Címke: a széttört idő legendája

Hamarosan elstartolnak a Galaktika Start könyvek. Molnár Csabával már beszélgettünk egyszer időről, történelemről, fantasztikumról. A hamarosan megjelenő, A széttört idő legendája címet viselő könyvéről ismét kérdeztük a szerzőt.

Molnár Csaba megfontolt, szelíd ember. Megfontolt azért, mert pontos válaszokat ad, nem csapong. Szelíd pedig azért, mert néha ügyetlen, máskor kissé suta kérdéseimre is ugyanazzal a türelemmel, bölcs kommunikációval reagál, amely irodalmi szövegeiben is tetten érthető. De legnagyobb erényének azt tartom, hogy a szerző szerény ember is, hiszen van benne alázat, annak ellenére is, hogy regényének megjelenése már rohamtempóban közeleg. Ezt a remek embert, és kiváló szerzőt faggattuk ismét A széttört idő legendájáról. 

Könyved végén azt  írod, hogy végeztél kutatásokat a különböző történelmi korokról. Nyilván rá kell kérdezzek, hogy ugyanez elmondható-e az idő spirális elmélete, és az egymás mellett elhelyezkedő univerzumok kérdése esetében is?

Hogy az idő spirálisan halad, nem az én ötletem, már megírta Georgij Martinov kiváló regényében, Az időspirálban. Az elképzelés – bár nem nélkülöz tudományos alapokat – fantazmagória (mind Martinovnál, mind az én regényemben). Az idő spirális volta kiválóan szolgálta a regény alapötletét, ezért illesztettem a történetbe. Az egymás melletti univerzumok első regényemben, A három kristály legendájában lettek részletesen bemutatva. A széttört idő legendájában csupán annyi szerepet kaptak, amennyi feltétlenül szükséges volt a történet felvezetéséhez. A párhuzamos világok ötlete szintén nem korszakalkotó, de ilyetén bemutatása az első regényem egyik legnagyobb erőssége lett. A primorok – a köztes világ alakváltói – is A három kristály legendájában jelentek meg először.

Honnan jött az ötlet, hogy a világok közötti területről intelligens lények bújjanak elő? Kik tulajdonképpen a primorok, és miért felügyelhetik ők az időt?

Ahogyan az előbb már utaltam rá, hogy a primorok az első regényemben, A három kristály legendájában bukkantak fel először. Ezek a téren és időn kívüli lények, akik nem csupán az időt, de a világmindenséget is felügyelik, elmém szüleményei. Elnevezésüket (primorok) Dr. Fluck Ákos ügyvéd barátomnak köszönhetem, aki okos ötleteivel és észrevételeivel bábáskodott mindkét történetem felett. A köztes világ alakváltóira könnyen rámondhatják az olvasók, hogy „Nocsak, istenek!”, de nem ilyen karaktereknek szántam őket. Feladatuk a kristályok „átörökítésében” kimerül, nem kívánnak beleavatkozni a világok lakóinak életébe, inkább csak felügyelik a mindig egyensúlyi állapotra törekvő univerzumot. Persze, ha baj van, előkerülnek, de csupán azért, hogy a kiválasztottaknak a lehetőséget megadják az univerzum megmentésére. Ők maguk nem cselekednek, legfeljebb támpontokat adnak. Nem élet-halál urai, ahogy, mondjuk, az istenek az ókori mitológiákban.

 

Cleopatra külsejének leírásánál azt olvashatjuk, hogy gyönyörű nő volt, kecses alakkal, éjfekete hajjal, szép arccal. Vannak történészek, akiknek ettől ellentétes a véleménye, akik szerint VII. Kleopátra nem volt kifejezetten szép, de e hiányosságát férfiakat megszégyenítő műveltséggel pótolta. Végül ugyanazért lett Cleopátra alakja is idealizálva, mint Villoné?

Igen, Cleopatra külsejét illetően megoszlanak a vélemények. Én mégis úgy kívántam bemutatni, mint ahogy az – általában amerikai – játékfilmek ábrázolják. Így talán könnyebb a karaktert magunkban vizualizálni. Meg aztán ne feledjük, az egyiptomi királynő két római triumvír fejét is elcsavarta, Caesarét és Antoniusét (sőt, a regényemben egy harmadik férfiét is)! Nem kifejezetten szép, annál inkább intelligens nőről ezt nehezebb elképzelni.

Milyen korosztálynak ajánlanád a regényt?
A széttört idő legendáját egyértelműen a felnőtteknek szántam, mind a stílus és a szöveghasználat, mind a téma és a cselekmény okán.

Molnár Csaba A féreglyuk c. novellája követi azt az elvet, amely mentén regényét is írta: múlt és jelen, Amerika és Európa között olyan könnyedséggel ugrálhatunk, hogy közben nem veszítjük el sem a cselekmény fonalát, sem az érdeklődésünket, legfeljebb az időérzékünket. az olvasás ideje alatt ugyanis nem számít, milyen sebességgel telik az idő, amíg szemünk előtt a sorok peregnek.

Látom, hogy érdekel a különböző világok, vagy inkább síkok közötti utazás, és a kriminalisztikus elemek, hiszen a februári Galaktikában megjelent novelládban is találkozhatunk ezzel a motívummal. Van ennek külön oka, eredője?

Egyszerű és meglehetősen szimpla a válasz: nagyon szeretem a történelmet. Nem kifejezetten történelmi regényeket kívántam írni, inkább izgalmas – urban fantasy és sci-fi elemeket is tartalmazó – kalandregényeket, amelyek szélesebb olvasóközönséget szólítanak meg. Mindig is lenyűgöztek azok a történetek, amelyekben megtörtént események, valós dolgok keveredtek a képzelet szüleményeivel. Amikor ilyen regények kerültek a kezembe, megfogadtam, ha majdan írásra vetemednék, az én könyveimben, novelláimban sem lesz ez másként. Mi más zsánerrel lehetne ezeknek a kívánalmaknak leginkább megfelelni, mint a fantasztikus prózával?! Ezen a téren tehát a készülő harmadik regényem (amelynek munkacíme Agyhalál, és az elme, az emlékezés, az álom univerzumában fog játszódni) sem okoz majd csalódást.

Mi érdekel még ezeken kívül?

Úgyszólván a tudomány (a humán éppúgy, mint a reál – nem véletlenül lettem az interdiszciplináris közgazdaságtan művelője) és a művészetek minden területe érdekel. Az írás mellett az olvasás (és az ezen kényszert kiváltó tudásvágy) az, amelyet nem tudnék nélkülözni az életemből. (Na, jó, vannak még mások is.)

Mit üzennél azoknak, akik nekivágnak a regényednek?

Ha valaki igazán izgalmas, pörgős fantasztikus regényre vágyik, amelyben a történelmi hitelesség és a fikció keveredik egymással, olyan prózára, amely szórakoztat és játékosan tanít, és amely elfeledteti pár estére a napi gondokat, problémákat, kikapcsol és helyenként megnevettet, az igazi emberi értékekről szól (ezáltal könnyessé is teheti a szemet), akkor a legjobb választás A széttört idő legendája.

Fotó: Csata Judit