Az elején nem igazán lehetett tudni, hogy milyen irányt vesz a rebootolt Tomb Raider filmsorozat, de Alicia Vikander castingolásával egyértelművé vált, hogy a 2018-ban érkező alkotás az új játékokat fogja követni. Azaz Lara Croft nem egy bögyös, dupla pisztollyal támadó harcosnő lesz, aki a misztikumot hajszolja reggeltől-estig, hanem inkább egy afféle kalandor, aki íjjal támad, rendkívül atletikus, visszafogott, de semmi nem állhat az útjába. A 2013-as és 2015-ös játékok is eredettörténetként szolgáltak a Tomb Raider sagában, de azokban a Kaliforgiából is ismerős Camilla Luddington adta az ikonikus karakter hangját és ő inspirálta Lara kinézetét is. Szerencse, hogy a filmverzióban Alicia Vikander hasonlít Luddingtonra, így nagy valószínűséggel a játékosokat is be tudják majd csábítani a mozikba a készítők.
Az új Tomb Raider filmben olyan színészek tűnnek majd fel, mint Walton Goggins, aki minden szerepéhez ballábbal kel fel, ugyanis a sztár jóformán állandóan gonoszokat alakít. De rajta kívül ott lesz még Dominic West a The Affairből és Daniel Wu az Into the Badlands című posztapokaliptikus verekedős sorozatból. A stáblista bizakodásra ad okot, a norvég rendező, Roar Uthaug kezében van a Tomb Raider sorsa. Remélhetőleg lesz annyira nézhető az új próbálkozás, mint a Warcraft vagy az Assassin’s Creed voltak. Annyi biztos, hogy Angelina Jolie nem fog hiányozni.
Alább mutatunk még képeket Alicia Vikanderről, aki elég jó formába gyúrta magát a szerephez, illetve összehasonlításnak megnézhető, hogy néz ki Lara Croft a Tomb Raider játékokban. Bizakodunk. Főleg, hogy az Oscar-díjas Vikander olyan filmekben játszott eddig, mint az Ex Machina, a The Danish Girl, a The Man from U.N.C.L.E. És ezekben nem is akárhogy.
Új előzetes érkezett a Netflix retro sci-fi sorozatához, a Stranger Thingshez. Ezzel együtt pedig az is kiderült, hogy 2017 október végén, azaz Halloweenkor láthatjuk a 2. évadot.
A rövid, új előzetes az előző tematikájához illeszkedik, most már konkrét jelenetekkel. Ahogy azt korábban megírtuk az új részek nem egy új történetet fognak bemutatni, hanem az előző szezon történéseit fogják továbbszőni: Mi lett Will Byersszel, miután visszakerült a mi világunkba? Mi is a kutatóközpont konkrét célja? Röviden, lesz bőven alapanyag a folytatáshoz, ami reméljük, képes hozni az első etap színvonalát. Vagy akár túlszárnyalni is azt.
Egy biztos: a sorozat nem feledkezett meg védjegyéről, ahogy azt az Entertainment Weeklyn megjelent kép is igazolja.
Szuperhősös munkahelyi szitkomot ritkán látni, az NBC-n azonban elindult a Powerless című DC-s sorozat, amelynek nagy csavarja, hogy a Wayne Security irodáiban játszódik. Egy olyan világ ez, ahol mi sem természetesebb annál, mint hogy egy természetfeletti nagy csata elpusztítsa az ember kocsiját vagy házát. Ezek ellen jó felkészülni, mert nem születhet mindenki Supermannek. Pár napja volt, hogy a Supergirl 2. évadának 10. részében a marsiak magyarul beszéltek, erről itt írtunk. Most megint egy érdekes DC-s magyar jelenlétről számolhatunk be, hiszen a Powerless pilotjában a Lánchíd tette tiszteletét.
Az epizód elején egy férfi újságot olvas a vonaton, amely Luthorról és Metropolisról szól. De nem is ez az érdekes, hanem a kép, amellyel illusztrálták a cikket. Ezen ugyanis tisztán látszik a Lánchíd, ahogy képünkön csekkolható.
Már a negyedik évadával tért vissza az egyik legjobb jelenleg futó sci-fi sorozat, a The 100. Vicces is lehetne, hogy épp egy tinidrámát emlegetünk olyan produkciók helyett, mint mondjuk a Doctor Who vagy a Frequency. De tény, hogy a The 100 körökkel előzi bármelyik vetélytársát. (Megjegyzés: A Westworld és a Black Mirror nem számít annak, azok más szinten mozognak.) Annak idején a pilot első néhány percében még húzhatták a nézők a szájukat, hogy na, megint egy coming of age sztori, teli szép emberekkel, de a csavarok és a jól felépített karakterfejlődés elhallgattatta a kétkedőket. Az elmúlt szezonban ott maradt abba a The 100 története, hogy a City of Light emberei belebuktak küldetésükbe, de Lexa is meghalt, így a 13. klán, azaz az égből érkezett Skaikru jó nagy slamasztikában találta magát.
A nagy cliffhanger, ami után várhattuk egy ideig a The 100 folytatását az volt ugye, hogy 6 hónap múlva az egyre növekvő radioaktivitás mindenkit meg fog ölni. Harcolni, egymással vesződni így teljesen felesleges is lehetne, csakhogy Clarke-ék belső körén kívül ezt senki nem tudja. Így tehát elkezdődnek a belső viszályok, hogy ki vezesse a koalíciót, mi legyen az égből jöttekkel, de egyébként mindenkin órási poszttraumatikus sokk van. Hiszen nem könnyű azért feldolgozni, hogy be voltak zárva egy kvázi Mátrixba és erőnek erejével toborozták a City of Light új lakóit. Erről a virtuális valóságról kiderült, hogy olyan mint egy bunker, ahova az emberek lementhették volna a tudatukat, miközben a való világ alaposan elpusztul. Na, de ebből semmi nem lett, a gonoszt legyőzték, Jaha meg próbálhat megbirkózni a lelkiismeretével, meg a törzsek gyűlöletével. Jól le is köpködik amúgy.
A főszereplők nagyjából ott tartanak, ahol eddig. Clarke a nőjét siratja, Bellamy nagyjából helyrejött azután, hogy a Pike vezette fanatikus klubból kilépett, Octavia továbbra is Xénát játszik, aki a mellékszereplőknek drukkolna, az meg örülhet neki, hogy Monty végre becsajozott – ő az, aki kétszer is kinyírta az anyját a 3. évadban -. Raven okosabb lett, mint volt, Murphy pedig továbbra se tudja, hogy melyik oldalt válassza. Látszik, hogy a The 100 készítői jól felépítették a karaktereket, a legtöbbnek még a nevét is tudja az egyszeri néző, ami manapság nem mindennapos. Az egyik legérdekesebb dolog talán, ahogy felépítették, hogy Octavia butuska jónőből igazi harcos lett, illetve, hogy milyen természetesen hatott, hogy Clarke leszbikus. Van egy csomó sorozat, amelyeknél ez zavaró, mint például az Aranyélet, ahol a karakterépítés miatt furcsán hathat egy-egy ilyen nagy kitárulkozás, de a The 100-nél szerencsére nem kerítettek nagy feneket a dolognak.
Az évadpremier leginkább a traumával foglalkozott, illetve a politikával, de azért a vérengzés se maradt ki az első negyven percből. Inkább olyan volt ez, mint a tavalyi szezonfinálé meghosszabbítása. De nem baj az, a The 100 esetében megszokhattuk, hogy mindig új probléma, új felállás várja a szereplőket. Ez jó, mert kevés sorozat tud ilyen szinten felfrissülni évadról évadra. Attól nem kell tartani, hogy a The 100 unalmas lesz, ellenben adni kell neki 2-3 résznyi időt, hogy az igazi probléma és irányvonal megmutassa magát és kibontakozzon később. Ezt mindig megéri kivárni, hiszen ez a CW, a legkisebb amerikai országos csatorna egyik legminőségibb produkciója. A The 100-et tényleg érdemes elkezdeniük még a legvérmesebb sci-fi rajongóknak is, nem fog csalódást okozni.
Nyilván a következő részekben a fő átívelő szál az lesz, hogy meg kell előzni a 6 hónap múlva érkező világvégét, de az már a rész végén látszott, hogy a probléma elképzelhető, hogy a vártnál hamarabb kinyír mindenkit. Ezenkívül nem igazán lehet tudni, hogy kinek milyen irányt vesz majd a sztori. Ennek meg csak örülni lehet, hiszen a Trónok harca is azért lett olyan népszerű, mert a könyvolvasókon kívül senki nem tudta megtippelni, hogy ki lesz a következő, aki meghal. A The 100 esetében is valami hasonló a recept, ráadásul háttérként ott van az egy apokalipszist már túlélt világ és annak átrendeződött társadalma. De jesszumpepi, rögtön jön a következő világégés, lesznek itt még izgalmak.
A The 100 negyedik évados premierje korrekt iparosmunka volt, hozta a megszokott minőséget, bár a nagy fordulatokra nyilván még várni kell. Nem lenne rossz, ha ezt a produkciót is úgy adnák ki, mint a Netflix sorozatokat, mert lassan telik az az egy hét, mire ideér a folytatás.
Négy DC-s, szuperhősös sorozat már fut a legkisebb amerikai országos csatornán, a CW-n. Ezek egészen pontosan az Arrow, annak spinoffja, a Flash, az ezek elhullajtott karaktereiből összehozott Legends of Tomorrow, illetve a CBS-ről a CW-re költözött Supergirl. De hogy mi a legfontosabb közös tényező a szériákban? Az, hogy mindegyiknek Greg Berlanti a producere. Talán egyik másik tévéadó se támaszkodik ennyire kizárólagosan egyetlen kreatív szakemberre, a CW-nél viszont ha valamit elkezdenek, nehezen hagyják abba. Pláne, hogy most bejelentették, hogy miután a FOX lepasszolta, átveszik és elkészítik a Black Lightning pilot epizódját.
Black Lightning ugyancsak DC-s szuperhős, a képregénykiadó egyik első színesbőrű megmentője, aki 1977-ben debütált először. Nagyjából olyan a karakter, mint a Marvel Electrója, azaz képes játszani a villámokkal, de mivel a figura egyébként olimpikon is, ezért rettenetesen erős és gyors. Black Lightning tud repülni is, mindemellett fénysebességgel fut, szóval nehéz elképzelni, hogy bármi az útját állja. A hivatalos sztorileírás szerint a hős jó ideje eldobta a kosztümjét, és Jefferson Pierce átlagos, hétköznapi polgárként tengeti mindennapjait. Amikor azonban a lánya bajba kerül, úgy dönt, hogy mégis visszatér az ártatlanok megmentéséhez.
A CW jó hosszú utat tett meg a hősös sorozataival, ugyanis az Arrow-ban még az elején abszolút nem voltak különleges képességekkel rendelkező karakterek. Aztán jött a Flash – egy backdoor pilot epizód főszereplőjeként az Arrow-ban -, bevezetve a metahumánokat, akik később Oliver Queen sztoriját is ellepték. Mostanra pedig ott tartunk, hogy Supergirl is a megosztott univerzum tagja lett, ráadásul a DC egyik legerősebb karakterét, Supermant is láthattuk a CW-n debütálni. Eljutottunk tehát a maximumig, amit DC-s hős a tévében nyújthat, kérdés, hogy Black Lightning sztorija érdekelni fog-e bárkit ezek után. A berendelés arra utal, hogy a csatornánál ebben reménykednek.
Mondjuk azok után, hogy a Flash és a Supergirl musical crossover részre készül, semmin nem lehet meglepődni.
A DC sok szempontból el van maradva vetélytársától, a Marveltől. A Marvel filmjei ugyanis sokkal népszerűbbek a mozikban, ráadásul a Netflixen fejlesztett Defenders-féle irányvonal is elég csúnyán eltángálja mind a Gothamet, mind pedig a CW-s Arrowverse sorozatait. Egy téren viszont egyedülálló a DC és verhetetlen, már ha a feldolgozásokat nézzük, ez pedig az animációs filmek világa. Itt olyan bravúrokat sikerült végrehajtaniuk a készítőknek, mint a Justice League The New 52 változatának értelmes megfilmesítése, de jól sikerült adaptációkat kapott a méltán híres Killing Joke, a Flashpoint Paradoxot is élvezhetően hozták tető alá, az Assault on Arkham esetében láthattuk, milyen menő is igazából a Suicide Squad, a Gods and Monsters pedig megmutatta Supermanék sötétebb oldalát.
Ezt a sötétebb irányvonalat viszi tovább a Justice League Dark is, amelynek története szerint Batman csapatot gyűjt, mivel egyik napról a másikra az emberek elkezdik egymást gyilkolászni. Persze minden kezdet nehéz, így Gotham állandóan morcos megmentője nehezen fogadja el, hogy itt bizony mágiáról van szó. Amikor azonban Deadman megszállja őt, azonnal John Constantine keresésére indul. Így összeáll egy csapat, hiszen érkezik még a fedélzetre Zatanna, a varázslónő mellett Etrigan, a démon és kénytelen-kelletlen feltűnik még néha Swamp Thing is, hogy segítsen. Nem a megszokott felállás ez tehát, főleg, ha a Justice League csapatát emlegeti az ember, hiszen mindenki Supermanhez, Wonder Womanhez és a többi, jól ismert karakterekhez van szokva. Itt azonban olyan problémáról van szó, amivel a „mainstream hősök” nem bírnak el. Superman például használhatatlan, ha mágussal találkozik. Ez a nagy gyengesége.
A Suicide Squad elég esetlenül vezette be a mágiát a DC-filmek világába, a Justice League Dark azonban jól megbirkózik a feladattal. Az új szereplők nagyon szórakoztatóak, főleg, hogy sikerült megnyerni szinkronhangnak Matt Ryant, aki az NBC-féle Constantine sorozatban játszotta a ballonkabátos mágust. A pórul járt Etrigan szintén viszi a hátán a történetet, ahogy Deadmannel is egész jól lehet azonosulni. Egyedül Batman lehet az, aki kilóg a társaságból, ellenben azt kell, hogy mondjuk, hogy még ő is elfér egész jól a Justice League Darkban. Batman ugyanis a DC egyik legdarkosabb hőse. A beszólásai mindig ülnek, meg a fintorai és elhallgatásai is, amikor nem tetszik neki valami vagy valaki.
A DC mindig híres volt arról, hogy nagyon menő főgonoszai vannak, a Marvelnek talán ez az egyik legnagyobb hiányossága velük szemben. Thanost vagy Ultront nem lehet egy lapon emlegetni Jokerrel, Bane-nel, Harley Quinnel, Méregcsókkal, vagy épp az antihős Macskanővel. A Justice League esetében nyilvánvalóan mágus lett az ellenség is, és habár a DC eddigi animációs filmjeiben Shazamon kívül túl sok varázslatot nem láthattunk, ennek a filmnek nagyon jól állt a misztikus másvilág, minden keménységével együtt.
Merthogy durvulás az van a Justice League Dark 75 percében jócskán, a Killing Joke után ez a második olyan DC-s animációs film, amely R besorolást kapott. A Justice League filmek közül pedig az első a sorban, amelyet felnőtteknek ajánlanak. Itt meg is bukik az az állítás, hogy minden mese gyerekeknek szól, hiszen a filmben hullanak a fejek, lábak mindenfelé, és irtózatos pusztítást rendeznek le a különféle démonok és varázslók. Ez az irányvonal egyébként megvan a DC mozifilmjeiben is, tessék csak erősen támaszkodni rá, mert az ilyesmivel lehet igazán megnyerni a nézőket.
A Justice League Dark jól eltalálta, hogy mivel hozhatna még újítást az animációs DC-filmek világába. Hiszen láttuk már Supermant Zod gyermeként, Batmant vámpírként, a Flash-t időutazni, a Justice League-et alámerülni Atlantisz városába, azt is, ahogy Doomsday elpusztítja Supermant. A szó szoros értelmében vett misztikus világ azonban itt debütált. A mozifilmek esetében már nem fogják helyretenni azt, ahogy a Suicide Squad elszúrta a mágia bevezetését. Ellenben ezek az animációs filmek még vigaszt jelenthetnek a közönségnek, tessék csak őket kikölcsönözni!
Brian Herbert, Frank Herbert, a Dűne írójának fia ma jelentette be Twitteren, hogy Denis Villeneuve fogja rendezni az új Dűne-filmsorozatot.
Már tavaly novemberben felröppentek a hírek arról, hogy ezúttal Legendary Pictures kísérli meg Frank Herbert híres sci-fijének, a Dűnének az adaptálást. A projekttel kapcsolatban már korábban is felmerült az Érkezés rendezőjének, Denis Villeneuve-nek a neve, azonban most erősítették meg hivatalosan is: a Blade Runner 2049 után Villeneuve belevág a filmsorozatba. Reméljük, végre elkészülhet az a Dűne-film, amire minden rajongó várt.
A Legendary Pictures nem az első stúdió, ami megfilmesítené a Dűnét. Sokan emlékezhetnek rá, hogy volt egy filmprojekt, amelyben olyan nevek dolgoztak volna, mint Ridley Scott, Alejandro Jodorowsky és H. R. Giger, de végül idő és pénz hiány miatt ez a próbálkozás elbukott. Később, 1984-ben David Lynch filmesítette meg Herbert művét, de a technikai kivitelezés mai szemmel itt-ott hagy némi kivetnivalót. Legutoljára 2002-ben készült egy minisorozat John Harrison rendezésében, ami a maga idejében SyFy egyik legjobban értékelt programja volt.
Kíváncsian várjuk, Villeneuve mihez kezd a Dűne világával.
A Supergirl 2. évadának 10. részében a nézők egy érdekes jelenetre lettek figyelmesek. A frissen leadott epizódban Miss Martiant kínozzák, nem is akárhogy, hanem magyarul. Az első évad óta jelenlévő Martian Manhunter is beleavatkozik a jelenetben, tisztán érthetően rászól a nőre, hogy „Fejezd be!”. Hogy honnan ered ez az ötlet, azt nem tudni, de tény, hogy a XX. században olyan híres magyar tudósok, mint Teller Ede vagy Neumann János hagyták el futószalagon Magyarországot és Amerikában arattak sikert. Az emberek pedig nem igazán ismerték a magyarokat, ezért egy vicces szóbeszéd kezdett elterjedni, miszerint ezek a nagy koponyák a Marsról jöttek. Az erős akcentusuk pedig azért van, mert a magyarok többsége is furán beszéli az angolt, ezért a „földönkívüli tudósok” szimplán ráfogták, hogy országunkból származnak.
Erről bővebben az Urbanlegends.hu oldalán lehet olvasni, ezzel pedig újabb felkapott sorozatot írhatunk fel arra a listára, amelyre azok a tévés produkciók kerültek, amikben magyar szó csendül fel. A FlashForwardban annak idején egy kaszkadőrlány magyarul fuldoklott, de beszéltek magyarul a South Parkban, emlegették Budapestet nemrég a The Big Bang Theoryban, és rengeteg SF vagy fantasy sorozatot lehetne még felsorolni, ahol „megemlékeztek rólunk”, úgy mint a Draculában, a Wynonna Earpben, a 12 majomban, vagy épp a Marvel-féle Agent Carterben. Ezeknek érdemes utánajárni, a videókkal teli van a net. Nagyon érdekes, hogy milyen formában emlékezik meg rólunk számos esetben a tévéipar. Az viszont tény, hogy marslakók nem voltunk mostanában, ezért a kis – részben történelmi? – kikacsintásért pedig jár a pacsi a Supergirl készítőinek. Alább megnézhető a videó, helyenként a kiejtés miatt érdemes odafigyelve fülelni, de tisztán kivehetőek a magyar szavak.
Hófehérbe öltözött testvérpár indul neki az erdőnek, hogy aztán kettejük közül csak a legkevésbé se szimpatikus leányzó kerüljön elő élve. Rituális gyilkosság? Baleset? Ezzel a rejtéllyel veszi kezdetét a Riverdale, mely a legkisebb országos csatorna, a CW legújabb próbálkozása. A tévéadón olyan produkciók láthatóak, mint a No Tomorrow, a The 100, a Supergirl, a Flash, az Arrow, na meg a Legends of Tomorrow, szóval a Galaktika olvasók is megtalálják a számításukat, ha a CW-t választják véletlen. A Riverdale a pilot alapján egy egészen érdekes egyveleg lett, a Gossip Girlre jellemző párkapcsolati tinidrámát keveri a Twin Peakre jellemző körítéssel.
Kell ez nekünk? Kell hát. Mindamellett, hogy a Riverdale képregényadaptáció, a sorozat ügyesen hoz össze két látszólag nagyon távoli stílust. Az Archie Comics legnépszerűbb karakterein sokan nőttek fel, ezért is várták Amerikában rengetegen ezt a CW-féle feldolgozást. Ám az olvasók szerint a Riverdale túl sötét hangulatú lett, ráadásul a karaktereken is sokat változtattak. Mivel a sorozat főleg a tiniknek szól, ezért a főszereplőből kigyúrt srácot csináltak, aki a tanárnőjét kerülgeti. De van itt balfék leányzó, aki többet akarna Archie-tól, de csak barátnak jó. Emellett nem maradhatott ki a kisvárosba épp megérkező gazdaglány se, ennek ellenére a széria ezen oldala jól kiszolgálja a Gossip Girlhöz és a Life Unexpectedhez szokott nézőket. Van itt románc, amerikaifocisták, gonosz pompomlányok, és az a klasszikus gimis légkör.
A város azonban korántsem ilyen megszokott. Aki ismeri a Twin Peakset, amely egyébként hamarosan visszatér a képernyőkre, az örülni fog neki, hogy Riverdale-ben mindig nagy a köd, sötét van és ki tudja, mi bóklászik az erdőkben. Ahogy David Lynch sorozatát, úgy ezt is egy misztikus gyilkosság foglalja keretbe, az első évadot mindenképp ez fogja uralni. Ki a gyilkos, hogy halt meg az elkényeztetett gazdaggyerek, és ki lesz az első, akit lecsuknak a haláleset miatt? Merthogy ezt már a pilotban beharangozzák. Ez a darkos hangvétel egyébként jól áll a Riverdale-nek, remélhetőleg még jobban kihasználják majd az „ismeretlent”. Habár nem várunk a sorozattól egy Sikolyra jellemző mészárlást. De ki tudja, ugye.
A Riverdale tipikus CW sorozat, azaz mindenki szép benne, ennek ellenére a karakterek egész hitelesek. Már ha a jellemüket nézzük. A fényképezés se rossz. És aki a tiniszériák esetében a rágógumi popcorn számokra bukik, az is örülni fog a CW újdonságának. A potenciál megvan benne, afféle guilty pleasure-nek teljesen jó. De nemsoká úgyis visszatér a The 100, a hardcore sci-fi rajongók így nem szólhatnak semmi rosszat a csatornára.
Ismét egy tehetséges színésztől kell búcsút vennünk: január 27-én, 77 évesen hunyt el Sir John Hurt. Hasnyálmirigyrákban szenvedett. Pályafutása során több mint kétszáz filmben játszott, köztük sok nekünk is kedves alkotásban, mint A nyolcadik utas: a Halál, V mint Vérbosszú, a Doctor Who sorozat, az 1984, a Harry Potter-filmek – csakhogy néhányat említsük.
John Hurt 1940-ben született Derbyshire-ben. Iskolásévei alatt döntötte el, hogy színész lesz, azonban majdnem feladta álmát a lincolni iskola igazgatója miatt, aki szerint Hurtnek nincs keresnivalója a színészi pályán. Lincoln után művészeti főiskolára ment, de lemorzsolódott, elszegényedett és egy alagsori lakásban élte mindennapjait. Később pályázott a Royal Academy ösztöndíjára, amit sikeresen el is nyert.
A kezdeti nehézségek ellenére John Hurt sikeres színészi karriert futott be. Első jelentősebb filmszerepe az 1966-os Egy ember az örökkévalóságnak, a szakmai sikert azonban Éjféli expressz (1978) hozta meg számára. Max megformálásáért BAFTA-t és Oscar-jelölést kapott. Két évvel később ismét BAFTA-díjat egy és Oscar-jelölést tudhatott magának David Lynch Elefántember (1980) címszerepéért. 2012-ben ismét BAFTA-t kapott a filmművészethez való rendkívüli hozzájárulásáért, 2015-ben pedig a királynő lovágga ütötte.
Ahogy az a bevezetőből már kiderült, John Hurt nem volt ismeretlen a science fiction és fantasy rajongók számára sem. Ő játszotta például Kane-t A nyolcadik utas: a Halál (1979)-ban, ezt a szerepet – úgymond – megismételte Mel Brooks paródiafilmjében, az Űrgolyhókban (1987). A 2000-es években Hurt új franchise és más filmekben tett szert új rajongókra a fiatalabb generációban is: Ollivanderként tűnt fel a Harry Potter és a Bölcsek kövében (2001), Trevor „Broom” Bruttenholmt játszotta a két Hellboy filmben, ő volt Adam Sutler a V mint Vérbosszúban (2005), a népszerű Doctor Who sorozatban pedig a Háborús Doktorként láthattuk. És még a végtelenségig sorolhatnánk az emlékezetesebbnél emlékezetesebb alakításokat.
Fájó, hogy ismét egy tehetséges színésszel lett szegényebb a filmvilág. Egy kis jó hírrel azonban szolgálhatunk: a közel jövőben még láthatjuk moziban John Hurtot. Egyik filmje a That Good Night filmdráma, ahol Hurt egy hetvenes éveiben járó forgatókönyvírót alakít. A hírek szerint Hurt saját élményeit is belevitte a szerepbe (2015-ben diagnosztizálták nála rákot). A másik film, amin a színész dolgozott, a My Name is Lenny, amiben a leghírhedtebb brit boxolót, Lenny McLeant formálja meg. Továbbá még a Damascus Coverben láthatjuk együtt Jonathan Rhys Meyersszel és a Darkest Hourban, ami a II. világháború korai éveibe kalauzolja a nézőket. Az utóbbi jelenleg is forog, így nem tudni, hogy mi lesz Hurt szerepének sorsa (Neville Chamberlain miniszterelnököt játsza benne).
