részét tartalmazza.

    Galaktika 374XL

    A Galaktika 374. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

     

  • Miről álmodoznak az értelmiségi nők? – Pavla Horáková: A valószerűtlenség elmélete könyvajánló

    Miről álmodoznak az értelmiségi nők?

    A napokban jelent meg Pavla Horáková Magnesia Litera díjas regénye, A valószerűtlenség elmélete. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.

    A neves cseh publicista, fordító és rádiós szerkesztő első, felnőtteknek szóló könyve (több ifjúsági regény után) több szempontból is figyelemre méltó munka: az írónő magával ragadó stílusa, humora, éles szemű megfigyelései, nyelvi kifinomultsága, irodalmi tehetsége jellemzi.

    Az elbeszélő Ada Sabová, harmincas éveiben járó értelmiségi nő, aki tudósként dolgozik az úgynevezett Interdiszciplináris Antropológiai Intézetben. Tudományos kutatásának témája: „a vizuális kompatibilitás szubjektív észlelése”. A regény egyik zsenialitása az a sok képtelen kutatási téma, elmélet, amiket mintegy mellékesen olvashatunk a történet folyamán. Például: „a szociálisan patologikus jelenségek hatása a tereptörésekre városi környezetben”, vagy „A gyakorlatban is működik-e Murphy törvénye, vagy ez csak szubjektív benyomás?”.

    A valószerűtlenség elmélete

    Pavla Horáková a tudományos munka milyenségére, a kutatóintézetben zajló életre vonatkozó precíz megfigyeléseit szarkasztikus humorba csomagolva tárja elénk. Másrészt egy viszonylag komoly kérdést tesz fel: hogyan lehet megragadni, értelmezni a körülöttünk lévő dolgokat, a kaotikus eseményeket, amelyek alapvetően befolyásolják a világgal kapcsolatos tapasztalatainkat és az életünk irányát? A főhősnő gondolkodásának fókuszában a vonzerő áll, amelyet szeretne meghatározni, miközben saját élete válik kísérleti anyaggá és a kísérlet kiindulópontjává is. Ada megpróbálja megérteni a körülötte lévő embereket: szüleit, családtörténetét, vagy azt, hogy miért vonzza őt egy szinte ismeretlen, eltűnt férfi, egy kolléganőjének a fia.

     

    A főhős története kiindulópontként és keretként szolgál a megfigyelések elemzéséhez és az érvelés kidolgozásához, s végül arra a felismerésre jutunk, hogy a vizsgáló egyén mindig valahogy személyesen, szubjektíven szerepel saját kutatásában. Horáková nagyon szórakoztató módon reflektál a látszólagos véletlenekre, amelyek mögött rendszerességet és közöttük kapcsolatot érzékel. Mindezen jelenségek magyarázatára a „valószerűtlenség elméletét” keresi, de kénytelen megállapítani, hogy pusztán ésszel nem képes megragadni a világ végtelen bonyolultságát. Miként a körülötte lévő társadalom egyre jobban ragaszkodik az üres szabályokhoz, Ada egyesével elhagyja ezeket a merev struktúrákat, és elindul a szabadság felé. Ezen a ponton a regény fantasztikus fordulatot vesz, s ez a csavar még inkább feledhetetlenné teszi ezt a sajátos irodalmi remekművet.

     

  • A megújult Zsoldos-díj 2020 és 2021

    A híres és rangos Zsoldos Péter-díjat 1997-ben alapították, az Avana Egyesület és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, a magyar science fiction díjak jutalmazására.

    A covid-19 járvány okozta problémák, majd a díj átszervezése miatt, a 2020-as díjat 2021-ben, az író születésének évfordulóján osztották ki. Az Avana Egyesület 2020. április 23-án – a könyv és a szerzői jogok világnapján – új díjat alapított, Monolit-díj néven.

    Minden jelöltnek és nyertesnek gratulálunk, külön öröm számunkra, hogy a 2020-as igen kemény mezőnyben ott van két Metropolis Media kiadvány is! Büszkék vagyunk G. Bogár Edit műfordítóra és Szélesi Sándor íróra!

    A 2020-as Zsoldos Péter-díj nyertesei:

    A teljes shortlist a LINKRE kattintva elérhető.

    A 2021-es Zsoldos Péter-díj nyertesei:

    • a novella kategória győztese: Veres Attila: A világ helyreállítása
    • a fordítás kategória győztese: Molnár Berta Eleonóra fordítása (Susanna Clarke: Piranesi)
    • a regény kategória győztese: Brandon Hackett (Markovics Botond): Eldobható testek
    • a közönségdíj győztese: Brandon Hackett (Markovics Botond): Eldobható testek

    A teljes shortlist a LINKRE kattintva elérhető.

    Szakmai zsűri tagjai: Benczik Vera irodalmár, H. Nagy Péter irodalomtörténész, Keserű József irodalomtudós, Makai Péter Kristóf irodalomtudós, Szabó István Zoltán irodalomkritikus és fordító, Szilárdi Réka pszichológus és irodalmár, Takács Bogi író.

     

    A díjról és díjazottakról további anyagok az interneten:

    A díjról hírt adtak:
    https://ectopolis.hu/hirek/moskat-anita-es-markovics-botond-regenye-nyerte-a-zsoldos-peter-dijat/
    https://www.libri.hu/zsoldos-dij
    https://index.hu/kultur/2021/04/21/az-eldobhato-testek-tarolt-az-idei-zsoldos-peter-dij-atadojan/

    Moskát Anita interjúk:

    Moskát Anita interjú

    http://ekultura.hu/2014/05/13/interju-moskat-anita-2014-aprilis

    Interjú Moskát Anitával, az Irha és bőr szerzőjével

    Interjú Moskát Anitával!


    https://ectopolis.hu/interju/moskat-anita-a-fantasy-remek-eszkoz-a-valosag-problemainak-megertesere/

    Interjú Moskát Anita írónővel

    Interjú G. Bogár Edittel:
    https://oldsite.galaktika.hu/interju-a-nap-magja-forditojaval-bogar-edittel/

    Szélesi Sándor interjúk:

    https://oldsite.galaktika.hu/interju-szelesi-sandor-az-ellopott-troll/
    https://www.scifi.hu/2017/03/29/interju-szelesi-sandor/
    https://fantasycentrum.hu/szelesisandor

    Interjú Markovics Botond íróval, írói nevén Brandon Hackett:

    https://index.hu/kultur/2021/01/01/markovics_botond/

     

  • A valószerűtlenség elmélete – Interjú az írónővel

    Pavla Horáková könyve eredeti, üde és vicces olvasmány, mely a végére fantasztikumba hajló fordulatot vesz. A regény elnyerte a Magnesia Litera díjat, és Csehországban hamar bestseller lett. A könyv írónőjével Mund Katalin, a Galaktika főszerkesztője beszélgetett.

     

    Mund Katalin: Miért és hogyan lettél író?

     

    Pavla Horáková: Azt hiszem, mindig is író szerettem volna lenni, de ezt soha nem vallottam volna be senkinek. Helyette műfordító lettem, meg újságíró, és ezekben a szakmákban lassacskán megtanultam az írás csínját-bínját.

     

    K.: Mi inspirált A valószerűtlenség elmélete megírásában? Honnan jött az ötlet?

    H.: Már a húszas éveim elejétől fogva szerettem volna egy olyan szerelmi történetet alkotni, ami túlmutat az egyszerű románcon. Tudtam, hogy írni akarok benne Prága rejtelmeiről, és elmélkedni a világunk természetével kapcsolatban. Idővel rengeteg anyagot gyűjtöttem össze, és amikor úgy éreztem, hogy elég, nekiálltam a munkának.

     

    K.: Van személyes tapasztalatod arról, hogyan működnek a tudományos kutatóintézetek?

    H.: Nem, nincs közvetlen tapasztalatom. De egy igazi intézet adta az ötletet, aminek az irodái ugyanabban az épületben vannak, amit a regényben is leírtam. Újságíróként készítettem néhány interjút olyan kísérletekről, amelyeket a könyvben is megemlítek, de a belső konfliktusokról nem volt információm. Ezekről egy barátomat kérdeztem, aki a Tudományos Akadémia egyik intézetében dolgozik. Igazából a hétköznapi hivatali életet írtam le, ami, úgy tűnik, mindenhol hasonló.

     

    K.: Van bármi hasonlóság közted és a főhősnő között?

    H.: Adának teljesen más sorsa van, mint nekem, más a családi háttere, máshogy alakult a karrierje, a szerelmi élete, mindenben más, mint amilyen én vagyok. Ami közös bennünk, hogy milyen megfigyeléseink és elképzeléseink vannak a körülöttünk lévő világról, és az, hogy mindez csodálattal tölt el mindkettőnket.

     

    K.: Mi a legfontosabb üzenet, amit ezzel a regénnyel közölni szerettél volna?

    H.: Meg akartam osztani az olvasókkal a világ és annak rejtelmei, titkai iránt érzett csodálatomat. Meg akartam mutatni, hogyan gondolkozom, és talán egy kicsit befolyásolni őket, hogy másképp tekintsenek a hétköznapinak tűnő dolgokra. A regény fogadtatásából úgy tűnik, ez sikerült is. Az emberek elmesélik nekem, hogyan veszik észre a város minden lejtős utcáját, hogy másképpen tekintenek a hajléktalanokra, és még a Bristol-skálára is hivatkoznak, amikor a kutyájuk egészségügyi problémákkal küzd.

     

    K.: Šumperk valóban olyan furcsa hely? 🙂

    H.: Háromszor jártam ott, de semmi különösebbet nem tapasztaltam. Mégis állandóan furcsa események színtere, és az emberek küldözgetik nekem a linkeket az újabb és újabb történetekről. Éppen múlt héten esett meg, hogy tűz ütött ki egy Šumperk külvárosában lévő házban, és a tűzoltók egy krokodilt találtak bent. Szóval valaminek kell ott lennie.

     

    K.: Ki az ideális olvasója a könyvednek?

    H.: Olyanok, akik szeretnek gondolkodni, szeretnek kérdéseket felvetni az emberi létezésről, az élet értelméről, és válaszokat is keresnek ezekre. Akik hisznek abban, hogy létezik szerelem első látásra. Akik szeretnek nevetni, élvezik az életet és annak sajátosságait.

    A valószerűtlenség elmélete

    K.: Hogy tetszik a magyar borító?

    H.: Szerintem csodálatos, minimalista és okos, esztétikailag is nagyon megnyerő. Sajnálom, hogy nekünk nem jutott eszünkbe Schrödinger macskája, amikor a cseh borítót terveztük.

     

    K.: Min dolgozol mostanában?

    H.: Nemrég fejeztem be egy regényt, ami az üknagymamám emlékiratain alapul. Ő 1898-ban született, Dél-Morvaországban élt, három nővére Bécsbe költözött, ahol gyakran meglátogatta őket. A helyszínek tehát Bécs és Morvaország a 20. század első felében. Egy párhuzamos történetszál is van a könyvben, ami a 2020-as évek első felében játszódik, amikor a fiatal narrátor hónapokat tölt Bécsben a történelmi szereplő nyomait kutatva, majd Prágában, a koronavírus-járvány első kitörésekor. A címe: Európa szíve, és A valószerűtlenség elméletéhez hasonlóan sok reflexiót tartalmaz Közép-Európa történelméről, ezenkívül az Osztrák–Magyar Monarchiáról és a cseh nemzeti karakterről.

     

    K.: Köszönjük!

    A könyv fordítójával, Juhászné Hahn Zsuzsannával készült interjút az alábbi LINKEN olvashatjátok.

  • Interjú Juhászné Hahn Zsuzsannával A valószerűtlenség elmélete műfordítójával

    Március végén megjelent Pavla Horáková: A valószerűtlenség elmélete című regénye. A könyv mindenkit rabul ejt könnyed szarkasztikus humorával, és különleges gondolatkísérleteivel.
    Így volt vele a könyv fordítója, Hahn Zsuzsanna is. A vele készült interjút lejjebb görgetve olvashatjátok.

     

    Mund Katalin(M.K): Hogyan lettél műfordító? Mit szeretsz ebben a munkában?

    Juhászné Hahn Zsuzsanna(J.H.ZS): Édesapám az ELTE-n tanított, ezért kiskoromban azt terveztem, ha nagy leszek, egyetemista leszek, mert imponált, milyen okosak, műveltek, viccesek. Azért hamar rájöttem, hogy ez karrier-tervnek nem lesz jó, nem tartható életem végéig. Édesapámnak pedig volt egy barátja, a kiváló műfordító, Falvay Mihály, aki még műveltebb, okosabb és viccesebb volt, így ez el is dőlt. A nyelvérzékemet viszont édesanyámtól örököltem. Szeretek szépirodalmi szövegekkel dolgozni, szeretem a kihívásokat, a nehezen fordítható szakaszok megoldása feletti örömöt. De azt is, amikor magával ragad egy szövegrész, és szinte erőfeszítés nélkül átadható a stílusa magyarul, mert annyira életszerű, ismerős, hiteles. Kortárs műveket fordítok, ezért olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy személyesen is módomban áll megismerni a szerzőket, mindegyikükkel találkoztam már.

    M.K.: Hogy kerültél kapcsolatba a cseh nyelvvel? Miért éppen ezt választottad? Több nyelvről is fordítasz?

    J.H.Zs.: Egy sváb faluban nőttem fel, a német nyelvet gyerekkorom óta tanultam, a csehet pedig Hrabal Sörgyári capricciója miatt választottam már az egyetemen. Cseh és német szakon végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán, aztán a cseh kultúra és irodalom iránti érdeklődésem kerekedett felül, néhány évig éltem is Prágában, és szinte csak csehből fordítok.

    M.K.: A valószerűtlenség elméletét te ajánlottad a kiadónknak. Hogyan találtál rá a könyvre? Mi az, ami megfogott benne?

    J.H.Zs.: A könyv írója, Pavla Horáková 2017-ben Budapesten töltött néhány hetet a Visegrádi Irodalmi Rezidens Program keretében, aminek mindig van egy záró felolvasóestje. A szervezők engem kértek fel a szerző itt készült szövegrészletének fordítására. Már akkor felfigyeltem Horáková stílusára és szarkasztikus humorára, így amikor megjelent az itt írt könyve, azonnal elolvastam. Nagyon tetszett, frissnek, okosnak, üdének éreztem ezt a regényt. Az elbeszélő egy értelmiségi hölgy, aki a világon mindenre elméleteket gyárt. Szórakoztattak az eszmefuttatásai, egyetemista koromban én is gondolkodtam ilyesmiken. Azt is szerettem a szövegben, hogy ismerem azokat a prágai helyszíneket, ahol a történet játszódik, jó volt felidézni az ott töltött éveket.

    M.K.: Milyen volt A valószerűtlenség elméletét fordítani? Mi okozott különösebb nehézséget (ha volt ilyen), s mi okozott örömöt a fordítás során?

    J.H.Zs.: Kifejezetten élvezetes, de kemény munka volt. Éppen amiatt, hogy annyi mindenen elmorfondírozik az elbeszélő, rengeteg különböző témának kellett utánajárnom az asztrológiától a kvantummechanikáig, a fejformáktól a levitációig, Schrödinger macskájától a holográfiákig. Nagyon érdekes feladat volt, szeretem ezt a változatosságot. Valamiért gyakrabban választok komoly, drámai, sőt megrázó szövegeket, amelyeknek a fordítása lelkileg is megterhelő, ezzel szemben ez a regény felüdülés volt, sokat nevettem közben.

    A valószerűtlenség elmélete

    M.K.: Szabadidőben, amikor nem fordítasz, miket szoktál csinálni?

    J.H.Zs.: Egy fordítóirodában dolgozom projektmenedzserként és a Csirimojó Kiadónál szerkesztőként. Hálás vagyok a férjemnek és a három gyermekünknek, hogy mégis sikerül időt szakítanom a műfordításra is.

    Az írónővel készült interjút a LINKRE kattintva érhetitek el.

  • Könyvajánló – Mike Chen: Itt és most és aztán

    Mike Chen debütáló regényének középpontjában az időutazás áll. Ebbe a tematikába beleszövődik egy-két szerelmi szál is, amelyek, bár a cselekmény szerves részét képezik, másodlagosnak tűnnek. Ugyanis a könyv valójában a szülői élet örömeiről és nehézségeiről szól, az apai szeretet fontosságáról, és arról, ez hogyan hat egy gyerekre. Ez teszi igazán egyedülállóvá a történetet.

    A főhős, Kin Stewart poszttraumás stressz szindrómával küzd, legalábbis ezt mondja mindenkinek ‒ és, bár úgy véli, hogy ez csak egy fedősztori, valószínűleg nem az. Hiszen valójában időutazó titkos ügynök, aki egy balul sikerült küldetés során megsebesült, és nem tudott hazajutni. 18 év elteltével az ügynökség megtalálta, és vissza akarja vinni a saját korába. A jövőből érkező mentőcsapat életében azonban eközben csak néhány hét telt el.

    Mivel Kin jelzőműszere megsérült a küldetés során, úgy tűnt, örökre a jelen korban ragadt, ezért megpróbálta a lehető legtöbbet kihozni új életéből. Munkát talált, feleségül vett egy nőt, és van egy lányuk, Miranda. Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább homályba veszett „jövőbeli múltja”. Amikor kvázi-erőszakkal visszaviszik a jövőbe, kiderül, hogy ott is várja egy szerető menyasszony. Kin két világ között őrlődik: szinte búcsúzás nélkül kényszerült otthagyni feleségét és kamaszlányát, akit az apja hiánya nagyon megvisel – és próbálja összerakni egy másik nővel kapcsolatos, elfelejtett emlékeit.

    Itt és most és aztán

    A cselekmény innen gyors tempóra vált, újabb és újabb meglepő fordulatokkal, melyek középpontjában Kin azon fáradozása áll, hogy távolról, a jövőből valamilyen úton-módon megmentse a lányát a rossz élethelyzetekből, a nyomorúságos sorstól, ami épp az ő távozása miatt következik be. Ráadásul az Időutazó Ügynökség is üldözőbe veszi a lányt. A regény igazi szépsége, ereje ezekben a fejezetekben mutatkozik meg leginkább, melyekben az apa kétségbeesetten próbál helyesen cselekedni.

    Ugyanakkor azt is meg kell tanulnia, el kell fogadnia, hogy Miranda önálló személyiséggé fejlődik, saját döntéseket hoz, aki ugyan szereti és tiszteli az apját, de mindinkább függetlenedik tőle. Kin egyszerre aggódik és végtelenül büszke a lányára. A kamaszok szülei gyakran rácsodálkoznak, milyen gyorsan felnőttek a gyerekek. A könyv egyik fontos nézőpontja, hogy mindezt időutazói távlatból nézhetjük. Így Mike Chen sci-fi regénye szimbolikus jelentőségű. Nem meglepő, hogy az Itt és most és aztánt a szerző a saját lányának, Ameliának ajánlotta.

     

  • Ki is volt Walter Tevis? 93 éve született a Sokszavú poszáta és a Vezércsel írója

    Az alábbi rövid írás, a Sokszavú poszáta magyar kiadásában szerepel. Kiadó a Metropolis Media.

    Amerikai író, 1928-ban született San Franciscóban. Szülei tízéves korában gyermekotthonba adták, mert sikerült egy kis földet szerezniük az ország másik végében, megművelés céljára. A kisfiú egy évvel később követte őket, egyedül vállalva a kimerítő vonatutat. Tevis a második világháborúban hajóácssegédként teljesített szolgálatot a csendes-óceáni térségben, majd leszerelése után leérettségizett, és felvételt nyert a Kentucky-i Egyetem bölcsészkarára. Itt folytatott tanulmányai mellett egy biliárdteremben dolgozott. Élményeiből több novellát írt, majd első regénye, a The Hustler (1959) is ebből merített inspirációt.

    A regényt alig két évvel később megfilmesítették, a fiatal Paul Newmannel a főszerepben. Tevis 1984-ben visszatért a szereplőkhöz egy folytatásban (The Color of Money), melyből szintén két évvel később Martin Scorsese készített mozit ismét Newmannel, valamint Tom Cruise-zal.

    Walter Tevis

    1957-ben jelentkezett első SF-novellájával a Galaxy magazinban. Rövidebb írásainak javát Far from Home (1981) című novelláskötete gyűjtötte össze. Második regénye is fantasztikus témájú volt, a The Man Who Fell to Earth (1963).

    Ebben egy haldokló faj küldötte érkezik a Földre menedéket kérni népének, azonban az emberek közönye és idegengyűlölete ellehetetleníti küldetését. A regényt Nicolas Roeg filmesítette meg 1976-ban, David Bowie-val a főszerepben.

     

     

    Hosszabb szünet után 1980-ban következett a Sokszavú poszáta – amelyet Nebula-díjra jelöltek –, majd három esztendővel később a The Steps of the Sun. Ez utóbbi egy milliárdos magán-űrutazásáról, és annak az egész világra kiható következményeiről szól.

    A szerző korai halála 1984-ben egy ígéretes karriernek vetett véget, mely hazánkban eddig, a megfilmesítéseket leszámítva, teljességgel ismeretlen volt.

    Walter tevi: Sokszavú poszáta című regénye, most egy kivételes csomagajánlatban megvásárolható a Galaktikabolton!

    Ha még érdekel Walter Tevis és munkássága, az alábbi linkeket ajánljuk:
    LINK a 444.hu oldalához.

    LINK a Könyvspirációk bloghoz

    LINK Bibi vlogjához

    LINK Minden napra egy bloghoz

    LINK a Librarius blogjához

  • Jodi Taylor: Nem semmi lány könyvajánló

    Nem sokkal Valentin-nap előtt jelent meg Jodi Taylor Nem semmi lány című regénye. Az időzítés nem véletlen, hiszen ez a könyv az idei év egyik legszívmelengetőbb, legderűsebb romantikus thrillere.

    A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.

    A regény a Semmi lány folytatása. Már a borítók is magával ragadnak. Mindkettő Nagy Gábor tehetségéről árulkodik: gyönyörű műalkotások.

    Jodi Taylort nem kell bemutatni a magyar olvasóközönségnek, hisz ő alkotta meg a St. Mary-krónikák csodálatos világát, egy angol humorral átszőtt, időutazós történelmiregény-sorozatot. A Nem semmi lány azonban teljesen más tematikájú. Habár a szerző letagadhatatlan írói stílusa, humora minden könyvének megadja az alaphangulatot, ez a regény inkább romantikus, humoros thriller, egy csipet misztikummal fűszerezve.

    Visszatér az első kötetben megismert főhősnő, Jenny Dove, aki mindig nagyon alacsony önértékeléssel bírt, és még most is dadog. Amikor 13 éves korában már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, megjelent egy mások számára láthatatlan, gyömbéres keksz illatú ló, Thomas, aki azután egész életében jó barátja, támogatója, tanácsadója lett.

    A felcseperedő Jenny aztán megismerkedett Russell Checklanddel, a hóbortos festővel, akivel számos bonyodalom után összeházasodtak, és egy farmon élnek.  Az első kötetben már láttuk, hogy a lány rokonai mi mindenre képesek, hogy az árván maradt Jenny vagyonát megszerezzék, főként az unokatestvére, Christopher jelentett igazi fenyegetést.

    A második kötetben Jenny immár nem „semmi lány”, hanem próbál a sarkára állva helytállni az életben. Ez már eleve nem könnyű, hiszen Russell-lel kötött házassága korántsem a hétköznapi unalomban telik, ráadásul megszületett kisbabájuk is, Joy. Mindeközben a Frogmorton farmon a legfurcsább állatokat gyűjtik maguk köré, mint például patagóniai rohamcsirkéket és egy bánatos szamarat a már meglévő Marilyn, a mindenevő szamár mellé. De ott él velük Boxer, a neurotikus exversenyló is, aki továbbra sem képes kigyógyulni a traumából, amit egy-egy pillangó közelsége okoz. Már-már idilli kaotikusságban folyna az élet, de ekkor megint megjelenik egy gyanús alak, aki Jenny életét fenyegeti. Az angol humorban bővelkedő romantikus történet tehát újból izgalmas thrillerbe csap át.

    Jodi Taylor minden könyvében újra és újra képes elkápráztatni és szórakoztatni az olvasót, mintha soha nem fogyna ki az ötletekből. Legnagyobb erénye a regénynek, hogy az élet kisebb-nagyobb gondjait-bajait is izgalmas és szórakoztató kalandokként mutatja be, a leglehetetlenebb körülmények között is képes derűsen láttatni az eseményeket.

     

  • Sárközi Károly: Sámánrévüléstől harangzúgásig – A magyarság korai történelméről

    Sárközi Károly: Sámánrévüléstől harangzúgásig

    A magyarság korai történelméről

    Az interjút készítette, Rozgonyi Ádám, az Inforádió munkatársa. A hanganyag, az írásos interjú végén, meghallgatható.

    1. Milyen igény, szándék hívta életre a kötetet?

    Köszöntöm a hallgatókat.

    A magyarságnak az őskori kezdetektől az államalapításig terjedő korai történelmével a múltban és jelenleg is sokan és sokféleképpen foglalkoztak. A közös bennük, hogy lényegében ugyanazokat a forrásokat, nyelvészeti-, régészeti kutatási eredményeket dolgozták fel és mégsem jutottak közös nevezőre: ma sincs egységes, tudományosan megalapozott, világos képünk népünk keletkezéséről és korai múltjáról. A hírközlő eszközök nyújtotta információbőség mégis tömegével építi be tudatunkba a téves és tudománytalan vagy kimondottan félrevezető ismereteket, folyamatosan városi legendák tömkelege keletkezik, melyeknek vajmi kevés köze van a valósághoz. Mint minden tudományos-ismeretterjesztő mű megírása, így ez a könyv is, mély szakirodalmi olvasottság és több évtizedes kutatómunka eredménye. A könyv szerzőjeként több oknál fogva sem vállalkozhattam arra, hogy újraírjam a magyarság őstörténetét, de több alkalommal is jelzem a műben, hogy bizony megérett az idő egyes fejezetek újragondolására.

    1. Milyen korszakokat, időszakokat, és milyen aspektusból tárgyal a könyv?

    A könyv címe Sámánrévüléstől harangzúgásig, jelzi a történetek időhorizontját a keleti sámánok dobbal révülő ősi korától a nyugati kereszténység általános elterjedéséig első királyaink idején. Ez a cím nemcsak az időhatárokat jelöli meg, hanem a térbeli horizont végpontjait is megadja a népek nagy kelet-nyugati országútján. Ez a könyv azért is különleges, mert én nem vagyok hivatásos történész, hanem egy olyan gondolkodó értelmiségi, aki egy hatalmas ismeretanyag felett töprengő olvasó szemszögéből boncolgatja a magyar őstörténet fő kérdéseit, amelyek egyrészről tükrözik, hol tart a hazai és a nemzetközi tudományosság a magyarság őstörténetének kutatásában, másrészről olyan logikai összefüggéseket fogalmaz meg, amelyek más aspektusba helyezik népünk több ágon futó eredetének és az egyes népalkotó komponensek kárpát-medencei megjelenésének történetét, melyeket honfoglalásnak nevezünk, illetve a finnugorsághoz és a régi törökséghez fűződő sajátos kapcsolatunkat.

    1. Milyen forrásokra alapozott?

    A magyarság eredetével és történetével számos, gyakran egymásnak is ellentmondó elmélet foglalkozik. Az elméletek sokasága rámutat a magyarság őstörténetének arra a jellemző sajátosságára, hogy sajnálatosan kevés benne a tény, de annál több a következtetés és a feltételezés. A könyv megírásához a hivatásos kutatók által gyakran hivatkozott közismert forrásokon kívül elsősorban kínai, arab, iráni, örmény és orosz forrásokat használtam fel és további, mintegy 150 mű található a könyv bibliográfiájában, ha valakinek olvasás közben egy-egy érdekes és izgalmas kérdésben további elmélyülésre támad kedve.

    1. Mi a kötet célja? (gondolatébresztés vagy egyéni álláspont(ok) közlése is)

    Szándékom szerint a könyv fő üzenete, hogy egy nemzetközi összefogást igénylő, kihívásokkal teli időszakban kötelességszerűen ráébressze nemzetünk tagjait a nemzeti egység fontosságára, amelynek alappillérei a közös nyelv, a közös kultúra és a közös eredet egyesítő tudata, még akkor is, ha legtöbbjük ősei a történelem folyamán különböző korokban csak később csatlakoztak a nemzethez. Úgy gondolom, nem az a fontos, honnan jövünk, hanem az, hogy együtt merre tartunk.

    Sámánrévüléstől harangzúgásig

    A könyv elolvasása után megállapíthatjuk, hogy erősségünk a sokszínűségünkben, alkalmazkodóképességünkben, munkaszeretetünkben rejlik. Ezeket a tulajdonságainkat érdemes erősítenünk, erre érdemes alapoznunk a jövő ránk váró kihívásainak leküzdésében, és az utánunk jövő új nemzedék nevelésében. Az aktuálpolitika – ahogy azt mindig is tette – ma is körbelengi a történelem fő kérdéseit boncolgató gondolatokat, egyfajta kettős értelmezhetőséget kölcsönözve az egyébként objektív megállapításoknak. Az egyes elméletek közötti esetleges egyezőség nyilván nem a véletlen műve, hiszen a könyv keresztmetszetét nyújtja annak, hol tart a hazai őstörténet kutatás, és egyben szót ejt a jövő kutatási irányairól is.

    A könyv széleskörű társadalmi támogatással került kiadásra, a mintegy 50 támogató között a legnagyobb az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap volt. A kiadó, a Metropolis Média Group nevében is, hadd mondjak köszönetet a támogatásért, azért, hogy ebben a pandémiás helyzetben ez a szép kivitelű könyv megjelenhetett.

    1. Vehetnek-e új lendületet a magyar őstörténeti kutatások?

    Hinnünk kell ebben. Ehhez azonban – véleményem szerint – két irányban kell erőfeszítéseket tenni. Egyrészt széleskörű szakmai összefogással, kellő tudományos vértezettel, logikus érvanyaggal, hiteles népszerűsítő személyek közreműködésével igyekeznünk kell visszaszorítani a korai történelmünket alapjában félreértő és tudatosan félremagyarázó nézeteket. Másrészt, nemzetközi együttműködések keretében minden erőnkkel folytatnunk kell a foghíjas források kutatását, a régészeti feltárásokat a feltételezett vándorlási útvonalak térségében, és a népgenetikai vizsgálatokat. A társtudományok bevonásával ki kell szélesíteni a kutatás eszköztárát, csiszolni kell a kutatás módszertanán, és a lehetőségekhez mérten – bizony – jóval több pénzt kell áldozni a népünk eredetét kutató munkálatokra. Addig is nyitva maradnak olyan izgalmas kérdések, mint hogy Árpád fejedelem honfoglalóinak csodaszép, jellegzetes régészeti hagyatéka 2-3 nemzedék után teljesen eltűnt a temetők leletanyagából. Hova tűntek ezek a honfoglalók? Vagy, kik éltek még a Kárpát-medencében, hogy feltételezve az árpádi honfoglalók rendkívül alacsony 80-100 ezres lélekszámát, az árpád kori első adóösszeírás idejére valóságos népességrobbanás történt az országban? Vagy, az árpádi honfoglalók többsége neveik és hagyatékuk alapján török származású és nyelvű volt, mégis a finnugor eredetű magyar nyelv honosodott meg hazánkban. Hogyan lehetséges ez? Az olvasó mindezekre és más izgalmas kérdésre választ találhat a könyvben.

    Köszönöm a lehetőséget.

     

    Budapest, 2021. február 16.                                                                                          dr Sárközi Károly