Címke: 307

  • Barangolás a virtuális térben

    „Ahogy gyakran szoktam mondani a gyerekeknek: nem fogok hazudni: meg akarlak ijeszteni. Azt akarom, hogy félj, azt akarom, hogy megugorj. Azt nem akarom, hogy életed végéig félj, vagy, hogy hónapokon keresztül sikítozva ébredj, de azt akarom, hogy félj. Szóval, úgy hiszem, így megragadom az érzéseiket. […] A másik dolog, amit csinálni akarok, és ami sokkal nehezebb is […], elérni az elméjüket is.” – így foglalja össze Ann Halam, más néven Gwyneth Jones SF és fantasy írónő az írásai célját egy interjúban. Az októberi Galaktikában megtudhatjátok, hogy miként köszön vissza Jones célja írásaiban a Csalókon keresztül.

    Jones 1952-ben született az angliai Manchesterben. Ha bárki megkérdezné tőle, hogy mindig is író akart lenni, valószínűleg azt válaszolná, hogy nem, ugyanis gyerekként jobban érdeklődött a békák, hernyók és különböző halak, mint az irodalom iránt. Azonban mégis egy gyerekkori élmény sodorta az írás mestersége felé: tízévesen vett egy horror antológiát egy kiárusításon (Great Tales of Horror and The Supernatural) Egyes történetek annyira lenyűgözték Jonest, hogy sokáig rémálmokként is kísérték őt. Az írások elevenségére még ma is élénken emlékszik, és ehhez a történetekhez hasonlót akart alkotni. A kedvence M. R. James angol kísértettörténet író Csak fújd meg sípod, s én tüstént jövök, fiam című novellája.

    A klasszikus kísértet és horror történeteknek köszönhetően kezdett bele saját írásaiba, melyben valami különös és furcsa, mint központi téma jelen volt. Első regénye, a Water In The Air 1977-ben jelent meg saját nevén. Később, mikor a fiatalabb közönségnek is írni kezdett, új írói nevet, Ann Halamot választott kiadója tanácsára, mikor egy komikus thrillert (Ally Ally Aster) akart megjelentetni. Akkor úgy hitte, hogy csak egyszeri alkalommal veszi fel nagyanyja nevét, de végül mindkét néven publikált. Felnőtteknek szánt történeteit Gwyneth Jonesként jelenteti meg, az ifjúsági műveket pedig Ann Halamként. Utóbbiak közül népszerű alkotásai a Dr. Franklin’s Island (2001) és a Siberia (2005). Felnőtteknek szánt SF-jei közül a Bold as Love (2001) a leginkább elismert alkotása.

    Jones/Halam főleg a high fantasy és a science fiction műfajában alkot, melyekbe gender és feminista témákat csempész, és természetesen a kísértettörténetek hamisítatlan borzongató hangulatát is. Ez a nem hétköznapi stílus nem maradt észrevétlen a kritika előtt sem. Már 1987-ben, mikor Halam írói karrierje elején tartott, Arthur C. Clarke-díjra jelölték Escape Plans regényét, 1989-ben pedig a Kairost. 1991-ben megosztott James Tiptree-díjat nyert a White Queen regényéért, ami a The Aleutian trilógia nyitókötete. 2002-ben négy Arthur C. Clarke-díj jelölés után a Bold as Love könyvéért végre Clarke-díjas íróvá válhatott Halam, s Britih Fantasy-jelöléssel is büszkélkedhetett. 2004-ben a Life című írásáért Philip K. Dick-díjat nyert.

     annhalem
    Ann Halem

    Habár magyarul nem jelent meg az írónő egyetlen könyve sem, most a Galaktika 307-ben lehetőség nyílik arra, hogy végre megismerjük ezt a sokoldalú írót a Csalók című novelláján keresztül. A történet eredetileg The Starry Riftben jelent meg 2008-ban, de a Year’s Best SF 14 antológiába is bekerült 2009-ben olyan neves szerzők művei mellett, mint Neil Gaiman, Cory Doctorow, Alastair Reynolds, Jeff VanderMeer és Robert Reed.

    A Csalók egy fantasztikus ötlettel játszik el: egy online virtuális játékot mutat be, amiben fizikailag is részt lehet venni, azaz benne lenni a játékban. Ebben a virtuális környezetben játszik egy fiatal testvérpár is, akik megmérkőznek azokkal a játékosokkal, akik nem tartják be a szabályokat.

    Milyen lehet szó szerint a saját bőrünkön megtapasztalni egy elképzelt világot annak minden csodájával és veszélyével? Hogyan lennénk képesek egy a mienktől teljesen eltérő világot túlélni? Ha kedvet érzel elmerülni egy virtuális világban, ne hagyd ki Ann Halam (Gwyneth Jones) történetét az új Galaktikában!

  • Aki észrevette a nőket a sci-fiben

    Pamela Sargent a sci-fi egyik legnagyobb női írója. A legújabb Galaktikában az ő, Kopár világ című novellájával találkozhattok a Retro rovatban. Mostani cikkünkben az ő munkásságát mutatjuk be.

    Sargent 1948-ban született a New York állambeli Ithacában. Saját bevallása szerint mióta az eszét tudja, mindig is mesélt és írt. A 70-es évek óta jelennek meg művei a mai napig. Írói karrierjét novellákkal kezdte, első művei a The Magazine of Fantasy and Science Fiction lapjain jelentek meg, de 1977-ben kiadta saját novelláskötetét, a Starshadows, amiben többek között megtalálható a Galaktikában olvasható Kopár világ is. A 70-es évek végétől már önálló regények írásába kezd: 1976-ban a Cloned Lives (1976), 1979-ben pedig a Sudden Star jelent meg. A 80-as évektől újabb irodalmi kihívásba vágott bele: 1983-ban megírta az Earthseed-et, a Seed ifjúsági trilógia első kötetét, s ezzel ugyanakkor belekóstolt a könyvsorozatok világába is. 1980-ban a Watchstar első kötete, 1986-ban pedig a Venus-sorozat Venus of Dreams-sze lett kiadva. A sci-fi műfajban Sargentet legutóbbi trilógiáért szokták ismerni, amiben, ahogy később Kim Stanley Robinson a Mars-trilógiájában foglalkozik egy bolygó meghódításához, a Vénuszra való átköltözésről elmélkedik az írónő.

    1996-tól kicsit elszakadt saját világától, és George Zebrowskival közösen Star Trek történeteket kezdett írni. Az Új Nemzedékhez kapcsolódóan írták meg A Fury Scornedt (1996), az eredeti ST történetet pedig további három regénnyel (Heart of the Sun, Across the Universe, és a Garth of Izar) bővítették.

    Írói munkája mellett más írók munkáival is foglalkozott az írónő. 1975-ben adta ki a Women of Wonder antológia első kötetét, amelyben olyan szerzők műveit gyűjtötte össze, mint Anne McCaffrey, Ursula K. Le Guin, Sonya Dorman és Kathrine MacLean. A sorozat később bővült egy további válogatással, egy klasszikus, majd egy kortárs szerzőket felsorakoztató kötettel is. A project fontos Sargent számára, hisz ezzel kívánta az amúgy erősen férfias SF-ben megerősíteni a női hangot. Saját regényeiben is arra törekedett, hogy erős és intelligens karaktereket hozzon létre. A 70-es, 80-as évekhez képest szerinte sokat fejlődött a műfaj ilyen tekintetben: a kritikusok egyre inkább értékelik a nőket a sci-fiben. Egy az SFF World-nek adott 2015-ös interjúban ki is fejezte tetszését, azonban némi kritikával is élt: szerinte nem helyes dolog úgy beállítani ezt a jelenséget (nők a sci-fiben), mintha azelőtt az egyáltalán nem létezett volna. Elég csak olyan nevekre gondolni, mint Leigh Brackett, C. L. Moore vagy Andre Norton.

    AEldredGordonCrabb1243A Farseed borítóképe

    Sargent a mai napig töretlenül ír, és jelenteti meg legújabb történeteit, most szeptemberben is jelent meg könyve, a Season of the Cats. Életműve igen gazdag, érdeklődése az SF műfaj minden témájára és területére kiterjed. Általánosságban azonban el lehet ezekről a regényekről és novellákról mondani, hogy kellő komolysággal mutatják és tárgyalják a lehető legkülönösebb témákat is. A Cloned Lives-ban például öt, genetikailag teljesen azonos gyermek felcseperedését, majd szétválasztását láthatjuk. Sargent a lehető legalaposabban tárja fel egy ilyen kísérletnek a lehetséges problémáit és következményeit a kísérleti alanyok szemszögéből. A The Golden Space-ben (1982) az emberiség talán egyik örök témájáról, a halhatatlanságról olvashatunk, a The Shore of Women (1986) pedig egy nők által uralt high-tech világot mutat be, ahol a férfiak a vadonba kényszerülnek. Az Alien Child (1988) pedig a Cloned Lives-hez hasonlóan ismét egy gyermek felcseperedését vizsgálja egy nagyon is sci-fis környezetben: az utolsó embergyermek egy űrlény komplexumban.

    A tekintélyes méretű életmű természetesen nem maradt elismerés nélkül. 1992-ben a Danny Goes to Mars kisregényért Sargent Nebula-díjat kapott, 2012-ben pedig Pilgrim-díjat munkásságáért. Emellett még magáénak tudhat egy Locus-díjat, egy Hugo-jelölést, Theodore Sturgeon-emlékdíjat és Sidewise-díjat is.

    Habár magyar nyelven eddig sajnos csak egy novella olvasható Pamela Sargenttől, de ha van rá lehetőségetek, és vágytok egy izgalmas, nem mindennapi témákat boncolgató, kissé elvont, elmélkedős sci-fire, nyugodtan nyúljatok az írónő bármely regényéért vagy novellájáért. Az élmény garantált.