Kategória: Film

  • Altered Carbon 1. évad kritika: Mocskos egy cyberpunk világ lett ez

    A Netflix újdonságáról, a brutálisan drága Altered Carbon című sorozatról már a pilot megnézése után áradoztunk. A produkció első ránézésre egy izgalmas, jól felépített és gyönyörű látványvilággal operáló széria lett, mely egy gördülékenyebb Szárnyas fejvadásznak tűnt. Ennél az Altered Carbon szerencsére jóval több lett, ugyanis kreatívan építették tovább a világot 10 rész alatt a készítők, végig tartogattak nekünk megdöbbentő fordulatokat, ráadásul olyan verekedős jeleneteket láthattunk, amilyeneket utoljára talán csak a Mátrix tartogatott a nézőknek.

    A történetet többször is leírtuk, de azért tegyük meg még egyszer, Takeshi Kovacs a 25. században ébred, a feladata pedig kideríteni, hogy hogyan halt meg egy kőgazdag matuzsálem. A csavar az egészben, hogy az emberi tudatot egyfajta tokban tárolják már, a test pedig cserélhető. Ha az agyalapi eszköz tönkremegy, akkor beáll a valós halál. Ezt már az első rész után is tudtuk, de azt például nem, hogy az emberek hogyan tettek szert a technológiára. Az Altered Carbon nagy erőssége volt, hogy jelentéktelennek tűnő párbeszédekben rejtettek el hasonló infókat, illetve a visszaemlékezős jelenetek is sokat dobtak a karaktereken.

    A szereplőgárdából ki kell emelni a The Killing színészét, Joel Kinnamant, aki rutinból hozta a mogorva Envoyt, de az időközben belé habarodó, Ortegát alakító Martha Higareda is odatette magát, főleg miután „robotkart” kapott. A két karakter nagyszerűen vitte a hátán a sztorit, ebbe pedig becsatlakozott még afféle mumusként Takeshi testvére, akit a Dollhouse színésznője, Dichen Lachman játszott. Idővel egyébként a színészi játékokra kezdett el figyelni az ember az évad során, így már fel se tűnt annyira a látványvilág, megszoktuk, feldolgoztuk és ennyi. Az Altered Carbon sokkal több lett ugyanis egy szimpla, felszínes, csilli-villi sci-fi sorozatnál.

    Itt nagyon oda kellett figyelni a sztorira, az írók nem rágtak a szánkba mindent. Ha lemaradtunk, mert mondjuk fáradtan kezdtünk el nézni egy-egy részt, akkor időnként a visszatekerésre is szükség lehetett. A nyomozás  izgalmas fordulatokat vett, amiatt, mert még a mellékszereplők is jól muzsikáltak. Főleg Poe, a hotel. Igazi felnőtteknek szóló szórakozás lett az Altered Carbon, tele vérrel, brutalitással, és annyi meztelenséggel, amitől még a Trónok harca nézők is elpirulnának. Erre szükség is volt, nagyszerű naturalista szórakozás lett az Altered Carbon.

    Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy az izgalom is tetőfokára hágott. Manapság elmondhatjuk, hogy az igazán minőségi néznivalókat a Netflixen kell keresni, hiszen náluk van a Black Mirror, a Stranger Things és még sorolhatnánk. Nincsenek megkötései a cégnek, van pénzük az erős tartalmakra, ráadásul olyan hosszú részeket csinálnak, amilyeneket a sztori megkövetel. Nem kell a reklámokkal foglalkozni és a többi megkötő tényezővel.

    Az elején azt mondtuk, még a pilot után, hogy a Szárnyas fejvadász rajongóinak ajánlható leginkább a széria, ez 10 rész után annyival módosult, hogy általánosságban véve az Altered Carbon egy bitang erős sci-fi lett. A folytatással kapcsolatban több kérdőjel is van, például elképzelhető, hogy a 2. szezonban más játssza majd Takeshit, aki elindul megkeresni halottnak hitt szívszerelmét. Kár, pedig Ortegával is jó páros voltak.

    Értékelés: 9/10

  • Sorozatadaptációt kap Iain M. Banks Kultúra-regénye

    2017 ősze óta az Amazon sorra lepi meg a fantasztikum rajongóit ambíciózus és kicsit meghökkentő sorozatötleteivel. Tavaly nagy port kavart a Gyűrűk Ura-sorozatterv, viszont izgalommal tölt el minket a SnowCrash vagy a Gyűrűvilág adaptációja. Tervekből továbbra sincs hiány, tegnap egy újabb izgalmas címet jelentett be az Amazon: sorozatot készítenek Iain M. Banks Emlékezz ​Phlebasra című művéből. A könyv a Kultúra-ciklus első része.

    A Hollywood Reporter értesülései szerint az Amazon Dennis Kelly brit forgatókönyvírót (többek között neki köszönhetjük az Utópia sorozatot) kérte fel a sorozat munkálataihoz. A Verge szerint egy ilyen húzónév megnyeréséből is látszik az Amazon azon törekvése, hogy felvegye a versenyt más stream szolgáltatókkal, mint a Netflix, a Hulu, az Apple, vagy a Disney jövőbeli szolgáltatásával.

    A sci-fi vagy űroperának is nevezhető könyv egy sötét jövőképet fest elénk. A háborúban milliók haltak meg, holdak, bolygók pusztultak el. A végzetes ütközet két nép között zajlott: a hitükért harcoló idridek és az emberek-és gépek közös társadalma, a Kultúra között. A harcok során a Kultúra egyik szuperszámítógépe, Elme belezuhan Schar Világába, és eltűnik a népek szeme elől. Ekkor indul meg az igazi versenyfutás mindkét oldalon: az idridek előnyt kovácsolnának Elméből, a Kultúra pedig megvédené saját technológiát az ellenféltől. Az első rész, az Emlékezz ​Phlebasra az idridek szolgálatában álló Alakváltó, Bora Horza Gobuchul küldetését követi nyomon, miszerint meg kell szereznie a Kultúra elveszett gépét.

    Banks történetében minden megvan, amit izgalomra és fantasztikus világokra vágyó néző kívánhat, továbbá rengeteg alapanyag (további 9 könyv) egy hosszú ideig futó sorozat felépítéséhez. Csak annyit mondhatunk, „hajrá, Amazon!”

  • Galaktika TV S02 E11&E12

    Nézzétek meg a két legújabb videót a Galaktika Magazin YouTube csatornán! 🙂

    A 11. rész a legújabb tech hírekkel, a  12. rész pedig a legfrissebb film előzetesekkel foglalkozik.

     

    Ne habozzatok kérdéseket feltenni a komment szekcióban, hiszen a videók végén Marci és Mikul szívesen megválaszolják ezeket Nektek.

    Ha tetszett a videó, nézzétek meg a többit is a YouTube csatornánkon, és ne felejtsetek el feliratkozni!

     

  • OscarWATCH: Coco és a mexikói túlvilág

    Március 4-én kerül megrendezésre a 90. Oscar-gála, melynek jelöltjei között idén is sok SF film található. A filmrovaton belül a rendezvény felvezetéseként új kritikasorozatot indítunk, melyben a fő kategóriákban található fantasztikus filmeket vizsgáljuk meg, abból a szempontból, hogy miért is kiemelkedőek a saját műfajukon belül. Elsőként a Pixar animációs filmjével, a Cocóval kezdünk, mert a túlvilág sose volt még ilyen vicces és izgalmas.

    A Coco 2017 őszén mutatkozott be a mozikban és főleg amiatt vált ismertté, mert még a felnőtt nézőket is sírásra késztette, minden második jelenetében. Nem annyira meglepő ez, hiszen a Toy Story 3 rendezőjétől, Lee Unkrichtól érkezett az animációs kaland és olyan témakört dolgozott fel, amelynek irányába gyerekmese nagyon ritkán téved. Ez pedig a halál. Elsőre sötéten hangzik ez, de valóban így volt, a Coco ugyanis a mexikói halottak napján játszódik, különös körítésben.

    A történet szerint Miguel Rivera, egy tizenkét éves mexikói kisgyerek akkora zenerajongó, hogy a családja minden tiltása ellenére is a gitározással és az énekléssel akar foglalkozni, napjai nagy részét ez a hobbija teszi ki. A legtöbb ember élete során (sajnos) találkozik a szülői tiltással, valószínűleg ezért is ütött nagyot sokaknál már ezzel a témával is a film. Ami a Coco nagy ereje és szépsége, hogy ennél tovább mert menni. A sztori nagy része ugyanis a holtak birodalmában játszódott, ahol Miguel megismerkedett családja történetével és azzal, hogy felmenői miért ellenzik annyira a zenélést.

    Ha perspektívákat keresünk, szimpla animációs filmekben, akkor a Pixar háza ajtaján kell kopognunk, a filmstúdió ugyanis olyan elgondolkoztató produkciókat tett már le az asztalra, mint WALL-E, az Agymanók és a Fel. Ezek mindegyike fontos témákkal foglalkozik, van, amelyik az eltunyult társadalmat, akad olyan, mely az emberi érzelmeket és persze a Fel az öregedést dolgozza fel. A Coco a halálhoz nyúl, ahhoz, hogy még a túlvilágon lévő lelkeknek is meg kell békélniük azzal, hogy egyszer semmivé lesznek.

    A Coco nagyszerűen adagolja be felnőtt és gyerek nézőknek egyaránt, hogy az elhunyt rokonokat, ismerősöket nem szabad elfelejteni. Az emlékeinkben tovább élnek. Ehhez a mexikói vallás, a film vizualitása nagyszerű körítést ad, a zenékről már nem is beszélve. A Coco megríkat, megnevettet és ezt teszi úgy, ahogy csak a korszakos filmek képesek rá.

    Oscart neki? Március 4-én kiderül.

    A kategória jelöltjei:

    Bébi úr (The Boss Baby)
    A kenyérkereső (The Breadwinner)
    Coco
    Ferdinánd (Ferdinand)
    Loving Vincent

  • Fekete Párduc kritika: Hidakat építs, ne falakat!

    A Fekete Párducnak nehéz dolga volt a Marvel szuperhősei között, hiszen az Amerika Kapitány: Polgárháborúban tűnt fel először a karakter a mozivásznon, pont abban a filmben, amelyben csak úgy hemzsegtek a maskarás világmegmentők. A wakandai herceget, T’Challát tűrhetően hozta Chadwick Boseman, de afféle iparosmunka volt ez részéről, pláne, hogy a figura elsőre leginkább a DC-s Batman és Macskanő lebutított mixének tűnik. A Fekete Párducnak tehát érdekes előzménytörténetet kellett a karakter köré kerekítenie, úgy, hogy az embereket a Bosszúállók: Végtelen háború előtt is behúzza a mozikba a film. Sikerült, mert a Fekete Párduc a pénztáraknál jól teljesít, a kritikusok szeretik, a szuperhőst viszont csak úgy-ahogy sikerült közelebb hozni hozzánk.

    Elsőként azt kell leszögezni a filmmel kapcsolatban, hogy Wakanda egyszerűen csodálatos volt a nagy vásznon. A világ elől rejtőzködő, hiperfejlett ország olyan volt, mintha összeszedtük volna Vasember minden találmányát és a Thor-féle Asgarddal vegyítettük volna. Olyan Marvel filmekre van mostanában szükség, amelyek újat tudnak mutatni. A Doctor Strange a varázslást hozta be az MCU-ba, a Fekete Párduc pedig egy, a Föld teljesen elszigetelt részére kalauzolt minket. A film fényképezése ennek megfelelően nagyon színes volt, az afrikai ország szinte pezsgett az élettől, és jó volt, hogy a Fekete Párducot nem tömték tele felesleges szuperhősös cameókkal. Ennek köszönhetően egy olyan filmet kaptunk, amely a Marvel univerzumban játszódott, de habár a Polgárháború eseményeit vitte tovább, mégis elszigetelt sztorit mutatott be.

    A történet szerint apja halála után T’Challa hazatér Wakandába, hiszen az új királyt meg kell koronázni. Vele együtt mi is megismerkedhetünk az országgal, a törzsek általi feszültségbe belekóstolva. A film legnagyobb erőssége, hogy a brutálisan érdekes helyszín mellett végre kapunk egy olyan főgonoszt, aki a Marvel átlagához képest kiemelkedő. Igaz, hogy Michael B. Jordan jobbára jófiúkat szokott játszani, főszerepet kapott például a Rocky spinoffjában, a Creedben is, így nem meglepő, hogy a fiatal színész elbírta a vállán ezt a karaktert is. A verekedős jelenetek karcoltak, főleg amikor Bosemannel akasztották össze a bajszukat. Wakanda technológiai újításai egyébként a főhősre is hatással voltak, az új Fekete Párduc jelmez rengeteg izgalmas lehetőséget rejtett magában, ezeket pedig a készítők ki is használták.

    Szót kell ejteni a női karakterekről is, a Fekete Párduc testőrsége, a Dora Milaje nagyon működött, és a Fekete Párducban a gyengébbik nem egyáltalán nem volt gyengébb. Gondoljunk csak T’Challa tech-őrült lánytesójára, vagy épp Lupita Nyong’o-ra, aki végre olyan filmben szerepelt, ahol nem volt elmaszkírozva (lásd Star Wars), így meg is tudta mutatni, mennyire megy neki sci-fi filmekben is a szerepjátszás. Le a kalappal! A szereplők közül egyedül Andy Serkis karaktere volt kissé beleerőltetve a sztoriba, még Martin Freeman is hasznos tudott lenni a Fekete Párducban, ami azért nagy szó, mert a színész kvalitásaihoz képest sokadrangú karaktert kapott a Marveltől. Vicces, mert a Sherlock-beli kollégája, Benedict Cumberbatch vele szemben bezsákolta magának Doctor Strange-et.

    A Fekete Párduc többféleképpen is körülírható, mert nagyon sokoldalú film. Lehet rá mondani, hogy olyan, mint a modern Oroszlánkirály, esetleg Trónok harca szuperhősökkel, vagy Shakespeare-féle királydráma, egy nem létező, afrikai országban. Sokan ráfogták a Fekete Párducra, hogy főleg a fekete embereknek lesz fontos és az ő kultúrájukkal kapcsolatban mond majd jelentős dolgokat a film. Ez nem igaz, gondoljunk csak az egyik, végefőcím utáni snittre, ahol T’Challa mindenkit figyelmeztet, hidakat kell építenünk, nem falakat, ha előre akarunk jutni. Az ilyen komolyabb és modern gondolatok miatt nagyon fontos film a Fekete Párduc a Marvel-féle filmes univerzumban.

    Hosszú film? Igen. De megéri végigülni. Annak ellenére is, hogy T’Challa kissé steril marad, Wakandába megéri váltani egy virtuális repjegyet, mert óriási élmény lesz a látogatás.

    Értékelés: 8/10

  • Stargate Origins kritika: Oldschool, de pont ezért működik az új Csillagkapu sorozat

    Amikor tavaly az MGM bejelentette, hogy megint lesz Csillagkapu sorozat, sokan felkapták a fejüket és azt gondolták, hogy a Universe kap egy harmadik évados folytatást. Nem így lett, hiszen egy afféle előzményt kapunk az Originsszal, mely 1928-ban kezdődik, amikor is Langford professzor megtalálja az első földi Csillagkaput. Digitális sorozatról van szó egyébként, ami kizárólag a Stargate Command nevű új szolgáltatáson érhető el, az első három rész alapján pedig korrekt limonádénak ígérkezik az újdonság. A premier alkalmából elérhetővé tették az eredeti, 1994-es Csillagkapu filmet is, érdemes megnézni, alapműről van szó ugyanis.

    INDUL A NOSZTALGIAVONAT

    A sorozat meglehetősen érdekes nyitánnyal jelentkezett, ugyanis a történet szerint 10 évvel később, miután felfedezik Gízában ezt a megmagyarázhatatlannak tűnő eszközt, megjelennek a nácik is. Pötyögnek rajta párat, aztán manuálisan működésbe hozzák a Csillagkaput, majd át is mennek rajta. Természetesen bonyodalmakból nem lesz hiány, hiszen viszik magukkal az öreg Langfordot is, így két piperkőc katonán és a fiatal Catherine Langfordon múlik a tudós és persze a világ sorsa. A színészi játék egyébként eléggé visszafogott az új sorozatban, ahogy a játékidő is, hiszen az első három epizód 10, 8 és 12 perces. Ennek ellenére simán beránt a Stargate Origins világa, hiszen amit jól csinál a produkció, az a nosztalgia felidézése.

    Jó hallani az ismert betétdalokat, látni, ahogyan használják a Csillagkaput, ergo a széria (vagy film, ha valaki egyben nézi majd meg) a rajongóknak kellemes kikapcsolódást jelenthet. Itt-ott látszik azért, hogy kevés büdzséből dolgoztak a készítők, hiszen feltűnően keveset mutogatják a Csillagkaput. Ennek ellenére persze központi szerepet kap az átjáró, és az előzménysorozat elég ügyesen bővíti a sci-fi univerzum mitológiáját és történelmét egyszersmind. Erős női karakterekkel teli van a produkció, így az eredeti Csillagkapu sorozatból ismert Catherine is kőkemény, ez helyenként néha zavaró egyébként, hogy a katonák nem találják a helyüket és főképp csak asszisztálnak. De tekinthető ez humorforrásként is, úgy viszont tény, hogy működik.

    A Stargate Origins főleg azoknak nem fog tetszeni, akik a Universe sötétebb hangulatához szoktak és hasonlóan komoly történetre vágynak. A Csillagkapu azonban jórészt inkább lightos sci-fi volt mindig is, így összességében azért nem okoz csalódást az újdonság. Nézzük is tovább, amint kijön a folytatás.

    Értékelés: 8/10

  • A magyar köztévé 1995-ben adaptálni akarta A Gyűrűk Urát

    A Gyűrűk Ura napjaink egyik legismertebb fantasyje, az 1954-es megjelenése óta több száz millió példányban kelt el a regénytrilógia. Egészen 2001-ig kellett várni, hogy Hollywoodban Peter Jackson jóvoltából épkézláb adaptációt kapjon a történet. Azt már kevesebben tudják, hogy 1978-ban volt egy animációs film is, mely megpróbálkozott a képernyőre vitellel, 1995-ben pedig a magyar köztévé, az MTV akarta megvásárolni a Tolkien-mű jogait. Tumblren tűnt fel az érdekes dokumentum szkennelt változata, ezt alább mutatjuk.

    Úgy tűnik, hogy nem utasították vissza élből az MTV próbálkozását, hiszen bekérték a projekt leírását és a tervezett büdzsét. Azt már nem tudni, hogy a köztévé ezt elküldte-e és végülis mi volt az oka annak, hogy A Gyűrűk Ura magyar verziója soha nem készült el. Mindenesetre érdekes lett volna látni mondjuk Sinkovits Imrét Gandalfként és Stohl Andrást Frodó szerepében, egy beszélgetős, napi sorozatban.

    (Forrás: Comment:com)

  • The Cloverfield Paradox kritika: Zűr az űrben

    2008-ban került mozikba a Cloverfield első része, melyet Matt Reeves rendezett és sikerült is csúcsra járatnia a produkciónak a kézikamerás, giga szörnyes formátumot. A Cloverfield Lane 10 ennél már jóval visszafogottabb kamaradráma volt 2016-ban, a közönség a formátumváltás miatt talán ezt még az eredetinél is jobban szerette. Pár napja a Netflixen meglepetésszerűen debütált a The Cloverfield Paradox, mely ezúttal az űrben játszódik. A történet szerint a jövőben járunk, ahol a Föld energiaproblémáit pár asztronauta és egy új technológia igyekszik megoldani. Vigyázat, innentől spoilerek is előfordulhatnak!

    A The Cloverfield Paradox nagy klasszikusoktól merít, így helyenként felfedezhetőek benne az Alien-franchise-ban megismert fogások is, habár ezúttal szörny nincsen az űrállomás fedélzetén. Van helyette utazás dimenziók között, a film egy pontján a Föld is eltűnik, így érdekességek sokaságát sikerült belesűríteni a filmbe. A kritikák nagyon rosszak voltak, de azt meg kell hagyni, hogy látvány tekintetében nagyon ott van a The Cloverfield Paradox, gyönyörű képekkel operál a sci-fi. Emellett még a zenék is kiemelkedőek, így az utálóknak nincs teljesen igazuk.

    A színészi játék viszont elég gyenge, és nincsenek is sztárok a The Cloverfield Paradoxban. Daniel Brühlt legutóbb az Amerika Kapitány 3-ban láttuk, gonoszkodni, rajta kívül pedig egyedül az érdekes arcú Elizabeth Debicki nyújt emlékezeteset. A többiek sablonkarakterek, még a brit szitkomokban rendre brillírozó Chris O’Dowd is. Az űrállomáson mindenféle nemzetiségű és habitusú ember megtalálható, az ellentéteik azonban rendre tragikomédiába hajlanak, mintsem véres drámába. A The Cloverfield Paradox emellett teli van rendkívül undorító jelenetekkel, így csak azoknak ajánlható a film, akik az ilyesmit bírják.

    A The Cloverfield Paradox egy átlag sci-fi, főleg azoknak nem nyújt újat, akik a The Life-ot már látták korábban. Zűr az űrben, és kész. Amiatt érdemes egyedül beszélni róla, mert a Cloverfield univerzumába rettenet jól illeszkedik. Ráadásul nagyon jól bővíti azt. A Cloverfield 3 azt az újdonságot hozza be a franchise-ba, miszerint az űrállomás tragédiája nem csak térben okoz galibát, hanem időben is. Emiatt tehát hatással van a legénység hibája mind a Cloverfield 1 szereplőire, mind pedig a Cloverfield Lane 10 történéseire. Ezt a Redditen egyébként nagyon jól összeszedték a nézők, például a 18. perc környékén az első és a harmadik részben is olyan áthallás van, hogy annak csak tapsolni lehet.

    Így kell multiverzumot építeni? Igen. A The Cloverfield Paradox új szintre emeli a 2008-ban indult franchise-t, ráadásul megmutatja azt is, hogy az első filmben látott szörnyek sokkal durvább alakot is tudnak ölteni. A negyedik felvonás, melyet egyelőre Overlord címen emlegetnek, még idén mozikba kerülhet, kíváncsian várjuk, hogy a távolabbi múltat hogyan bolygatja meg a Cloverfield Station katasztrófája.

    A harmadik Cloverfield film a semmiből jött, arathatott volna, de önálló részként a közepesnél kicsit jobb lett, maximum. Ennek ellenére a Cloververse-t szinte példátlan módon építi tovább, emiatt pedig a franchise rajongóinak abszolút kötelező néznivaló.

    Értékelés: 6/10

  • A Deadpool 2 hiperviccesnek, a Venom gagyinak tűnik az új előzetesek alapján

    Ryan Reynolds főszereplésével, május 18-án jön az X-Men spinoffjának, a Deadpoolnak a folytatása. Az antihős mindig híres volt nagyszájúságáról, a második részt is főleg erre építik fel. Na, meg persze az akcióra, hiszen Negasonic Teenage Warhead és Colossus mellett más, maskarába öltözött képregényfigurák is feltűnnek majd. Közülük Cable a legfontosabb, aki egy időutazó mutáns, és a Deadpool 2-ben a főhőssel is összeakasztja a bajuszt. A film legújabb trailerében erős beszólásokat kap a Justice League és Superman borzasztó módon eltüntetett bajusza, a képsorokon viszont legfőképp a kőkemény Josh Brolin dominál.

     

    A Sony jóvoltából még idén, október 5-én bemutatkozik a mozikban a Venom is, melyben Tom Hardy bújik a meggyötört Eddie Brock bőrébe. A film is igen darkosnak tűnik, amely egy Marvel-feldolgozástól azért elég meglepő. A legnagyobb szívfájdalmunk az előzetessel kapcsolatban az, hogy akár egy John Wick-szerű akciófilm is lehetne, annyira nem süt le róla az alapanyag. Mindez elég szomorú, hiszen Pókember legnagyobb ellenségében van elég kraft, lehetne vele mit kezdeni, de A csodálatos Pókember filmek óta ember legyen a talpán, aki még bízni mer a Sonyban. Pár hónap múlva talán kapunk majd olyan trailert is, mely kicsit többet láttat Venomból, ez így első blikkre nagyon kevés és nagyon unalmas.

  • Conan sorozatot készít az Amazon

    A Gyűrűk Ura sorozat után az Amazon egy újabb klasszikus fantasyt akar rebootolni: Robert E. Howard könyvein alapuló Conan sorozatot terveznek Ryan Condal (Kolónia),  Miguel Sapochnik (Trónok harca, Valós halál) és  Warren Littlefield (Fargo, A szolgálólány meséje) producer közreműködésével.

    Február 5-én közölte a Deadline, hogy az Amazonnál Conan sorozatot terveznek. Céljuk egy olyan adaptáció, ami visszanyúl a híres barbár irodalmi gyökereihez. Ryan Condal, akit főleg a Kolónia kapcsán ismerhetünk azt nyilatkozta, szívügyének érzi a Conan történeteket, ezért elkötelezett amellett, hogy képernyőn újra alkossa Conan eredeti alakját. Condal mellett Miguel Sapochnik is dolgozik az új Conanon. Őt főleg a Trónok harca révén ismerhetjük, aki a „Fattyak háborúja” epizódot rendezéséért Emmy és DGA-díjat nyert, de a nemrég indult Valós halál-sorozat nyitó epizódját is neki köszönhetjük.

    Conan alakját Robert E. Howard alkotta meg, kalandjait 1932-ben kezdte publikálni a Weird Talesben. A történet sikeres lett, 1936-ig 21 kalandot írt, ezek közül 17 nyomtatásban is megjelent. Öngyilkosságát követően művei sorsa fölött többen is rendelkeztek, míg végül  L. Sprague de Camp and Lin Carter kritikai áttekintés után kiadták őket. 1977-ben megjelent egy háromkötetes gyűjtemény a Weird Talesben megjelent történetek alapján, a 80-90-es években viszont Howard eredetijét nem jelentették meg nyomtatásban, viszont más szerzők továbbépítették az addigra kiépített Conan franchise-t.  A barbár kalandjai a végső irodalmi tiszteletet a Gollancz kiadótól kapta 2000-ben: megjelentetettek egy kétkötetes gyűjteményt addig ismeretlen Howard írásokkal kiegészítve.

    A szerkesztők figyelmén túl a filmes szakma érdeklődését is kivívta Conan. Alakja több filmest is megihletett, a legelső film 1982-ben Edward Summer rendezésében került mozikba. Ezt követte a Conan, a barbár 2. – A pusztító 1984-ben. Mindkét filmben Arnold Schwarzenegger keltette életre Conant, ezzel igazi ikonikus karakterré téve őt. Ezeket a filmeket néhány televíziós feldolgozás és egy kevésbé sikerült 2011-es film követte.

    Az Amazon Conan sorozata természetesen a cég azon SFF projektjét erősíti, miszerint minőségi sci-fi, fantasy és horror történeteket filmesítenek meg. Fantasy téren pedig külön cél, hogy megcsinálják a saját Trónok harcukat, azaz egy hasonló sikeres és hype-olt adaptáció elkészítése. Kérdéses, hogy mekkora sikert lehet kihozni a nosztalgiából. Majd meglátjuk.