Párizst hatalmas földrengés rázza meg, ami után mérgező gázok törnek elő a föld alól. Az életben maradtak az épületek legfelső szintjein keresnek menedéket. Elvágva a külvilágtól, áram, víz és élelmiszer nélkül egy házaspár megpróbálja túlélni a katasztrófát és megmenteni lányukat, aki pár szinttel lejjebb ragadt, mivel egy betegség miatt születésétől fogva egy burokban él. Ahogy az idő telik, világossá válik, hogy nem fog senki a segítségükre jönni, így ha túl akarják élni, ki kell jutniuk a rejtélyes ködből…
Big Bang Media
Nyerj páros jegyet a film premier előtti vetítésére! Május 1-én, kedden 5×2 db jegyet sorsolunk ki a film premier előtti vetítésére (ez május 8-án, kedden lesz 19 órától a Lurdy moziban). A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak. Még nem vagy tag? Lépj be most!
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is.
Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
Egy képregényfilm nyilván más értékelést kap egy vérbeli rajongótól, mint egy átlagos mozinézőtől. Ezért a szerkesztőségben arra jutottunk, hogy két cikk fog születni a Végtelen háborúról: a vájtfülűeknek szóló posztot RaulReal kolléga szolgáltatja hamarosan, míg én csak az egyszeri mozibajárók szempontjából igyekszem véleményt nyilvánítani.
Tisztázzuk mindjárt a legfontosabb kérdést: jó-e annyira a film, hogy megnézném újra? Igen, minden további nélkül. Sőt, mivel csak 2D-ben láttam, elképzelhető, hogy bepótolnám az IMAX 3D élményt.
A filmben semmi üresjárat nincs, a 2 óra 40 perces hosszúság fel sem tűnik. Ez pedig nem jelenthet mást, mint hogy sikerült lekötni, kikapcsolni és szórakoztatni a nézőt.
Rögtön az első jelenet intenzív és váratlan fordulatokat is tartogat, és az így megteremtett feszültséget végig fenn tudják tartani az alkotók.
Nyilván a sztori dinamikájának egyik fő forrása, hogy ki nem találkozott még kivel, ki nem csapott még össze – vagy éppen nem fogott még össze – kivel, és amikor erre mégis sor kerül, akkor mi sül ki belőle. Ezeket a ziccereket az alkotók nem hagyják ki, így aztán számos poénos helyzet és párbeszéd alakul ki, az ütésváltásokról nem is beszélve.
Bár egymást érik a kisebb-nagyobb csatajelenetek, ezek rendkívül változatosak. Jól építettek arra, ahogy a hősök földöntúli fordulatszámon pörögve, a különféle képességeiket használva, sorra egymás után más és más eszközökkel, trükkökkel, módszerekkel próbálkoznak. Ezt tényleg káprázatosan oldották meg.
Még azt is sikerült elérni, hogy amikor egyre reménytelennek tűnő helyzetben váratlanul felbukkan pár új szereplő, hogy rendet vágjanak, az egyszeri néző átéli ezt a zsigeri gyerek-élményt, miszerint „jaj de jó, itt vannak a szuperhősök és megmentenek…”
Szintén jól építették fel azt is, ahogy Thanos az egyes kövek megszerzésével egyre nagyobb hatalomra és újabb képességekre tesz szert: ezt a lehetőséget mind a történetvezetés, mind a látvány szempontjából kihasználták.
Ahogy a trailerből is sejthető volt, a legnagyobb összecsapásra Vakandában kerül sor. Ez egy igazi, nagyszabású háborús jelenet hadseregekkel, védendő területtel, közelharccal. A befejezés pedig igencsak ütősre sikerült.
Van-e akkor egyáltalán bármiféle negatívum? Csupán néhány kisebb dolog, de ezek egyike sem katasztrofális. Nekem néha az volt az érzésem, hogy ennyiféle világ keveredése már túl sok. Amíg ezek külön-külön filmekben léteztek, válogathattam, melyik érdekel, és melyiket tartom túl mesésnek ahhoz, hogy megnézzem. A Végtelen háborúban viszont ezeket nem lehet elkülöníteni, mert itt aztán a varázslástól a csúcstechnikáig minden van.
Az is feltűnt, hogy néhány hősnek csak egy-két mondata van (az is inkább alibiből), és egyébként a forgatókönyv szerint nincs más dolguk, mint a csapat létszámát és sokszínűségét növelve írtani az ellent. Ugyanakkor ennek ellenpontja is van: Bruce Banner például meglepően és örvendetesen nagy szerepet kap.
Összességében a Végtelen háború egy nagyon profi módon összerakott, akció és látvány szempontjából lehengerlő, ugyanakkor szórakoztató mozi, ami garantáltan kikapcsol.
A Solo – Egy Star Wars történet május 24-én kerül mozikba, a filmmel kapcsolatban azonban korábban elég sok aggasztó hír látott napvilágot. Ezek közül az egyik, hogy új rendezőt kellett hozni a stábba, hogy a sci-fi film megfelelő minőséget képviseljen. Ráadásul a főszereplők mellé tanárt is fogadtak a forgatáson, mert a Han Solót játszó Alden Ehrenreichhel és a Trónok harcából ismert Emilia Clarke-kal se voltak elégedettek a Lucasfilmnél.
Ezért is megdöbbentő, amit Ehrenreich nyilatkozott, amikor ugyanis megkérdezték a színészt, akkor ő elszólta magát és kijelentette, hogy három filmre szóló szerződést kötött a Disney-vel. Ez azért meglepő, mert ezek szerint komolyabban is építene a stúdió a karakter fiatalkori verziójára. Ez megtörténhet nézettségi siker esetén egy trilógiával, bár az is lehet, hogy más előzményfilmekben tűnik majd fel a legendás űrcsempész.
Tény, hogy a Disney-nek a Solo film 80 százalékát újra kellett forgatni, a fentebb említett „bakik” miatt, ergo rengeteg pénzbe került a Star Wars spinoff elkészítése. Májusban meglátjuk, hogy megérte-e a fáradozás.
Már egy korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy elkészült a The Witcher sorozat forgatókönyve, most pedig újabb fejlemények láttak napvilágot, mivel további fázisába lépett a produkció készítési folyamata.
Ugyan február óta nem kaptunk frissítést a tévészéria készültéről, most Lauren S. Hissrich, a sorozat executive producere Twitterén megtörte a csendet és többek között azt is elárulta, hogy a sorozat összesen 8 részes lesz, és 2020 körül kerül majd fel a Netflixre.
Nyolc rész nem tűnhet olyan soknak, a készítők szerint azonban a sorozatok sokszor leülnek az évadok közepén, és így, hogy kevesebb részt kell feltölteni tartalommal, gyorsabban tudják az eseményeket pörgetni.
Arról is bizonyosságot kaptunk, hogy a sorozat valahol Kelet-Európában fog forogni, ami lássuk be, elengedhetetlen, mivel a The Witcher játéktrilógia is Lengyelországban készült.
Habár sokan vitatják, hogy lesz-e még új része a The Witchernek több mint biztosak lehetünk benne, hogy a lidérc-vadász kalandjai véget értek a számítógépen és a konzolon. Most már csak az élőszereplős sorozatban találkozhatunk az ősz hajú kalandorral, Geralttal.
Hogy miért épp a The Witcherből csinálnak sorozatot? Az oka egyszerű, ugyanis a Netflix és az Amazon is mostanában rendkívüli beruházásokat csinálnak, hogy létrehozzák a saját nagyszabású Trónok Harca típusú sorozatukat. Míg az Amazon A Gyűrűk Ura sorozatban bízik, addig a Netflix a The Witcherrel próbál kivágni egy szeletet a felnőtt fantasy rajongók táborából, aminek mi, tévénézők csak örülhetünk.
Megjött a Sony gondozásában készülő Venom film új előzetese, melyben immár az antihőst is megnézhetjük közelebbről. A főszerepet ugye Tom Hardyra bízták, akinek a Christopher Nolan-féle harmadik Batman filmben is jól ment a gonoszkodás. A történet szerint Eddie Brock riporterként egy csúnya ügybe keveredik, melynek végén kapcsolatba kerül egy földönkívüli szimbiontával, mely végül jól be is kebelezi a férfit. A végeredmény a trailerben is látható brutális szörnyeteg lesz, aki Pókember egyik legfőbb ellensége egyébként. Ebben a filmben várhatóan nem tűnik fel a hálószövő hős, azonban egyes pletykák szerint Peter Parkernek lehet egy meglepetésnek szánt cameója az önálló Venom kalandban.
A legtöbb Marvelhez kapcsolható film sajátja, hogy az ember akár a gyerekeit is elviheti ezeket a képregényes kalandokat megnézni. A Venom hangulatában kicsit a DC filmekre hajaz, várhatóan lesznek benne keménykedések és depresszió, szóval nem egy családi matinénak való feldolgozást kapunk a Sonytól. Miután a stúdió elrontotta A Csodálatos Pókember 1 és 2 filmeket, így Póki átkerült az MCU-ba, ahol már a Bosszúállókkal nyomja együtt. A nagy kérdés a Venom filmmel kapcsolatban az, hogy a Sony ki tudja-e érdemelni a sokadik esélyt a nézőktől vagy pedig egy újabb borzalmas képregényfilmet szállítanak le nekünk?
A Venom idén októberben mutatkozik be a mozivásznakon.
A párizsi szuperzsarut, Sylvain Marot-t, akarata ellenére a marseille-i rendőrségre helyezik át azzal a megbízással, hogy megállítson egy olasz bandát, akik felturbózott Ferrarikkal borzolják Gibert ex-felügyelő idegeit és tartják rettegésben a várost. Segítségül kapja Marseille legrosszabb sofőrjét, Daniel unokaöccsét, aki történetesen a legendás fehér TAXI örököse is.
Big Bang Media
Nyerj páros jegyet a film premier előtti vetítésére! Április 27-én, pénteken 5×2 db jegyet sorsolunk ki a film premier előtti vetítésére (ez május 3-án, csütörtökön lesz 19 órától a Lurdy moziban). A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak. Még nem vagy tag? Lépj be most!
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is.
Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
2016 októberében kezdődött a Westworld című HBO-s sorozat, mely az 1973-as Feltámad a vadnyugat című film modernizált továbbgondolása volt. A produkció két műfaj rajongóinak is kedvezett, hiszen a westernt és a sci-fit vegyítette, az április 23-án, hajnali 3:00-kor adásba kerülő 2. évados premier pedig ezt a fonalat szövi majd tovább. A 10 részes folytatásban Kuroszava rendkívül véres filmjei is kapnak némi tisztelgést, ugyanis a szériában bemutatkozik a Shogun World nevű, másik kalandpark is. Itt lesznek szamurájok, feudális Japán, és persze még több durvulás várható. Jonathan Nolan és Lisa Joy, a Westworld showrunnerei szerint a tévés adaptációnak muszáj valami újat is mutatnia, így esett a választásuk erre a világra. Érdekesség, hogy a szezonban lesz ez egy epizód, melyben csak japánul fognak beszélni.
A Westworld második évadában visszatér a Terminátor módba kapcsolt Dolores, illetve folytatja lánya utáni keresését Maeve is, de a főgonosznak számító feketébe öltözött féri és Dr. Ford is újfent tiszteletét teszi a képernyőkön. Az HBO sorozatának új részeire másfél évet kellett várni, a csatornánál azonban a minőség mindennél fontosabb, így vélhetően kevés olyan néző lesz, aki ne csettintene elégedetten a további fejlemények láttán.
https://youtu.be/sjVqDg32_8s
Hol lesz látható?
A produkció 2. évados nyitórészét a magyar HBO április 23-án, 3:00 és még aznap este, 20:00-kor is levetíti. Mindemellett az HBO GO-ra is felkerül hétfőn a premier, a csatorna online videoszolgáltatása 1 hónapos próbaidő keretében ingyenesen is igénybe vehető.
A Bosszúállók: Végtelen háborútól több szempontból is rekordok döntögetésére lehet számítani, hiszen ennyi szuperhős még egy Marvel filmben se csatázott egyszerre, illetve a pénztárgépek is csilingelni fognak rendesen. A Phase III majd csak 2019-ben fog lezárulni, azonban a Thanosszal való összecsapás már a nagy finálé felvezetésének számít. Anthony Mackie, aki a Falcont játssza az MCU-ban, nemrég érdekeset nyilatkozott, a színész elmondása szerint ugyanis a Bosszúállók 3 egyik nagy csatajelenete nem kevesebb, mint 25 perces lesz.
25 oldalas forgatókönyvet kaptam kézhez, amikor pedig megtudtam, hogy ez a végső csatajelenet, nem akartam hinni a szememnek – árulta el a színész a Good Morning America című műsorban.
Összehasonlításképp az Amerika Kapitány: Polgárháborúban a repteres snitt mindössze 11 perces volt. A legtöbb filmben a forgatókönyv 1 oldala 1 percet tesz ki a vásznon, érdemes azonban számolni azzal, hogy egy-két jelenetet kivághatnak, de úgy tűnik, hogy a Thanosszal való végső ütközet igencsak kidolgozott lesz.
A Satellite Reign című kooperatív játék valószínűleg csak a legszenvedélyesebb sci-fi rajongónak volt a radarján, de most bárki ingyenesen megvásárolhatja ezt a különleges lövöldét, ahol egy kis csapatot kell irányítanunk egy cyberpunk városban.
Az eredeti, 1993-mas Syndicate rajongói rögtön otthon érezhetik magukat, amint belefognak ebbe a CRPG-be, hiszen a játékmenet és a játék teljes hangulata is szinte teljesen egyezik a 93-as játékáéval, persze jó nagy grafikai ráncfelvarrással párosítva. Ki lehet jelenteni, hogy a Satellite Reign igazából a klasszikus Syndicate szellemi örököse.
Mivel egy klasszikus játék nem hivatalos folytatásáról van szó, ezért a játék borzasztóan nehéz. A játék tutorialja semmit sem árul el nekünk, és nekünk kell rájönni, hogy milyen logika alapján tudunk megerősödni a Satellite Reignben. Ez a nehézség egyszerre a legjobb és a legrosszabb oldala is a játéknak, mivel sokan lesznek akik többször is neki fognak veselkedni a programnak, viszont az áthatolhatatlannak tűnő akadályok miatt szinte lehetetlennek fog tűnni, és nem lesz kedvük tovább folytatni ezt az egyébként szuper játékot.
Ha felül tudunk kerekedni a játék nehézségén, akkor egy nagyon izgalmas nyílt világú cyberpunk várost fedezhetünk fel magunknak, ahol nem csak mérges ellenfelek, hanem egy magával ragadó történet is vár minket.
A játék legnagyobb újítása a Syndicate-hez képest viszont a kooperatív mód, hiszen egy baráttal együtt is felfedezhetjük a Satellite Reign kalandos világát.
Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, akkor ezen a linken tudtok regisztrálni, vagy bejelentkezni és az „add to cart” gombbal megvehetitek a játékot 100%-os leárazással, majd pár perc múlva már meg is kaphatjátok az e-mail címetekre a levelet, a játék termék kódjával, amit beválthattok a Steam kezelőfelületén.
Kedvcsinálónak pedig itt megnézhetitek a játék trailerét:
A fiú és a lány találkoznak. Majd a lány megpróbálja megölni a fiút – kétszer is. A fiú sok vöröset lát, a lány pedig semmilyen színt nem lát, ami nagy probléma.
– mondja Jasper Fforde Monokróm című regényéről. Azonban a Könyvfesztiválra érkezett kötet ennél sokkal többet rejt.
A Monokróm(Shades of Grey) először 2009-ben jelent meg. A történet mondhatni fforde-i (aki olvasott tőle, jól tudja, miről beszélünk), emiatt kicsit nehéz is műfaji keretek közé szorítani (de talán nem is szükséges). A Kromatika rendszerében egy tipikusan olyan disztópikus világra ismerünk rá (Fforde konkrét inspirációnak az 1984-et és a Szép új világot mondja), amely szigorú szabályok mentén szabja meg az egyén szabadságának szűkös határait. Kromatikában nem a vagyon, nem a származás, hanem az határozza meg társadalmi rangodat, hogy mit látsz; pontosan, milyen színt tudsz érzékelni. A különös társadalom ranglétrájának tetején a Bíborok állnak, őket követik a Sárgák, Zöldek, majd a Kékek, utánuk következnek a bolond Narancssárgák, a lesajnált Vörösek, legvégül pedig a Szürkék, akik semmilyen színt nem képesek érzékelni.
A magyar borító
Az előre eldöntöttnek tűnő társadalmi státuszt nagyban befolyásolják a szentírásként tisztelt Munsell törvényei, amelyek a különböző színek egymáshoz való viszonyán túl meghatározza, mit kell dolgoznod, hol kell élned, mikor hová utazhatsz, és azt is, kivel házasodhatsz. És ahogy az lenni szokott, vannak, akik kicsit egyenlőbbek a többieknél, és sajátosan értelmezik Munsell Igéjét: ők a falukat irányító Prefektusok, akik saját kényelmük és érdekük elérésében szinte rendszerszintűvé tették a korrupciót, és ha kell, véresebb eszközök is nyúlnak az autokrácia fenntartásáért.
Egy ilyen világba csöppenünk bele fiatal és naiv főhősünk, Edward Russett (egy Vörös) oldalán, aki épp új otthonába, Kelet-Kárminba tart édesapja, a Mintás (egyfajta orvos) oldalán. Ott „fontos” munka vár rá, amit egy kellemetlen kihágás (megviccelte otthona, Jade-under-Lime Bíbor prefektusát) miatt kell elvégeznie: meg kell számolnia Kelet-Kármin székeit. Az új falu azonban ennél többet tartogat neki: szembesülnie kell a világ sötét oldalával, azzal, hogy nem mindenki cselekszik olyan őszintén, mint ő; továbbá egy gyanús gyilkosság (egy magát Bíbornak kiadó Szürke veszti életét) és a falu gyanús üzelmei cselekvésre késztetik a fiút. Mindezek mellett a társadalom elvárásait is teljesítenie kell: fel kell készülnie a nagykorúvá váláshoz szükséges Ishihara-tesztre, és olyan házastársat is kell találnia, akin keresztül feljebb juthat a ranglétrán.
Jasper Fforde regénye nagy hangsúlyt fektet a világépítésére és annak bemutatására. Az ötlet (a színek határozzák meg a társadalmi rangot) egyszerre abszurd élmény és szatíriája jelen társadalmunknak. Nevetséges, hogy Kromatika lakói úgy félnek a hattyúktól úgy, hogy igazából talán egyet se láttak életükben, és érthetetlen, miért vált felbecsülhetetlen kinccsé a kanál. Viszont ha ezeket a tárgyakat kicseréljük (vagy épp visszacseréljük) saját közösségünk egy-egy tárgyára vagy fogalmára, rá kell jönnünk, az abszurdum itt bizony a görbe tükör szerepét tölti be. Ilyen szemmel érdemes elmerülni Fforde szokatlan vagy épp extravagáns „fantázia disztópiájában”.
A 2010-es brit kiadás borítója (Hodder and Stoughton)
A könyv második felében a Nagy Sáfrányba hirdetett expedícióra és a titokzatos eltűnésekre koncentrál. Eddie hátrahagyva naivitását és összeszedve bátorságát vág neki a gyanús ügyek megoldásának – ezzel kapunk egy szépen felépített karakterfejlődést, és egy számos izgalmat rejtő krimiszálat. Mondhatjuk azt is, hogy ebben a részben mutatkoznak meg Fforde krimi írói kvalitásai. A különös esetek és azok megoldásához vezető utak szinte észrevétlenül kerülnek az olvasó elé, hála Eddie kissé naiv és szétszórt figyelmének. Viszont ahogy maga a fiú is egyre komolyodik, és egyre többet érzékel a körülötte zajló eseményekből, a korábban elejtett információ morzsák és a későbbi történések egy összeállnak. A nagy kép kibontakoztatása inkább a klasszikus krimiket idézi, de Fforde bőven tiszteleg a haird-boil vagy a thriller nagyjai előtt – vagy a cselekmény formálásában, vagy épp más, rejtett úton-módon.
A krimi mellett azt is megmutatja, hogyan képes több, egymástól teljesen független zsánerek összeszövésére. A nyomozói szál hozza a krimi tipikus jellegzetességeit, a már említett Kromatika a klasszikus disztópiák jegyeit, a színekre alapozott világépítés fantasysnek is hathat, viszont a szellemvárosok (pl. a kötet második részében előkerülő Nagy Sáfrány) egyszerre idézik meg a StalkerZónáját (egy későbbi példával, Jeff Vandermeer X-térségével is párhuzamba hozható) – ezzel a sci-fi felé is húzva kicsit a regényt -, vagy pont a horrorok hangulatát, a szellemekkel kiegészítve. És hiába a sokféle elem, Jasper Fforde egy összeálló egésszé gyúrja, és elhisszük neki, mindez így tökéletes és működőképes.
A Monokrómnem mindennapi könyv egy egyedi hangú író tollából. Érdekes lehet az abszurd irodalom vagy a szatírikus műveket kedvelőknek, azoknak, akik valami újra vágynak a disztópia alműfajban, és természetesen Jasper Fforde rajongóinak.
