My Blog

Címke: ajánló

  • Megjelent a májusi Galaktika!

    A Galaktika magazin májusi száma T. R. Salty kisregényének első részével indul, melyben vakmerő csapatok igyekeznek fényt deríteni egy, a Földre érkezett, halálos veszélyeket rejtő objektum titkára. John Wiswell friss, Nebula-díjra jelölt novellájában különleges képességű emberek igyekeznek enyhíteni az aszályt. Holden Rose a mesterséges intelligencia kérdéskörét járja körbe egészen újszerű nézőpontból. Gareth D. Jones egy időutazó angol úriember hosszú, eseménydús délutánját mutatja be. Claude Lalumière elbeszélésében olyan világot ismerhetünk meg, amelyben a gyermekek éréséhez hozzátartozik az ugrálás párhuzamos univerzumok között. A Preyer-pályázat tavalyi győztese, Hantos Victor egy olyan férfiról ír, aki hallucinációi leküzdéséhez különleges terápiás segítséget próbál igénybe venni. A havi retro igazi különlegesség, Anton Csehov fantasztikus elbeszélése Jules Verne stílusában.

    A központi tudományos rovat a cunamik keletkezését és egy hathatós előrejelző-rendszer kiépítésének lehetőségét vizsgálja. Emellett olvashatók még cikkek többek közt egy új magyar animációs sci-firől, az Iron Maiden együttes lemezéről, a tengeri hínárerdők hasznáról, valamint egy szabadtéri táblás társasjátékról, amelyben mi magunk lehetünk a figurák. A képregény H. Rider Haggard klasszikus kalandregényének, a Salamon király kincsének adaptációja Kiss Ferenc szövegével és Fazekas Attila rajzaival.

    A magazin XL-változatában Valentyin Katajev Ehrendorf szigete című regénye olvasható, mely egyszerre társadalmi utópia és katasztrófatörténet.

    A Galaktika 398. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását!

  • Könyvajánló Reeli Renaus: Morten és az elvesztett világok – Remény az észt mocsarakból

    Áprilisban jelent meg a Popcorn Kiadó gondozásában Reeli Renaus Morten és az elvesztett világok című könyve. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.

    Reeli Reinaus néprajzkutató-író, számos gyermek- és ifjúsági könyv szerzője, aki regényeiben nagyon érzékenyen ír a gyermekek problémáiról, mindezt az észt folklór mágikus környezetébe illesztve.

    A könyv főszereplője a kamasz Morten, aki nagyszülei halála után az erőszakos, alkoholista nagybácsival kénytelen együtt élni egy mocsár melletti távoli tanyán. Anyja takarítónőként dolgozik Finnországban, hogy pénzt gyűjtsön, amiből ki tudná fizetni az előleget egy lakásra. Az apjáról a fiú semmit sem tud. Morten az élet nehézségei elől gyakorta a közeli mocsárba menekül, ahol a természetet fényképezi a nagyapja örökségéből vásárolt fényképezőgéppel. A fényképezés segíti abban, hogy legalább pillanatokra megfeledkezhessen mindennapi gondjairól.

    A fiú az osztálytársai előtt is titokban tartja, mi történik otthon. Nagyon szeretne beilleszkedni az iskolai közösségbe, mert belátja, hogy csak tanulás révén tud kiemelkedni a nyomorból, a szegénységből. Legnagyobb félelme ugyanakkor az, hogy a rossz otthoni körülményeit megismerik az iskolában, és emiatt kiközösítsék vagy megszólják. Ezért igyekszik háttérben maradni, meghúzódni, inkább nem barátkozik senkivel, és nem vesz részt a közösségi rendezvényeken sem. Magába zárkózott és csendes.

    A fiú érzi és látja, hogy létezik a normális családi kapcsolatok világa, a közös asztal melletti vacsora, egy tábla csokoládé vagy egy mozi, ám ezek számára elérhetetlenek.  Az ő élete abból áll, hogy iskola után a könyvtárban ül, korog a gyomra, és fél a nagybátyjától. Úgy érzi, hogy nem méltó a normális életre. Egy alkalommal, amikor útja megint a mocsárhoz vezeti, Morten találkozik egy furcsa lánnyal, Emiliével, akinek végre képes egy kicsit jobban megnyílni.

    Reinaus szenvedélyesen rajong folklórért és a természetért, ezért a lápon keresztül egy csodálatos világ tárul a szemünk elé.

    Fontos regény ez, ami a családon belüli erőszakról, a magára hagyott gyerekekről szól, akik nem kapnak segítséget, hogy a problémáikat megoldják. Ritka, hogy egy ifjúsági könyv ezeket a témákat ilyen nyíltan és kendőzetlenül mutassa be. Ugyanakkor minden lehetőséget megad, hogy a fiatal olvasók azonosulni tudjanak vagy együttérezzenek Mortennel.

    Köztudott, hogy vannak közöttünk olyan gyerekek, akik szörnyű dolgokon mennek keresztül, de ezt gyakran nem vesszük észre. Remélhetőleg a könyv segít abban, hogy a fiatal olvasók jobban érzékeljék az őket körülvevő társakat, és észrevegyék az áldozatokat. Ám a legfontosabb az, hogy bátorítást nyújt a hasonló körülmények között élőknek, hogy merjenek beszélni, merjék elmondani a problémáikat. Senkinek sem kell eltűrnie az erőszakot.

    A könyv 12 éves kortól bárkinek ajánlható!

  • Oppenheimer – Christopher Nolan filmjében mindenki feszülten figyeli, hogyan készül el az első atombomba

    Christopher Nolan írja és rendezi a 2023. július 21-én megjelenő életrajzi filmet, aminek nem csak J. Robert Oppenheimer a főszereplője, hanem maga „Trinity” is (az első atombomba neve) és azok a tudósok, akik részt vállaltak megépítésében (Teller Ede, Erner Heisenberg). Az Oppenheimer alapját, egy 2005-ben megjelent könyv adta, ami American Prometheus: The Triumph and Tragedy of J. Robert Oppenheimer címen jelent meg (Kai Bird és Martin J. Sherwin).

    A filmben fél Hollywood szerepet kapott, igazi sztárparádéra lehet számítani majd. Oppenheimer szerepében Cillian Murphy ír színészt láthatjuk majd, aki már többször is együtt dolgozott a rendezővel, és állítása szerint

    “Mindig is hangoztattam, négyszemközt és nyíltan is Chrisnek, ha elérhető vagyok és van szerepe számomra egy filmjében, akkor én ott leszek. Nem érdekel mekkora szerepről van szó. De mélyen, legbelül, titkon kétségbeesetten vágytam arra, hogy főszerepet játszhassak nála.” mondta Murphy az The Associated Press-nek.

    Mi nagyon várjuk a filmet, találkozzunk a mozi kasszáknál!

    Az Oppenheimer alternatíva

    A Metropolis Media kiadónál pedig megjelent Robert J. Sawyer regénye, amely csavart egy nagyot a történelmi eseményeken.

    Az atombomba ledobásának 75. évfordulója alkalmából a Hugo és Nebula-díjas író, Robert J. Sawyer visszarepít minket az időben, hogy újraélhessük a történelmet… egy kis csavarral. Míg J. Robert Oppenheimer és a Manhattan-terv csapata az atombomba kifejlesztésén dolgozik, Teller Ede valami még pusztítóbbat akar: egy magfúzión alapuló bombát. Kutatásai félelmetes felfedezéshez vezetnek: 2030-ra a Napból kilökődik a legkülső réteg, ami elpusztítja az egész belső Naprendszert – beleértve a Földet is.

    A szerző alapos, aprólékos kutatásain alapuló, korabeli szereplőkkel és eseményekkel teli regénye mesterien keveri a valóság és az alternatív történelem síkjait. Lélegzetelállító kalandot ígér az olvasónak.

     

  • Megjelent az áprilisi Galaktika és Galaktika XL!

    A Galaktika magazin áprilisi száma Ronil Caine (Rémteremtő; Luna) kisregényének befejező részével indul egy vakmerő orvosi beavatkozás nem várt következményeiről. A Hugo- és Nebula-díjas kanadai Robert J. Sawyer vérbeli krimivel szolgál, és a helyszín sem mindennapi: a Mars. A szintén Nebula-díjas amerikai Lawrence M. Schoen visszatér a bölénykutyák világába, az Eurocon- és Aelita-díjas orosz Kir Bulicsov (Túlélők, Az utolsó háború) pedig Aliszáról mesél, a kislányról, aki bárhová megy, mindig az események sűrűjében találja magát. A havi retróban Szerb Antal repíti vissza olvasóit a 19. század legvégére, egy hátborzongató történet erejéig. A Galaktika és a Neumann János Számítógép tudományi Társaság közös novellapályázatának dobogósai is bemutatkoznak, élükön a korábbi Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídiával (Virokalipszis).

    Galaktika 397 áprilisi szám – borító: Albert Ramon Puig (Spanyolország)

    A központi tudományos rovat a Mars törtnetének pusztító katasztrófáiba enged betekintést. Emellett olvashatók még cikkek többek közt Hollywood kedvenc apukájáról, a synthwave zenei stílus úttörőjéről, titokzatos mélytengeri hőhullámokról és az új Dungeons & Dragons mozifilmről. A képregény H. Rider Haggard klasszikus kalandregényének, a Salamon király kincsének adaptációja Kiss Ferenc szövegével és Fazekas Attila rajzaival.

    A magazin XL-változatában Verne Nemo kapitányának hősei indulnak új kalandokra több külföldi és egy magyar szerző tolmácsolásában.

    A Galaktika 397. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását!

  • Könyvismertető – David Diop: Éjjel minden vér fekete

    Márciusban jelent meg a Szépirodalmi Kiadó gondozásában David Diop Éjjel minden vér fekete című könyve. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta. 

    A Szenegálban született és Franciaországban nevelkedett író második regényével számos rangos irodalmi díjat nyert el, köztük a Nemzetközi Booker-díjat, amit minden évben egy angolra fordított és az Egyesült Királyságban vagy Írországban kiadott könyvnek ítélnek oda, továbbá a francia Prix Goncourt des Lycéens díjat, ami a Goncourt-díj kistestvére, és amiről középiskolás diákok szavazatai alapján döntenek. A regényt számos nyelvre lefordították, eddig több mint 30 országban jelent meg.

    A regény egy fiatalember megőrülését mutatja be, és azoknak a szenegáliaknak állít emléket, akik az első világháború alatt Franciaországért harcoltak az afrikai fronton. Diop könyvét szenegáli dédapjának első világháborús katonáskodása ihlette, aki soha nem mesélt a háborúban átélt élményeiről, talán ezért is izgatta annyira az írót, hogy mi történhetett vele.

    Kevesen tudják, hogy a francia hadseregnek volt egy ún. gyarmati gyalogos hadteste is. Kezdetben Szenegálból toborozták őket, majd további afrikai gyarmatokról. Az első világháborúban körülbelül 200 000 ilyen katona vett részt, akik közül több mint 135 000 harcolt Európában, és közülük 30 000 hunyt el a frontokon. „Csokoládé” katonáknak is hívták őket, ami nem a bőrszínre utal, hanem arra, hogy csak látszat katonák, tehát nem eléggé képzettek a komolyabb harcokhoz. Inkább csak egy feláldozható embertömeg, akik úgy néznek ki, mintha katonák lennének, de olyan könnyű őket legyőzni, ahogy a kés a vajon vagy az olvadt csokoládén hatol át. 

    Alfa, a főhős (az ő monológja ez a regény) egy húszéves fiatalember, aki barátjával, Mademba Dioppal vonul be a háborúba. Ám Mademba súlyosan megsérül, és könyörög Alfának, hogy ölje meg, és ezzel kímélje meg a hosszú szenvedéstől. Alfa azonban képtelen a kérésének eleget tenni, inkább végignézi barátja haláltusáját, majd szörnyű bosszút áll. Minden éjjel átlopózik a német táborba, és lemészárol egy német katonát, akinek a kezét levágja és trófeaként az övére tűzi.

    A könyv eredeti címe Frère d’âme (Lélekben testvérek vagy Több mint testvérek), és arra a kapcsolatra utal, ami a főhőst a barátjához kötötte. Mi azonban az egyik fejezet címét választottuk a könyv címének, hasonlóan az angol kiadáshoz, mert úgy gondoltuk, hogy ez a cím sokkal érdekesebb értelmezési lehetőségeket ad. Éjjel nem látszik a bőrszín, a háború borzalmai közepette elveszítik jelentőségüket az etnikai különbségek, a fehér és a fekete ember egyaránt meghal. Az éjjel ugyanakkor lehet az őrület éjszakája, ami Alfa elméjében tombol, és lehet a lélek sötét éjszakája is, ami nem tudja befogadni a háború horrorisztikus vérontását, borzalmait, a rengeteg értelmetlen halált, azt a képtelen és vak sötétséget, amiben ezek az alapvetően jóindulatú emberek, a katonák ölik egymást, parancsra.

    A rendkívül személyes hangvétellel íródott műben a szerző olyan általános érvényű kérdéseket jár körül, a legszebb irodalmi eszközökkel, mint a közösséghez tartozás, a barátság és a tisztelet. Az író arra keresi a választ, mit jelent emberségesnek vagy embertelennek lenni a háború borzalmai közepette. A regény kiindulópontja egy ellentmondás, amit Alfának nem sikerült feldolgoznia: nem tudja megadni barátjának a kegyes halált, mert abban a hitben nevelkedett, ahol az emberölés nem elfogadott. Lehet, hogy az ellenség kezdte el a gyilkosságot, de Alfa úgy érzi, ő nem fejezheti be azt. A regény az utólagos megbánásról és vívódásról szól. Ez vezet az őrület egyre mélyebb bugyraiba. 

    A főhős most hagyta el először a faluját, írni, olvasni sem tanult meg. Már nem gyerek, de még nem is férfi. A háborúban, a többi afrikai fiatalhoz hasonlóan, nem is tudja, miért harcolnak, semmit nem ért a történelemből, ez nem is az ő háborúja, de most mégis gyilkolásra kényszerül, annak ellenére, hogy az emberölést tiltja a vallása és erkölcse is. A barátja azt kéri, hogy ölje meg, ami az identitását, erkölcsi alapelveit megingatja. Minden összeomlik, nem maradnak kapaszkodói, és ekkor előbugyognak a lelke legmélyén rejtőző belső tartalmak.

    A csupán 150 oldalas remekmű olyan katartikus erővel bír, ami sokáig az olvasóval marad. Kőkemény dráma és lírai leírások keverednek a fekete mágia, a horror és az afrikai mondavilág elemeivel. A regény szinte azonnal magába szippant, nem ereszt, és a végén egy olyan fordulattal zárul, ami hátborzongató és felkavaró, és ami után nehéz visszazökkenni a hétköznapi valóságba. 

    Nem csoda, hogy ennyi díjat nyert ez a könyv, aminek külön hátborzongató aktualitást kölcsönöznek a határ túloldalán, a szomszédunkban zajló háborús események.  

     

    A Francia Intézettel közösen egy könyvbemutatót is sikerült szervezni David Diop regényének. Az alábbi linken elérhető az eseményről készült videó.

  • Élménybeszámoló – Melchior a patikárius mozielőadásról

    A Művész Mozi adott helyet az Észt Intézet által támogatott filmvetítésnek március 23-án, ahol Indrek Hargla történelmi krimisorozata alapján készült mozit volt szerencsénk megnézni. A film az első kötet (Melchior a patikárius és a Szent Olaf – templom rejtélye) eseményeit igyekszik követni.
    A vetítés előtt az Észt Intézet igazgatója, KREET PALJAS köszöntötte a nézőket. Érződött hogy az Intézet munkatársai, szívüket-lelküket beleadták, hogy összejöjjön ez az esemény. De milyen film is lett a Melchior, a patikárius?

     

    Apteeker Melchior

    Pár éve már, hogy olvastam az első Melchior regényt, így bizonyos részletekre már nem egészen emlékszem a kötetből, de szerencsére két olyan barátommal néztem meg a filmet, akik más-más szempontból tudták a filmet értékelni. Egyikük épp egy-két hónapja olvasta az első részt (most olvassa a harmadikat) a másik viszont még soha nem olvasta egyik részt sem, így igazán jót tudtunk a filmről és a könyvekről beszélgetni a vetítés után.

    Amit elsőre szeretnék kiemelni, hogy a film látvány szempontjából gyönyörű. A helyszínek, a ruhák mind hozzáadnak a filmélményhez. Kapunk egy élő-lélegző várost, elhisszük, hogy Tallinn valóban ilyen lehetett az 1400-as években, azonnal megfog minket a film hangulata.
    Egy lovag halála indítja be az eseményeket, a város bírója, Wentzel Dorn (Alo Kõrve) felkéri az ifjú patikáriust Melchiort (Märten Metsaviir), hogy legyen a segédje a nyomozás során. Nem szeretném a cselekményt és a fordulatokat elárulni, ezért ez egy spoilermentes beszámoló lesz.

    A film cselekménye nagy vonalakban követi az első kötetet, a film írói között természetesen a könyvek alkotója, Indrek Hargla is ott van, ami okot ad a bizakodásra. A történetben apróbb változtatások történtek, amelyek szerencsére nem csorbítják az eredeti mű cselekményét és karaktereit túl nagy mértékben. Persze aki soha nem olvasott egy Melchior kötetet sem azoknak ezek fel sem fognak tűnni, aki frissen olvasta…nos ott már van némi keserű szájíz minden jó ellenére. Ami számunkra (akik olvasták a könyveket) kicsit hiányzott az két dolog volt.

    Melchior sajátos nyomozási módszerei nem lettek annyira kidomborítva mint a könyvekben. Persze itt is hallgatózik, fülel az utcai szóbeszédekre, de nincs meg az a jellegzetes melchioros információgyűjtés. Akik ismerik a könyveket tudják miről beszélek, akik meg nem…nos nekik így is egy élvezhető karakter a filmbéli patikárius. Itt jön a következő hiányzó elem: nem igazán látjuk Melchiort mint patikáriust. Természetesen még így is többet tud mint egy az átlag emberek, viszont jobb lett volna többet látni őt amint használja a tudását nyomozás közben, ahogyan a könyvekben.

    Mivel a film 90 perces, nem lehet minden olyan apró részletet belevinni mint a könyvben, én úgy is ültem le a filmhez, hogy elsősorban mint filmet nézem és nem könyvfeldolgozást, de azért voltak olyan történetszálak és változtatások amit indokolatlannak éreztem. Ilyen például Melchior és jövendőbeli feleségének a kapcsolata, annak kibontakozása. Szerencsére maximum 10 percet vesz el a filmből, talán még annyit se, azonban nem ad hozzá semmit egyik karakter megértéséhez sem. Inkább éreztem egy kötelező romantikus szálnak, amit az átlag nézőközönség érdekében tettek bele.

    Nehéz egyensúlyozni filmkészítés közben, hiszen a limitált időkeret miatt itt-ott csorbítani kell az eredeti alkotást, vagy éppen kibővíteni. Wentzel Dorn alakja a filmben olyan mintha csak a poén kedvéért lenne ott. A könyvekben nem ennyire pallérozatlan, igaz annyira komikus, és a színész játéka annyira sokat hozzáad, hogy engem nem zavart karakterének lebutítása. Vannak viszont olyan változtatások amelyek jól szolgálják a cselekményt és érthető módon azért kellett megejteni, hogy filmként, széles nézőközönségnek is érthető és élvezhető legyen a történet.
    Ilyen változtatás az is, ami miatt megkezdődnek a gyilkosságok. A könyvben egy megfoghatatlan dologgal állunk szemben, ezt a filmben fizikálissá tették, adva egy csipet történelmi fikciós rejtélyt az egésznek (akik szeretik a Keresztes lovagok történeteit örülni fognak) és érthetőbb, ki mit akar.

    A színészek mindegyike észt és kiválóan játszanak. A fiatal Märten Metsaviir (Melchior szerepében) nem a legtapasztaltabb a színészgárdából, érezhető volt helyenként a tapasztaltabb kollégái mellett, hogy az ő játéka kicsit halványabb, de benne a lehetőség, hogy a következő filmekre beleszokjon karakterébe, hiszen alapvetően egy kiváló fiatal színészről van szó. Reméljük a következő részekben kap olyan instrukciókat a rendezőtől, ami által karaktere még inkább idézni fogja az olvasók által ismert Melchiort, de még így is egy szimpatikus karaktert formált meg. A film kicsit másként fogta meg a családi átkot is, annak mondjuk kifejezetten örültünk, mi akik olvasták a könyvet, hogy nem erőltették bele azt a bizonyos jelenetet a filmbe ami már a regényben is kellemetlen olvasásélmény volt, megy is a vita közöttünk, hogy szándékosan volt így megírva, vagy Indrek Hargla nem tudta jól kezelni az adott jelenet leírását. 

    Kiemelném a Spanheimet alakító Marko Matverét, számomra a Dorn bírót alakító Alo Kõrve mellett még ő volt az akit mindig kifejezetten jó érzés volt látni a vásznon.   

     

    A filmről úgy jöttünk ki, hogy egy jó történelmi krimit láthattunk, de egyetértettünk abban, hogy a könyv ha nem is jobb, de több mint a film. A film meghozza az ember kedvét a könyvekhez, hiszen akinek tetszett a film, annak a könyv még jobb élmény lesz.

    Ha lesz lehetőség a következő részeket is így magyar felirattal megtekinteni, mi biztosan elmegyünk. A film szövegét a könyveket is fordító Rácz Nóra fordította, köszönjük a munkáját.
    Az észt nyelv pedig külön réteg a filmben. Iszonyatosan jó hallgatni, aki szereti ezt a nyelvet, annak pláne érdemes megnéznie.

     

    Észt Intézet honlapja: LINK

    A filmet még egyszer meg lehet tekinteni ingyenesen, észt nyelven, magyar felirattal Veszprémben április 17-én.

     

    A hétrészes könyvsorozat első 4 részét hihetetlen kedvezményesen tudjátok megvenni a Galaktikabolton!

    Az ötödik kötet (Melchior és a tallinni krónika) szokásos 25%-on elérhető.

    https://galaktikabolt.hu/termek/melchior-hianypotlo-akcio/

     

     

  • Megjelent a márciusi Galaktika!

    A Galaktika magazin márciusi száma Ronil Caine (Rémteremtő; Luna) kisregényének második részével indul egy vakmerő orvosi beavatkozás nem várt következményeiről. Az SFWA Nagymester Robert Silverberg (Majipoor-trilógia) elbeszélésében az ősi mítoszok titánja éled fel, és dönt úgy, hogy bosszúhadjáratra indul. A lap amolyan nőnapi csokorként három női szerzőtől közöl írásokat. Az Aurora-díjas Tanya Huffnál egy olimpiai közvetítés sikerül meglehetősen rendhagyóra, Orosz Adél egy különleges szolgáltatásban rejlő lehetőségeket vázol fel, Vincze Ágnes pedig nem mindennapos párkapcsolati visszaélést leplez le. A S.T.A.L.K.E.R.-sorozat új szerzőjét egy interjú és egy novella mutatja be. A havi retró Andrej Platonov meséje egy rendkívüli kislány rendkívüli képességéről.

    A központi tudományos rovat egy gigantikus, tenger alatti vulkánkitörésről számol be. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a szén-dioxid megkötésének új módszeréről, a sci-fi és az Oscar-díj viszonyáról, egy bámulatos viráginstallációkat készítő japán művészről és a frissen fellőtt mikroműholdak problémáiról. A képregény H. Rider Haggard klasszikus kalandregényének, a Salamon király kincsének adaptációja Kiss Ferenc szövegével és Fazekas Attila rajzaival.

    A magazin XL-változatában ismét Andrej Platonové a szó, „Kozmikus ösvény” című kisregénye merész tudományos spekulációkat vonultat fel, és emellett még négy novellája is belekerült az előfizetői exkluzív kiadásba. A Galaktika 396. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Márciusban Észt Hét – Melchior, a patikárius mozifilm vetítés és még sok érdekes program

    Márciusban rengeteg érdekes észt kulturális program várható az Észt Intézet jóvoltából.

    Az egyik legkiemelkedőbb esemény a híres és itthon is közkedvelt, Melchior történelmi krimisorozat alapján készült mozifilm vetítése, észt nyelven, magyar felirattal.

    A középkori Tallinnban rablógyilkosság áldozata lesz a kalózok ellen küzdő hős lovag. A fiatal patikárius, Melchior – aki még a halottakkal is tud beszélni – nekilát felderíteni a történteket. Rájön, hogy a lovag egy titkos küldetés miatt érkezett a városba.
    A szálak a Dominikánus-kolostorba vezetnek, és hamarosan kiderül, hogy senki sincs biztonságban.
    A film alapjául a sztáríró Indrek Hargla történelmi krimi-sorozatának első része szolgál.

    A regény magyarul Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye címmel jelent meg.

    A sorozat első négy kötetét egy csomagban is megszerezhetitek.

    https://galaktikabolt.hu/termek/melchior-hianypotlo-akcio/

    A nyitóvetítésre való ingyenes belépéshez nullás jegy szükséges, amely a mozi pénztárában igényelhető.

    A teljes programfüzetet ITT olvashatjátok el.

    További információk az Észt Hétről és magáról Észtországról: LINK

    Mozifilm vetítés információk:

    2023.03.23. 19 órakor

    Művész Mozi

    A vetítés ingyenes, de nullás jegyet kell igényelni a mozi pénztárában (csak személyesen lehetséges).
    Mivel csak egy budapesti vetítés lesz, aki biztosra akar menni, annak érdemes ezt már a vetítés előtti napokban megtenni. Most még nincs rá lehetőség, de amint annak a hétnek a moziműsora online megjelenik (előreláthatólag jövő hétfőn), már igen.
    Az eseménynek van Facebook eseménye is.
    A filmet vetítik Veszprémben is:
    2023. április 17. 18:00 Veszprém Agóra
    észt nyelven, magyar felirattal
    Az első mozifilm rendkívüli nagy sikert aratott Észtországban, nem véletlen, hogy már a harmadik rész készül.
    Angol nyelvű cikk a film sikeres hazai bemutatójáról:
    NEWS.ERR.EE: LINK
    Első rész trailer
    Melchior, a patikárius

    Második rész trailer

    Melchior, a patikárius és a kerekeskút utca lidérce

    Harmadik rész trailer

    Melchior, a patikárius és a hóhér lánya

  • Új korszak a STALKER sorozatban: interjú – részlet Alekszej Gravickijjal

    „Az embernek mindig azt kell csinálnia, amiben örömét leli”

    interjú – részlet Alekszej Gravickijjal

     

    Február végén jelent meg Alekszej Gravickij, a már jól ismert STALKER világában játszódó regénye A Zóna ködében a Metropolis Media kiadónál, a mű méltó a korábbi kötetek és az eredeti mű (Piknik az árokparton) minőségéhez. A teljes interjút a márciusi Galaktikában olvashatjátok majd el.

    AG (Alekszej Gravickij)

    G (Galaktika)

    G: Itt nem a klasszikus S.T.A.L.K.E.R. történettel van dolgunk, a karakterek nagyon alaposan kidolgozottak, akár azt is kimondhatjuk, ez inkább egy fejlődésregény, és ez mindhárom szereplőre, Mogorvára, Nyámnyilára és Moonlightra is igaz. A Zónában együtt töltött néhány hét komoly hatással van jellemük formálódására. Vannak olyan konkrét emberek a környezetében, akikről őket mintázta?

    AG: Mogorva egy kitalált karakter. Rajta nagyon sokáig gondolkodtam, már jóval a regény előtt megszületett. Nyámnyilát az ellensúlyának szánva találtam ki. Moonlightnak viszont megvan a prototípusa. Szükségem volt egy olyan karakterre, aki lelkesedést és humort ad a sötét narratívához. És nagy valószínűséggel ki is találtam volna egy megfelelő figurát, ám egy jó barátom, amint megtudta, hogy S.T.A.L.K.E.R. témában írok, azonnal javasolta, írjam be az egyik közös barátunkat a könyvbe, aki a játék nagy rajongója. Vicceljük meg vele. Viccből belementem, majd elgondolkodtam: miért ne duplázhatnám meg a tréfát. Így Moonlight megkapta barátunk külsejét, becenevét, néhány jellemző kiszólását és jellemvonásait. De csak az elején. Később a történetben olyan, a valóságtól elrugaszkodott események, helyzetek játszódnak le, melyek nyomán hősünk már tényleg hősként viselkedik, nem pont úgy, mint prototípusa.

    G: Szerzőként hármuk közül ki a kedvenc szereplője, és miért?

    AG: Azt kérnék, hogy válasszam ki kedvenc gyermekemet? Mindhárman egyformán kedvesek. Ráadásul külön, egymás nélkül nem is létezhetnének.

    G: Olvasóként valami hepiendre számítottunk, hogy Mogorva és Nyámnyila végül eljut a Monolithoz, de a sztori vége nyitva maradt, ahogy az a jó könyveknél szokott. Hisz az optimista befejezésekben?

    AG: Hát, először is, az A Zóna ködében című regénynek van folytatása. Szóval még nem ért véget. Másodszor, a regény első megjelenése óta eltelt tizennégy év alatt minden korosztályból annyi olvasó kért már tőlem felvilágosítást erről, hogy az életkorokhoz kötődően nagyjából tucatnyi eltérően tragikus befejezésem is van hozzá.

    Őszintén szólva, nem hiszek a hepiendekben. A Zóna nem az a hely, ahol boldog véget érnek a történetek. Ez olyan, mintha írnék egy sztorit egy halálraítéltről, abban reménykedve, hogy a végén a főhős kiszabadul, meggazdagodik, megházasodik, és kedvenc céges repülőgépével elszáll a naplementébe. No persze lehetne ilyet írni. Csak nem lenne igaz. Vagy valami egész más műfaj. Én igyekszem a lehető legrealistább lenni, és ahogy látom, ez az, ami megfogja az olvasóimat.

    G: Ha elérné a Monolitot, mit kívánna tőle?

    AG: Sztrugackijék ezt már megírták: „Boldogságot mindenkinek ingyen, és senki se maradjon elégedetlen.” Én egy ma nagyon fontos módosítással békét is kérnék hozzá.

     

    A kötet 25% kedvezménnyel megvásárolható a Galaktikabolton, a teljes interjút pedig a Galaktika 396. márciusi számában olvashatjátok el.

     

    S.T.A.L.K.E.R. – A Zóna ködében

     

     

  • Megjelent a februári Galaktika!

    A Galaktika magazin februári száma Ronil Caine (Rémteremtő; Luna) kisregényének első részével indul egy vakmerő orvosi beavatkozás nem várt következményeiről. Az Aelita-díjas Szergej Sznyegov két feltaláló hőse gépének segítségével próbálja megnövelni egy egész bolygó lakosságának boldogságszintjét. Kovács Attila elbeszélésében egy tizenéves srác kezd nyomozni a szisztematikus buszkésések ügyében, és valami sokkal nagyobb rejtélyre bukkan. A. T. Greenblatt Hugo- és Nebula-díjra is jelölt elbeszéléséből az derül ki, hogy a szuperhősök élete sem fenékig tejfel. Ezt a tematikát folytatja Claude Lalumière írása a szuperjók és szupergonoszok harcáról. A 2022-ben a Preyer-pályázaton 2. helyezést elért H. R. Polack megváltozott világot fest le történetében, melynek állat és ember hőse megpróbálja leküzdeni fajaik elidegenedését, de vajon sikerülhet-e nekik? A havi retró Francis Stevens (Gertrude Barrows Bennett) novellája két hajótöröttről és egy igen különös szigetről.

    A központi tudományos rovat a legutóbbi jégkorszak titkairól igyekszik fellebbenteni a fátylat. Emellett olvashatók még cikkek többek közt egy új magyar mozis sci-firől, egy, a Jupiterhez készülő európai űrszondáról, egy vulkanikus sziget élővilágáról és egy dallamos death metált játszó bandáról. A képregény H. Rider Haggard klasszikus kalandregényének, a Salamon király kincsének adaptációja Kiss Ferenc szövegével és Fazekas Attila rajzaival.

    A magazin XL-változatában további két írást olvashatunk Francis Stevenstől, a női SF és horror egyik úttörőjétől.

    A Galaktika 395. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!