My Blog

Címke: A mentőexpedíció

  • Tarolt a Mad Max, nem nyert a Star Wars és A mentőexpedíció

    A magyar idő szerint február 29-én hajnalban zajlott 88. Oscar gálán 6 díjat zsebelhetett be a Mad Max, egyet az Ex Machina, viszont szobor nélkül távozott a Star Wars: Az ébredő Erő és A mentőexpedíció stábja.

    Az elképesztő látványvilágú Mad Max – A harag útja  összesen tíz jelölést kapott, és ebből hat technikai kategóriában sikerült nyernie: a legjobb vágás, a legjobb hangvágás, a legjobb hangkeverés, a legjobb jelmez, legjobb díszletek és legjobb smink. Az Ex Machina két kategóriában indult, és teljesen megérdemelten haza is vitte a legjobb vizuális effektetekért járó szobrot, ugyanakkor a legjobb eredeti forgatókönyvért sajnos nem díjazták.

    A jelöltek között két fantasztikus film szerepelt még : a Star Wars: Az ébredő Erő öt, A marsi című regényből készült A mentőexpedíció pedig hét kategóriában is versenyzett, de egyik nevezést sem sikerült díjra váltani.

    Számos jelölés és rengeteg internetes poén után A visszatérő című filmért végre Oscart vehetett át legjobb férfi főszereplő kategóriájában Leonardo DiCaprio, aki számos emlékezetes szerepet tett már le az asztalra. Közéjük tartozik Cobb karaktere eddigi egyetlen fantasztikus filmjében, az Eredetben.

    Szintén A visszatérőnek köszönhetően lett a legjobb rendező Alejandro González Iñárritu, aki tavaly a Birdmannel nyert díjat, vagyis két egymást követő éveben kapott Oscart. Őt is megelőzte azonban egy új rekorder: Emmanuel Lubezki zsinórban a harmadik Oscarját vehette át: ezúttal A visszatérőért, tavaly a Birdmanért, 2014-ben pedig a Gravitációért.

    A dán lányban nyújtott alakításáért a legjobb női mellékszereplő díját Alicia Vikander kapta, akit legtöbben az Ex Machina androidjaként ismertünk meg.

    Magyarország számára pedig a legfontosabb hír, hogy a legjobb külföldi film kategóriájában Oscart nyert Nemes Jeles László filmje, a Saul fia. 1989 óta nem volt magyar egész estés film a jelöltek között, nyerni pedig legutóbb 1981-ben, a Mephistóval sikerült.

     

     

  • Kevés filozofálás, pörgős események – Megnéztük a Mentőexpedíciót

    Hogy őszinte legyek, egy kicsit tartottam a filmtől. Hasonló környezetben Matt Damont legutóbb az Interstellarban (Csillagok között) lehetett látni és ott egyrészt nem is kapott túl nagy szerepet, másrészt pedig egy eléggé antipatikus karaktert kellett eljátszania. Láthatóan nem is érezte jól magát abban a szerepben, bár kétségtelenül igaz az is, hogy azért mostanában nehéz Matthew McConaughey mellett labdába rúgni (lásd még Leonardo DiCapriot és A Wall Street farkasát).

    A másik félelmem az volt, hogy egy olyan sci-fit kapunk, amiben a látvány dominál majd, amit közhelyes filozofálással próbálnak ellensúlyozni, vagy hatni próbálnak arra az emberben lévő szorongásra, melyet akkor érez, amikor ráébred saját jelentéktelenségére, megtapasztalva a végtelen világűrt.

    Szerencsére egyik félelmem sem igazolódott be. Matt Damon kifejezetten élvezte a játékot, nagy mozgásteret kapott és határozottan jót tett, mind neki, mind az egész filmnek, hogy nem pszichologizálták el az egészet és nem ragadunk bele a lélektani fejtegetésekbe a történet során. Sőt, tulajdonképpen ezt a részét teljesen kihagyták a filmből, ami azért nyújt némi hiányérzetet. Az érzelmi töltetet azonban megkapjuk máshonnan, jelesül a Földről, a NASA irányítóközpontjától, az asztrofizikai részlegtől, sőt, még a kínai űrügynökségtől is.

    rs_560x415-150608110132-1024.the-martian.cm.6815_copy

    A sci-fiben persze fontos a filozófia és a pszichológia, a Mentőexpedicíó érdeme azonban éppen abban rejlik, hogy a találékonyságot és a humort mutatja meg. A poénok nem erőltetettek és valóban arra szolgálnak, hogy oldják a hangulatot, míg a találékonyságnál meg kell említeni azt a nagyon helyes mozzanatot, hogy a készítők végre adtak egy kis adagot a sci-fi science részéből is, amely – ha a mérnöki nyelvet és a kötelező fizikát leszámítjuk – eléggé ritka manapság, hollywoodi produkcióban legalábbis. Mindezek mellett sem lett vontatott a film, a játékidő minden percében sikerül fenntartani az izgalmat és a végére már tényleg annyira lehet szurkolni Matt Damonért, mint anno Tom Hanksért az Appolo 13-ban.

    A színészi alakításokkal nincs különösebb gond. Jó formáját hozza a marsi küldetések igazgatóját megtestesítő Chiwetel Ejioform (Igazából szerelem, Serenity, Az ember gyermeke, Z, mint Zakariás) és Jeff Danielsnek is jól áll a NASA-igazgató poszt. A két leggyengébb láncszem a Hermész legénységéből kerül ki: Aksel Hennie vegyészt alakítgat, Sebastian Stan posztjára pedig a film után már nem is emlékszik a néző. De ők is inkább csak észrevétlenek, ami lehet, hogy annyira nem is baj.

    Összességében Ridley Scott elég jól összerakta ezt a filmet és mindenképpen üdítő egy alkotás a mostanság megjelent sci-fi mozik között.