Gary egy űrfogoly. Öt éve tölti a büntetését, egy napon azonban végre társasága akad. Mooncake zöld, aranyos, barátságos és amúgy képes arra, hogy bolygókat pusztítson el. Miután leróttuk kegyeletünket az Alderaanra emlékezve, muszáj pár szót ejteni a Final Space című animációs sorozat első 10 részéről. A produkció Olan Rogers szerelemgyereke, mely először csak egy 7 perces pilot formájában létezett. Conan O’Brien karolta fel az alkotót, az együttműködés eredménye pedig egy végtelenül szerethető, drámai, felnőtteknek szóló űrsci-fi lett. Felejtsük el a Disenchantment című erőlködést, mert a Final Space első 10 része bizony mindent visz.
Felnőtt fejjel is élvezhető animációs szériákat keresni nem könnyű, ritkán lehet csak belefutni olyan darabokba, mint mondjuk a misztikus Over the Garden Wall vagy a jelen cikkben tárgyalt Final Space. Főleg, hogy egy csomó széria elmegy a felesleges kikacsintások és az erőltetett humor irányába. A TBS csatorna 2018-as újdonsága úgy emlékeztet a Guardians of the Galaxyra, hogy egy percig nem emlegeti a Marvel hasonló sztoriját. Ez pedig nagyon jól áll neki. A történet egyfajta csapatépítésről szól, hiszen egy apró genya lényt kell megállítani abban, hogy nehogy elpusztítsa az univerzumot. Emellett azonban a készítőknek az a bravúr is összejön, hogy értelmes és élő karaktereket raknak le elénk a képernyőre.
A főhős, Gary önfejű, sokszor nem ért dolgokat, ennek ellenére a szíve a helyén van, így könnyű megkedvelni. Mooncake, a bolygópusztító lény a háttérben tölt be komoly szerepet, miközben megmosolyogtat. KVN és H.U.E. infantilis mesterséges intelligenciák, Avocato és Little Cato, a két macskaember pedig az elmúlt idők egyik legkomolyabb apa-fia drámáját hozza össze nekünk. A csapathoz csatlakozik még Quinn is, így áll össze a gárda, akiken sok-sok millió lény élete múlik.
A Final Space az elején kicsit nehezen indul be, később azonban a készítők megtalálják azt az arányt, ami igazán lenyűgözővé teszi a sorozatot. A történetben ugyanis egy idő után elkezdenek uralkodni a tragikus fordulatok, egy-egy poénnal megspékelve. Üdítő látni, hogy manapság is készülnek komolyabb, tényleg üzenettel rendelkező animációs produkciók. Emellett az animáció is szépre sikerült, le a kalappal az alkotók előtt, főleg a titános résznél jó ránézni a Final Space-re, ahogy hőseink a létezés egyre elborultabb síkjaira látogatnak el.
A sorozat helyenként emlékeztet azért olyan klasszikusokra, mint a Star Trek vagy éppen a Star Wars, de ilyen jól bevált és működő franchise-októl egy-egy motívumot lenyúlni sose szégyen. Ettől függetlenül megvannak a szériának a maga újításai, mint a részenként visszaszámláló cold openek, melyekben H.U.E. figyelmezteti Gary-t, hogy már csak X perce van hátra az életből. Ahogy haladunk az évaddal, úgy lesz kevesebb. Ez önmagában zseniális megoldás.
A szinkronhangok is a helyükön vannak, olyan elismert színészek dolgoztak a Final Space első évadán, mint David Tennant (Doctor Who) vagy Ron Perlman (Sons of Anarchy, Hellboy). Csakis magával szúr ki az, aki nem nevez be a Final Space 1. évadára, a széria jól kihasználja ugyanis a sci-fi műfaj által felkínált lehetőségeket, azt, hogy a valóságtól elrugaszkodva lehet ebben a zsánerben a jelenkorra reflektálni.
Manapság hozzászokhattunk már, hogy egyes sorozatokban a főbb karakterek nem érik meg a kaland végét. A Final Space is ilyen, szóval az érzékenyebb lelkűeknek érdemes a 100-as papírzsepit bekészíteni. Mi szóltunk.
Értékelés: 8.5/10
Disclaimer: Jó hír annak, aki esetleg rákapna a Final Space-re, hogy a sorozat 2. évada már be van rendelve. 2019-ben jön a 13 részes folytatás.
