Kategória: Irodalom

  • „Megölt valakit, de ez nem ilyen egyszerű.”- Előszó

    Chain-Gang All-Stars: Előszó

     


    Tisztelt Olvasó!

     

    Édesapám büntetőügyekben eljáró védőügyvéd volt. Próbált segíteni az embereken, gyakran pénztelen, kitoloncolással fenyegetett bevándorlókon. Máskor más, bajba került embereket védett. Emlékszem rá, mikor egyszer azt mondta: ez egy hosszú tárgyalási nap volt. A kliensét gyilkossággal vádolták. Én vártam egy pillanatot, aztán a szemébe nézve megkérdeztem: „Ártatlan? Vagy tényleg megölt valakit?” Ő azt válaszolta: „Megölt valakit, de ez nem ilyen egyszerű.” Szerettem volna megkérdezni, mitől lenne bonyolult? De nem mondtam semmit. A szavak akkor elhaltak közöttünk, de a magot már elvetették.
    Nem hiszek abban, hogy az embereknek ketrecbe kellene zárniuk más embereket, vagy az országoknak meggyilkolniuk a polgáraikat.
    Implicit vagy explicit módon, de ennek pont az ellenkezője a megszokott. Az erőszak uralkodik ebben az országban, ahogy az egész világon. A károkozást további károkozással honoráljuk. Amikor elkezdtem írni a Chain-Gang All-Starst, hittem, reméltem ennek eltörlését. Úgy gondoltam, hogy a börtön gonosz dolog, de eltűnődtem rajta, a gyakorlatban mit jelentene a világ számára, ha a börtönökön kívül élhetnének az elítéltek.
    Elolvasva, mit írtak az olyan gondolkodók, mint Angela Davis, Ruth Wilson Gilmore és Mariame Kaba az eltörléséről, megértettem, hogy lehetséges, és törekednünk kell rá.
    Az lenne az a világ, ahol a szeretet uralkodik, és amelyben nincs helye a rács mögé zárt embereknek.
    Ezek az elképzelések segítettek létrehozni ezt a könyvet. De írás közben sok minden elmaradt, átalakult. A regény végül konkrét karakterekről és az ő láncaik történetéről szól. A börtön, mint az elkülönítés tere, még brutálisabbá formálódott, valami olyasmivé, ami nem fél megmutatni igazi arcát. Ez volt a legnehezebb művészi tevékenység, amit el tudtam képzelni. Remélem, megfeleltem a kihívás-
    nak, most, hogy elkészült.
    Nana Kwame Adjei-Brenyah
    Adjei-Brenyah olyan sikersorozatokból merít, mint az Éhezők viadala, A menekülő ember, a Könyörtelen játék vagy a Battle Royale.

    A Chain-Gang All-Stars a halálra ítélt szerelem és az iparosodott rasszizmus disztópiájának főműsoridős valóságshow-ja.

    Akciódús és terjedelmes, brutális és nyers, de valós düh táplálja.

    Nana Kwame Adjei-Brenyah első könyve, a Black friday című novellagyűjteménye 2018-ban jelent meg, mely ugyancsak a rasszizmus témájával nagy és lelkes olvasótáborra talált. Ezen regénye is eredetileg novellaként indult, azonban a megalkotott disztópikus világ fonalai nagyobb teret követeltek maguknak.

    A könyv elérhető a Galaktikabolton ➽ Chain-Gang All-Stars
  • Megjelent a novemberi Galaktika

    A Galaktika magazin novemberi száma Nebula-díjra jelölt elbeszélésével indul, mely egy olyan különös világot mutat be, ahol egy fertőzés miatt egyre több a mutáció. A most 80 éves Nemere István új novellával jelentkezik az űrcsempészek és űrvámosok ravasz húzásokkal teli kergetőzéséről. Az SFWA Nagymester C. J. Cherryh költői látomásában a távoli jövő föld alatti Párizsa elevenedik meg, különös lakóival együtt. A Monolit-díjas Komor Zoltán kisregénye egy extrém génmódosításokkal teli világot mutat be. Robert Silverberg hősei majmokkal kommunikálnak, próbálva megismertetni velük a halál és a vallás fogalmait. Fedina Lídia főszereplője nem jó ember, és ennek hátulütőit a túlvilágon tapasztalja meg igazán.

    A havi retró Alekszandr Kuprin rövid novellája, amibe egy döbbenetes disztópiát sikerül belesűrítenie.

    A központi tudományos rovat a drónrendőrség koráról számol be, amely már itt van körülöttünk. Emellett olvashatók még cikkek többek közt egy különleges cirkuszszínházi produkcióról, az új Alien-filmről, Tim Burton életműkiállításáról és a tenger óriásait fenyegető emberi veszélyekről.

    A képregény Jeffrey Stone (Nemes István) immár klasszikussá vált trilógiájának adaptációja: Cherubion. Rajzolta az utolérhetetlen Fazekas Attila.

    A magazin XL-változatában ismét Alekszandr Kuprinnal, az orosz irodalom klasszikusával találkozhat az olvasó, akinek változatos fantasztikus életművéből közöl a magazin keresztmetszetet.

     

    A Galaktika 416. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent a szeptemberi Galaktika

    A Galaktika magazin szeptemberi száma Huszár Karina kisregényének első részével indul, mely egy könyörtelen disztópia képét vázolja fel, valamint az ellene lázadókét. A Hugo- és Nebula-díjas kanadai Robert J. Sawyer – a Letöltve és Az Oppenheimer alternatíva szerzője – egy igazi SF-klasszikust gondol tovább, H. G. Wells Időgépét. A S.T.A.L.K.E.R. – Rendhagyó vakáció társírója, az Aelita-díjas Szergej Palij a köztünk megbújó idegenek jelenlétére hívja fel a figyelmet. Philip E. High egy ítéletvégrehajtót kísér el egy távoli kolóniára, cseppet sem veszélytelen küldetésére. Schubert András mesterséges lényei azon vitatkoznak, vajon létrejöhet-e élet természetes úton. Sydney J. Bounds űrhajótöröttje halálos kutyaszorítóból igyekszik szabadulni, bármi áron. A lengyel Marcin Przybyłek kiberpunk GameDEC-univerzumának újabb szeletét tárja fel, az extrém e-sportok világát.

    A havi retró Laczkó Géza egypercese a szerető szív jövőbeli továbbfejlesztéséről.

    A központi tudományos rovat annak kutatásáról számol be, hogyan lehetne lerövidíteni a halál előtti szellemi és testi leépülés időszakát, s így tovább megőrizni az ember produktivitását. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a népesség várható alakulásáról, a Majmok bolygója-franchise történetéről, egy nemrég elhunyt festőművész munkásságáról és a legendás Ornette Coleman Science fiction című lemezéről.

    A képregény Jeffrey Stone (Nemes István) immár klasszikussá vált trilógiájának adaptációja: Cherubion. Rajzolta az utolérhetetlen Fazekas Attila.

    A magazin XL-változatában az angol E. C. Tubb kalauzolja el olvasóit egy generációs csillaghajó kegyetlenül praktikus társadalmába.

    A Galaktika 414. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent az augusztusi Galaktika

    A Galaktika magazin augusztusi száma a nyaralás jegyében született. Tele van bárhol előkapható, gyorsan fogyasztható mininovellákkal, és szórakoztató, ugyancsak minitörténeteket elmesélő karikatúrákkal.

    Az írók között olyanok szerepelnek, mint a rövidség mesterei: Fredric Brown, Herbert W. Franke vagy Vladlen Bahnov, de rajthoz állnak a téma nagyjai is, mint Arthur C. Clarke, Frederik Pohl, Robert Silverberg vagy Jo Walton.

    A magyarok színeiben Fedina Lídiát, Nemere Istvánt, Erdész Róbertet és Márki Istvánt köszönthetjük, hogy csak néhány nevet ragadjunk ki a népes társaságból. A karikatúrákat Tom Gauld, Nick Downes, Sajdik Ferenc, Rák Béla, Czifferszky Béla és Dluhopolszky László készítették, próbára téve a sci-fi kedvelők rekeszizmait.

    Még a havi retró is rövid darabokból áll, Lord Dunsany formabontó meséiből közöl egy csokorra valót.

     

    A központi tudományos rovat a Naprendszer legkülönösebb holdjait veszi sorra. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a gleccserolvadás problémás mellékhatásáról, két új Godzilla-filmről, középiskolások Szentivánéji álom előadásáról, és egy üdítő helyről a nyári melegben, mely a nyilvános illemhelyek praktikumát ötvözi egy látványos pop-art kiállítás elvontságával.

     

    A képregény Jeffrey Stone (Nemes István) immár klasszikussá vált művének adaptációja: Cherubion. Rajzolta az utolérhetetlen Fazekas Attila.

    A magazin XL-változatában Szűcs László időutazós ókori kalandjának, a „Nemeszisz követé”-nek befejező része olvasható, egy kapcsolódó ráadás novellával.

    A Galaktika 413. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent a júliusi Galaktika!

    A Galaktika magazin júliusi száma Bojtor Iván novellájával indul, melynek hősei egy legendás hajót keresnek. Leah Cypess Nebula- és World Fantasy-díjas kisregénye a klasszikus Hamupipőke-történet rendhagyó átdolgozása. Fritsi Péter írása a horror zsáner szerelmeseit célozza meg. Az SFWA Nagymester, Hugo- és Locus-díjas C. J. Cherryh tragikus legendát sző, melynek főszereplője az emberek mellett a nagy hatalmú tenger. Schlekmann János elbeszélése, a Preyer Hugo-pályázat tavalyi győztese két kutatóról szól, akik a jövő jégsivatagát járva meglepő leletre bukkannak a mélyben. A belga Frank Roger az emlékezetét egy járvány következtében újra és újra elvesztő emberiségről ír, és egy vadonatúj technológiáról, mely képes azt helyreállítani… meg még valami másra is.

    A havi retró Farkas Géza elbeszélése 1924-ből. Ez egy jóval később népszerűvé vált SF-ötletet előlegez meg a múltba látó készülékről.

    A központi tudományos rovat a hajózásban használt navigációs rendszer veszedelmes hiányosságára hívja fel a figyelmet. Emellett olvashatók még cikkek többek közt egy új, környezetbarát temetkezési módról, egy trendi pixeleskép-nyomtatóról, a Magyar Mozgókép Fesztivál díjnyertes filmjéről és a nemrég elhunyt Donald Sutherlandről.

    A rövid képregény Sváb József munkája.

    A magazin XL-változatában Szűcs László időutazós kalandjának, a „Nemeszisz követé”-nek első része olvasható.

    A Galaktika 412. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent a júniusi Galaktika

    A Galaktika magazin júniusi száma a Zsoldos Péter- és Eurocon-díjas Szélesi Sándor új Mysterious Universe-novellájával indul. John Russell Fearn egy tudósról ír, aki csak a mindenütt jelen lévő port akarja megszüntetni, de világméretű kataklizmát idéz elő. A Monolit-díjas Varga Csaba Béla témája is a világvége, de utánozhatatlan magyar ízesítéssel. Az argentin Fernando Sorrentino egy nem mindennapi könyvkölcsönzés történetét meséli el, míg a Monolit-díjas Komor Zoltán a környezetvédelmi aktivisták apokaliptikus terrorját vizionálja.

    A havi retró az orosz Alekszandr Beljajev elképesztően modern, filmszerű klasszikusa az emberi anabiózis feltalálásáról és tömeges alkalmazásáról.

    A központi tudományos rovat a Neander-völgyi ember kihalásának titkát kutatja. Emellett olvashatók még cikkek többek közt a gravitációs áramtárolásról, a közelmúltban elhunyt amerikai filmproducerről, Roger Cormanről, egy kortárs kiberpunk kémdrámáról és a műholdas földmegfigyelésről.

    A képregény Edgar Rice Burroughs legendás Tarzanjának egy antasztikus kalandját eleveníti meg Kiss Ferenc és Fazekas Attila tolmácsolásában.

     

    A magazin XL-változatában ismét Alekszandr Beljajev a főszereplő, „Az ember, aki elveszítette az arcát” című kisregénye merész biológiai SF a 20. század elejéről.

    A Galaktika 411. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent a májusi Galaktika

    A Galaktika magazin májusi száma a nemrégiben elhunyt Hugo-, Campbell- és Locus-díjas Vernor Vinge egy novellájával indul. Rajta kívül megemlékezik még a lapszám a szintén mostanában eltávozott, Clarke- és World Fantasy-díjas Christopher Priestről és a Brit SF-díjas Brian Stablefordról is. Steve Rasnic Tem ugyancsak Brit SF-díjas írása vérbeli horror, míg Mund Katalin egy rövid, csattanós történettel lepi meg az olvasókat. A női szekciót erősíti Huszár Karina is, a párkapcsolatok egy lehetséges jövőjét felvázolva, valamint a Preyer- pályázaton második Takács Alexandra, aki hősnőjének egy második élet lehetőségét kínálja.

    Fredric Brown, a humor és a hátborzongatás nagymestere ezúttal utóbbi minőségében mesél egy doboznyi nem mindennapi babáról. A havi retró egy kis csokorra való Gárdonyi Géza fantasztikus novelláiból.

    A központi tudományos rovat a süllyedő tengerparti települések veszélyeire hívja fel a figyelmet.

    Emellett olvashatók még cikkek többek közt a Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar kiállításáról, egy tulipángondozó robotról, a Fallout videójátékból készült tévésorozatról és az arany kétdimenziós formájáról.

     

    A képregény Edgar Rice Burroughs legendás Tarzanjának egy fantasztikus kalandját eleveníti meg Kiss Ferenc és Fazekas Attila tolmácsolásában.

    A magazin XL-változatában összeállítás olvasható a Janusz A. Zajdel-díjas lengyel Tomasz Kołodziejczak műveiből. Leghosszabb kisregényében szörnyektől hemzsegő fantasyvilág szabadul rá a mit sem sejtő Európára.

    A Galaktika 410. száma újságosoknál nem kapható, keresd tehát a szerkesztőségben, vagy fizess elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • Megjelent az áprilisi Galaktika

    A Galaktika magazin áprilisi száma a Campbell- és Locus-díjas Barry N. Malzberg fergeteges időutazós novellájával indul. Kovách Kristóf hátborzongató története egy alternatív múltba enged bepillantást. A lengyel Marcin Przybyłek nagy sikerű kiberpunk világából először
    kepnak ízelítőt a magyar olvasók. A népszerű hazai ifjúsági szerző, Holden Rose ezúttal valóságos vérfürdőt rendez – kis csavarral. Az angol Philip E. High tengeralattjárójának legénysége egészen rendkívüli kalandba csöppen. A tavalyi Preyer Hugo-pályázat 3. helyezettje az emberiség elképzelt alkonyát mutatja be. A havi retró Julian Hawthorne kísérteties elbeszélésében egy hangszer és gazdája hihetetlen utat jár be.

    A központi tudományos rovat a mesterséges intelligencia egy lehetséges felhasználási módjáról tudósít a bűnmegelőzésben. Emellett olvashatók még cikkek többek közt az idei Oscar-nyertes fantasztikus filmekről, Stephen King Az című regényének színpadi adaptációjáról, szórakoztató és ismeretterjesztő, interaktív hologramokról és az új Dűne-moziról.

     

    A képregény Edgar Rice Burroughs legendás Tarzanjának egy fantasztikus kalandját eleveníti meg Kiss Ferenc és Fazekas Attila tolmácsolásában.


    A magazin XL-változatában az amerikai Edwin L. Arnold Gulliver a Marson című regényének befejezése olvasható, valamint Vivian Ityin szovjet-orosz utópiája utazásról egy távoli jövőbe.

    A Galaktika 409. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!

  • „Az élet nem tartozik neked semmivel” – Interjú Lukáš Palánnal, az Útmutató apokalipszishez című könyv szerzőjével

    Galaktika: Hogyan és mikor döntötted el, hogy író akarsz lenni?

    Palán: Bárcsak kifinomultabb választ tudnék adni erre a kérdésre, de az az igazság, hogy egyszer elmentem egy versolvasó rendezvényre, és nagyképűen arra gondoltam, hogy „hmm, könnyű ilyen verseket írni”. Később azon a héten berúgtam, megírtam egy egész versgyűjteményt, és elküldtem a kiadóknak. Őszintén szólva, arra sem emlékeztem, mit  írtam előző este. És legnagyobb megdöbbenésemre egyiküknek tetszett, és kiadta. És azóta azt hiszem, írok. Szóval nem, soha nem láttam magam írónak, ez egyszerűen megtörtént.

     

    G: Mi inspirált ebben a történetben? Honnan jött az ötlet?

    P: Az ötlet évekkel ezelőtt jött, amikor késő estig dolgoztam, és mindig sötétben mentem haza, és azon gondolkodtam, milyen lenne az élet, ha állandó éjszaka lenne. Mik lennének a következmények? A növények elpusztulnának, ezért az állatok is elpusztulnának, nincs termés, nincs élelem stb. És egy elszigetelt falu történetét szerettem volna elmesélni, ahol az emberek a lehető legtovább próbálnak életben maradni. Évekig nem tudtam rájönni, hogyan írjam meg, főleg, hogy nem rajongok a disztópikus könyvekért, és soha nem olvastam semmit, kivéve Cormac McCarthy Az út című regényét. Aztán egy nap mégis elkezdtem felvázolni a saját gyerekkoromból származó emlékeimet, majd úgy döntöttem, „Igen, kezdődhet a könyvem az esemény előtt, aztán leszáll az éjszaka.” De ez végül nem történt meg a könyvben, annyira belemerültem a történetbe.

     

    G: Vannak személyes emlékeid a falusi életről?

    P: Merem állítani, hogy a könyvben szereplő események 40%-a megtörtént a való életben is. Természetesen egy kicsit alakítottam rajta, csiszolgattam, hogy inkább ilyen vagy olyan legyen, de a könyvben sok dolog valódi. Ilyen például a falu elrendezése, az, hogy pénzért szedtünk krumplibogarat, az azonos nevű, hiányzó ujjú ácsok, a Doktorról szóló történetek, és sajnos még az is, ahogy Egon elhagyta ezt a világot (a valóságban persze nem Egon volt neve, és nem utazott ennyit). Szóval igen, a könyv tele van személyes emlékekkel.  Szerintem a cseh falu, de talán minden más közép-európai falu a 90-es években, olyan furcsa hely volt. Az internet, a mobiltelefonok stb. modern korába léptünk, de az ember valahogy mégis úgy érezte, hogy még mindig a középkorban vagyunk. Munka, mezők, vodka, fájdalom, vodka, halál. Boldog vagyok, hogy megtapasztalhattam, de annak is nagyon örülök, hogy ezek az idők már csak emlékek.

     

    G: Ki az az Egon? Ő valami isten? Nekem úgy tűnik, hogy Egon mindenre hatással volt. Tehát amikor ő boldog volt, mindenki boldog volt, és amikor ő meg akart halni, mindenki másnak meg kellett halnia.

    P: Egon alakját egy falusi barátomról mintáztam. A 90-es években ő volt az egyetlen a falumból, aki eljutott az egyetemre, így mindig távol volt. Amikor visszajött, sakkoztunk a kocsmában, hiszen ő volt az egyetlen, aki tudott játszani. Ahogy a könyvben is, az a barom soha nem hagyott nyerni. De hogy visszatérjek a kérdésedre, Egon gyerekkoromban és a könyvben is azt képviselte, hogy mindig van jövő, van egy külső világ. A könyvben mindenki iránytűként használja, hogy megtudja, hogy áll a világ, csak azért, mert ő ment a legmesszebbre. Ezért volt olyan erős az öngyilkossága.

     

    G: Mi van pontosan abban a levélben, amit Egon írt a fiúknak? Tényleg mindenkit meg kell ölni? Vagy valamit félreértettek a fiúk?

    P: A levél azt mondja nekik, hogy hamarosan véget nem érő éjszaka lesz. Ahogy említettem, ami az eredeti ötletem volt a könyvvel kapcsolatban. A klímaváltozást is észrevehetjük a könyvben (zivatarok, forró napok, dél-amerikai madarak, amelyeknek nem kellene Közép-Európában lenniük stb…) Mivel Egon nagyon okos, leírja, hogy mit jelent – se állatvilág, se flóra, rendkívül nehéz körülmények. Nem mondja nekik, hogy gyilkolniuk kell, de a gyerekek számára magától értetődő, hogy vérfürdő lesz az ellátás és az élelmiszer tekintetében, és ez az esélyük, hogy mindenkit megelőzzenek.

     

    G: Mi a legfontosabb üzenet, amit el akartál mondani ezzel a regénnyel?

    P: Hmmm. Nem mintha szándékomban állna üzenetet küldeni. Csak el akartam mesélni a történetet, de visszatekintve a könyvre, azt hiszem, a legnagyobb üzenet az lehet, hogy „az élet nem tartozik neked semmivel”.

     

    G: Kik ennek a regénynek az ideális olvasói?

    P: Olyan valaki, aki szereti a sötét humort, a káoszt és egy kis szürrealizmust? Vagy bárki, aki fizetni fog érte! .

     

    G: Min dolgozol mostanában? Valahol azt olvastam, hogy ennek a történetnek a folytatását írod. De nehéz elképzelni, mivel ebben a regényben szinte mindenki meghal. Tehát tényleg a következő részen dolgozol? Miről szólna az a történet?

    P: Ez igaz, és félig készen is vagyok. A legtöbb szereplő halott, de nem mindegyik. És most végre elkezdődik az igazi történet, amikor leszáll az éjszaka.

     

    G: Szerintem remek filmet lehetne ebből a könyvből készíteni, a karakterek és a történet is filmvászonra való. Te is gondolkodtál már rajta, hogyan lehetne filmmé változtatni?

    P: Szívesen megnézném filmként! Nagyon klassz lenne. Először megmutatni a nagyon lassú, vidéki hangulatot, figyelni a gyerekeket és a lassú napokat, aztán egyszer csak, hirtelen eluralkodik az őrület.

     

    A Sátántangóra gondolva Tarr Béla elképesztő filmet csinálna belőle! A stílusa tökéletesen passzolna hozzá! Tudnál neki üzenni?

  • Megjelent a márciusi Galaktika

    A Galaktika magazin márciusi száma Leah Cypess Nebula-díjra jelölt novellájával indul, mely az SF egy ritka válfaját mutatja be, a „jogi fantasztikumot. Ezt Nick DiChario Hugo-jelölt írása követi a délszláv háború nehezen múló emlékeiről. Bojtor Iván a mélytengerek egy rejtélyére keresi a megoldást, földi és marsi emberek együttes munkájával. Az orosz Borisz Romanovszkij egy olyan városba látogat el, ahol nem szokott esni az eső. Tarja Kauppinen egy távoli telepesbolygó természetközeli életét szembesíti az űrt járó technikai civilizációval. Az amerikai Miriam Allen deFord egy másik kolonizációs kísérlet nem várt következményeiről tudósít. Szűcs László egy japán harcost kísér el útján, akiből előbb nagy hatalmú hadúr lesz, majd még nagyobb hatalmú origamimester.  A havi retró Andrej Platonov legendája az emberi állhatatosságról, melyen az idő múlása se tompít.

    A központi tudományos rovat arról ír, hogyan segíti a NASA a bűmüldöző szerveket. Emellett olvashatók még cikkek többek közt rovarbarát naperőművekről, újabb filmes Star Trek- tervekről, régi hajóroncsok környezeti veszélyeiről és egy military SF–death metal lemezről.

    A képregény Edgar Rice Burroughs legendás Tarzanjának egy fantasztikus kalandját eleveníti meg Kiss Ferenc és Fazekas Attila tolmácsolásában.

    A magazin XL-változatában az amerikai Edwin L. Arnold Gulliver a Marson című regényének első része olvasható, mely Edgar Rice Burroughst is megihlette a maga Mars-történeteinek megírására.

    A Galaktika 408. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!