Kategória: Film

  • A szolgálólány meséje lett az év drámasorozata a Golden Globe-on

    2017 őszén rendezték meg a 69. Emmy-gálát, ahol nagyot tarolt a Hulu disztópikus sorozata, A szolgálólány meséje. A Los Angelesben dolgozó, külföldi újságírók most a Golden Globe-on hirdették ki, hogy szerintük mely produkciók voltak a legjobbak az elmúlt idényben. A szolgálólány meséje lett az év drámasorozata, olyan szériákat maga mögé utasítva, mint a Trónok harca, a Rólunk szól, a The Crown, ráadásul a Netflix közönségkedvence, a Stranger Things is lemaradt.

    Természetesen Elisabeth Moss megkapta a neki kijáró egyéni elismerést, ő lett a legjobb drámai színésznő. A szolgálólány meséje egymás után kapja a nevesebbnél-nevesebb díjakat, kell ennél jobb ajánlólevél ahhoz, hogy kötelező néznivalóvá váljon a rendkívül nyomasztó történet?

    A filmek között ki kell emelni Guillermo del Toro nevét, aki a legjobb rendező lett a Golden Globe-on, az alkotó a The Shape of Water című dark fantasy elkészítéséért kapta a díjat. A The Shape of Water duplázott, ugyanis a legjobb filmzenét is ebben hallották az ítészek. Emellett a legjobb animációs film a túlvilági témával operáló Coco lett, az egész estés mese kiválóan szólította meg egyszerre a gyerekeket és a felnőtt nézőközönséget is.

    A Golden Globe egyébként teli volt szép momentumokkal, Oprah beszéde sokakat megérintett, ráadásul a résztvevők feketébe öltözve tisztelegtek azok előtt, akik Hollywoodban és világszerte szexuális zaklatás áldozatai lettek.

  • Black Mirror 4. évad részről-részre: Még mindig az ember a technológia legnagyobb ellensége

    Charlie Brooker sorozata, a Black Mirror egy komoly tisztelgéssel kezdte a szezont, hiszen egy Star Trekre hajazó epizódot kaptunk évadnyitónak. Erről írtunk külön kritikát, érdemes megnézni a részt, nem hiába kezdett el terjedni a médiában az a pletyka, hogy a USS Callister saját spinoff szériát is kaphat. A Black Mirror maradék öt része se okozott csalódást, ellenben a készítők újfent megmutatták, hogy hiába halad előre őrületes tempóban a technológia, a felhasználók, azaz az emberek egyszerűen nem tudják ésszel használni az újításokat. Mindig valami brutális vége van annak, ha olyan kütyüket használunk, melyek megelőzik a korukat.

    Rögtön a második felvonásban, az Arkangel című epizódban megerősítik ezt nekünk Brookerék, hiszen egy korántsem hétköznapi felnövéstörténetet láthatunk 1 órában. A történet főszereplője egy anyuka, akinek a kislánya elszökik a játszótérről, a szülő pedig, hogy kontrollálni tudja a kicsit, afféle GPS-t tesz a fejébe. A dologban a legnagyobb csavar az, hogy innentől kezdve first person nézetben láthatja is a nő, hogy mit csinál a gyerek, ez pedig a tiniévek közeledtével, amikor beindulnak a hormonok, hirtelen terhessé válik… mindenki számára. Az Arkangel című epizód szépen feltérképezi, hogy mit jelent a magánszféra, és hogy bizony ha a kölykök felnőnek, el kell engedni a kezüket, hadd repüljenek ki a családi fészekből. Értékelés: 8/10

    A Black Mirror harmadik része, a Crocodile rendkívül vegyes kritikákat kapott, hiszen egy, a skandináv krimik hangulatát idéző történetről van szó. Itt egy építésznő a főszereplő, aki egy múltban elkövetett bűnt próbál elfelejteni, de amikor egy biztosítási szakember a nyomába ered egy olyan készülékkel, mely vizuálisan képes képernyőre vinni egy-egy emléket, iszonyú lavina indul meg. Talán ez a Black Mirror egyik legmegrázóbb része, még úgy is, hogy rögtön a sorozat pilotjában egy politikust arra kényszerítettek, hogy meghágjon egy disznót. A Crocodile formabontó, habár helyenként lassú és leül, nehéz nézni, ennek ellenére a végjáték kárpótol a megpróbáltatásokért. Na, persze korántsem happy enddel. Értékelés: 7/10

    Kijelenthető, hogy a 4. évad eleje részről-részre egyre borúsabb és depresszívebb, ezért is jó, hogy összehozták nekünk a készítők a Hang the DJ-t. Ebben a mai Tinder-generáció csetléseit-botlásait láthatjuk, azzal az extrával, hogy a társkereső fiatalok számára egy applikáció mondja meg, hogy mennyi időt kell együtt tölteniük. Ezek alapján aztán egy algoritmus kiszámolja a tökéletes match-et, akivel aztán lehet élni, amíg a halál el nem választ. Kellett az évadba egy ilyen, romantikus sci-fi vonal is, már csak azért is, hogy kapjon némi feelgoodot az egyszeri nézőközönség. Értékelés: 9/10

    A Metalhead ezzel szemben a posztapokaliptikus világok rajongóinak kedvez, ez a rész robotkutyákkal, világégéssel, fekete-fehér fényképezéssel és egy adag Terminátor-hangulattal jelentkezik. Az ötödik epizód egy menekülés története, egy olyan világban, ahol a rémségek elől egyszerűen lehetetlen elbújni. A készítők elmondása alapján gondolkoztak azon, hogy nem csak fekete-fehér, de még némafilmes stílusban is mesélik el a Metalheadet, a végeredmény azonban így is közel tökéletes lett. A feszültség rettenetes, a színészi játékba se lehet belekötni, simán újranézős részről van szó. Értékelés: 9/10

    A Black Mirror évadzárója egy meta-epizód lett, melybe valószínűleg olyan sztorikat zsúfoltak bele, amelyeknek nem akartak külön részt szánni, de azért szívesen elmesélték nekünk. Nem is tették rosszul, hiszen a Black Museum visszatekintős részei zseniálisak lettek, a múzeumban elhelyezett easter eggekre érdemes odafigyelni, azonban a végén annyi csavart raktak a sztoriba az írók, hogy inkább lett nyakatekert a végeredmény, mintsem katartikus. Értékelés: 7/10

  • Bright kritika: Az orkzsaru és a gonosz tündék esete

    A Netflix elkészítette az online videotéka első blockbuster filmjét, amely tulajdonképpen a Shadowrun filmes verziójának is tekinthető. A Bright története szerint egy olyan világban járunk, ahol orkok, tündék és mindenféle varázslények élnek a mai modern világban. A fantasy rajongók több helyen is megtalálhatták már a számításukat, hiszen A Gyűrűk Ura és a Trónok harca is szépen kezelte/kezeli a varázsvilágot, az urban fantasy azonban csúnyán elhanyagolt műfaj maradt. A kritikusok lehúzták David Ayer filmjét, a nézettsége viszont jó lett, így a Netflix be is kérte a Bright 2. részét. De vajon elhibázott döntésről van szó?

    Ki kell mondani már rögtön az elején, hogy a Bright története nem nagy szám. Egy sima zsarus filmről van szó, amelyben a fő konfliktus abból adódik, hogy egy orkból járőr lesz és emiatt a társa, Daryl Ward (Will Smith) elég sok tűz közé kerül. Az orkok a Bright világában főleg bűnözésből élnek, bandákba verődve, a társadalom szélére kiszorulva tengetik nehéz hétköznapjaikat. Rajtuk kívül ott vannak még a tündék is, akik itt is kimértek, elegánsak, szépek, ugyanakkor a varázslás megszállottjai. A „bright”-ok pedig azok a lények, akik úgy a kezükbe tudnak venni egy varázspálcát, hogy életben maradnak és nem robbannak ezer darabra. Természetesen a filmben egy pálca utáni hajsza is bezavar, így a nyomozás és a korrupció témái mellett kapunk egy fantasy vonalat is.

    Helyenként a Bright leül, a sztori nem túl veretes, a körítés azonban zseniális. Lehet neki örülni, hogy jön a 2. rész, hiszen így ismét elmerülhetünk ebben a világban, de akár egy sok évados tévésorozatot is el tudnánk képzelni a Bright alapján. Ami nagyon szomorú, hogy David Ayer, a film készítője korábban összehozott már egy olyan kőkemény zsarus filmet, mint az End of Watch, itt viszont valami hiányzott a teljes boldogsághoz. Ráadásul Will Smith is belesüppedt ebbe a középszerűségbe, a színész mostanra már nem akkora húzónév, mint pár éve, mondjuk a Legenda vagyok idején volt.

    A film látványra rendben volt, a varázslás olyan téma, ami még a Marvel filmes univerzumába is újat tudott hozni, a Doctor Strange-dzsel. A darkos tündék is a Bright pozitívumai közé sorolhatóak, ahogyan a zenék is, hiszen a film mellé kiadott albumon olyan művészek működtek közre, mint Logic, az X Ambassadors, a Bastille és Rag ‘n’ Bone Man. David Ayer filmjének egyik legnagyobb hibája, hogy nem merült el jobban a zsarupárost körülvevő világ misztériumában, ettől függetlenül azonban élvezhető blockbusterről van szó, a Netflix végülis nem nyúlt mellé most se annyira.

    Értékelés: 6/10

    A Netflix részéről érdekes húzás, hogy csak a film online premierje után adtak ki egy, a varázslatról magyarázó videót, ez alább megtekinthető azoknak, akiknek nem volt elég 2 óra a filmből. Valószínűleg erősítette volna a film világát és a sztori bevezetését, ha afféle intro gyanánt ezt a rövid történelmi áttekintést beszúrták volna a készítők a Bright elé.

  • Új videók a Galaktika TV-n

    Nézzétek meg a december végén és január legelején megosztott YouTube videóinkat! 🙂 A Galaktika TV legfőbb témája nyilván a Star Wars volt, de egy karácsonyi különkiadással is kedveskedtünk Nektek. 🙂

     

     

    Ha tetszettek a videók, nézd meg a többit is a YouTube csatornánkon, és ne felejts el feliratkozni!

  • Zombis krimisorozattal kezdi az évet az RTL Spike

    Az iZombie magyar premierjére régóta várunk, hiszen már októberben arról szóltak a hírek, hogy a CW sorozatát bemutatja az RTL Spike. A csatorna többször eltolta a széria kezdését, január 2-án, azaz ma este 22:00-kor viszont végre műsorra tűzik ezt az újdonságot is. Az RTL Spike a sorozatrajongók új fellegvára lehet, hiszen olyan műsorokat hoztak el a hazai nézőknek, mint a Sötét árvák, a The 100, de klasszikus Batman sorozattól kezdve van minden a kínálatban, amire egy magyar geek csak vágyhat.

    A képregényadaptáció főszereplője Olivia Moore, akinek komoly reményei vannak a tanulmányait illetően, ám amikor egy nap váratlanul meghal, minden terve fölborul. Az iZombie hősnőjének innentől kezdve élőhalottként kell tengetnie a szürke hétköznapokat, a csavar az egészben pedig, hogy ehhez agyakat kell ennie. Így egy hullaház dolgozója lesz, ahol azzal szembesül, hogy a falatozások után az elhunytak emlékeit is megkapja. Az iZombie egy darkos, groteszk nyomozós sorozat, de a Tru Calling egykori rajongói is megtalálhatják a számításukat a szériával.

    Premier tehát 22:00-kor, az új részek pedig minden hétköznap, ugyanebben az időpontban érkeznek, az RTL Spike-on. Alább megmutatjuk a produkció magyar előzetesét is, kedvcsináló gyanánt.

  • Ennyire borzasztó év volt 2017?

    Elérhetővé vált a Netflixen a Black Mirror 4. évada, melynek első részéről már írtunk is kritikát. Az online videotéka az újév alkalmából kiadott egy különleges videót, melyben 2017-re reflektálnak. De nem akárhogy! A képsorokon keverednek az elmúlt 12 hónap valóban megtörtént eseményei és azok, melyeket a sorozatban láthattunk korábban. Az egészben a legdurvább, hogy helyenként tényleg nehéz megállapítani, hogy melyik része a videónak az, ami valóság és melyik kapcsolódik egy-egy furcsa, sci-fivel vegyített történethez.

    A Black Mirror készítői Twitteren azzal a kísérővel osztották meg a videót, hogy az emberiségnek a sötét jelen ellenére egy jobb jövőt kötelessége elképzelnie és megvalósítania. Meglátjuk, hogy fog menni. Addig első lépésként tessék darálni Charlie Brooker produkcióját, minden perce aranyat ér.

  • Star Wars: Az utolsó Jedik spoileres kritika – avagy, innen hogyan tovább?

    Annak idején, 1999-ben a tősgyökeres Star Wars rajongóknak nem lehetett könnyű feldolgozni, amikor George Lucas ismét a messzi-messzi univerzumhoz nyúlt. Akkor Darth Vader és Palpatine eredetsztoriját ismerhettük meg, illetve a bonyolult politikai játszmákat és magát a klónok háborúját, amely a Birodalom felemelkedéséhez vezetett. Az ébredő Erő előtt is nagy feladat állt 2015-ben, hiszen tovább kellett vinni a már megismert és befejezettnek hitt Luke, Leia és Han történetét. Ehhez új karaktereket hoztak be, ám a Disney nem mert túl sokat újítani, az Episode VII durván remake szagú lett. Ehhez képest Az utolsó Jedik már jól mozgatta a fiatalokat, egy egészen újító sztoriban, bár ahogy sejteni lehetett, sokaknál kivágta a biztosítékot a 2017-es felvonás.

    Mindig nagy a veszélye annak, amikor egy stúdió nem magától akar újítani, hanem a rajongók nyomásának enged, ennek ellenére a Star Wars VIII üdítően jó lett, egyike az idei év legjobb sci-fi filmjeinek. A Zsivány Egyes után ráadásul kevesen gondoltak arra, hogy a Lucasfilm megint egy olyan kalandot hoz össze, melyért lehet lelkesedni. A történet nem lett túl bonyolult, lényegében a 2 és fél óra alatt egy űrbeli üldözést láthatunk, melynek során az Első rend a lázadók nyomába ered és egyesével őrli fel Leiáék hajóit. Mindeközben Rey megkezdi a kiképzést a megfáradt és nagyon cinikus Luke-kal, aki elzárta magát az Erőtől, mintegy megtagadva magától a múltját.

    Kezdjük is az üldözős szállal, hiszen itt több, már-már drasztikus változtatást hozott a film. Kiderült például, hogy Leia nem csak, hogy erőérzékeny, de kvázi jedi, hiszen amikor az Első rend odalő egy pontosat a parancsnoki hídnak, a régi trilógia hősnője az űrben találja magát. Innen aztán szinte Supermanként repül vissza a hajóra, dacolva azzal, hogy az űrben az ember hirtelen megfagy. Ez volt talán az Episode VIII egyik leghiteltelenebb pontja, amelyen sokan joggal szisszentek fel. Furcsa lett volna kiírni így Leiát, de még furcsább volt, hogy ennyire könnyedén használja az Erőt. Akkor már simán adhattak volna egy fénykardot a karakter kezébe és mondhatták volna, hogy tessék, Leiát kitanította Luke. Valószínűleg kevésbé zökkentette volna ki a közönséget egy ilyen képtelen fordulat.

    Persze Leia mindig is inkább politikus volt, ahogy Padmé is, így Rian Johnsonék hűek maradtak a karakterhez, ennek ellenére minimum érdekes volt ez a snitt. Az elnyújtott üldözés egyébként élvezhetőre sikerült, hiszen történt egy-két dolog, amely például a Star Wars űrcsatáit is megváltoztathatja a jövőben. Történt ugyanis, hogy Holdo admirális egyedül maradt Leia hajóján, akinek az egyetlen megoldása az maradt a lázadók megmentésére, hogy belevezesse a járművet fénysebességgel az Első rendbe. Ilyen kamikaze jellegű lépés eddig ritkán akadt a Star Wars világában, nem elképzelhetetlen, hogy ezentúl Kylo Renék hajóit hasonló, öngyilkos módszerrel fogják kiiktatni Poe-ék. Ez a jelenet meg kell jegyezni, hogy gyönyörű volt, már-már a Star Trek művésziességét idézte az elnémulás és a pár másodperces, kitartott snitt.

    Emellett Finn és újdonsült bajtársnője is kapott egy érdekes feladatot, egy hekkert kellett keresniük, hogy feljussanak az Első rend hadihajójára és okozzanak némi káoszt. Ez a szál volt talán a Star Wars VIII legdisney-sebb megoldása, az ártatlan állatok megmentése és maga a kaszinó kevésbé működött. A gyermekies hatásvadászat ellenére azért el lehetett nézegetni ezeket a jeleneteket is, hiszen a Zsivány Egyes óta tudjuk, nem minden a jedikről szól.

    Meglepő lehet egy ilyen kijelentés, főleg, hogy a film címe is az, hogy „Az utolsó Jedik”. Így érdemes lamentálni kicsit azon, hogy mennyien kiakadtak rajta, hogy Luke meghasonlott magával és remeteként élte le az életét. Jön a kérdés, hogy nem lett volna-e végtelenül bugyuta megoldás, ha a régi trilógia hőse világmegmentőként, a gonoszok leigázójaként folytatja az életét? Nem járt-e hasonlóan Ben Kenobi és Yoda, akik közül utóbbi például kissé becsavarodott a magánytól? A jedik sajátja az elzárkózás, így abszolút nem lehet meglepődni azon, hogy Luke első reakciója az volt apja fénykardját látva, hogy a háta mögé vágta. Reyt azért kitanította a mester, megismerkedhettünk a bolygója különleges lényeivel is, melyek ugyancsak annak ellenére, hogy disney-sek voltak, abszolút kedvelhető figurái lettek a filmnek.

    Az utolsó Jedik kapcsán voltak, akik megemlítették, hogy Reynek hosszabb kiképzést kellett volna kapnia. Mindez azonban nonszensz, hiszen Luke-ot se tanította Obi-Wan és Yoda sokkal tovább, ezért is van az, hogy az Episode IV utáni részekben a jedik mind úgy küzdenek a fénykardjaikkal, mint holmi amatőrök. Sokkal nyersebb a harcstílusuk, szemben az olyan jedikkel, akik egész életükben egy akadémián lettek kiképezve, külön erre specializálódott mesterektől. Nem lehet tehát meglepő, hogy Mace Windu másképp küzd, mint mondjuk Luke.

    A film rengeteg rajongót kiborított azzal is, hogy Snoke-ot ilyen gyorsan kinyírták, ráadásul kiderült, hogy Rey szülei abszolút nem érdekesek. Erre is csak azt lehet mondani, hogy Az utolsó Jedik ügyesen újít. Míg a régi trilógiában minden attól függött, hogy kik az adott hős szülei, kitől örökölte a főszereplő mondjuk az erőérzékenységet, itt viszont már egy senkiből is lehet valaki. Sokan arra számítottak, hogy kapunk pár olyan elképesztő kinyilatkoztatást, mint mondjuk Darth Vader bejelentése volt annak idején, amikor Luke arcába vágta, hogy ő az apja. Ezúttal kimaradtak ezek, és még szerencse! A franchise-nak fejlődnie kell, tovább kell lépnie önmagán, máskülönben a végtelenségig azt fogjuk találgatni, hogy vajon Jar-Jar Binks volt-e Snoke. A nagyvezért jó húzás volt kiírni, hiszen anno Palpatine is csak egy árny volt, Kylo Rennek igenis karakterfejlődés az, hogy végre a saját talpára állhat.

    Rey és Kylo kapcsolata is szépen fejlődött, öröm volt nézni, ahogy az Erő két oldalán bolyongó ifjonc miképp jött rá, hogy nem kerülhetik el a végső összecsapást. Ugyanis az Erő azért „hozta létre” Reyt, hogy ellenpontja legyen Kylonak, hogy az elképesztő erejű sötétség méltó ellenfélre találjon, a fény új bajnokában. A Star Wars franchise a VII. és a VIII. résszel bebizonyította, hogy képes arra, hogy elengedje a régi trilógia főszereplőit, Luke kiírása abszolút szükséges volt, ráadásul a történetbeli csavarral jól meg is magyarázták, hogy miért múlt ki a jedi mester. Nem kizárt, hogy látni fogjuk még az öreg Skywalkert, ugyanis ha Yoda és Kenobi is visszatért szellemként, akkor nála se kizárt, hogy nem hagyják ki a ziccert a készítők.

    A történet tehát újító volt, a csaták rendkívül látványosak, főleg az, mely a Craiten nevű, kristálybolygón játszódott, nagyon jól nézett ki, ahogy a földfelszín szinte vérzett, amikor összecsapott az Első rend és a lázadók apró serege. A kitekintések is poénosak lettek, Yoda visszatérése igencsak meglepő volt, ráadásul Luke halálakor újra láthattuk a Tatooine két napját. Azok az elvakult rajongók pedig szégyelljék el magukat, akik azt a húzást se tudták értékelni, amikor R2-D2 újra lejátszotta a fiatal Leia üzenetét Ben Kenobinak, az Új reményből.

    A konklúzió az, hogy a Star Wars végre átadta a fiataloknak a stafétabotot és a fénykardot, azoknak pedig, akik képtelenek túllépni az, hogy az Episode VI után is készültek részek, nem muszáj. Mindenki eldöntheti magának, hogy mi tetszik és mi nem. Semmi se kötelező. Májusban jön viszont a Han Solo film, attól jobban lehet tartani, de remélhetőleg a Disney-nek sikerül megint újítani és tovább tágítani George Lucas univerzumát.

    Értékelés: 9/10

    Spoilermentes kritikánk a filmről itt olvasható el.

  • Black Mirror 4. évad 1. rész: Elgondolkodtató tisztelgés a Star Trek előtt

    December 29-én a Netflixen elérhetővé vált Charlie Brooker sorozata, a technológia és a gyarló emberek kapcsolatának veszélyeit boncolgató Black Mirror legújabb 6 epizódja. A produkció bármelyik évadába könnyű becsatlakozni, hiszen az epizódok nem kapcsolódnak egymáshoz, a széria minőségét pedig mi sem jelzi jobban, hogy a cyberleszbikus szerelmet boncolgató San Junipero Emmy-díjat kapott. De vajon fel tud érni a produkció ehhez a színvonalhoz?

    A 4. etap nyitánya, a USS Callister egyértelmű választ ad, hiszen a sorozat egyik legjobb részével folytatódott a Black Mirror. A történet szerint egy nő (Cristin Milioti) egy Star Trek-szerű űrhajó fedélzetén ébred, aztán pedig rájön, hogy az elméjét bizony klónozták. Egy játékfejlesztő cég kockavezére az összes, számára nem szimpatikus kollégát bezárja az Infinity nevű videojáték egy offline-nak tűnő szegmensébe, hogy ott aztán a kapitány gúnyájába bújva kínozhassa őket, szigorúan virtuális keretek között.

    A Black Mirror premierje több érdekes kérdést is felvet, többek között azt is, hogy mennyire számít bűnnek úgy kínozni NPC-ket egy játékban, hogy a botok az egészet valóságnak élik meg. Egyáltalán tekinthető-e egy játékbeli karakter valósnak? Az biztos, hogy a USS Callister úgy vág gyomorba, mint mondjuk a Tindert kiparodizáló, Nosedive című rész is megtette, az egyetlen különbség a két rész között, hogy míg a 3. évados részben a szereplők nyitottan álltak az online külvilághoz, itt pontosan az ellenkezőjéről beszélhetünk.

    Az biztos, hogy ebben a több mint egy órában látható színészeket erősen meg kell jegyezni és dicsérni is lehet őket. A Westworldből ismerős Jimmi Simpson nagyon jól hozza egyszer a magabiztos csajozógépet, máskor pedig a USS Callister béta legénységi tagját. A Friday Night Lightsból, a Fargóból és a Breaking Badből ismerős Jesse Plemons pedig egyenesen brillírozik főgonoszként, hiszen a zárkózott kockát és a kegyetlen kapitányt ugyanúgy lehet utálni, még ha bizonyos szempontból teljesen másképp megtört alakokról is van szó.

    Nagyon nehéz dolguk van a készítőknek, ha ehhez az epizódhoz fel akarnak érni, hiszen 2017 egyik legjobb sorozatrészét szállította le a Black Mirror, így az év végére. A szezonnal kapcsolatos érdekesség, hogy az összes felvonás főszereplője női karakter lesz, így ezért is újfent újítónak nevezhetjük az elmúlt évek legelgondolkodtatóbb tévés produkcióját.

    Értékelés: 10/10

  • Bemutatkozott a Doctor Who új női főszereplője

    Ha karácsony, akkor nem maradhat el a Doctor Who Christmas Special epizódja se, most pedig különösen sokan várták ezt a felvonást, hiszen a Peter Capaldi-féle éra befejezését fémjelezte. A történetben feltűnt az első és a tizenkettedik Doctor is, hogy az 1. világháborút is megjáró kalandban járjanak utána, mi történik azokkal az emberekkel, akik meghalnak. Egy rendkívül érzelmes felvonást kaptunk, melyben az Időlord több, korábbi útitársa is tiszteletét tette, mintegy búcsúzóul a Doctortól.

    Brilliant!

    A britek legrégebbi sci-fi sorozata, a Doctor Who majd valamikor 2018 végén tér vissza a 11. évadával a BBC-re, ez pedig egy új korszak kezdete lesz, hiszen most először játssza a karaktert egy színésznő. Nő még sose volt a Doctor, a karácsonyi epizódnak köszönhetően viszont már most megnézhetjük, milyen lesz a 35 éves Jodie Whittaker a címszerepben, akit a legtöbben egy nyomozós sorozatból, a Broadchurch-ből ismerhetnek.

  • Kiszivárogtak az első promóképek a Han Solo előzményfilmhez

    Mostanában egyre többen suttogják, hogy közeleg az idő, hogy megnézhessük a Solo: A Star Wars Story első igazi előzetesét, per pillanat azonban meg kell elégednünk azzal, hogy csekkolhatjuk az első 2 (elvileg) hivatalos promóképet a spinoffhoz.

    Ezeken láthatjuk a főszereplő Alden Ehrenreichot, a fiatal Han Solo szerepében, illetve Donald Glovert Lando Calrissianként, de rajtuk kívül felbukkan még Csubakka, az egyelőre meg nem nevezett karaktert alakító Emilia Clarke és persze a Millenum Falcon is – kevésbé ütött-kopott – formájában. Korábban azt pletykálták, hogy az űrhajón kék festés is látható lesz, ez úgy tűnik, hogy tényleg megvalósul.

    A Ron Howardra bízott új Star Wars filmre nem is kell olyan sokáig várnunk, hiszen a Solo premierje május 25-én lesz.