My Blog

Címke: afrika

  • Afrika a tömeges kihalás szélén

    A veszélyben lévő, kihalás szélén álló növényekkel kapcsolatban általában Európáról, az esőerdőkről és Amazóniáról olvashatunk. Pedig ez a veszély Afrikában is jelentős, a trópusi növények egyharmada a kihalás szélén áll.

    A veszély országokat, és egész régiókat fenyeget. A kipusztulás legjobban Nyugat-Afrikát, Kongói Demokratikus Köztársaságot, Etiópiát, Tanzánia egyes részeit sújtja. Itt a helyzet olyan súlyos, hogy a térségek növényeik több mint 40 százalékát veszíthetik el. A probléma a teljes növényvilágot érinti, a veszélyeztetett fajok között ugyanúgy vannak fák, mint cserjék, gyógynövények és liánok. A biodiverzitás számtalan előnnyel jár, és hosszú távon hasznot hoz az embereknek. Ennek elvesztése veszélybe sodorja a jövőnket.

    A trópusi Afrikában a legnagyobb a faji diverzitás, ezért a faji sokszínűség csökkenése ezen a területen különösen nagy gond. Itt évtizedek óta jelentős társadalmi és politikai változások zajlanak. Ráadásul itt a következő évtizedekben nagy lakosságnövekedésre lehet számítani.

    A veszélyeztetett fajok vörös listáját a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) tartja nyilván hivatalosan. Eddig az emlősök zömének, a madarak kétharmadának kockázatát értékelték, de a növények esetében csupán 8 százalékos a felmérés.  A kutatás hasonló, de gyorsabb módszerrel több mint 20 ezer növényfaj kihalási kockázatát mérte fel. Megállapításaik szerint a vizsgált fajok 33 százalékát veszélyezteti a kihalás, egy másik harmaduk pedig a közeli jövőben kerülhet a kihalás szélére.  A fajok főként az emberi tevékenység, köztük az erdőirtás, a földhasználat megváltozása, a népességnövekedés, a gazdasági fejlődés és a klímaváltozás miatt vannak veszélyben.

  • Amazonasi foszfor rejtélye

    A foszfor rendkívül fontos tápanyag a növények számára, a trópusokon viszont csak korlátozott mennyiségben fordul elő. Évtizedekig rejtély volt honnan pótlódik az a több ezer tonnás mennyiség, ami évente

    A műholdak megjelenésére volt szükség, hogy megfejtsék a rejtélyt. A Szaharai viharok felkapják a sivatag porát, az egyes porszemcsék mérete kisebb, mint egy hajszál átmérőjének a tized része, a világűrből mégis jól látható ezeknek a szemcséknek a tömeges mozgása. Műholdas megfigyeléssel megállapították, hogy a Szaharából évente 182 millió tonna porszemcse emelkedik a levegőbe, és jut az Atlanti-óceánon keresztül Dél-Amerikába, az Amazonas vidékére, ahol ennek egy kisebb része, mintegy 27 millió tonna leülepedi. A Szahara homokja tartalmaz foszfort, ami rendkívül fontos tápanyag a növények számára

    A NASA kutatásának így fontos része az is, hogy mennyi foszfor jut a Szaharából az esőerdőkbe. Bonyolítja a helyzetet, hogy a mennyiség évenként eltérő. Azokban az esztendőkben, amikor a Száhel-övezet időjárása csapadékosabb, lényegesen kevesebb a levegőbe jutó porszemcsék mennyisége, mint a szárazabb időszakokban. Megállapították azonban, hogy évente átlagosan 22 ezer tonna foszfor érkezik az Amazonas vidékére, ami nagyságrendileg megegyezik azzal a mennyiséggel, amennyit a csapadék és az árvizek kimosnak a növényzetből.

    A Miaimi egyetem kutatói újabb forrást találtak.  Az afrikai erdő- és bozóttüzek füstje lehet az egyik kulcsfontosságú tápanyag, a foszfor legfontosabb forrása, amely az amazonasi esőerdőket és az Atlanti-óceán trópusi vizeit, valamint a Déli-óceánt trágyázza. Az afrikai biomassza égetésének füstje jóval fontosabb foszforforrás, mint a por.

    Az amerikai kutatók tanulmányukhoz az Amazonas-medence északi szélén elterülő Francia Guyana hegytetőin elhelyezett filterekben összegyűjtött aeroszolokat, a szelek által hozott por koncentrációját és foszfortartalmukat elemezték. Majd nyomon követték a füst légköri mozgását műholdas távérzékelő eszközökkel, hogy megértsék az afrikai füst hosszú útját. Ez alapján, egy útvonalmodell segítségével képesek voltak megbecsülni az Amazonas-medencében és a globális óceánokban lerakódó foszfor mennyiségét, amely az afrikai biomassza égetéséből ered.

    A széleskörű biomassza-égetés Afrikában, amely leginkább erdőirtás és bozóttűz, valamint ipari égetés eredménye, potenciálisan jóval fontosabb foszforforrás az amazonasi esőerdők és az Atlanti-óceán trópusi övezete számára, mint a szaharai sivatag pora.

     

     

  • Kihalás, amiért nem az ember a felelős

    Sajnos egyre hosszabb azoknak a fajoknak a listája, amelyeket az ember vagy kiirtott, vagy az élőtere tönkretételével kihalásra ítélt. Ez nem csak újkori jelenség, számos őskori faj kipusztulása is az ember számlájára írható. De nem minden esetben. A legújabb kutatások szerint mégsem az ősember irthatta ki az egykor Afrikában élő óriási emlősök jó részét.

    Afrika hatalmas biológiai potenciálja ellenére ma csupán Afrika öt nagy testű növényevő emlősfaj hazája (elefántok, a vízilovak, a zsiráfok és az orrszarvúk két faja), holott évmilliókkal ezelőtt azonban sokkal több volt belőlük. Nem tudni, miért pusztult ki számos fajuk, ám sok szakértő az eszközhasználó, húsevő emberelődök számlájára írta a kiirtásukat. Egy új kutatás azonban azt állapította meg, hogy az óriás növényevők száma már jóval azelőtt csökkenni kezdett, hogy az ember megjelent volna. A utah-i Természettudományi Múzeum kutatóinak tanulmánya szerint a kihalás fő oka a hosszú távú környezeti változások lehettek.

    A kutatók feltérképezték a több mint 900 kilogrammos növényevők kihalási történetét. Lucy, az ember hárommillió éves afrikai rokona korában azonban ezeken kívül egy további zsiráffaj és négy elefántszerű faj is lakta a kontinenst. Az adatok elemzése azt az eredményt hozta, hogy az utóbbi hétmillió évben 28 óriásemlősfaj halt ki Afrikában. Számuk csökkenése nagyjából 4,6 millió éve kezdődött és az üteme nem változott a homo erectus megjelenésével. Megvizsgálták az éghajlat és a környezet változásait is az évmilliók során. Azt találták, hogy az éghajlatváltozás számlájára sokkal több írható, mint az emberelődökére. A klíma átalakulása miatt szorította ki a hatalmas fák és bokrok borította erdős vidéket a füves puszta.

    A változás valószínűleg összefügg azzal, hogy az utóbbi ötmillió évben csökkent a légkör szén-dioxid-koncentrációja. Ha kevés a szén-dioxid, az a trópusi füves pusztáknak kedvez, így a szavannákról idővel elfogytak a fák, egyre nyitottabbak lettek. Sok óriás növényevőről tudjuk, hogy erdei növényzeten élt, így táplálékuk eltűnésével maguk is kihaltak.    A nagy testű emlősök kihalása magyarázatot ad más fajok eltűnésére, melyek levadászásával szintén a korai emberelődöket vádolták eddig. Kihalt abban az időben több ragadozó, többek köztük a kardfogú tigris is, amelynek lehet, hogy az óriás növényevők voltak a fő tápláléka.

  • Sci-fi történetek Afrika jövőjéről – Nnedi Okorafor a TED Talkon

    2017 augusztusában tartott beszédet Nnedi Okorafor az afrikai sci-firől az itthon is ismert TED Talk konferenciáján. Beszélt hazája, Nigéria SF-jéről, milyen szempontok alapján írja történeteit, és mindez hová vezethet. A beszéd teljes egészében meghallgatható a novemberben publikált felvételen.

    [the_ad_placement id=”poszt-szovegebe”]

    Bár Nnedi Okorafor kevésbé ismert szerző itthon, de talán az HBO-nál készülődő, a Who Fears Death regényét alapul vévő sorozat meghozza hírnevét. Ennek ellenére azonban érdemes figyelni rá, hisz művei különleges színt jelentenek az SF irodalomban. A TED Talk konferencián pont erről beszél.

    Az én science fictionömnek más ősei vannak – afrikai ősei.

    – hangzik el beszédében, ezzel a zsánerirodalom egy örök kérdésére reflektálva: Mi a science fiction? Mit nevezhetünk annak? Okorafor szerint a sci-fi a „mi lenne, ha” műfaja, amibe nagyon sok minden belefér. Ő is ezen az úton indult el, miközben saját nigériai gyökereihez nyúlt. Mi lenne, ha Lagost, Nigéria fővárosát űrlények szállnák meg? Mi lenne, ha egy afrikai lányt felvennének az univerzum legjobb egyetemére? Ezen ötletek mentén vetette papírra többször díjazott kisregény trilógiáját, a Bintit és híres SF regényét, a Lagoont. Az általa kinyitott világnak egy sajátos nevet is adott, még pedig az afrofuturizmust.

    A videót mindenki figyelmébe ajánljuk, ugyanis egy itthon csak néhány szerzővel reprezentált (pl. N. K. Jemisin, Colson Whitehead) irodalmi szegmensről, a fekete szerzők által írt fantasztikus irodalomról kapunk nagyobb képet.