Szerző: galaktikaggadmin

A Galaktika magazin augusztusi számában új folytatásos kisregény indul, Kage Baker egzotikus, egyiptomi időutazásos kalandja.

Ne feledje, ha lemaradt a múlt havi Galaktikáról, most a legfrissebb számunkkal együtt megvásárolhatja a júliusi lapszámot is. Két Galaktika egy csapásra az újságárusoknál!

A hónap központi tudományos témája az alternatív meghajtás a közúti közlekedésben. Ehhez kapcsolódva beszámoló olvasható a VI. Széchenyi Futamról, az alternatív meghajtású járművek immár hagyományos győri versenyéről.
Az autók és a környezetszennyezés fontos szerepet játszanak Nancy Kress novellájában is, de az írás legfontosabb kérdése mégis az: bizonyíthatja-e egy ember, hogy él, ha a nyilvántartás holttá minősítette?
Antal József vénuszlakói visszatérnek, egyikük ezúttal a Földre települne vissza, bármi áron. Az osztrák Peter Schattschneider humoros novellájában egy űrkókler tuti üzlettel akar nagy vagyonra szert tenni.
F. H. Batacan írásánál ismét az egzotikumé a főszerep, alighanem most olvasható magyarul először fülöp-szigeteki SF-novella.
John Niendorff lidércnyomásos története pedig egy különleges mutációval ismerteti meg az olvasókat.
Az interjú a Paddy & The Rats kalózzenekar frontemberét szólaltatja meg. A játékrovat a „F.3.A.R.”-rel riogat, az intelligens dizájn Makoto Sinkaj animerendező munkásságát mutatja be, a tudományos hírek között pedig olvasható még cikk egy szemüvegbe épített kameráról és egy futurisztikus kézi porszívóról.
A szerkesztőség természetesen a havi nyereményjátékról sem feledkezett meg.
A Galaktika 257. számát keresse az újságárusoknál!

A Föld átmérőjénél is hosszabb mágneses erővonalak alkottak érdekes formát a Nap felszíne felett néhány napja. Csillagunk forró légkörében egy mosolygó emberi arcot rajzolt ki az izzó anyag.

ét szem és egy mosolygó száj – méghozzá több tucatszor nagyobb méretben, mint az egész földgolyó. A Solar Dynamics Observatory (SDO) űrszonda készítette az alábbi felvételt a Nap viszonylag aktív felszínéről 2011. július 25-én.

Csillagunk légköre 305 angström hullámhosszon. Nézze meg nagyban, ahogyan mosolyog a Nap; katt ide!

A kép 305 angström hullámhosszon készült, és a Nap felszíne feletti tartományt ábrázolja. A kérdéses régió hőmérséklete 50 ezer kelvin körüli. A világos alakzatokat a mágneses erővonalakat kísérő, a környezeténél forróbb plazma rajzolja ki.

Forrás: origo/tudomány

Amikor Tim Powers regényének kiadására készültünk, akkor hozott össze bennünket a sors ezzel a színes kompániával. Megjelenésük, az általuk játszott kocsmazene és a hozzá tartozó életérzés annyira illett a könyv világához (és a belőle készült Karib-tenger kalózai-filméhez is), hogy a találkozásból együttműködés született. Most kicsit olvasóink is megismerkedhetnek velük.

GALAKTIKA: Írek, skótok, kalózok, zene, Miskolc… Hogy állt össze mindez? Hogy fér össze mindez?

PADDY O’REILLY (Oravecz Kristóf): A kulcsszó az ital. Ez tud csak mindent így összekavarni! 🙂 Néhány üveg whiskey, pár Pogues lemez és egy-két Jack Sparrow fintor után állt össze a banda 2008-ban. A helyszín tök mindegy. Annyi üveg whiskey után a Góbi-sivatagban is megalapíthattuk volna a Paddy and the Rats-et. A lényeg a hangulat, a mámor és természetesen az ehhez szolgáló ír zene volt. És persze az elborult agyszüleményeink. Történetek egy amszterdami örömlányról, az alkesz, kisiklott kocsmatöltelékről, a csúnya, részeg nőről, a patkánykalózokról vagy a három csaló mesehősről, akik kirabolják a fantáziavilágot. Ezek mind a Paddy and the Rats világának részei. Egy groteszk, humoros, kifacsart világ, ahol mindenki elveszhet pár órára az ír kalózok whiskey gőzös, kalandos világában.

G: Nem hagytam ki semmit? Mit kell még tudni a csapatról? Miféle kalózok vagytok?

P: A legrosszabb féle. Aki alkoholmámorban elrabolja a lányaidat, megissza a piádat és eközben még jó zenét is játszik hozzá fancsali vigyorral! 😉

G: Röviden elmeséled, hogy is gyűlt egy zászló alá a legénység?

P: Egy ideig együtt turnéztunk Vinccel, Joeyval és Seamussel, de külön zenekarokban. Aztán a közös, alkoholgőztől bódult, „jamm”-elős éjszakákon rájöttünk, hogy szeretünk együtt zenélni és kitalálni hülye sztorikat. Szeretjük az ír népzenét, a kalóztörténeteket és a sört. A többi pedig már jött magától!

G: Hova helyeznéd magatokat a zenei palettán? Milyen műfajban alkottok? Kik voltak az inspirálóitok?

P: Sok féle köntöst aggathatunk a zenénkre, mert tartalmaz folk elemeket, punkot, rock n roll-t, de még pop-ot is. Igazából mi a Pub n roll vagy a Pirate punk kifejezést szeretjük használni, ami nem kifejezetten zenei stílus, inkább életérzés. És ezt csak az tudja igazán átérezni, aki ellátogat a Patkányhajó fedélzetére a koncertek keretein belül. Oda, ahol a fákról rumos hordók nőnek, meztelen nők nyílnak a földból virágok helyett és a kocsmák fizetnek azért, hogy elsüllyedj a sörben! A hatások közt sok mindenki megtalálható. A Poguestól kezve Oscar Wilde-on és Bukowskin keresztül a Ramones-ig!

G: Angolul énekeltek. Ez lehetővé teszi a nemzetközi jelenlétet? Volt már esetleg a nemzetközi vizeken sikerekben részetek?

P: Az elmúlt két évben bejártuk fél Európát a hazai koncertek mellett. Több, mint 250 koncerten vagyunk már túl. Játszottunk Svédországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban vagy épp Franciaországban. Ez a fajta zene lehetővé teszi, hogy sok helyre eljussunk, mert inni és mulatni mindenki szeret és mi ehhez húzzuk a talpalávalót! Nincsenek korlátok, nincsenek határok. Csak a végtelen horizont és a Pub n roll! 😉

G: Első lemezetek, a Rats on Board kicsit más hangot ütött meg, mint a nemrégiben megjelent második album, a Hymns for Bastards. Te miben látod a különbséget? Milyen volt a lemezek fogadtatása?

P: Az első lemez bohóckodás volt. Az élet egyszerű részét fogalmaztuk meg, a kocsma felszínesebb részét. Ivás, nők, verekedés és ivás.Amihez folkosabb zenei hangzás dukált. És személy szerint én imádtam! A második lemezen a lélek sötétebb bugyrait szerettük volna feltárni, ezért itt már megjelennek olyan témák, mint az őrület, a gyilkosság vagy az elhagyatottság. Kicsit horrorisztikusabb lett az egész,de ez is része a kalózéletnek. Csak egy másik oldala. Egy sötétebb, amihez kicsit keményebb, punkosabb hangás párosul. Ki tudja a következő lemez hova fog kilyukadni? Mi még nem! Egy koncept lemezen szeretnénk majd dolgozni, egy összefüggő történeten. De, hogy pontosan mi lesz, azt még mi sem tudjuk! A Paddy and the Rats hangzás megmarad, ahogy eddig is. De a témák és a körítés folyton változik!

G: Azoknak, akik még nem láttak élőben Benneteket. Hogy kell elképzelni egy ír kalóz koncertet? Kiraboljátok a közönséget és elraboljátok a lányokat?

P: Pontosan! Folyik a sör, mindenki tombol és nem lehet megállítani az őrületet! De a legjobb, ha eljön vki és kipróbálja élőben! A következő koncertekről a myspace.com-on vagy a zenekar facebook oldalán lehet többet megtudni!

G: Mit üzensz azoknak, akik még nem hallottak a pub’n’roll-ról?

P: „Join the Paddy crew, We beat up all the fly rats!
All you gotta do: kidnap pretty sirens.
Go on, footman, join the tribe, come on board!”
/részlet a Pack of Rats-ből/

G: Mik a további terveitek?

P: Sok lemez, még több koncert! Körbehajózni a Hét tengert és kocsmát varázsolni az egész világból! 😉

Az interjút Holló-Vaskó Péter készítette.

Óriáskráter, amely majdnem akkora, mint maga az égitest, kilométer mély hasadékokkal szabdalt felszín, és ismeretlen folyamat táplálta vulkánkitörések nyomai: a NASA nyilvánosságra hozta a Dawn-űrszondának a Vesta kisbolygóról szerzett új eredményeit.

„Az egyik utolsó ismeretlen világot derítjük fel a Naprendszer belső részén” – mondta Marc Rayman, a Dawn-űrszonda küldetésének vezető mérnöke a NASA magyar idő szerint hétfőn este megrendezett sajtótájékoztatóján. Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, az amerikai űreszköz a Vesta és a Ceres kisbolygókat látogatja meg.

A NASA közlése szerint a Dawn eddig teljes sikerrel hajtotta végre küldetését. Az űreszköz működése újabb bizonyíték arra, hogy a ma még kevéssé elterjedt ionmeghajtás is gond nélkül használható, ami lényegesen olcsóbbá teszi az űrszondás programokat. Ennek a meghajtási módnak a lényege, hogy a hajtóműből kilövellt anyagot a napelemek termelte elektromos áram segítségével gyorsítják fel – a hagyományos meghajtástól eltérően, ahol az elégő üzemanyag gázainak feszítőereje gyorsítja fel a kiáramló gázt. A felgyorsító hatáshoz tehát az ionhajtóműnek nem kell üzemanyag, ami kisebb tömeget és olcsóbb küldetést jelent.

A NASA közölte a Vesta kisbolygóról az első közeli képeket, amelyek alapján erősen különbözik az égitest északi és déli féltekéje. Délen sokkal kevesebb a kráter, mert itt egy hatalmas becsapódás formálta át a felszínt, eltörölve a korábbi krátereket. Kilométer mély, közel egyenes hasadékok, kanyonok vannak, főleg az egyenlítő térségében, amelyek talán a hatalmas déli becsapódástól keletkeztek. Egyes kráterek aljzatán törmelék található, lejtőjükön omlással keletkezett sötét és világos sávok sorakoznak, emellett néhol a kirobbant, majd visszahullott anyag alkotta törmeléktakaró is látszik. A szakemberek számára meglepőek voltak a néhol azonosított sötét területek, amelyek kialakulására egyelőre nincs magyarázat. A felszíni összetételben mutatkozó különbéget is sikerült néhány helyen azonosítani, de ezek részletes vizsgálata még hátravan.

Egy meg nem született bolygó töredékei

A Vesta a fő kisbolygóövben van, amely a Mars és a Jupiter között húzódik, és több milliárd kisebb-nagyobb szikladarab kering benne. Ezeket kráterekkel borított, általában szabálytalan alakú testként kell elképzelni, amelyek főleg a Földünket is alkotó kőzetekből állnak, de némelyikük jelentős mennyiségű jeget is tartalmaz.

Sokáig elfogadott modell volt, hogy ezek a kisbolygók egy ősi, szétrobbant bolygó maradványai, azonban mára kiderült, hogy ez a feltételezett planéta soha nem született meg. A kisbolygók mai helyén is megindult az anyag úgynevezett bolygócsírákká tömörülése, azonban a közeli, nagy tömegű Jupiter gravitációs hatása megzavarta az itt lévő objektumok mozgását. Ezért ezek olyan nagy sebességgel ütköztek egymásnak, hogy összetapadás helyett tovább darabolódtak. Sok, egymáshoz hasonló pályán mozgó töredékre hullottak, így alakultak ki a kisbolygócsaládok. A Mars és a Jupiter között húzódó övezet mai tömege már csak tizede az eredehttp://www.blogger.com/img/blank.giftinek, mivel a Jupiter azóta kiszórta a térségben lévő objektumok többségét.

A kisbolygók megismerése egyrészt azért fontos, mert a Földön lévő, az óceánokat alkotó víz jelentős részét ősi becsapódásaik hozták bolygónkra, a hozzájuk hasonló üstökösmagokkal együtt. Emellett sok szerves molekulát is szállíthattak a Földre, elősegítve az élet kialakulásához vezető, úgynevezett prebiotikus fejlődést.

A kisbolygók becsapódásai mára megritkultak, de alkalmanként napjainkban is eltalálják bolygónkat. Míg az apró földsúrolók veszélytelen magasságban robbannak fel a légkörben, addig az 50-80 méteresek robbanása súlyos pusztítást okoz, mint azt az 1908-as Tunguz-eseménynél megfigyelték. A 100 méternél nagyobb kisbolygók pedig eltalálják a felszínt, krátert vagy a tengerbe csapódva szökőárt létrehozva. A kilométeres objektumok becsapódásai kihalással járnak az élővilágban, mint az a dinoszauruszokat is eltüntető Chixulub-kráter robbanásánál történt 65 millió évvel ezelőtt. Távcsöves égboltfelmérő programokkal próbálják felfedezni a veszélyes égitesteket, mivel az esetleges ütközést elvben meg lehetne előzni.

Forrás: origo/tudomány

A NASA erőforrásainak jelentős részét lekötő űrrepülőgép-program befejeződött, és most távolabbi, nehezebben elérhető célok következnek, például emberes űrutazás egy kisbolygóra, majd a Marsra. A fő irányvonal mostantól a felfedezés, a technológiai fejlesztés és a tudományos kutatás lesz, a Nemzetközi Űrállomás intenzív használatával.

Az űrrepülőgép program befejezése után két fő irány lesz az amerikai emberes űrtevékenységben. Míg a Föld körüli térségben az emberi jelenlét (főleg a Nemzetközi Űrállomás legénységének ellátása) a magánszektorban fejlesztett űrhajókkal fog megvalósulni, addig a távolabbi célokhoz a NASA juttatja el az asztronautákat. Az ehhez szükséges új módszerek és technológiák megalkotása továbbra az űrügynökség feladata lesz.

Nagy hatótávolságú új űrhajó

Az új amerikai űrhajó (Multi Purpose Crew Vehicle) alapját a korábban tervezett Orion-űrhajó képezi. Az űreszköz összesen 21 napig képes utasainak megfelelő körülményeket biztosítani, és egyik első küldetése egy földközeli kisbolygó elérése lehet. Mindehhez egy új hordozórakéta is kell, amely a korábbi Ares-rakétával és az űrrepülőgép-rendszerrel szerzett tapasztalatok kiaknázásával születik majd. A hordozóeszköz feladata a Föld körüli pályát elhagyni képes űreszköz feljuttatása lesz.

A Multi Purpose Crew Vehicle nevű új űrhajó kabinjának egyik prototípusa a földi laboratóriumban. Nézze meg a képet itt!

Az új űrhajó első változata fejlettebb és nagyobb teljesítőképességű lesz, mint a korábban tervezett Orion, de további fejlesztéseket és kiegészítő egységek elkészítését is tervezik. A tervek alapján a 2-4 személyes űreszköz első tesztrepülésére 2016 környékén kerülhet sor. Az 5 méter átmérőjű űrhajó teljes tömege 21 tonna, kabinjának belső térfogata 9 köbméter lesz. Az asztronauták kabinja az Apollo űrhajóéra emlékeztet, de annál lényegesen modernebb és valamivel nagyobb is.

Emberes űrutazások a Holdon túlra

Az emberes kisbolygólátogatást jelenleg 2025 körülre tervezik. Az asztronauták a közel fél évig tartó küldetés során nagyjából egy hetet töltenének el a kiszemelt égitestnél, részletesen vizsgálva annak felszínét, belső szerkezetét és anhttp://www.blogger.com/img/blank.gifyagát is. A Holdnál 20-30-szor messzebbre utazó küldetést a szakértők a mai technológiára alapozva igen veszélyesnek tekintik. A biztonságos kivitelezéshez még számtalan kérdést kell megoldani, többek között a védelmet az esetleges napkitörések részecskezáporai ellen. Jelenleg a Nemzetközi Űrállomás asztronautái a Föld mágneses védőburka alatti pályán keringenek, azonban messzebb nincs hasonló védelem. Ilyen egyébként az emberes holdutazások során sem volt, de azok rövid időtartama miatt sokkal kisebb volt a sugárveszély.

A még 2007-ben kidolgozott Plymouth Rock Mission nevű küldetés során két vagy három asztronauta látogatna meg egy földközeli kisbolygót. Bár sok földközeli kisbolygót ismerünk már, az első elemzések szerint csak néhányuk mutatja a leginkább kedvező paramétereket egy ilyen expedícióhoz. Ezek az 1989 ML, 2001 SW169, 2001 US16, 2002 TD60 és 2004 EW jelű égitestek, amelyek néhány száz méteres objektumok. Akármelyik kisbolygó is lesz a célpont, feltehetőleg egy ember nélküli szonda fog rajta landolni először, előkészítve a terepet az emberes expedícióhoz.

Az expedíció előnye a holdutazáshoz képest, hogy nincs szükség bonyolult űreszközre és sok hajtóanyagra a le- és felszálláshoz egy kisbolygón. Az apró égitest gyenge gravitációs terében majdnem olyan könnyű manővezerni, mint például a Föld körüli pályán. Ugyanakkor szokatlan nehézségek is adódnak. Az első ilyen a gyenge gravitáció – egy átlagos kisbolygón ugyanis nem lehet sétálni, lépegetni (a legnagyobb kisbolygók esetében talán óvatosan ez kivitelezhető, de nem ilyeneket céloz ez a program). Az apró objektumok felszíne feletti mozgás gyakorlatilag megegyezik a Föld körüli pályán végzettel, azaz például a korábban sikeresen kipróbált űrszékhez hasonlóval lehetne közlekedni (az űrszék vagy űrfotel egy olyan egység, amelyben egy asztronauta apró hajtóművekkel tudja magát manőverezni a súlytalanságban az űrhajón kívül) – az űrhajóból ezzel lehetne megközelíteni a felszínt, és óvatosan leereszkedni rá. Eddig még csak két emberkéz készítette űrszonda landolt kisbolygón: a NEAR az Eros, a Hayabusa pedig az Itokawa felszínén. A NEAR-t nem leszállásra tervezték, de a gyenge gravitációs térben olyan lassan ereszkedett, hogy épségben landolt az égitesten. A Hayabusa pedig önállóan végezte el kétszer ugyanezt – bár a végrehajtás nem pont a tervek szerint zajlott, mivel a szonda volt, hogy sokáig maradt a felszínen, pedig gyorsan fel kellett volna szállnia, illetve ereszkedés közben tévedésből megállt, és visszaemelkedett.

Forrás: origo/tudomány

Hatalmas szappanbuborékokhoz hasonló héjak öveznek egy elliptikus galaxist. A felvétel látványosan mutatja, milyen összetett szerkezetek fordulhatnak elő az egyébként homogénnek tekintett csillagvárosokban.

zokatlan megjelenésű az NGC 474 jelű elliptikus galaxis: több, közel gömbszimmetrikus héj látható a csillaváros peremterületén. A Pisces (Halak) csillagképben lévő galaxis átmérője 250 ezer fényév (tehát majdnem kétszer nagyobb a mi Tejútrendszerünknél), és mintegy 100 millió fényév távolságban található tőlünk.

A gigantikus szappanbuborékokhoz hasonló héjak keletkezésének pontos oka egyelőre nem ismert. Lehetséges, hogy korábbi kölcsönhatások során, kisebb csillagvárosok bekebelezésekor jött létre. Kialakulásukban az ütközésekkor keletkező lökéshullámok is közrejátszhattak, amelyek egy tóba dobott kavics nyomán támadó hullámokhoz hasonlóan keltették a héjas szerkezetet. A felvétel is utal arra, hogy az elliptikus galaxisok gyakran kebeleztek be kisebb csillagvárosokat, és a kölcsönhatásoknak nyomai is maradtak külső és ritka, halo nevű zónájukban. Az ilyen halóban egyébként a mi galaxisunkban is sok különálló csillagáramlást azonosítottak, amelyek mindegyike egy-egy elnyelt törpegalaxis maradványa.

Forrás: origo/tudomány

Létrehozhatók-e olyan majmok, amelyek agyát emberi idegsejtek építik fel? Vajon egy ilyen állat úgy gondolkodna, mint egy ember? Megtermékenyíthető-e emberi petesejt egy állat szervezetében? Kialakíthatók-e emberszerű tulajdonságok állatokon? A kimérákkal kapcsolatos kísérletek súlyos etikai problémákat vetnek fel.

A Kiméra (Khimaira) eredetileg a görög mitológiában szereplő szörnyalak. Homérosz így festette le az Iliászban: „kecske középütt,sárkány hátul,elöl meg oroszlán,/s torkából lobogó tűz lángját fujta riasztón”. Később a kiméra (nézze meg itt, a Khimaira ábrázolása, Kr. e. 350-340-ből),amely szó használata általánosan elterjedt a különböző állatokból, illetve állatokból és emberekből összegyúrt képzeletbeli lények elnevezésére.

A biológiában a kiméra olyan egyed, amelyet két vagy több egyedtől származó, genetikailag eltérő sejtek alkotnak, és ezek a sejtek megtartják a saját genetikai jellegüket. Az emberi kimérák esetében ez lehet két különböző emberi génállomány (ember-ember kiméra), de lehet emberi-állati génállomány is (ember-állat kiméra).

A kimérák nem azonosak a hibridekkel. A hibrid két különböző fajhoz tartozó szülőktől származó egyed, amely úgy jön létre, hogy két állatfaj hím- és női ivarsejtje olvad össze egymással.A kimérákat viszont a kutatók úgy hozzák létre, hogy néhány sejtes, embrionális korban kicserélnek sejteket más fajból származó sejtekre, így „genetikailag mozaikos” élőlényt kapnak. Míg tehát a kimérának két különböző génállományú sejtjei vannak, addig a hibrid sejtjei a megtermékenyüléssel előálló egynemű génállománnyal rendelkeznek.

A köztudatban – a mitológiának és horrorfilmeknek köszönhetően – ijesztő kép él az ember-állat kimérákról. Sokak lelki szemei előtt valamilyen emberfejű, majom- vagy kutyatestű szörnyalak, esetleg valamilyen emberi aggyal gondolkodó torzszülött jelenik meg e szó hallatán. Ezért nagyon sokan eleve elutasítják az ember-állat kimérákkal kapcsolatos kísérleteket, pedig ezek – megfelelően szabályozva – igen hasznosak lehetnek, illetve már eddig is igen hasznosak voltak az orvostudomány számára.

Az állat-ember kimérák jelentősége

Már régóta „járkálnak köztünk” ember-ember, sőt ember-állat kimérák. A szervátültetésen, vérátömlesztésen átesett emberek ugyanis mind kimérák, hiszen idegen génállományú anyag található a szervezetükben. A leggyakoribb ember-állat kimérák közé pedig azok az emberek tartoznak, akiknek szívébe sertésszívbillentyűt ültettek.

Az állat-ember kimérákat (tágabb értelemben fogalmazva az emberi anyagot, tehát emberi sejteket vagy géneket tartalmazó állatokat) már a tudomány számos területén használják, az idegtudománytól és a szaporodásbiológiától kezdve az immunológiáig. Segítségükkel tanulmányozzák az olyan emberi biológiai funkciókat vagy betegségeket, amelyeket nem lehet pontosan modellezni sejttenyészetekben vagy számítógépes szimulációval. Ezeket használják olyan esetekben, amikor emberen végzett kísérletek nem kivitelezhetők, vagy etikátlannak tekintik azokat.

Az állat-ember kimérák alkalmazásának példái közé tartoznak azok az emberi géneket tartalmazó egerek, amelyeket számos betegség – például neurológiai kórképek, csontritkulás, szívbetegség, daganatos betegségek – vizsgálatában használnak (úgynevezett modellállatok). Emberi géneket tartalmazó kecskéket használnak egy emberi fehérje (antitrombin) termelésére, amelyet a véralvadási zavarok kezelésében alkalmaznak. Emberi tumorszöveteket ültetnek egerekbe a rosszindulatú daganatok tanulmányozásához, és új gyógyszerek és gyógymódok kifejlesztéséhez. Patkányokba emberi őssejteket juttatnak be, így lehetőség nyílik az emberi agy károsodás utáni regenerációs képességének tanulmányozására. Emberi sejtekkel módosított immunrendszerű egereket használnak olyan betegségek vizsgálatára, mint például a HIV vagy a hepatitisz.

Forrás: origo/tudomány

A földi vízkészletnél több százmilliárdszor nagyobb mennyiségű vízmolekulát tartalmaz az a felhő, amelyben a Világegyetem eddigi legtávolabbi és legősibb állapotában lévő vízmolekuláit azonosították. Az anyag egy ősi kvazárt, vagyis egy aktív szuper-nagytömegű fekete lyukat vesz körül.

Minden korábbinál távolabbi, vízmolekulákkal teli felhőt azonosítottak az ősi Világegyetemben. A hatalmas gáztömeg 12 milliárd fényév távolságban van, tehát közel 1,6 milliárd évvel a kezdő pillanatot jelképező Ősrobbanás (Nagy Bumm) után volt jelen a Világegyetemben. Korábban ennél egymilliárd fényévvel kisebb távolságban, tehát egymilliárd évvel későbbi állapotban azonosították a legmesszebb megfigyelt vízmolekulákat. A most vizsgált, APM 08279+5255 jelű kvazár centrumában lévő fekete lyuk tömege húszmilliárdszorosa a Napunkénak, ezt övezi a ritka gázfelhő, amelyben hatalmas mennyiségű vízgőz fordul elő. A víz itt csillagközi gázként tízszer vagy akár százszor sűrűbb annál, mint ami galaxisunkban a csillagközi anyagra jellemző, sűrűsége egy laboratóriumi vákuumhoz közeli. A felhő átlagos hőmérséklete nagyságrendileg -50 Celsius-fok.

Fantáziarajz a kvazárról, amely a körülötte lévő korong alakú felhő centrumában található, és két anyagsugár formájában lövelli ki az anyagot.

A felhőben több százmilliárdszor nagyobb mennyiségű víz van jelen, mint saját bolygónkon, sőt a molekulák mennyisége még a Tejútrendszerben azonosítható vízgőzét is közel négyezerszeresen felülmúlja. Utóbbi oka részben az, hogy a mi galaxisunkban ezeknek a molekuláknak nagyobb része nem gázállapotban, hanem jégszemcsékben található. A megfigyelés annak tisztázásában segít, hogy megértsük, milyen ütemben termelték az első csillagok a nehéz elemeket, köztük az oxigént. Emellett arra is érdekes példát ad az észlelés, hogy a korai fekete lyukak környezetében mennyi gáz halmozódott fel, továbbá azok hogyan nyelték el, illetve spriccelték szét a környezetükből magukhoz vonzott gáz egy részét.

Forrás: origo/tudomány

Egy hegy méretű geológiai történelemkönyv mellett landol jövő nyáron a novemberben induló Mars-szonda. Az eddigi legfejlettebb rover ősi üledékeket elemez majd, és a kiemelkedésre felkapaszkodva képes lesz rekonstruálni a terület fejlődéstörténetét.

Majdnem pontosan harmincöt évvel ezelőtt landolt a Viking-1 űrszonda a Marson. A leszállás helyszínét akkor a keringőegység felvételei alapján a küldetés alatt jelölték ki. Ehhez képest most sokkal kifinomultabban hozták a döntést, több éve folyt ugyanis a szakemberek és a mérnökök egyeztetése, amelynek eredményeként a Gale-krátert válaszották ki leszállóhelyként a Mars Science Laboratory rovernek – hangzott el a NASA pénteki sajtótájékoztatóján.

A Mars Science Laboratory (vagy más néven Curiosity) szonda az eddigi legfejlettebb rover lesz, amely a vörös bolygón landol majd, méghozzá egy teljesen új leszállási technikával. A Curiosity a döntés alapján a négy ideális terület közül a Gale-kráterben fog landolni, ahol az ősi környezet jellemzői és egykori életnyomok után fog kutatni. A szonda a tervek alapján 2011. november 25-én startol és 2012. augusztus 6-án száll le a vörös bolygón.

A hegyméretű geológiai történelemkönyv

A Gale-kráter egy érdekes becsapódásnyom a Marson. Átmérője 155 kilométer, és belsejében furcsa alakzat, egy 5 kilométer magas hegy található. Ez nem egyszerűen a kráter központi csúcsa, hanem a belső területére lerakódott, majd részben lepusztult vastag üledékes képződmény. Alsó része a fent említett agyagásványos kőzeteket tartalmazza, míg magasabban hidegebb és savas kémhatású vizekből kivált szulfátos üledékek találhatók. Egy történelemkönyv egymáson fekvő lapjaihoz hasonlóan tartalmaz információkat a bolygó fejlődésének hosszú időszakáról.

A leszállóhely a Gale-kráterben (ellipszis) és a központi üledékes kiemelkedés (kép alsó felén) itt tekinthető meg!

A tervezett leszállóhely a hatalmas üledékes hegy mellett, a kráter sima peremvidékén fekszik, ahova a kráterperemről egykor folyók terítettek hordalékot. A terv alapján itt landolna a Curiosity, és innen mászna fel egy lankás szakaszon a kiemelkedésre, miközben sorra vizsgálhatná az eltérő időszakban és körülmények között lerakódott üledék anyagát. A Gale-kráter központi üledékes kiemelkedésének vizsgálata messze a legnagyobb hegymászás lesz a Földön kívül – bár pontosan még nem tudni, milyen magasra jut a rover. Első lépésként a leszállóhelyen elterülő folyóvízi üledékes síkságtól kell eljutnia a hegyméretű üledék lábáig, majd itt kezdődik csak a feladat nehezebb része.

Forrás: origo/tudomány

Minden formában díjazzuk a szépséget, találjuk azt művészetben vagy akár egy csillogó szempárban.

Azonban arra is nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy az Olvasó mit tart szépnek! Ezzel kapcsolatban egy versenyt hirdetünk. Az érdekelne minket, hogy melyik 3 Galaktika magazin borító tetszik, és melyik az a 3, ami nem tetszik!

A borítókat itt lehet megtekinteni.

A szavazók között két szerencsést sorsolunk ki, akik két-két belépőjegyet nyernek a Bókay Kerti Kalandparkba (összesen 10000 Ft értékben)! A Kalandparkról IDE KATTINTVA lehet bővebb információkat szerezni. Listáitokat a 3 tetsző és 3 nem tetsző magazinborítóról vasárnap éjfélig várjuk kommentben az sf.blog.hu oldalon. Szavazz és kommentelj itt!