My Blog

Blog

  • Megjelent a 2019-es év első Galaktika magazinja!

    A Galaktika magazin januári számát Ronil Caine, a Lilian és a Rémteremtő szerzője nyitja, kisregényének befejező része időben visszafelé jelenít meg két különös öngyilkosságot. Keith Roberts, (Gőzkorszak) sárkánymestere a határ őrzését kontrollálja egy rendkívül komplex jövőbeli világban. Alekszej Kalugin idegen bolygóján különös szél fúj, pusztulást hoz mindenkire. Gerardo H. Porcayo kaotikus víziójában egy trauma-elimináló szakember napjai tárulnak fel. Marija Galina MI-terapeutája különös dolgokat tud meg páciensétől egy furcsa bolygóról.

    A magyar szerzők közül Nemere István (Elveszettek) idegen fiatalok nem mindennapi vizsgafeladatáról ír, míg Komor Zoltán az arcplasztika egészen új módjáról. A havi retro Alice Brown „Bolygó Teuton” című klasszikusa.

    Befejeződik Haui József és Nemere István képregénye, a Titok a kráter mélyén. A Filmrovat a Világok őre című alkotást értékeli. A Szférák zenéje Kool Keith doktor-alteregóját mutatja be. A Tudomány a következő Holdra lépésért folyó versenyt járja körül. Az Obszervatórium a marsi InSight-misszióról számol be. A lapban olvashatók még érdekes írások az önjáró taxiról, az önsötétítő autóablakról, a „legokosabb” okosbögréről, valamint a 21. század legnagyobb orvosi kihívásáról.

    Az XL-kiadás Marija Galina „Dagor” című lovecrafti kisregényét és egy elbeszélést („Ganka és a koboldja”) tartalmaz.

    A Galaktika 346. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • A visszavágó

    Néhány évvel ezelőtt a KUKA robotgyár különleges módon reklámozta új robotját.

    Timo Boll, a kor egyik legjobb asztalteniszezője mérkőzött meg az Agilus nevű ipari robottal. Ezzel mutatták be a robot gyorsaságát és villámgyors reakcióit. A fergeteges labdacsatáról videó is készült.

    Most eljött a visszavágó ideje, de most teljesen új terültre téved a két fél. Párbajban kell zenélniük… üvegpoharakon. Gyorsaság, tanulás, finom-koordináció. A robotika fejlődésének újabb bemutatása.

    (via)

  • Kezdjük egy izgalmas történettel az évet!

    Nem lenne jó érzés, ha a 2019-ben elsőként olvasott könyvünkben csalódnunk kellene. Éppen ezért, három olyan regényt ajánlunk most, amely biztosan sikert arat majd. Hogy mi erre a garancia? Önök, ti magatok. Hiszen a hármas listát az olvasók által legjobbra értékelt könyveinkből állítottuk össze. Nézzük, melyek ezek:

    Homeland:

    A könyvet Cory Doctorow írta, 2013 februárjában publikálták, majd a magyar fordítás 2016 tavaszán érkezett.

    „A tizenéves Marcus Yallow-t egy San Franciscó-i terrorakciót követően néhány barátjával együtt nyakon csípték a nemzetbiztonsági hatóságok, és csak nehezen ismerték be tévedésüket. A meghurcolt fiú a lázadó tini hekkerek élére állt, és harcot indított a megfigyelés önkényuralma ellen.

    Most, évekkel később Marcus egy változásokat ígérő politikus webmestereként dolgozik, biztos állásban Kalifornia gazdasági összeomlása után. Ám amikor felbukkan régi ismerőse, Masha, és kezébe nyom egy pendrive-ot, tele tűzforró információkkal, amelyek átrendezhetik az egész hatalmi struktúrát, Marcusnak döntenie kell: új életét és az anyagi biztonságot választja, vagy visszatér lázadó múltjához, és keresztes hadjáratba kezd az igazság oldalán?”

    Helyet! Helyet!:

    Az alábbi disztópia a 2012-ben elhunyt Harry Harrison talán leghíresebb műve, amely 1966-ban jelent meg.

    „Egy párhuzamos univerzum 1999-ének New Yorkjában emberpróbáló az élet a környezetszennyezés és a túlnépesedés miatt. A vizet adagolni kell, és igazi húst csak a leggazdagabbak ehetnek, a többiek egyen ízű szójakészítményeken tengődnek.

    Három ember sorsa fonódik össze ebben a barátságtalan világban: Andy Rusch rendőrnyomozó, Billy Chung, a tajvani utcakölyök és Shirl, egy milliomos bűnöző kitartott szeretője járják haláltáncuk egyre szűkülő köreit a fojtogató tömegben, és csak remélhetik, hogy megérik a közelgő ezredfordulót.”

    A teamesternő könyve:

    A kötet 2015-ben került a Galaktika polcára, írója a fiatal finn hölgy, Emmi Itäranta.

    „Noria Kaitio tizenéves lány, és a mai Finnország területén él… csak éppen néhány száz év múlva. Az éghajlatváltozás és a globalizáció következményeként új népvándorlás zajlott le, a természeti katasztrófák pedig végérvényesen átrajzolták a Föld térképét. A nyersanyagok elfogyta utáni új világban a fejlett technika eszközei jórészt már feledésbe merültek, és a legdrágább kincs az édesvíz. A rendkívül vegyes népességű Skandináv Uniót könyörtelen katonai diktatúra uralja, mely szigorúan védelmezi az ismert vízlelőhelyeket. Ugyanakkor a lakosság csupán sótlanított tengervízzel olthatja szomját.

    Noriára édesapja két örökséget bíz: a kínai teamesterek – a víz őrzői – ősi tudományát, valamint egy senki más által nem ismert édesvízlelőhely titkát. E kettős felelősség nehéz döntések elé állítja a lányt: segítsen faluja szomjazó lakosságán, vagy őrizze tovább tiltott tudását? A helyzet megoldásában jó szolgálatot tehet egy, a múltból származó, rejtélyes tárgy… amennyiben sikerül a titkát megfejteni.”

  • Robot-evolúció

    A Boston Dynamics robotfejlesztő cég egy látványos videóban foglalta össze hogyan jutottak el az álmoktól, az első tipegő robotokon át napjaink futó-ugró-szaltózó gépcsodáihoz. A cég 1992-ben alakult robottechnológia fejlesztésére. Ma már négy külön fejlesztési irány eredményei nyűgözhetnek le bennünket.

    https://www.youtube.com/watch?v=KEMt58ePNDs

    (via)

  • A legtávolabbi meglátogatott égitest.

    4729 nap van úton a NASA New Horizons nevű szondája. A 2015-ös Plútó találkozás után újabb rekordot ért el:  3540 kilométerre közelítette meg az Ultima Thule kisbolygót. Ez a legtávolabbi objektum, amit valaha ember épített szerkezet meglátogatott. A Kuiper-övben található jeges bolygókezdemény fölött, amely 6,5 milliárd kilométerre van a Földtől. Bár a Voyager 1 és 2 ennél sokkal távolabb jár már, a két szonda a gázóriások óta nem találkozott más égitesttel.

    Az űrszonda sebessége az Ultima Thuléhoz viszonyítva másodpercenként mintegy 11 kilométer volt. A tudósok nem ismerik az égitest pontos méretét, becsléseik szerint százszor kisebb, mint a Plútó törpebolygó, amelynek az átmérője mintegy 2400 kilométer. Az aszteroida körül fagypont alatti a hőmérséklet, így a tudósok feltételezik, hogy megőrizte eredeti állapotát.

    A szonda először csak bejelentkezett, a sikeres átrepülésről. A képeket csak később küldte. Az információk több mint négy óra alatt érik el a Földet, az üzenet megérkezésekor csak Európából volt fogható, és a madridi 70 méteres antenna fogadta a jeleket. A szonda minden berendezése kifogástalanul működik, és elküldött néhány távolról készített fotót.

    Az aszteroida egy „mogyoró formához hasonló”, nyújtott alakú, felső része keskenyebb, mint az alsó. A tudósok azt sem zárják ki, hogy esetleg két egymás melletti égitestről van szó. Az átrepüléskor készült első felvételek, amelyek szerdán érkeznek a Földre, fogják megerősíteni, hogy egy vagy két keringő égitestről van szó. A szonda összesen 900 képet készített.

    (via)

  • Apokaliptikus naptár

    Andrej Taruszov Moszkvában élő grafikusművész egy különleges naptárt készített.  Az amerikai Pin-Up lányok stílusában készítette el munkáját, de nem a boldog jövőt álmodta plakátjaira. Apokaliptikus naptárának 12 lapján tucatnyi, az emberiséget végpusztulásba sodró veszélyt rajzolt meg a nukleáris háborútól, a világjárványon át, a zombi apokalipszisig. És természetesen minden katasztrófa közepén ott egy gyönyörű, gyéren öltözött hölgy.

    Bár a naptár nem a jövő évre készült, művészi értékéből, és sajnos aktualitásából semmit nem vesztett.

    (via)

  • Első futárdrón baleset

    Magyarországon még mindig hitetlenkedve nevetnek azon, hogy sosem fogják drónok kiszállítani a csomagokat.

    Eközben a világ másik felén már működnek ilyen szolgáltatások. Például Kaliforniában, a Berkeley Egyetem területén már bőrönd méretű, négykerekű robotfutárok szállítják ki az ételt. Ez annyira természetes ott, hogy be sem került volna a hírekbe, ha az egyik munka közben ki nem gyulladt volna.

    2017 márciusa óta üzemelnek a Kiwi Campus nevű cég önjáró ételszállító robotjait. Bár  jónéhányan terrortámadásra gondoltak, szerencsére komolyabb probléma nem történt. Csupán a jármú akkumulátora hibásodott meg és gyulladt ki. A diákok mécseseket gyújtottak az emlékére.

    (via)

  • 18 új pályát adnak ki a Doomhoz, a játék 25. szülinapjára

    Ha játszottál vele és emlékszel még a Doom első, 1993-as kiadására, akkor ma már valószínűleg saját autód, családod és lakáshiteled is van. Ilyen óriási felelősség mellett kell tehát félretenned ismét a való életet azért, hogy játszhass John Romero vadiúj pályáival, amiket a Doom 25. szülinapjára hozott nekünk. Bizony már negyed évszázada ütötted be először a halhatatlanság kódját, az IDDQD-t.

    John Romerót a Doom atyjaként emlegetik, jó pár riport készült már róla, ahol az eredeti Doom pályakészítési filozófiáit elemzi, részletesen. Bizonyára most is ugyanazzal az óvatossággal, és átgondoltsággal dolgozott az új 9 pályás singleplayer fejezeten, amit a Doom első kiadásához adott. Az új fejezetbe már betekinthettünk Romero streamjén, ahol pár órán keresztül bolyong a saját útvesztőjében, és sztorizgat a 90-es évekről, illetve az új pályákról. A teljes streamet itt megtekintheted.

    Az egyjátékos módú pályák mellett még másik 9 multiplayer pályával is megáldott minket Romero, hiszen nincsen 2018-as játék többjátékos mód nélkül manapság. A Sigil című kiadás teljesen ingyenes lesz, viszont ha akarunk, nagyon sok pénzt is rákölthetünk, hiszen 40$-ért egy kemény dobozos kiadást is magunkénak tudhatunk. Amennyiben tényleg sok pénzt akarunk kiadni, akkor 166$-ért egy díszdobozos kiadást kapunk, Doom pólóval, aláírt dobozzal és még sok egyéb jósággal. Ha megrendeled az árut, akkor viszont már csak jövő februárban tudják az ajtód elé dobni, és mivel limitált számban elérhető a fizikai kiadás, ezért érdemes sietnünk.

  • Írók a bíborszínű felhők mögött

    Arkagyij és Borisz Sztugackij több könyve is megtalálható a Galaktikaboltban. Legutóbb, nem is olyan régen, például a Világvége a szomszédban jelent meg a szerzőpárostól. Itt az ideje, hogy kicsit jobban megismerjük a két testvért.

    Arkagyij és Borisz Sztugackij elismert orosz sci-fi írók, akik hatalmas rajongóbázist tudhatnak magukénak. A 60-as években váltak az orosz sci-fi vezéregyéniségeivé, s mai napig hatalmas a hatásuk. Népszerűségüket többek közt egyedi stílusuknak köszönhetik, ami viszont kezdeteben nem került oly mértékben felszínre, mint manapság, hiszen akkoriban még egyik példaképük, Ivan Yefremov stílust próbálták követni. Aztán persze hamar megtalálták saját útjukat: nem csak űrhajókról, technológiáról vagy egyéb fantasztikus dolgokról írtak, hanem az emberekről, s azok problémáiról is. Országukban mai sikerük a 90-es évektől számítható, azóta közel 30 országban publikálták műveiket, ami valljuk be, kortárs orosz szerzőktől nem rossz.

    Arkagyij 1925. augusztus 28-án született, így a második világháborúban már részt vett. 1942-ben apjával együtt evakuálták őket Szentpétervárról, a vonatot viszont, amelyben helyet kaptak, felrobbantották, s a fiatal Arkagyij volt az egyetlen túlélő a szerelvényen. Írói pályafutásának kezdete az 50-es évekre tehető, ekkor különböző újságoknál, kiadóknál tevékenykedett. A sci-fi könyvek írását tulajdonképpen már a háború előtt elkezdte, ám kéziratai elvesztek. Első novellája, a 1946-ban keletkezett, ám csak 2001-ben, halála után, poszthumuszként közölték. Karrierjét viszont csak 1958-tól datálják, amikor is megjelent első novellája.

    Magánélete kissé rögösen alakult, ugyanis kétszer is házasodott. Első házasságából született lánya a válás után az íróval maradt, s a második házasságából is egy lánya született. 1991. október 12-én rákban halt meg, majd hamvait egy helikopter szórta szét.

    Borisz Sztugackij 1933. április 15-én született, s szintén evakuálták Leningrádból, ám később visszatérhetett oda. Nem csoda, hogy a science fiction műfaja közel áll hozzá, hiszen a Leningrádi Egyetem fizikai szakára szeretett volna jelentkezni, ám ezt elutasították, így a mechanikai-matematikai irányt választotta. hamarosan megkapta a csillagász minősítést, s egy darabig a pulkovói obszervatóriumban dolgozott. Az ő magánélete valamivel szerencsésebb volt, hiszen csak egyszer házasodott, s feleségétől két gyermeke született. Magánélete jellegzetessége a bélyeggyűjtés iránti szenvedélye.

    A két testvér műveik nagy részét közösen írta, hol Sztugackij fivérekként, hol pedig álnéven publikálva azokat.  Első közös regényük 1959-ben keletkezett, címe A bíborszínű felhők bolygója,  amely magyar nyelven is elérhető. Sci-fi regényeik kissé különböztek a nyugati sci-fi prózáktól, ugyanis az ő karaktereik sokkal emberibbek voltak, akiket rendkívül pontosan ábrázolt a két testvér. Emellett a jövő történetének felépítése is eltér tőlük a megszokottól, a kronológiai irányítás kissé másképpen zajlik, amelyek néha könyveken át fűződnek. Így egy saját kis világot teremtettek maguknak Sztugackijék, ami az ő sajátosságukká lett. Könyvek, novellás kötetek, trilógiák sora kövezi közös útjukat.

    2019-es elolvasandó könyvek listájára bármelyik – vagy akár mindegyik – könyvüket érdemes felírni.

     

     

     

  • Black Mirror: Bandersnatch kritika – Az interaktív filmeké a jövő?

    2019-ben érkezik a Black Mirror 5. évada, ez előtt azonban kaptunk egy interaktív filmet a készítőktől, amely fityiszt mutat az összes torrentezőnek. Ezt a másfél órás, különálló felvonást ugyanis csak a Netflixen lehet megnézni. Érdemes is emiatt ellőni az 1 hónapos ingyenes időszakot, vagy akár előfizetni az online videotárra, ugyanis a Black Mirror: Bandersnatch egy páratlan élmény. Nagyjából arra hasonlít a film, mint amikor az ember olyan történet-orientált videojátékokkal játszik, mint a Life is Strange vagy a Detroit: Become Human. A Black Mirror film érdekesen kever olyan médiumokat, mint a játékok, a filmek és a könyvek, egyesek szerint azonban csupán egy olyan tech-demóról van szó, mint a 3D, mely sose lesz igazán sikeres.

    Mennyire lehet élvezhető egy film, amelyben Te hozod meg a döntéseket? A kérdés nagyon is fontos, de az elején csak afféle betanuló fázist kapunk, amikor választanunk kell, hogy mit reggelizzen a főhős. Később aztán olyan dolgokról is dönthetünk, mint hogy otthon vagy irodában akarunk dolgozni, de ennél többet nem árulunk el, mindenki fedezze fel magának a Bandersnatch világát. A történet egy fiatal programozóról szól a 80-as években, aki egy sikeres videojátékkal akarja felhívni magára a világ figyelmét. Természetesen a Black Mirrorról van szó, így mind fuckból nem lesz hiány, az 5. évad 0. része ugyanis több történszálon is ügyesen trollkodik a nézőkkel.

    Nagyjából 5-féle rendes befejezés van és elvileg 5 órányi forgatott anyag, de ha valaki egyszer is játszott már videojátékkal az életében, nagyjából 2 óra alatt végig tudja tolni a kalandot. Elképzelhető, hogy vannak titkos történetszálak és eddig ismeretlen befejezések, már ha a játékidőből indulunk ki. A leállások, amikor választanunk kell a lehetséges irányok között, nem zavaróak, nagyon jó a flow-ja a filmnek, ráadásul ha elszúrjuk és a főhős meghal, akkor visszamehetünk a sztori egy-egy kulcsfontosságú pontjára, másképp dönteni. A Black Mirror rajongóknak érdekes néznivaló ez a film, ugyanis tele van a korábbi részekre való utalásokkal.

    A Bandersnatch-ről mindenképp el kell mondani, hogy nagyon meta. Ha olyan döntéseket hozunk, akkor MI MAGUNK is a történet részeseivé válhatunk, ráadásul több esetben is megtörténhet az a filmben, hogy a főszereplő elkezd reagálni ránk. A Black Mirror mindig is ügyes volt az ilyen gondolatkísérletekkel, így páratlan élményt nyújt ez a film. Sokszor és sok helyen elmondták már, hogy ez a franchise az egyetlen jelenleg a tévében, amely még a tapasztalt sci-fi rajongóknak is újat tud mondani, de ez tényleg abszolút így van. Charlie Brookerék megmutatták, hogy milyen lehetne a filmnézés a jövőben. Az alkotó előtt muszáj fejet hajtani, mert úgy kevert össze több szórakoztatóipari műfajt, ahogy azt még nem láttuk.

    Értékelés: 10/10

    A filmben felbukkanó Pac-Man referenciákért és a horrorisztikus megoldásokért még plusz dicséretet érdemel a film, ahogy a másik elborult programozót játszó Will Poultert (We’re The Millers) is ki kell emelni. Nagy jövő állhat a színész előtt.